Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-08 / 32. szám

mlmaöyaíiöbseaö 1914. február 8. OE»t-iiAí»*a»i4j'»i '- > ^^ÖN-jé,. íwSS&ié Ltvd&jfoAtyftftfet •" révei árad a „guruló rubel". De ahova el­jut, ott fü nem nő többé. Átok és szeren­csétlenség kél nyomában. Ime ezek a nyo­morult rutének is hogyan megszenvednek Bobrinszki gróf judáspénzéért. Oda a nyu­godalmuk, a régi hitük, a polgári becsü­letük, a biztosságuk; fölfordult az egész életük rendje; megingott ezerszer és mél­tán dicsért hazafias hüségük nem egyéb­ért, ha Bobrinszki őszintén vallott, mint hogy Bobrinszki ortodox hite szerint — üdvözüljenek. Hiszi ezt az apostoli misz­sziót józan ember egy orosz gróftól, aki idegen országba megy téríteni görög ka­tholikus parasztokat? De hát ki nem tud­ja, hogy Oroszország a balkáni háborúkat is szent vallásáért és keresztény testvérei­ért csinálta és nem Konstantinápolyért és az orosz politika érdekeiért. Ámde mit várhattak a szegény balga ruténjeink a csalogató orosz hatálomtól? Miért nem néztek át a cári birodalomba, ahol rutén testvéreiknek rettentő elnyomás a ré­szük? Mindez a sok kérdés Bobrinszki gró­fot és társait nem érdekli. És nein érdekű az orosz propagandát sem, amely a vallás álorcájátől, tág köpenyétől védve, tőrt rej­teget és idegen nemzetek élő testéből akar darabokat kivágni. Az egész metóduson, amelyet Bobrinszki követett, ráismerünk erre a propagandára, amely hol itt, hol ott üti föl a fejét, de mindenütt ugyanazzal a módszerrel dolgozik. Veszteget, ámít és ái­szenreskedik. j Kérdezzétek meg a testvér finn nem- j zetet, hogy ölték meg izenkint, megfoszt­ván hitétől, alkotmányától, szabadságá­tól, csaknem nyelvétől és műveltségétől. Kérdezzétek meg a Balti-tartományok \ egykori luteránus németjeit, mi lett Kur­larid, Livland, Ingermanland lakóiból. És a falánk orosz még mindig nem lakott jól. Lengyelországot százötven esztendő alatt sem tudta megemészteni, most is birkózik vele, de azért örökké uj prédá­ra jár. És ahol csak egy csekélyke rés kí­nálkozik, rögtön odateszi feszítő vasát. Az északkeleti vármegyék rutén népe tárt előtte ilyen rést, tudatlanságával, sze­génységével és épp e két okon megköze­líthető erkölcsével. Nosza megindult t az ostrom. Az eszköz a vallás volt, a cél nyilvánvalóan a politikai hóditás. Nem hisznek az uj Balkán-szövetségben. (Saját 1tudósítónktól.) Take Joneszku, volt bolgár belügyminiszter a Neue Freie Presse bukaresti levelezőjének a következő­ket mondotta az uj Balkán-szövetség lehető­ségéről: — Nem hiszem, hogy uj szövetséget lehetne létesíteni a Balkán-államok közölt. Az első szövetség balsikere még minden­kinek emlékezetében van. Sem Szerbia, sem Görögország nem tehet ma oly terü­leti engedményeket Bulgáriának, amelyek ezt az államot arra 'birnák, hogy Szerbiá­val és Görögországgal szövetkezzék. A béke minden barátja kétségtelenül óhajtja minden Balkán-állam szövetkezését, ami­hez az európai Törökország is csdílakoz­nék. Bulgária belső zavarai miatt azonban, amelyek összefüggésben vannak a külső politikai kérdésekkel, nem vjuósziriü, 'hogy Bulgária magatartásában ilyen gyökeres változás álljon be. A bukaresti béketár­gyalások folyamán azt a benyomást sze­reztem, hogy sem Szerbia nem fog soha lemondani Isztipről és Kocsánáról, sem Görögország Kavaláról. Az én véleményem tehát az, hogy a pétervári tanácskozás nem változtatta meg a bukaresti békében megállapított helyzetet. Pétervárról táviratozzák a Berliner Ta­geblatt-nak: Pasics szerb miniszterelnök Bu­karestbe utazott, ahol folytatni fogják a szerb-görög-román szövetségre vonatkozó tárgyalásokat. Az orosz diplomáciai körök minden cáfolat ellenére kijelentik, hogy Pa­sics és Venizolesz Pétervárott mélyreható eszmecserét folytattak a balkáni háborúk lik­vidációjáról és uj Balkán-szövetség létesíté­séről és hogy Oroszország biztosította Szer­biát és Görögországot támogatásáról. Ezt •legjobban bizonyltja Pasics bukaresti látoga­tása. Az albán kölcsön tekintetében a Berli­ner Tageblatt kitűnően informált részről ugy értesül, hogy a kölcsönt már a legközelebbi napokban ideiglenesen rendezni fogják. Az osztrák és magyar s az olasz kormány ugyanis, hogy Wied herceg elutazása el ne húzódják, öt-öt millió frankot bocsát a herceg rendelkezésére, előlegül a hetvenöt milliós kölcsönre. Ezzel lehetségessé válik, hogy Wied herceg az albán deputáció tisztelgése után, amely a koronát fölajánlja a hercegnek, azonnal elutazzék Albániába. Wied herceg valószínűen már holnap Rómába utazik, on­nan Bécsbe megy, majd Uj-Wiedbe tér vrsz­sza és itt fogadja az albán nemzeti 'küldött­séget. A herceg durazzói útjáról a Vossisahe Zeitung ugy értesül, hogy az uj fejedelem ; egy osztrák-magyar hadihajón megy Trieszt­bői Brindizibe, ott átszáll egy olasz hadiha­jóra és február 24-én érkezik Durazzóba, Kí­sérete a két nagyhatalom 'hadihajója lesz. éppen ez az, amit az Ibsen emberei elmu­lasztanak megtenni, ami annál furcsább, mert egyre az élethez való jogukat hangoztatják. Két árnyék, amint kezet fog egy ihalott felett — micsoda gyönyörű képi Ezzel a képpel végződik a John Gábriel Borkinann — de Ibsen csak hiszi, hogy csupán végződik. Va­lójában már ezzel kezdődött, ezen folytató­dott is, mint az Ibsen legtöbb darabja. S bár­mit mondotok: ez neim az Észak fogyatko­zása. Föltéve, hogy a skandináv ember csu­pa alvajáró: az alvajárónak is van lépe, má­ja, veséje és iőképp vére, mint ahogy van a Jacobsen, a Knut Hamsun s a Geijerstram embereinek. Csak az Ibsen főztje hasonlatos a zsidó konyháéhoz, mely a húsból előbb ki­sózza és kiáztatja az élet nedveit s a halo­vány rostokhoz aztán sóval, borssal, hagy­mával, gyömbérrel és sáfránnyal hazudja hozzá az élet izét és színét. Az elmésség s a dialektika, a lelemény s a következetesség, az elrendezés s a íölépités, a kiszámított egy­szerűség s a vakitóan tiszta tálalás materiá­lis, spirituális és hangulatbeli lószerszámai­val senki biztosabban nem bánik, mint Ibsen. De vannak, akik futtában lövik le a vadat, a húsát azon párologva nyársalják frissen tört ágra. puszta földön, rőzselángon pirít­ják meg r— és nincsen ennél jobb étel a vi­lágon. A februáriusi forradalom ereklyéi közt ott látni egy nemzetőr-puskát, melynek he­gyébe szurony helyett paraplé van tűzve. Ilyen az Ibsen forradalmársága. Wer den Didhter will verstehen. Muss in Didhters Lande gehen. Ez arra 'js áll, hogy a kölíőt túlságosan agyon ne sejtel­mezzék. Több elmés és finom kritikus mutat rá, mint szimbólumra, hogy az Ibsen emberei mind kézi táskával járnak, mintha egyre uton volnának valamely felé. Holott, aki járt Krisztiániában, tudhatja, hogy ott, nyilván, mert sokan laknak kivül a városon s csak este térnek haza, majd mindenki ilyen kis bőriszákkal jár, amiben van hálóing, fogkefe, hajsütő vas vagy sommás kereset, csak ép­pen probléma nincs benne. Hauptmann Gerhard nagy költő, igazi költő, bár igen kevés dolga sikerült teljesen. De egy sincs, aminél könny ne szöknék a • szemedbe, észrevevén, hogy mire gondolt ez az ember és mit akart megcsinálni. « Mikor Sudermannak valamelyik darab­ját adták nálunk, a mi Bródy Sándorunk annyira fölháborodott, hogy még német vol­tát is megtagadta töle. Ez már nyilván túl­zás. Sudermann ur nem Hebbel, nam Haupt­mann, de azért német. A németség két típus­ban mutatkozik az emberiség előtt. Az egyik az a doktor Mayer, aki megtalálta az ener­gia megmaradásának törvényét, mely ujjáal­kotta a tudományt. A másik az a doktor Jager. aki olyan fehérneműt talált ki, amit egy esztendőben egyszer kell csak mosni. * Hebbelről jut eszembe, mily feltűnő en­nél a nagyon nagy embernél, hogy főképp verseiben, mennyire küzd a nyelvvel s a for­mával. A versem különösen meglátszik, hogy eleve kész mondanivalóra kívülről rá erőlte­tett forma, mely nem segíti a kifejezést és nincs rá szükség a hatás teljességéhez. Biz­tos vagyok benne, íhogv Ura ma élne, nem ir­na verset, — ebben csak kora divatjának hó­dolt. Drámáit sem igen irná versben, noha a hatodfeles jambus igazában nem vers, nem az még Shaksperenél sem s igazában nem volt az még hajdan való olasz novellás és fa­kul ista származásában sem. Legfeljebb vers­pótiék, azaz, hogy inkább prózapótlék, olyan időkből, mikor a próza még nyers, kiforrat­lan. durva és kezelhetetlen volt s a költő, ha lendületes akart lenni, a vers-ritmus külső­ségével pótolta, amit belső numerust a pró­zának megadni nem tudott. Ujabban is meg­megtörténik ez, teszem Dickensnél, a bájos barbárnál (az angol mind barbár egy csöp­pet). hogy mikor különösen magasztos lé­lek feszül benne: egész paginákat ir meg *3= irtesltés. m Telefon 1203. sz. Ur pitos m MrW»e|[ rftzMfaetftf * is Dús választék kész diván, ottomán, matracok, garnitúrák stb. — javitások jótállással szaksze­rt röen és olcsón eszközöltetnek. :: BALOG :: kárpitos-üzlet Kossut Lajos-sugárut 6. szám­=13 t­=2!

Next

/
Thumbnails
Contents