Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-11 / 34. szám

591.4, február 11. * n-i-i-T-innrí—- •!.IlymlrtUT) Még egyszer a fogadalmi templom. — Nyilatkozik Tóbiás László. — Mit mond Schulek tanítványa? — A mérnökegyesület vitaülése. — (Saját tudósítónktól.) Vasárnapi számában részletes képet rajzolt a Délmagyarország azokról a szerencséseknek épen nem •mondható változtatásokról, .melyeknek retortáján Foerk Ernő olyan módon szűrte keresztül Schulek Frigyes pompás terveit, hogy szinte már alig lehet ráismerni. 'Ma véleményt kértünk ebben az ügyben Tóbiás László ismert műépítésztől, aki az építést ellenőrző bizottság vitájában mindannyiszor a legnagyobb érdeklődést tanúsította. Tóbiás László kitért a válaszadás elől, mert már teljesen elveszítette a küzdő kedvét. Nyilatkozatait mindazonáltal érdekességüknél fogva itt közöljük: — Nem kívánok foglalkozni már az egész dologgal — ugyimond a kiváló ópitész — abbahagyom, mert látom, hogy nem tudom érvényesíteni álláspontomat. Magam vagyok csak a szegedi építészek között, aki a Foerkféle változtatások fölött objektív kritikát gyakoroltam, a többiek ezt nem tehették azért, mert az egyik érdekelt, a másik nem érdekelt s ezért nem törődik az ügygyei, a 'harmadik nincs itthon-, a negyedik pedig a város szolgálatban áll. — Igy egyedül vagyok a játékban s igen kellemetlenül érintene, ha laikusok az én törekvésemben erőlködést látnának vagy keresnének. Én a magamét annak idején megmondtam s ugy érzem, hogy teljesítettem azt a kötelességemet, amivel a közgyűlés, a nagybizottság s általában a köz irányában tartozom. Engem a visszalépésre főleg az a körülmény vett rá, hogy úgyis eredménytelennek látom mindazt, amiket a inagy- és kisbizottság ülésein szóvátettem. Foerk Ernő urat nem tudom rávenni arra, hogy a megjegyzéseimet figyelembe vegye és mérlegelje, hanem ehelyett azt látom, hogy inkább személyi térre viszi a dolgot akkor, amikor objektíve tettem bírálat tárgyává az ő munkáját. Ezt ki is jelentettem neki. Mikor en arra hivatkoztam, hogy a torony nem egységes stílusban van tartva, tehát foglalkozzék vele és valószínűleg rá fog jönni, akFoerk Ernő ur azzal állott elő, miért figyelmeztetem én őt erre, hiszen ő annyira benne van már a fogadalmi templom terveli és építési munkálataiban, .annyira rs^eri az egészet, hogy nem- szorult figyelmeztetésre. Hát ez az, amiért én nem várok medményt a figyelmeztetésem nyomán. Lem, hogy talán nem jól fejeztem ki magámat, .e 'mindenesetre tudom, mit akartam, ha nem 5 v'agyok talán olyan dimenziójú ember, i 'nt Foerk Ernő ur. Én Schulek Frigyes takat'^0 szoktam nála látogatásols tenni és a vele 'lefolytatott beszélgetéde meg a magam .meggyőződése alapÖr .tántam az egységes román stilus mega t^6 érde|kében azoknak a módosításoknak ' kiküszöbölését, amelyeket Foerk Ernő ur ^ a nagybizottság utasítására-e, vagy sem, / mellékes — az eredeti Schulek-féle terken tett. Ur A közgyűlésen szóvá teszi-e ópitész r ezcket a dolgokat? — kérdezte mumkatarsunk. j ~~ A közgyűlésen alig hiszem, legföe akkor, ha engem aposztrofálnának és MáÚAGYARORSXÁG szükségesnek látom majd, hogy erre reflektáljak. Egyébként pedig, amint már a lapok megírták, Foerk ur február 24-én a szegedi Mérnök- és Építész Egyesület meghívására a városháza közgyűlési termében előadást fog tartani a fogadalmi templom tornyáról és én, mint az egyesület választmányának tagja, oda fogok hatni, hogy a tárgyihoz a szakemberek hozzászólhassanak. Ha a választmány igy határoz, akkor én is részt veszek majd a vitában. Jövő héten a választókerületi beosztás. — A Ház elótt a javaslat. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház mai ülésén Rakovszky Iván előadó már beterjesztette a közigazgatási bizottság jelentését a választókerületek uj beosztásáról. Ennélfogva semmi akadálya nincs annak, hogy a jövő héten már kitűzze a Ház napirendjére a választókerületek uj beosztásáról szóló törvényjavaslatot. Ez minden valószínűség szerint meg is fog történni. A javaslat tárgyalásánál a függetlenségi párt elnökei tanácsának tegnapi határozatához képest jelen lesz majd az ellenzék is, a vita tehát, amely a kerületek uj beosztása körül meg fog indulni, bizonyára hosszú lesz. A nemzeti munkapárt részéről a javaslattal szemben jelentős kifogások nem fognak elhangzani. A képviselőház mult ülése után az erdélyi kerületekből megválasztott munkapárti képviselők együtt maradtak a Házban és barátságos eszmecserét folytattak a miniszterelnökkel és a belügyminiszterrel az erdélyi kerületek uj beosztásáról. Ez alkalommal természete-/ sen kérdést intéztek a miniszterelnökhöz a románokkal folytatott tárgyalás ügyében is. Tisza István gróf miniszterelnök erre megismertette a képviselőkkel az erdélyi kerületi beosztás nemzetiségi vonatkozásait. Elmondta, hogy az összes erdélyi kerületek között csak hat lesz olyan, a melyben a románok oly tömör többséget alkotnak, hogy ott mást, mint román -nemzetiségi képviselőt aligha fognak megválasztani, ha csak a románok időközben föl nem adják külön nemzetiségi pártszervezetüket. Ez a hat kerület mindenesetre oly képviselőt küld a Házba, akinek személyét a kerület maga fogja kiiválasztani. Van ezenkívül még négy oly kerület Erdélyben, az uj beosztás szerint, amelyben a románok szintén nagy többségben vannak, ezek a kerületek azonban a magyarság részére esetleg megnyerhetők lennének. Az erdélyi képviselők teljes megnyugvással fogadták a miniszterelnök kijelentéseit, de két kerületre nézve, nevezetesen, a hunyadmegyei brádi és az alsófehérmegyei magyarigeni kerületre nézve bizonyos kívánságokkal állottak elő. Ezek a kívánságok arra vonatkoztak, hogy bizonyos községeknek ezekhez a kerületekhez való csatolásával az illető kerület tervezett beosztásán változtatás történjék. Tisza István gróf készséggel megígérte, hogy ezeket a kívánságokat uj megfontolás tárgyává teszi és ezzel kapcsolatban ujabb jelentéstételre fogja fölszólítani Hunyad és Alsófehér vármegyék főispánjait. i Az erdélyi képviselők ezt a nyilatkozatot is megnyugvással vették tudomásul. Debrecennek nem kell az uj egyetem. — Miért nem adják Szegecinek? — (Saját tudósítónktól.) Állandóan baj van a pozsonyi és a debreceni egyetemmel. Pozsonyban már botrányok is voltak, dacára, bogy évek múlva se lesz uj egyetem! Most pedig Debreceniben adták ikii a jelszót, hogy „Adjuk vissza az egyetemet." Hiába, niegboszulódik az, ha olyan városokba viszik az egyetemeket, ^melyek abszolúte nem kívánják és nincsenek arra képesítve, még nem ért -meg számukra a kérdés, még nem tudják eltartani a főiskolát. És megboszulódik az is, bej az ország Legelső vidéki városát, a nemzeti fővárost, a Délmagyarország gócpontját: Szegedet mellőzik. Végig hangzik az országban a debreceni magyarok kiáltása: nékik nem kell -az uj egyetem. Viszont Szeged kiáltása is végig harsant már -Magyarországon ós csatlakozott is hozzánk az ország kulturális részének helyeslése: nékünk — Szegednek — kell, muszáj az egyetem! Mi megérdemeljük, mi megértünk -már rá, mi eltartjuk és nekünk hivatásunk van-. Rendben volna: Debrecen visszaadja az egyetemet ós meg is indokolja, miért. Ugyan ekkor, az érem másik oldalán ott van Szeged. Jó, ha Debrecennek -nem kell az egyetem, ám adják ide Szegednek! Ez úgyis Szegedé: lelkiismeret és kultura szerint. Szeged jussa döbbvaló Pozsonynál ós Debrecennél, előbbvaló bármely magyar városénál. Nékünk kell az uj egyetem, mi el tudjuk és elakarjuk tartani, mi nem rendezünk körülötte botrányokat, mi ugy építjük fel, ahogy a becsületes és erős kultura parancsolja. A debreceniek mozgalmáról ez a híradás szól: Nagy feltűnést kelt Debreceniben az a mozgalom, amelyet Szávay Oyula iparkamarai tilikár indított, hogy a város — ne fogadja el az egyetemet. Szávay Gyula a mozgalom érdekében- felhívással fordul a 'közönséghez s ebben elmondja, hogy a debreceni egyetemért súlyos milliókat kell fizetnie a városnak s Debrecen most nincs abban a helyzetben, hogy annyi pénzt áldozzon. Közgyűlést kell összehívni, úgymond s ezen kimondani, hogy Debrecen ez idő szerint nem reflektál az egyetemre s tekintve, hogy biztos tudomása szerint a kormány is szívesen veszi, ha az egyetem létesítésével járó terhektől megszabadul, bizonyos, hogy a törvényhozás is hozzáaárul az egyetemi törvény életbeléptetésének íölfiiggesztésélhez. Szávay azzal a felhívással végzi az irását: Adjuk viszsza az egyetemet! A debreceni egyetem fölállításának tizenkettedik órájában fölvetett mozgalomnak rendkívül érdekes előzményei vannak. A kormány, anínt ismeretes, kezdettől fogva idegenkedett attól, ihogy a debreceni egyetemihez orvosi fakultást kapcsoljon. Annak 'ideién, mikor még öt egyetem- fölállítását tervezték kormánykörökben s katonai, közgazdasági, műszaki fakultásokról terveztek, a debreceni egyetemnek orvosi fakultás helyett közgazdasági kart száin.tak. Debrecen azonban ragaszkodott az orvosi fakultáshoz s igy, mikor az öt egyetem-tervből kettő lett, a debreceni egyetemnek is orvosi fakultást Ígértek. Az orvosi kar fölállításának időpontját később 1920-ig akarták kitolni, de a debreceniek fellépésére az orvosi karon 1917-ben már megkezdődik a tanítás. A kormányt azonbain. ínég sem hagyta nyugton az orvosi egyetem költséges fentartása s ezért, mikor a város és a tiszántúli református egy-