Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-01 / 50. szám

Sserkeizttcég Káráaz-otca 9. Teíefos-azáia; 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEOEOEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12 ­oegyedévre K 6'— egy hónapra K t— Egres este Ara W BfiAr. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 - félévre . . K14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2-48 Egyes isia Ara 1A Böér. KI i Tetefo**z4«: SOS. Szeged, 19(4. III. évfolyam 50. szám Vasárnap, március I. Mit követel a polgárság? Soha imétg annyi kapkodás, annyi -tervszerütlenslég, aranyi határozatlanság aem jellemzett városi közigazgatást, mint amennyi ma Szeged város ügyeinek irá­nyításában megnyiivániu'l. A hatóság 'egyáltalán nincs tisztában vele, hogy a legközelebbi napokban imihez alkar kezdeni. Ötlete van elég, de a 'meg­valósításhoz való akcióképessége egy sze­mernyi sinics. A napok csak múlnak, im­már beköszöntött március, az enyhe ta­vaszi időivel egész sereg nagy alkotást le­hetne megkezdeni. De ha belenézünk a nagy tervezéseik aktáiba, azt látjuk, (hogy majdnem semmi Sincs még aranyira előké­szive, hogy holnap hozzá lehessen fogni csak egy közmunkához is. Gyors segítségre van szükség! Sze­ged polgárságához, a társadalomhoz for­dulunk most, hogy ne nézze tétlenül a város legjelentősebb érdekeülraek megosu­föltatását. A februári 'közgyűlés néhány napos szünetet tart. Március hó negyedi­kén ismét megkezdi tanácskozásait s ha Szeged polgárságának képviselete ezt az alkalmat nem ragadja meg, hogy kény­szerítő nyomást gyakoroljon a város ha­tóságára, ismét ki fog esni a város törté­netéből egy esztendő, mely egy hajszálnyi imunLkaeredmérayt sem tud majd az utókor Ítélőszéke előtt fölmutatni. Álljon a sarkára Szeged polgársága és moindja ki még a márciusi közgyűlésen, hogy követeli három nagy alkotásnak azonnal való megkezdését. A vízvezeték, a közikórház és a tanyai vasút olyan szük­ségletek, melyeknek megva'lósátását egy héttel sem szabad imár tovább halasztani. A vízvezeték mai állapotában csőd ellőtt áll és naponkint Végleges üzem-megaka­dással fenyeget. Könnyen megeshetik, hogy egy napon teljesen fölmondja a szol­gálatot, az ártézi kutak tartalma elapad, a csövekben levő viz lelMy a földiben, a 'lakosság 'a tifuszgyártó tiszavizet lesz kénytelen táplálkozásához használni. S ha azt kérdezzük, hogy az ennyire fenye­gető baj elhárítására tett-e már valamit a hatóság? Hívott-e meg egyetlenegy szak­értőt a vízvezeték mai állapotának meg­vizsgálására, kijelölte-e az uj kutak helyét, szándékozik-e egyáltalán egészséges vi­zet adni egy százezer lelket számláló nagy társadalomnak? Ugy ezekre a kérdéseikre a lehető 'legnagyobb megdöbbenéssel kell a kétségbeejtő választ megadnunk: nem, a hatóság még csak nem is gondolkozott a közelgő katasztrofális vész elhárítása-' nak módján! És a közikórház! A tehetetlenség el­fojtott dühével kell arra gondolnunk, hogy Dráma. Irta: Bródy Miksa. , (Szép nyári éjszaka. Az udvaron uiapa­öidó kutyák uíratnak. A kastély ebédlőjében tetten ühifik; Gesztymé és a doktor. Az asz­szoűy olyan szép, hogy első pillantásra belé-, fteretht-t egy gyengébb idegzetű férfi; olyan telönös, hogy aki látta, beteken át ér­teki kíváncsisággal gonulolkozhatik azon, Vajflon milyen ize lehet a szájának; az át­tetszer, melyet használ, diszkrét, de ha vala­ln°k a szagló érzékébe furakodik, onnan el tteua űzhető, oly makacs. A doktor jelenték­pton külsejű; máról-halnapra el leliet feled­te Értelmes szeme van. Amennyiben pedig /gonoszságokra hajlamos és minden tá'juizmus nélkül való, rokonszenves egyómi­e-,Netn szerelmes iGesztynébe; ebben a ké­k éjszakai órába.n, a csábi tó magány osság­^ 'tt sem fogja el semminő vágyakozás arra, közel hajoljon az asszonyhoz, a szájá­z igyék a ilélekzetéből.) Gesztyné (a fah órára néz): Fél egy. k asz perc múlva itt kell lennie ... És ak­ket A doktor: Akkor agyonlő mindkettün­Uiesztyrié: Vagy más lövi le őt. Nom <lo™°r: Egész biztos, hogy én nem ... ttnnv-Sk-,etteni ennyi energiára ... Ha volna üssrt bdt°rság bennem, hogv valakit agvon­most nem volnék itt. Gesztyné: Miért nem megy el? A doktor (mérgesen): Nő létére több gyöngédséget vártam volna öntől, mint az. ugratását . . . (müharaggal) Eh! Unom ezt! Még van ideje a kutyákat megláncoltatni, hogy nyugodtan távozhassam . . . Gesztyné: Érdekes. A kutyáktól fél, pe­dig úgyszólván tudja, hogy nem harapnak, ellenben attól ném fél, hogy busz perc múlva az uram egész biztosan revolverrel fogja megtámadni. A doktor: Attól is felék. Minthogy azon­ban nekem minden félelem egyforma, azt vá­lasztom, melynél egyéb funkcióm nincs, mint­hogy itt üljek. A legjobb megszökni a vesze­delemtől, de ha már nem lehet, jobb azt be­várni, mint nekimenni. Gesztyné (gúnyosan): Menjen! Hisz küldöm, kergetem. A doktor: Nem megyek. De ha intézke­dik a kutyákkal, megyék, még ha nem is küld, ha könyörögve -marasztal. Egyébként kijelenthetem önnek, asszonyom, hogy nem fog célt érni. Mihelyt az ura ide beteszi a lábát, föl fogom őt világosítani. Azt fogom neki mondani, hogy ön bolond, eszelős, akit szanatóriumba keli vijini, mert .hisztérikus rohamaiban veszedelmessé válhátik. A maiak után egész nyugodt lélekkel küldeném önt az őrültek házába. Gesztyné (nevet). A doktor (mérgesen): Igen, ezt fogom mondani neki . . ., Gesztyné: Kedves barátom. Mondjon le a társadalom elnyomorodott betegei egy középkori piszkos börtönhöz hasonló paj­tában' vararaak elhelyezve. Itt fekszik az asztalomon -egy kecskeimiéti újság, melynek vezető helyén azt lehet olvasni, hogy Kecskemét város néhány nap múlva hoz­záfog uj kórházának építéséhez. Fedezet ugyan nincs rá, — majda a tudósítás, — mégis hozzákezdenek és építik addig, amig birják. Egyes részeit legalább. Ott azon­ban van egy ember, aki szinte élete fel­adatául tűzte ki, hogy .az uj közkórházat megteremthesse és rendeltetésének átadja, aki évek;óta minden Ikövet megmozgatott, •hogy a szükséges előmunkálatokat a hiva­talos akadályverseny fordulója keresztül­hajtsa és az első kapavágást még alkkor is megtétethesse, ha .a város anyagi esz­közök bijján szűkölködik. Ez az ember: a tiszti főorvos. Hogy Szegednek ilyen tiszti főorvosa lenne, vagy lehetne, azt soha semmi körülmények között nem tudnám föltételezni. Pedig mennyivel könnyebb lenne Szegeden a kórház-épités! A régi kórháznak jó karban levő sebészeti osztá­lya egyelőre néhány évig már megtenné a szolgálatot. Pénzszűke miatt valamed­dig mellőzni lehetne 'az igazgatói lakásul szánt külön pavillont is. Nem kellene ha­marjában mást építeni, imiint egy hatalmas betegfelvevő épületet, akkorát, mint egy jókora iskola, melyben napfényhez, leve­elöször is mindenekről! Nem lesz itt idő okos beszélgetésre. Abban a pillanatban, amikor az uram be fog toppanni, én már az ön kar­jában leszek; a számat odatartom a maga szájához és csókolni fogom . . . A doktor (dühösen): Mért épp velem csi­nálja ezt? Mi közöm nekem önhöz és az urá­hoz? Az olyan előkelő nők, mint ön, a kocsi­sukkai vagy a soffőrjükkel. szokták az ilyes­mit rendezni! Én nem vagyok eléggé ro­mantikus — eléggé szerelmes ehhez a jele­nethez! . . . Ebben a pillanatban egy álmos ember vagyok, akit azzal az ürügygyei ver­tek ki az ágyából, Ihogy a méltóságos asz­szony rosszul lett. Álmos vagyok és egyút­tal meg vagyok riadva attól, amit itt nekem mondott . . . Gesztyné: Ha nem tartotta volna kez­detben nevetségesnek a tervemet és az oko­kat végighallgatta volna . . . A doktor: Eh! Mit változtatnak az okok a lényegen! ... ön őrült, őrült ... és sem­mi más . . . pont. Gesztyné (nyugodtan): Utálom az ura­mat . . . A.doktor: Mi közöm hozzá? Gesztyné: Magát pedig . . . (közel ha­jol a fériihez) szerétem! A doktor: Épp oly kevés közöm van hozzá . . . (Ugy néznek egymásra, mintha egymás arcáról letépni akarnák a bőrt.) Gesztyné: At uramat kezdettől fogVa

Next

/
Thumbnails
Contents