Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-08 / 32. szám

1914. február 8. DÉLMAGYABOBSZÁG rr i-ftÉiliirr A fogadalmi templom elrontott tervei. A legnagyobb bizonytalanság mindenben. — Lényegesen megváltoztatták Schulek terveit. — Az elhamarkodott kő­faragó munkák. _____ (Saját iudősitónktól.) Néhány nap óta izgalommal tárgyaljáik Szegeden a ma még csak az alapozásnál tartó templom­építési munkák 'körül támadt zűrzavart. A legnagyobb bizonytalanság uralkodik e té­ma körül és maguk a beavatottak tudják •legkevésbé, hogy mennyiben felel meg a valóságnak a Pillich Kálmán által először hangoztatott az a vád, hogy a fogadalmi templomnak Schulek Frigyes által készí­tett eredeti terveit a kivitellel megbízott Foerk Ernő műépítész a maga felelősségé­re megváltoztatta és ezáltal a drágán meg­vásárolt tervéknek művészi egységét je­lentékenyen megvazarta? A templomépítés ellenőrzésével meg­hízott bizottság tegnapi tárgyalásairól olyanféle hírek jelentek meg, mintha Foerk Ernőnek sikerült volna meggyőzni a bi­zottság közvéleményét abban a tekintet­ben, hogy a Schulek-féle terveken csak je­lentéktelen változtatások történték. Alkal­munk volt ma a hírhedt terveket megtekin­teni és az eszközölt változtatások dolgában kiváló szakemberek véleményét kikérni, a •ffely fáradozásaink nyomán jelenthetjük a közönségnek, hogy az eredeti terveken tényleg olyan változtatások történtek, a helyek a fogadalmi templom egységes stílusát a leghatározottabban veszélyezte­tik s amelyek ennek a századokra szóló al­kotásnak a művészi becsét igen erősen le­szállítanák, ,ha azok tényleg kivitelre is kerülnének. Röviden ismertetjük itt a mai zűrza­var előzményeit és rámutatunk azokra a változtatásokra, melyeknek jelentőségét az olvasó akkor is fölfoghatja, ha az építé­szeti stílusok eltéréseinek részletkérdései­ben nem teljesen járatos. •MIFÉLE VÁLTOZTATÁSOK SZÜKSÉGESEK? Szeged város megvette Schulek Frigyes­lek, a legelőkelőbb magyar építőművésznek a fogadalmi templom számára készített terv­vázlatait hatvanezer koronáért. A hírneves 'feüépitő vállalta volna a tervek kivitelét is, í,e miután a megállapodások előkészítése al­kalmával bizonyos indokolatlan kicsinyes­kedésekkel elkedvetlenítették, visszalépett a kivitel hosszú és nagy munkájától, megelé­gedvén azzal, hogy terveit méltányos tiszte­tidij ellenében átengedte a városnak. A hatóság most érintkezésbe lépett Foerk r"ö pápai lovaggal, ismert miiépitővel, akit az Egyezkedési tárgyalások eredményeként is bizott azzal, hogy a fogadalmi tem­-Pni(>t harmadfél millió költség keretében, öt f.V( alatt, a Schulek-féle tervek szerint ópitse . • Az épités ellenőrzésére kiküldött nagy­^''ság foglalkozván a kérdéssel, amint ez évi március hó 18-án kelt jegyző­könyvéből is kitűnik, szigorúan kötelességé­vé tette a vállalkozó müépitőnek, hogy a Schulek Frigyes terveihez, — főleg stílsze­rűség szempontjából — szorosan alkalmaz­kodjék, csupán azt a kívánságát fejezte ki, hogy az épület impozáns méretű két tornya és egyéb épületrészei díszesebbek legyenek, a templom bejárata pedig előbbre tolas­sák. AZOK A HÍRES TORNYOK. Foerk Ernő átdolgozta a terveket a ma­ga szájaize szerint, azután anélkül, 'hegy azokat bárki is felülbírálta voína, hozzáfo­gott a templomi alapozásához. Miféle változtatások törtéinek a tor­nyokkal? Foerk Ernő saját előadása szerint aggo­dalmat érzett abban a tekintetben, hogy ha a Sdhulek tervein látható, karcsú, magas to­ronytetőzet az idők viszontagságai miatt ja­vításra fognának szorulni, in agyon nehéz lesz kívülről oda fölmászni és a javítást nyolc­van méter magasságban eszközölni. Kőből való fedőlapokkal gondolta tehát a kérdést megoldani, miáltal azt remélhette, hogy a kőanyag kevésbé romlandó lévén, a tető ja­vítására gondolni nem kell. A kőfedél ter­mészetesen más iméretezést, formát és te­herbírási képességet igényelvén a toronytól, annak teteje laposabb lett s ezáltal a tor­nyok jellege is megváltozott. Ez a „süveg­cukor" hasonlatnak a magyarázata. De még furcsábban jártak a keresztha­jók; tornypeskái. A templom kereszthajójának két végére Schulek két-két gyönyörű tor­nyocskát tervezett. E tornyok egyike a föld­be mélyeszteti alapból emelkedik ki, másiká pedig — jobb megoldás lehetőségének .hiá­nyában — a kereszthajók 'födémszerkezetén nyugszik. Érezte azt Schulek Frigyes, hogy l ennek az építészetileg hibás , megoldásnak valami orvosszerét kell találni. Ezért a tető-' íből kiemelkedő torony elé egy áttört rivivü ballusztrádot tervezett, mely eltakarta a to­rony és tető érintkezési vonalait és a tor­nyot olyannak tüntette föl, mintha szabály­szerű falazaton nyugodnék, vagy a földön ál­lana. Ez a mindenképen szerencsés megol­dás elterelte a néző figyelmét attól, hogy a toronynak lefelé való folytatását keresse, mi­által a kereszthajók külső végződésének ki­képzése művészi szempontból is kifogásta­lannak tűnhetett föl. Foerk Ernő nem méltányolta az ösz •mester kiváló inüérzékének megnyilatkozá­sát, hanem egyszerűen lesöpörte a ballusz­trádokat, miáltal a kérdéses tornyok olyan szinezetet nyertek, mintha a kereszthajók tetőszerkezetéből nőnének ki. Sőt nemcsak ezt a szinezetet nyerte, hanem tényleg a tor­nyok onnan is nőnek ki. Hogy ez a megol­dás szépnek mondható-e, azt határozza meg az, aki látott már embert láb nélkül, tem­plomtornyot masszív kőalap nélkül. A KERESZTHAJÓK. A legnagyobb kalamitás talán a kereszt­ha'jókkal történt. A kereszthajók két végződésére a zse­niális tervező mester kivül kidomborodó két apsziszt, magyarul szentélyt rajzolt. Már a Schulek-féle tárgyalások idején több hozzá­szóló arra ikérte a tervezőt, hogy a szenté­lyeket ne toldalék gyanánt tervezze, hanem •épitse bele a kereszthajók falába, miáltal a kereszthajók térfogatban nyertek volna. Schulek Frigyes azonban megmagyarázta a hozzá nem értőknek, hogy kívánságuk telje­sítése teljesen lehetetlen. Az apsziszt azért kellett toldalékul tervezni, hogy a toldalék összeilleszkedése felett egy hatalmas, rózsa­alaku, szines üvegablak legyen elhelyezhető, ami nélkül tiszta stilusu román kereszthajó el sem képzelhető. De szükség volt arra a két pompás ablakra világitási szempont­ból is. Foerk Ernőnek ilyen aggodalmai nincse­nek. Egyszerűen beleolvasztotta az apsziszo­kat a kereszthajók terébe s a rózsaalaku nagy ablakok helyébe három-három keskeny kis ablakot illesztett. Mikor eziránt kérdést in­téztünk hozzá, Foerk Ernő ur ezt a magya­rázatot jelentette ki: — Hiszen igaz, hogy eltörültem a ke­reszthajók két nagy rózsaablakát. De he­lyettük beillesztettem egy még nagyobbat oda, ahova Schulek nem tervezett: a főbejá­rat fölé . . . Vagyis: oda tett ablakot a kiviteli vál­lalkozó, ahol a mesteri tervező izlése nem engedte azt meg. Igy keli érteni azt a kifeje­zést, hogy az eredeti terveken . . . „csak lényegtelen változások történtek . . ." A RÉSZLETRAJZOK. A részletrajzok azok, melyekben az olasz román stílus elemeit Foerk Ernő átfor­málta a német reneszánsz képére és hason­latosságára. Az bizonyos, hogy maga Schulek Fri­gyes is változtatott volna a saját tervein, főleg az után, hogy a templomépitő bizott­ság díszesebb részleteket kivánt és nem elé­gedett meg az épület proporcionális tagolt­ságának egyszerű szépségével. De Schulek aligha tervezett volna reneszánsz oszlopfe­jeket és azokat is négy-őt különféle korszak izlése szerint, mint azt Foerk Ernő tette. A részletek kidolgozásában téliát a legnagyobb baj az, hogy nemcsak az egységes stilus, de főleg a román stilus hiányzik belőlük s jog­gal lehet tehát azt mondani, hogy az eredeti tervek nemcsak nem maradtak meg a ma­guk érintetlenségükben, hanem saját stílu­sukból gyökeresen kiforgattattak. Annál sürgetőbb a baj, mert a kőfaragó munkák vállalatba adása immár a tizenket­tedik órához jutott el; csak a véletlenen mult, hogy eddig is nem kezdték m'ég a kö­veket a Foerk-féle vegyes reneszánsz stílus­ban kifaragni. első kézből, nagy választékban csakis az íHltáhün (bnnnrlnn Tisza-Lajos körút 19. szám alatt y kaphatók, eactlag rószJ«tfÍMtóar«

Next

/
Thumbnails
Contents