Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-01 / 50. szám

1914, március í. DÉLMAGYAROBSZÁG 3. itcius 1 nem is gotielemül alkata :zen akár a Mi azonban, pán a kelleir.iük, mint a magyarázni, at egy mérisitóvá avat>sz, hogy kiminden rá'•szitve és klább is félig Mindenkinek ei, — minél bb az ellen:iet rá, hogy ensége van. y-egy rosszki fölkapja, tovább adja, megjegyzés >zzá iminden unt a lavina, gü'l jól kihiIs ilyen irnn a pártkörla magasa" ; és Ítéletet tudja a hérgy pletyka' megtalálni ni a hazug' m kohol és 'hiszi és tointetné meg a fegyver" lé, ugy biz' nem szülét' I erre a ba' zagy ötletes etni! Vafí ci szavakk?.1 a nagy vP' sem ebből' nagy baj0$ tt az, hogy t'lálérzésben; isokat hal"' it . . . (n^ agyon, fljjf mímel tata MIT TAGF v a véle0 veit, mely| imában 14 iegborzotó (Mosoly09 ' „EL LÓG VIGYTÓ ii ostoba 5 ugatás a sajtóreform: az eredményt mindenki üdvözölné. Talán még Zselénszki Róbert gróf ls> Pedig ö gyűlöli a sajtót. tizenhárom emberé egy nagyközség. (Saját tudósitónktól.) Olyan eset követtóik itt, amire nem tudunk példát s ami cs"k nálunk eshetett meg. Dézna községről van szó. Dézna virágzó "'Jgyközség, Aradmegyében. Az utóbbi évek1)611 azonban a község nem virágzott; sőt e"enkezőleg: az emberek tömegesen is indultak Amerika felé. Alapos okuk volt a kivánförlásra. Egyszerűen nem tudtak megélni, 1,6111 birtá'k a családjukat eltartani. Dézna község ugyanis, mint erkölcsi tes•ület, úgyis mint urbéres község a mult száZad közepén több száz holdból álló legelő, szántó és erdőterületet vásárolt az uradalom [kkorj tulajdonosaitól, a váradi Török-csajtól. | A parasztok rendesen fizetgették a föltó vételárát, mindaddig, mig az uradalmat Galíciából beszármazott Neugröschel neVli dúsgazdag Tőkepénzes meg nem vásá[?lta- Ettől kezdve megváltozott a helyzet. °Sy, ihogynem, a parasztok nem tartották e Pontosan a fizetési kötelezettségűiket az,uj "'"idonossal szemben, elmaradoztak azidőözben esedékessé lett részletek megfizetésével. Neugröschel megunta a dolgot és száz Imádót bepörölt a még hátralékos földek tólár hátralékáért. A pörnek vége az lett, hogy a szegény tósztok földjeire kiírták az árverést. 'Ekkor érdekes dolog történt, összeállt tálu tizenhárom legvagyonosabb parasztja az árverés előtt kifizették Neugröschelnek a harmincezer károm követelését és az érverést most már ők tartáták meg és ők vették •meg huszonhétezer koronáért a földeket. Ezek szerint a kétszázötvenezer koronát érő földeket a tizenhárom gazda ötvenhétezer koronáért szerezte meg. A következménye természetesen a dolognak az lett; hogy a község lakosságának nagyobb része elvesztette a földjét és igy kénytelen elhagyni a falut, mert a tizenhárom gazda nem hajlandó a parasztoknak hitelbe visszaadni a földjeiket. Neugröschel miután birtokát eladta, mindenét jó busás áron értékesítette, még jobban meggazdagodva elhagyta a községet, visszaköltözött Galíciába. Nem dolgozunk a DMKÉ-vel! — A szabadoktatási-bizottság Dlése. — (Saját tudósitónktól.) Ma délután öt órakor a városháza bizottsági termében iilés; tartott a nemrég megalakult szabadoktatási bizottság választmánya, Jánossy Gyula tanfelügyelő elnöklésé vél. Az ülésen a tagok olyan nagy számmal jelentek meg, hogy zsúfolásig megtöltötték a termet. Az ülés megnyitása után örömmel jelentette az elnök, hogy egy hónap előtt alakult csak meg Szegeden a szabadoktatási bizottság és már most 501 rendes; 57 pártoló és 9 alapító tagja van. Az egyesületben Szeged társadalmának szine-java tömörült. A taggyüjtést továbbra is a legnagyobb erővel folytatják és reméli, hogy hamarosan meg fogja haladni a tagok száma az ezret. A sikerben nagy részük van azoknak, akik a taggyiijtés nehéz munkáját magukra vállalták és kéri a bizottságot, hogy ezeknek az érdemét jegyzőkönyvileg ismerjék el. Köszönet és elismerés illeti meg a helybeli sajtót is, amely tág teret engedett mindig eszméik propagálására. A sajtót is jegyzőkönyvi Gesztyné (elsápad): Jön! S2n A d°Mor (fogvacogva): Méltóságos asz°nyp,m, még van idő! wGesztyné (dacosan): Nem! . . . Hej, de er a maga ajka! A doktor: Félek . . . fl0]taA kocsi most fordult be az udvarra. A ttj í°r és az asszony visszafojtott lélekzetfeuT'lgatóznak és egymást nézik. Az ajtó Qe" jtönyuló recsegő lépések hallatszanak. s?0 2 yné fölkel és karját az orvos nyakához tóclele3' A doktort egészen megbénította az tífcj^tó hang (kívülről): Mi az?... Ki van gébren? Gesztyné (suttogva): A férjem ... tóm \.an%: Hé! . . . Mi ez? . . . Maga van 'Margit? a doktor (nyögve): Istenem! £ hang: Margit? . . . Margit? . . . |Jompa ütés zaja; az iajtó fölszakad.) Ur; mestóv (egy szürkeszakállu, erős, öreg ' "ereven bámul be a szobába): Mi ez?... %czSztyné (a félig kábult orvos fejét kebNra)Szoritfe és rémült tekintetet vet az (ordítva): Mi az? tótéu; ,gy "Krással az asszony mellett terem, ?e$ztVtf/jábó1 a doktort és ledobja a földre, tómita1 . Dhegve támaszkodik az asztalhoz •V'hletr •• lamaszKOUiK az asziaimuB tó$28,^°rbülr hátával olyan, mint ugrásra 0 "agy macska.) Geszty (a földön fetrengő doktort nézi): Mi ez? ... Mit akar ez itt? . . . (Hirtelen megfordul, meglátja az aszszonyt és torkon ragadva, fojtogatni kezdi.) Gesztyné (fuldokolva): Segítség! . . . Megöl . . . (A doktor lassan föltápászkodik a földről, az asztalhoz tántorog és a revolvert megragadja. Egy ideig nézi a tusakodó férfit, amint az többször falihoz veri a tehetetlen asszonyt. Aztán céloz.) Geszty (megtántorodva); Végem van!.... (Lezuhan a földre.) Gesztyné (szeme elől elfésüli pouderezett, hamvas haját): Meghal . . . Segítség! Meghal! . . . A doktor (eldobja a fegyvert): Csönd legyen, ha mondom! ... Ne ordítson! . . . Jobb, ha a csendőrséghez telefonoz . . . Vagy majd én ... Ne ordítson, ha mondom! . . . Gesztyné (nyögve): Meghalt!... A doktor: Meghalt! ... Mi van azon? . . . Ebben a pillanatban, ki tudja, hány százezer ember halt meg ezen a földön! Gesztyné: Meggyilkolta!... (egy székbe roskad és felhördül.) A doktor: Egyik halál olyian, mint a másik . . . Menjen, ébressze föl a cselédséget. Én nem tehetem, mert félék a kutyáktól... Na, menjen! . . . (Brutálisan.) Menjen, ha mondom! elismerésben részesitik az elnök indítványára. Az elnök ezután beszámolt az eddigi akcióval. A törvényihatósági bizottság 800 korona évi segélyt szavazott meg az egyesület részére. A pénzintézetekhez intézett felhívásoknak azonban még nem lett eredménye, de innen is nagyobb összegek befolyását remélik. Az elnökség kezdeményezésére a katholikus tanítóképezde hangversenyt rendezett szép eredménnyel. 232 korona V'olyt be a hangversenyen. Ennek fele a szabadoktatási bizottságé, a másik fele pedig a tanitóképezde segélyalapjáé. Az egyesületnek most már azon kell lenni, hogy működését mielőbb megkezdhesse. A szaibadoktatási bizottság sok kulturimunkát vett föl programjába és csoportokba osztályozza ezeket. Az előkészítő bizottság •már össze is állította a különböző osztályok listáját. Ezek a következők: 1. Ismeretterjesztő népies előadások osztálya; 60 taggal. 2. Munkásgimnázium osztálya; 60 taggal. 3. Patronázsügyi osztály; 74 taggal. 4. Ifjúsági egyesületek osztálya; 68 taggal. 5. Népkönyvtárak osztálya; 72 taggal. 6. Népegészségügyi osztály; 68 taggal. 7. Népházak osztálya; 74 taggal. Ezenkívül még két tanyai osztály felállítását is elhatározták. Az osztályokat rövidesen össze fogják hivői. A tisztikar összeállítása hiányos volt. Ezt az ülésen kiegészítették akként, hogy ellenőrökké megválasztották: Klucsik István polgári iskolai igazgatót és Saliay Jánost. Majd beterjesztették a költségelőirányzatot, amely szerint: tagdijakból befolyik 900 korona; kamat 22 korona; adományok 81A korona; jövedelem a hangversenyből 115 korona. A kiadások öszszege az egyes osztályok tételei szerint 1110 koronát tesz ki. Ezután érdekes vita következett. A belügyminiszter ugyanis a hozzá felterjesztett alapszabályokat módosítás végett visszaküldötte. Az alapszabály egyik pontja ugyanis azt mondja, hogy a szabadoktatási tanácsnak a működése az állam felügyelete alatt áll és külső szerve a közművelődési tanácsnak. A miniszter azt mondja, hogy külső szerv nem létezik és különben sem helyesli az egyesület megalakulását, mert itt van a DMKE, mely nagy vagyonnal rendelkezik, hatásos működést fejt ki és alig látszik kívánatosnak, hogy ez a fiatal intézmény a DMKE-vel-fölvehesse a versenyt. Épen ezért a miniszter azt kívánja, ihogy mégis megcsinálják ezt az uijabb ilyen irányú egyesületet, akkor az alapszabályokban mondják ki, hogy a DMKE-vel kapcsolatban állanak. Az ezer korona szubvencióra vonatkozólag leiratában azt mondja a miniszter, hogy ezt hajlandó megadni, személyi kiadások fedezésére. Somlyódy István járásbiró szólalt 'föl először ebben a kérdésben és röviden csak annyit mondott: abból nem kérünk, hogy a DMKE-vel egyútt dolgozzunk! Jánossy Gyula: A nekszusnak csak akkor lenne helye, ha tudnánk, hogy a DMKE hosszú időn keresztül eredményesen működött szegedi területen, igy azonban nincsen értelme, hogy együtt dolgozzunk vele. Gallér Kristóf: Én azt tapasztaltam, hogy a DMKE a szabadoktatás terén Szegeden nem csinál semmit. Azért felkérjük az elnökséget, hogy erről a minisztert helyesen informálja. Orkonyi Ede dr.: Rá kellene tényleg mutatni arra, hogy a DMKE-nek más az intenciója és nem ugyanazt a hivatást akarja tel£rt»citúc BALOG, IiCb9AI|Cb9I Dús választék kész divón, ottomán, matracok, .. kárnitnc íStIpí aas==— garnitúrák stb. - Javítások jótállással szaksze- " a F^ua-UZ.lCl rflen és olcsón eszközöltetnek. KI kárpitos-üzlet Kossut Lajos-sugárut 6. szám 31