Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-11 / 34. szám

i mentális alkotás, igy sekélyesedik el a, kivitelben a legnemesebb szándék. Még egyszer felhívjuk az összes illetékes tényezők figyelmét: állítsák meg a lejtőn a fogadalmi templom nagyszerű és művészi terveinek kicsinyes persziflálását. Észre térnek a szerbek. — Nem kell az orosz barátság. — Közeledés a monarchiához. — (Saját tudósitónktól.) A monarchia balkáni politikájára nézve nagy befolyást gyakorló, szenzációs mozgalom indult meg Szerbiában, amely az orosz befolyás gyöngitését tűzte ki céljául. A mozgalom vezetői, a kik a konzervatív-párt névvel tömörítik híveiket, a mozgalmat a következőkben ismertették egy hiteles belgrádi jelentés szerint: Mialatt Pasics Pétervárott és Bukarestben igyekszik, nyilván erős orosz befolyás alatt, uj szövetségi kombinációkat megvalósítani, azalatt Szerbiáiban egy hatalmas politikai párt igyekszik az orosz barátság szálait meglazítani. A szerb közvélemény egy tekintélyes része megelégelte azt a szerepet, amelyet Oroszország neki eddig is szári- és lealázónak találja, hogy egy olyan önállóságra hivatott ország, mint Szerbia, örökösen játéklabda legyen az orosz hatalom kezében. Lassan rájönnek Szerbiában, hogy ezek a jelszavak: szlavofiKzmus, pánszlávizmus, Balkán a Balkán népeké, osztrák és magyar veszedelem, — üres frázisok, a mellyel a cári hatalom visszaélt. — ha érdekei megkívánták. A történelem is beigazolta, hogy Oroszország valahányszor e jelszavak bujtogatásával kudarcot vallott, hosszabb-rövidebb ideig cserben hagyta Szerbiát, s adta a haragos szerepét. Különösen a szerb-bolgár konfliktus, amelyben Oroszország kétszínű játékával csaknem végleg pórul járt, siettette a demokratikus érzelmű szerb intelligenciát erre az eltávolodásra. a grófné már negyedik hónapja van távol az urától? — Miért volna ez furcsa? Nem találok benne semmi különöset, — volt Ákos felelete. — Hát hogyne volna furcsa, '— folytatta Hartayné, — az asszonynak az ura •mellett a helye. — Igaz, igaz, — hagyta helybe Ákos. — A grófné ugyancsak sokáig üdül, — mondta gúnyos nyomatékkal az asszony. Hartay illendőnek találta, hogy legközelebbi találkozása alkalmával érdeklődjék Elemér grófnál felesége hogyléte és hazatérése felől. — Ha már szóba hoztad a dolgot, — világosította föl a gróf Ákost, — bevallom, hogy az én feleségem nem is tér többé viszsza Kernyére. — Hogy-hogy? — kérdezte csodálkozva Hartay. — Válunk! — volt a rövid válasz. -Nálunk mágnásoknál az ilyesmi nem ritkaság! A válás okát a gróf nem mondta meg, Ákos meg természetesen nem kérdezte. Gondolataiban azonban annál többet foglalkozott a válással. Közben pedig mindnutálan a fülében csengett Elemér odavetett mondása: — Nálunk mágnásoknál az ilyesmi nem ritkaság! Minél többet gondolkodott Bálóczy grófék válásáról, annál nyárspolgáribbnak tűnt föl előtte az ő vihar mentes, zökkenés nélküli családi életük. Idegessé lett a feleségével szemben és megkeserítette mindkettőjük életét. Összezördülések és hevesebbnél hevesebb jelenetek napirenden voltak. Hartayné az egyensúlyából kibillentett családi életet ugy akarta helyreállítani, hogv kiitért az ura elő! és néhány hétre a szüleihez távozott. D&LMAGYARORSZAÖ . 1.1 I i I «'ll llilUl Alig volt oda inéhány napig, postáról jövet, találkozott Ákos Elemér gróffal1. — Mi újság, Ákos? — tudakolta a gróf. — Válunk, — szólt szinte dicsekedő hangon Hartay, — most jövök á postáról és megírtam a feleségemnek, hogy ne jöjjön többé vissza! — Pompás fiu vagy te Ákos! — kiáltott föl megelégedetten Bálóczy gróf. — Most fogjuk csak a világunkat élni. Pompás, pompás! Ákosnak olyan jól esett főúri barátjának ez a dicsérete, hogy szentül meg volt róla győződve, hogy valami nagyszerű dolgot követett el. A gróiék váiópöre ért előbb véget. Nagy dinom-dánoinot csapott ennek örömére Bálóczy gróf. Telefonon rendélt a városból néhány láda pezsgőt, cigánybandát és két énekesnőt. őket is telefonon. A ialu népének nagy megbotránkozására sűrűn ismétlődtek az ilyfajta mulatságok. Ho! a Bálóczy-kastélyban, hol Hartay kúriájában. A mulatozás azonban nem folyhatott sokáig zavartalanul. Bálóczy gróf csakhamar fölszólítást kapott a hozomány visszaadására. Ez egyúttal birtoka dobra kerülését is jelentette. Bálóczy ott állott, hogy földönfutóvá legyen. Gondolt egyet és inkább megfutamodott az élettől. Egy revolvergolyó és vége volt. Hartay most magára maradt. Olyan volt, miint a 'kúszónövény, mely mellől kivágták a fát; melybe eddig kapaszkodott. Életuntság vett rajta erőt. öngyilkos gondolatokkal foglalkozott. 'Igazi nagyúri dolognak találta, elvetni magától az életet. Micsoda előkelő di-skrációval hagyta itt Bálóczy gróf is ezt az árnyék világot. Nem jajgatott, nem panaszkodott, hanem előkelően 1914. február 11. azt mondta: elég volt 'és revolverrel csettintette rá az áment. Letilt az Íróasztalához és ő is élővette a revolvert. Belebámult a pisztoly csövébe s lelkiszeimei előtt elvonult a múltja. Elgondolkodott rajta, mit müveit eddig és mit, miért tett? Ez az elmélkedés valami kijózanító hatással volt reá. Mikor most azt a kérdést vetette föl magában, Ihogy tulajdonképen miért akar öngyilkossá lenni, valami hirtelen világosság támadt az agyában. Megvilágosodott előtte, hogy ő eddig 'egyebet sem csinált, mint majmolta Elemér grófot. Nagyon nevetségesnek találta önmagát és undorral dobta el magától a revolvert. Azután előszedte asztalfiókjából felesége fényképét. Zsebkendőjével gyöngéden letörölte a port a képről, mely mintha megelevenedett volna. Biztatóan mosolygott rá a kép, az ő édes, aranyos feleségeé. Ugy érezte, hogy uj emberré lett. Hogy megtalálta önmagát. Kopogás hallatszott az ajtón. Amint kinyitotta az ajtót, felesége állott előtte, örvendező izgalommal borult az asszony nyakába : — Édes, édes Sárikáim, te itt? — Kötelességiem szólított ide. Attól, féltem, liogy az öngyilkosságban is utáno^1 fogod Bálóczy grófot, — szólt remegő hat1" gon Hartayné. — Hát hogy, te tudtad már azelőtt 19 azt, amire én csak az előbbi válságos pil'a" natokbam jöttem rá, hogy mindenben után0' zom Elemér gráfot? — Tudtam! — És most megbocsátasz-e? — Azért vagyok itt. Remélem, már gyógyultál. — Már kii gyógyultam, — szólt Tttt*' nyugtatóiag Hartay, miközben a szoba saf" kába dobott revolverre mutatott. ; • •• -V » . Ebben a mozgalomban elsősorban a főváros intelligenciája, egyetemi és középiskolai tanárok, ügyvédek, orvosok, mérnökök s a müveit kereskedőosztály nagy része vesz részt s immár a vidéki városokban is mély talajra talált, Eíbben a mozgalomban tömörül az úgynevezett konzervatív párt, amelynek hivatalos vezetője, a népszerű Perich Zsivojin dr. egyetemi tanár, Jovanovich Jován dr„ a katonai akadémia kiváló tanára, Stamenkovich Dragutin volt igazságügyiminiszter, ismert politikus s a nemkevés'bé kiváló Stefanovich dr. egyetemi tanár. _ Ez a konzervatív párt csak néhány héttel ezelőtt alakult politikai párttá s noha a radikális és naoionálista párt részéről ugyancsak heves támadásnak volt kitéve, még a hazaárulás bélyegét is igyekeztek az uj pártra rásütni, — semmiféle támadásra nem hederitve, folytatja megkezdett szervezkedését, amelyet azóta már a vidéken is terjeszt sikerrel. A konzervatív párt? — vagy mint az ellenségei elnevezték, — ausztrofil párt megalapozása tulajdonképen már három évvel ezelőtt kezdődött. Akkoriban kísérlet történt arra, hogy a még Milán idejéből való két csoportot, az ó-liberálisokat és nacionáliisíákat egyesülésre bírják. Ez a kísérlet azonban bizonyos parlamenti ellentéten hajótörést szenvedett. A konzervatív párt folytatja most ezt a megkezdett politikát, amely nem mindenáron oroszellenes, de nem is osztrák és magyar politikai behódol ás t jelent. Csak azt akarja ez a politikai irány, hogy Szerbia megszabaduljon a nagy szlávizmus láncától, amelyet Oroszország rakott rá. Érdekei ráutalják arra is, hogy közeledjék Ausztria és Magyarországhoz, mert belső békéjét csak akkor tarthatja fönn állandóan, ha északi határát is biztosságban tudja, annál is inkább, mert az újonnan hódított területeken nagyarányú kulturmunkát kell végeznie. A monarchiához való jó viszonyra már azért is szüksége van Szerbiának, mert Ausztria és Magyarország igen nagy mértékben hozzájárulhat ahhoz, 'hogy mielőbb kiheverje azokat a súlyos gazdasági sebeket, melyeket a háború okozott az országnak. A mindinkább hatalmasabb konzervatív párt ujuit erővel akarja azt a politikai gyámkodást is megszüntetni, amelyet a király fölött még mindig gyakorolni szeretnének bizonyos politikai érdekek: de fel akarja szabadítani a közvéleményt ama befolyás alól is, amely politikai meggyőződésének szabad érvényesülését sokban megakadályozza. Mindenesetre nehéz föladat előtt áll még az uj párt. Ám már is annyira biztos talajon küzdhet, híveinek száma oly rohamosan gyarapszik, programja oly szabatos, körülhatárolt, hogy teljes diadalrajutása csak — rövid idő kérdése! „Szemenszedett valótlanságok". Félhivatalosan jelentik: A közönség tudatos eh ámításában veizető szerepet játszó egyik ellenzéki lap mai száma egész sereg letagadhatathem lényben foglalja össze Tisza Istvánnak a román kérdésben elkövetett bűneit, például azt, hogy a kormány a görög-keleti püspökség fölúUitását végleg elejti, a hajdú dorogi egyházmegyéből egy sereg színmagyar községet ki fog hasítani, a telepítési ak* eiót teljesen meg 'fogja szüntetni, stb., stb. Ildletékes helyen úrról értesítenek, liogy ezek a letagadhatatlan tények szemenszedett valótlanságok. Ugyanez a lap Közgazdasági ügyosztály a báni. kormányban cim alatt előadja, hogy mig a horvát kormánynak eddig e-iak vallási és köfóoktatásügyi, belügyi és igazságszolgáltatási téren volt autonómiája, ez az autonómia most már ki fog terjedni a közgazdasági térre is. lEzzel szemben a Budapesti Tudósító megállapítja, hogy a társországoknak közgazdasági téren való autónom hatásköre az 1868. évi XXX. törvénycikk 47. szakasza alapján mindazokra az ügyekre nézve kezdettől fogva ifönnáll, a melyeknek közösségét e törvény 9. és 10. sza* kaszában ki nem mondta. lEz a hatáskör változatlanul marad, meg a jövőre is, mindöszr sze az a változás történik, hogy azokat az ügyéket, amelyeket eddig is autonóm hatáskörben a báni kormány belügyi osztálya intézett, a jövőre külön közgazdasági osztály fogja intézni.