Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-08 / 32. szám

dmimagyarorszáö Kré-jtffítm 1914. február 8. Viknosné, Móra Ferencné. H. csoport elnö ke: Veress Károlyné; tagok: Vén. Andrásné, Hauser Adolfné, Janky Anna, Orikonyi Edé­né, Falta Mareelué drné, Nagy Mihály-né, Kövessy Gyuláné, Turcsányi ünréné drné, Szmollény Nóndorné, Lantos BéLáné, Arany Irén. III. csoport elnöke: Jóny Lászlóné; ta­gok: Gergely Miiklósné, Sertic Ottóné, Urha­nek Jánosaié, Török Bátlintné drné, Jóny Lindi, Deresényi Lászlóné, Vajda Béláné, Kőhegyi Lajosáé drné, Edvi Gyuláné, Illés Imréné drné, özv. Benedikt Jánosné. IV. cso­port elnöke: Lázár Györgyné drné; tagok: Baok Bernátné, Faragó Ödönné drné, Lázár Duci, Nagy Gézáné drné, Hósa Izsóné drné, Eisenstein Jakabné drné, Griin Józsefné, Ba­lassa Arminaé drné, Gyuritza Sándorné dr.­né, Arany Károlyné drné, Kiss Bertalanmé. V. csoport elnöke: Vajda. Sándorné; tagok: Brecher Albertné, Palesco Ottmárné, Scheiin­berger Antalné, Varga, Borbála, Puskásné, Richter Irma, Bödőné Triniksz PauLa, Lippay Györgyné, drné, özv. Schlcssarik Jánosné, Gliioksthal Lajcsné, Ungár Benőné, Beksics Gyuláné. A jelentés beszámol még azokról a jóté­kony akciókról és .segélyezésekről, amelyek­nek a célja a szegények gyámolitása volt. Elparentálja aztán a választmány elhunyt tagjait: özvegy Broszmitz Vilmosnét, özvegy Rigó Józsefnét, Duka Marcelt .és Perjéssy Lászlót. A választmány november 15-én tar­tott illésében az egyesület jogtanácsosává Rózsa Andor dr.-t választotta meg. Fölsorol­ja a jelentós az egyesület uj tagjait, majd az elnökség bejelenti, hogy március elsejétől kezdve a szegedi úriasszonyok ápolónői ttn­,folyamát Boross József dr. kórházi főorvos és Illés Imre dr. főtörzsorvos vezetésével meg nyitják. Farkas bácsi a pozitiv filozófia mestere. — Lisztes zsákoktól a megfigyelő-intézetig. — (Saját tudósitónktól.) Farkas Alajos 54 éves, szegedi illetőségű zsákbordó-miunkás; privát foglalkozásában .magántudós és pozi­tív jbö,lcs(2iLkedő. LegeJ/ső ;és főfoglalkozását egészen a .mai nap délelőttiéig űzte, mikor ás bősz és zordonképii emberek jöttek érte és minden tiltakozása dacára betessékelték a iközkórház elmemegifigyelő intézetébe. Farkas bácsi életében valószínűleg nem ez lesz még az utolsó stáció, mert bár természete hajlik az elzárkózott, magában való morfondirozás felé, amit magyarul csöndes .tébolynak ne­veznek, valószínű azonban, hogy ez csak fel­színes látszat, amely csal és akik jobban meg­ismerik Farkas bácsi (legbensőbb énjét, azok máskép fognak gondolkozni felőle. De kezd­jük elején a dolgot. Farkas Alajos fiatalabb korában tenge­rész volt, ö azt mondja tengerész-százados, de mivel ez neim lehetett, tegyünk egy kis engedményt és lngyjük el, .hogy káplári sar­zsit viseli Életrajzírója még nincsen, tehát azt bizonyossággal meg nemi állapíthatjuk, hogy már fiatal korában nagy előszeretettel bújta a fiiloaofnsok munkáit, annyi azonban tény, hogy Farkas (bácsi a legutóbbi időkiben (különösein kezdett viselkedni. A Tisza ma­lom r.-t.-nél vqlt alkalmazva, mint kocsis és az volt a föladata, hogy a Dugonics-téren lé­vő raktárhelyiségbe fuvarozza a .lisztes zsá­kokat. Végezte is a dolgát rendesen, de elő­fordult igen gyakran, hogy amikor a fuvaro­zott .mennyiség iránt érdeklődött nála a raktárnok, akkor felelet helyett a kocsis Schopenhaur, Hypolit Taiue, sőt még Kant prolegcmenájából is idézett .nagyon fenkölt, de a raktárnok előtt homályos dolgokat Eleinte (neon sok ügyet vetettek Farkas bácsi .különc feleleteire, de később mindég morozusahb lett az Öreg; fent, a bakkon vas­tag köny véket húzott eiő ködimene alól 03 mi­közben a lovak vánszorogva húzták a nehéz terhet, ő nyugodtan, derült arccal olvasga­tott. Ebből is sok kellemetlenség lett, mert a kocsija többször nmjdínem neki ment a vil­lamosnak, másszor pedig a lovak kedvet kap tak fedikapaszkadni a gyalogjáróra. Ezt még elnézték neki, de ma aztán, különös dologra ragadtaitt-a magát Mikor a kocsijával meg­érkezett a Dugomes-jtéren lévő raktárhelyi­ség iáié, akikor leszállt a kocsiról ós anélkül, hogy a 'zsákokat lerakta volna, leült az ajtó elé és szavalni kezdett. A malomba várták, várták visszatérését, de nem jött. Telefonál­tak érte a raktárba, ahol aztán megtalálták az öreget az ajtó előtt Hallani sem akart a zsákolásról, hanem (hadonászva kiáltotta: — Heuréka, heuréka! Ez az igazi pozitiv filozófia! Empedoklas „sphairosa", Heraclei­tos „diíkéje", Deim.ckr.itos „atomjai" mind­mind ezt igazolják. 'Ez alatt köréje csoportosultak az alkal­mazottak éa annyira megijedtek a sok idegen névtől ós a soha neim hallott fogalmaktól, hogy azonnal értesítették a -mentőket az eset­ről, akik kivonultak és Farkas bácsit, a po­zitiv filozófust elszállították a közkórháziba. Farkas bácsi itt tiltakozott elmebeli fogyat­kozással -való meggy anusitása ellen és kérte szabadon bocsájtását. De egyelőre nem bo­csájtottáik szabadon. Érdékelt az eset és ma délután elmentem a közkórházba, ahol sikerült beszélnem Far­kas Alajossal, a pozitiv filozófia -ezidőszenint Szegeden élő mesterével. A „történelmi hű­ség" -kedvéért gyorsírással jegyeztem le -min­dent, amit -mondott — Kocsis vagyok, — kezdette —és még­is filozófiával foglalkozom, nyilván ezért te­kintenek bolondnak. Ezen az alapon bizony Diogén-est, de még Socratest és Arcbiinédest is bolondnak kellett volna tartani, aminek nem ás voltak hijján a bolondok részéről. Én már régóta, hajlandóságból foglalkozom a fi­lozófiával és talán ezért -nem -válogattam a foglalkozás (keresésben. Tisztában vagyok a 1-aLcsel'kodés minden ifogaimlával. A ráción kezdtem, magam is vontam már korolláriu­mokat, alkottam hypothézisefcet Nekem mindegy, akár az inkarnáción, akár a revel­láoión is alapul a mai emberek vallása. — És mondja mester, — kérdeztem egy kissé meghatva ós túlságosan komolyan, — a filozófia milyen ágában (képezte magát? — Én nem képeztem magam, hanem én képezem tovább a modern filozófia legfon­tosabb korszakalkotó részét, a pozitiv filozó­fiát. Platón alapelvén indultam el, aki a fi­lozófiát három tartam szerint osztotta fel: dialektikára (fogalom kifejtési), fizikára ós ethikára. Tudásunk tartamát fcétfélekép vizs­gáljuk. Az egyetemes gondolkodást pedig há­rom részre osztjuk: metafizikára, ismeret el­méletre (noetiika) és logikára. Különös rend­szerek pedig a természet-bölcselet, lélektan, er­kölcstan, jogbölcselet, esztétika, a vallás- és történ elembölcselet. A legutóbbiból fejlődött ki a társadaloniiböLcselet is. Most. mindjárt eljutunk az én bölcseletemhez is. A metafizi­ka alapján, amely egyrészt -az ismeretnek, tu­dásnak alapjait és végső céljait kutatja, az­után rendszeres egészbe foglalja; másrészt a világ-létezés állandó alakulásának végső el­veit igyekezik .megállapítani. Eszerint onto­lógiára és phanomenolcgiára oszlik, amely tüneményekkel és a tüneményeket létrehozó utolsó okokkal foglalkozik, hogy annak igazi mivoltát úgyszólván magukban valóságát magyarázza. Ez volt eddig az episztámó episztémou, a tudományok tudománya és most ennek akarok én véget, vetni a pozitiv filozófiámmal. — De mester, — szóltam közbe szeré­nyen. ön immár nagyon elkésett A pozitiv filozófia alapelveit megtaláljuk az ó korban .már. Sőt Descartes-nál is, absztraháló-dedu­káló módszerében. Aztán elsikkasztja ön Hume-1. — De hogy sikkasztom el. Tudom ón -jól, hegy ő mondta: „az igazi ismeret csak az le-f bet, amely a tapasztalásból ered és azzal bi­zonyítható". De én ennél tovább megyék. — Hisz még ez sem olyan nagy dolog, — jegyeztem megismét. Huxley-töl egész Spen­cerig, akinél öszpontosul az angol agnoszti­eizmus, már nagyot fejlődött a pozitiv filo­zófia. — Desokat kotyog maga, — förmedt rám egyszerre dühösen az öreg. Maga mindent jóhban akar tudni. Nem fejlődött semmit. Én fejlesztem csupán. — Mester, ne izéljen! Hát kifelejti Le­ives ,H. György barátunkat, aki ezeket, mond-* ta: a pozitiv bölcselet a természettudomá­nyok .módszer-ének kiterjesztése minden ku­tatásra, mely ennélfogva politikát és vallást is szolgáltat az emberiségnek. — Ez nem igaz, — kiáltotta Farkas bá­csi. Ez hazugság, ezt én akarom megmon­dani. — Sőt, — folytattam, — még azt is -mond­ja Lewes, hogy a pozitiv filozófia célja a tár­sadalom újjáalakítása. — Akkor az a gazember, — dühöngött most már a kocsis-filozófus, — az én eszméi­met lopta el. Én akarok uj társadalmat al­kotni, én akarok uj politikát és uj vallást csi­nálni, Ez bitangság! Magát is azért küldték ide, hogy ellopja az én eszmémet! — De Farkas ur, — szólottam ijedten, csak nem gondol rólam 'ilyet? Nem vagyok ón mór semmire sem kíváncsi, csak azt szeretném tudni, hogy miért hagyta abba olyan hirtelen ma délelőtt a liszt fuvarozását és miért . . . — Semmi köze hozzá, miit háborgat! Men­jen innen, mert (megölöm, — ordította. Ki akarja fosztani esznaeköröimet. És ezzel vér­ben forgó szemekkel ugrott felém . . . Két (markos ápoló azonban még idejében elkapta és -mialatt Farkas bácsi tajtékzó szájjal elbánt egy pillanat alatt az összes fi­lozófusokkal, csöndesen ráhúzták a kényszer­zubbonyt. Herczeg István. i Iciraló bór- ós •» Utbiumos gjógjfor ré.8 vese- is hólyagbAjolutál, köszvéaynél, vörhimynél, emésztési t* lélegzési szervek hurutjainál kitüné lutávo. — Térrajzaim: vacme&tM •avanyuvia. i Kaphat* áar*ufrtskcrc«k«!*Mktw» és oráfimartánkhaal sckultes Ágost

Next

/
Thumbnails
Contents