Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-11 / 34. szám

ítrkesztőség Kárász-utca 9. Telefoe-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12 — negyedévre K 6 — egy hónapra K 2!•— Ezyas szán ára 19 Bflár. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28-— félévre . . K14— negyedévre K t— egy hónapra K 2-46 Egyes uáa ára 19 BUér. Kii Tele?otí-szása s 385. Szegi d 1914. III. évfolyam 34. szám, Szerda, február II. Schulek és Foerk. A lap más helyén közlünk egy beszélgetést, melyben a maga szakmájában kiváló szakember, Tóbiás László építőművész mond éles kritikát a fogadalmi templom terveinek már-már nyilvános botránnyá dagadó, önkényes megváltoztatásáról. A Délmagyarország csak a minap is terjedelmes cikkben volt kénytelen ezzel a kérdéssel foglalkozni, pontról-pontra bebizonyítván, hogy eléggé el nem Ítélhető olyan könnyelműségek történtek, melyek a fogadalmi templom évszázadokra szóló, hatalmas építményét már az alapozás időpontjában ország-világ előtt diszkreditálni képesek. A meggyőző érvekkel és adatokkal alátámasztott cikkre egyetlen Megjegyzést, vagy észrevételt sem kapunk sem a hatóság, sem az építésre felhgyelő nagybizottság, sem a közönség köféböi. Ez a határtalan közöny, mely szinte Párját ritkítja még a szinte!enségével és nemtörődömségével vezető szegedi közélet ismert szomorú viszonyai között is, nem lephet ugyan meg senkit, de mégis, az adott körülmények között, fájdalmasan leverő. Az egyetlen ember, aki szembe Mert szállani a társadalom és hatóság közönyével, elkedvetlenedve és egy megdöbbentő vád hangoztatásával áll félre, hogy szabad folyást, adjon a hozzánemértés és kényelemszeretet kábulatából eredő, bűnös könnyelműségnek, melyet tovább már feltartóztatni nem lehet. Tóbiás László a kiváló mesternek, Schulek Frigyesnek tanítványa. Teljes egészében fölfogja és méltányolja a zseniális tervező rajzaiban lefektetett elvnek nagyszerűségét, mely igazán megérdemelne annyi megbecsülést, hogy eredeti szépségében valósittassék meg. És ugyanez a Tóbiás László, aki megpróbált minden fórumon érvényt szerezni a maga igazának, most kénytélen feladni a küzdelmet, mert annyira magára maradt, hogy kétségtelenül nemes forrásból fakadó figyelmeztetéseinek érvényesülését már nem is remélheti. Kétségbeejtő állapot ez. Az ember nem képes megérteni, hogy miért fizetett a város igen tekintélyes tiszteletdijat annak az európai hirü tervezőnek, akinek rendkívüli mübeesü munkáját kontár kézzel megcsufoltatni engedi? Távol áll tőlünk, hogy kétségbevonjuk Foerk Ernő müépitő talentumának hivatottságát, azonban egészen bizonyos, hogy Foerk a maga — egyébként tiszteletreméltó — képességeivel sem vindikálhatja magának azt a jogot, hogy egy Schulek Frigyes terveit kénye-kedve szerint kiforgassa eredeti mivoltukból. Si bis faciunt idem, non est idein. Vétkes könyelmüség volt már az is, hogy nem Schulekkel, vagy az ö általa megjelölt fiával, vagy akármelyik Schulek-tanitvánnyal nem végeztették a kivitel munkáját. De ha már megtörtént a nagy hiba, ha már elkedvetlenítették a tervek alkotóját, legalább állítsák föl a legszigorúbb, legkövetkezetesebb rendszabályul, hogy csakis olyan változtatásokat lehet kivitelre juttatni, melyekhez Schulek Frigyes előzetesen is, utólag is hozzájárult. A Foerk által önkényüleg tervezett változtatások a mesteri tervező hozzájárulását nemcsak hogy nélkülözik, de egészen bizonyosra lehet venni, hogy ha azokat Schulek Frigyesnek tudomására hoznák, az ősz mesternek minden hajaszála égnek meredne. Már pedig aligha lehet a készülő fogadalmi templomot kitenni annak a szégyennek, hogy első művészi konstrukciójának megteremtője és arányainak mesteri alkotója annak idején eltagadni kényszerüljön apaságát és még azt se engedje meg, hogy nevét, mint tervezőét, a templom előcsarnokának falára fölvéssék. Meg kell kérdezni Schulek Frigyest, hogy hozzájárul-e a Foerk által tervezett módosításokhoz? A kőfaragó munkák kiadása körül sem jártak el azok, akikre ennek a kérdésnek a gondozása bízatott, a kellő körültekintéssel. Silány anyagból akarnak kifaragtatni olyan diszeket, melyek az egész építmény román jellegével egyenes ellentétben állanak. Igy válik ridiculus mus-szá a harmincöt esztendőn át tervezett, rnonuA két földesúr. Irta: Striegl F. József. A legtöbb ember élete voltaképen utánzása másokénak. S ez az utánzás legtöbbnyie öntudatlant Inkább csak ösztönszerű. A ^csínyek utánozzák a nagyokat, a gyöngék az erőseket, a szegények a gazdagokat, az ^acsonyabb rangúak az előkelőbbeket. Nem Mna ez baj egy csöppet sem, ha nem egyhibáit utánoznék. Dekát többnyire csak zuk ' CSa!1l< a '"Vereségeket utánozP Kernye községnek két földesura is volt • !/-»! I re-% r o folln noroC7Í. sa egyuttai azit jelenti, bogy a falu parasztten-i ak annál kevesebb jutott abból az islárJh tta bánáti földből, mely a község hakiju "z tartozott. Vagyonban nem igen. voit abba éfí a földesúr között, hanem csak Har^1 bogy Bálóczy Elemér címerét kilenc-, Szj( Ákosét Pedig csak ötágú korona dibfar tc. Ebből azonban nem következik, hogy A Daynak ne lettek volna mágnás-alliirjei. -üfbasztok ő nála is csak a lovak után következtek, akárcsak Bálóczy Elemér grófnál, gazdálkodott és vadászgatott mindkettő egyformán, ha pedig be-beruecantak a megyegyülésekre, folyatták a jó francia pezsgőt s ha a gróf a primadonnának udvarolt, holtbizonyos, hogy Hartay is valamelyik előkelőbb színésznőnek tette a szépet. Ákos mindenben Elemér gráfot utánozta, aki ebben az ő fensőtbségének hallgatólagos elismerését látta. S ez jól esett neki, ami egyúttal biztosította Hartaynak a gróf barátságát, annyival inkább, mert ez az utánzás annyira öntudatlan; volt, hogy egy csöppet sem viselte magán a versengés látszatát. Tisztán csak utánzás volt, amely inkább hizelgő volt a gráfra nézve, mint bántó. Ákos annyira megszokta, hogy mindenben Elemér grófot utánozza, hogy még a legnagyobb ostobaságokat is ész nélkül utána csinálta. És ezek az ostobaságok elég költségesek voltak. A 'tehermentesen örökölt apai birtokok csaikfhamar tul voltak terhelve. Elemér gróf végül is csak ugy tudott megmenekülni a végleges összeroppanástól, hogy akadt egv többszörös milliomos bankárleáuy, akinek az volt a legfőbb vagya, egyedüli álma, hogy kilencágú koronát himeztethessen a kelengyéjébe. Hartay pedig a legjobbkor tett szert nagybátyja révén egy dus örökségre. De mert Bálóczy gróf megnősült, csak természetes, hogy megházasodott Ákos is. Hartay szerelemből nősült és a legnagyobb boldogságban élt a feleségével. Házas életében kivételesen nem utánozta Elemér grófot. Ámbátor ezt ő nem tudta. Nem tudta ugyanis, hogy a grófi kastély hallgatag falai mögött micsoda izgalmas jelenetek játszódtak le nem is ritkán a gróf és felesége közt. A világ előtt azonban annyira édesek és udvariasak voltak egymás iránt, hogy mindenki: megtévesztettek. Még Hartayt is, aki pedig bejáratos volt a grófi kastélyba. Hartay épen ezen megtévesztés folytán élt olyan jól a feleségével. — Nem találod furcsának, — kérdezte egy alkalommal Hartayné Ákostól, — hogy U/aídbauer-Kerpely lesnek map kaphatok 7,5,4.3es2hop.-er!UfiRHnv l haoppiBnimiiaii mmi Kft&MCii 9