Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-07 / 31. szám

SL DÉLMAG YAROR SZAG 1914. . február 7. datot azzal a belső tartalommal, mely alkalmas lenne arra, hogy Szegedet a Délvidék igazi és valóságos fővárosává leendő kifejlesztése utján biztos kézzel nekilendítse. Meglesz a DMKE budapesti főiskolai infernáfusa. — Kende Ferenc áthelyezése. — (Saját tudósítónktól.) IJiajtiaillmtas lépmtol hiaJiáidlt a tmeigTallómíIás italé a IXMKE Budapestem Jétoaiibeflidö ifőiskcílaii [Irvtemáitiusa, A Buidiapösii Közlöny ugy amis azt hozta tegnap liiirüll; hogy a ml'IÓB- és közciktaitásütgyi iminászter Kende Ferencet, a szegedi óillanü főgiiuiluázium tiainárát 1911. szeptember 1-i La* táÜyial átihlellyerate a budapesti VIII. IkariiItriá áilíiaimi főgfiiumáziumboB, de a ibe-avatottak tudják, bogy több egyszerű átheilyezésnjéíll Vissza kelül eaatb letmtMkeZimünk a DMKE legutóbbi közgyűlésére, sualy a DMKE főiskolái iinterinláitusántak aiz előtószitósi muniká'á.-ialLviaili óp Kenudé Feréiaeet bizta meg. S mert Ketnr lékeik az átűrilyérése és » DMKE íráséról nyert nioghiaatása között a liegtaorci-abb íkape-.ici'lait áill femio, azért mondottak, hogy ez több egyszerű áthelyezésnél!. Az áthííTyozráire veuiartikoaó jniniaziteri midíolet ióár bővebb szavú. Atányim hogy belőle miiettegy Ikikolntakoániáik a DMKE butfa,pesti löthikcvlai álatörtiJlóteátniaik ,a körvora]»i. Azt tiarfailffniateta uigyamás ea az áthelyezé«i rendelet, hogy ,a .rmlnatot/er eraeptömiber 1től ezámiíamidó három hónapi, szabadságot ad Kendének, kámajcnjdcitilalni lábtól a oéílbóBi, hogy nevezett, internátus szervezési munkálatait végezhesse eraaiMit az idő aiíatt. Eliifjmeinéi?té ez itelhált la legilletékesebb hejLyről ammafk, bcigy .a DMKE budapesti főiskolai intt.eTffl.áitíusára igteiniis szükség vta&n Ezt. fődteg azért iMrvánjulk itt baiugauiliyioznii, mivial a DMKE-lmdk éppen temo vionatikoaó határoaafiáit tainárerniber, Szmollény Náimflor, miéig* fellebbezte. Meg vagyunk róla győződve, hogy senki som féltette ia liéteisiitíeinidő internátus sorsát Szimolllény ftatebberésétől, az azoníban; meglltapő, hogy a DMKE ez irányban* való törekvése otly gyors megértésre talállt. Ugy itudöuk, hogy Kende személyfisetn érá/ntikiezotifc ebbe.ru a kértléis-beaii a. imitófezitlerrel és igy talső soriban Kiemelő szakszerű ós aljapos információjának köszönhető esz a Celitűlnést keitően gyors ontézlkeidéis, amellyel Szánullény fetebbezóséniek a .sorsa is ©Időit. Ez az ,int,ernátus meimmaík várolaunlkra. de egész Déillmiagyiaiiorszátgra mogy iontcssáigu. Akárhányain a déUvi-dékl svábok közül csupán ctsak azért küldték fiaiklat külföldi nánreit ©gyetemielkne, inert féltették őket a budapesti erkölcsöktől, a anétteilytőili, ajineilyinok a 18—<20 éves gyerekemberek a fővárosban Jjéptien-inyoimon vammaik kitéve. Egy jól vezetett internátus mindezt a veszélyt isemülagiesi'hi s igy a DMKE budapesti internéi tusa Szegeid és a Délvidék számára, ugy aimurJt ezt Könde Emlékirata tervezi, bizonyára „az együttérzés ápolásának éta fnkozásámíak <a lcghatalmjasalbb eszköze" lesz. •Akik Kende Ferencet iközeiljebbről lisimeriik, őt a ,főiskolai inltiarnátus szervezráétn és ainnjaik miajdaíná vezieltéstére kiválóaiu- alku lm,asniaik tartják. Nemö*ak azért, miért Írét évtizedet töltött támáaii pályájából Délmagyarerszágem: iZcitabctrbnm, 'Patoieeuván. ós 1899. óta Szegeden* és igy n,'.laposan ismeri ainimaik a vidéknek a töiniallóanyagát, amelyből a:z iiutenuábus ifjúsága fog rolkrutáflódni, hairleim kiváló paedagogirii ikviailíitlfead imiinft is. Finom, tapintatos modora, rábeszélő és meggyőző iképesságje a tomitökikal saamban. aityai líáiuáisauádjisV <a ítemiiiJokRlaik iinimidoiii laiprócacprő ügyével valló törődése, ai'Japcs .ssssíkkópzet'tsége, minid olyan tulajdönságoik, nnelyek őt eleve is üiyen Mezető állásra prodeaztiteáljá.k. Ö iis azolk közé tartoraik, afcilk működésűikkel hozzájiáa-ultiak ahlrotz, hogy a. szegi&di áillámi főgimnázium ,az egész Délvidékiéin a légjoibb ihirrnéynek örvend. Bár erre az totbcJiára nézve Kende távozása nagy vteszteséiget. jélent, mégns örvenidetes, hogy olyan pozieióba jut, mély egyrészt megfei'iel ,az ő kiváló tehetségének, másrészt kieilégitiheti paedagogiai ambícióit. 'Nekünk, szegedieknek pedig küilöniös'kóppen öröan, mert tetosiitékát látjuk ebbeml •az inteiTmátus ilétráüléséiiiek, Kende Ferenc személyóbetti pedig garanciát arra, liogy ez a 'féligHmeddig Szegied égisze .aJaitt létesülő főLstkoliai diniterniátus meg ifoig Miellni azoknak ia váraiklazáisdkiniaik, rmalyekét hozzá első sorban Szeged, mjásodlsiarban ós ugyanőlöly uuirtók ben az egébz Délvidék füz. Albániáért. A görögöktől kiürített albán terület megszállására kiküldött csendőrség arról értesítette a nemzetközi ellenőrző bizottságot, hogy a görögök nem akarják e területeket kiüríteni és hogy különösen az úgynevezett szent zászlóaljjal van sok baj. A nemzetközi ellenőrző bizottság utasította a csendőrséget, hogv passzív magatartást tanúsítson és vonuljon vissza. A választókerületek beosztása. A képviselőház közigazgatási bizottsága ma délután öt órakor összeült, hogy a képviselőválasztói kerületek száma ós székhelye tárgyában tanácskozzék. Az ülésen megjelent Tisza István miniszterelnök, valamint Sándor János belügyminiszter is. Beöthy Lászlö elnökölt és Rakovszky Iván volt az előadó, aki ismertette a ibeoszitás történetét 1848. óta. Kezdetben, 1848. évi törvénycikk értelmében a törvényhatóságok osztották be a kerületeket, ujabb, 1874. évi törvénycikk a belügyminiszternek adja át e jogot. A jelen helyzetben a megyék csak hónapok mulva készülnének el a beosztással, ezért a belügyminiszter végzi a beosztásokat. A kerületek száma emelkedett, különösen a Dunántúl és a Duna-Tisza szögén, szóval a magyar vidékeken emelkedett a kerületek száma, ellenben Erdély veszített. A magyarság javára negyvenkét kerülőt a nyereség, ha a régi beosztásokat vesszük alapul. Sámlor János belügyminiszter szólalt föl ezután és ismertette a javaslatot. A korábbi gyakorlattal szemben talán szokatlan, hogy a beosztást a belügyminiszter végzi, Hiszen ezerszeresen megbűnhődtem eltévelyedésemért, Nláha egy-egy tekintete eüárulja a régi Beát. Majd megragadta kezét s ugy esdekelt Beához, áki mint egy szolbor, némán, mereven állott előtte. — Ugy-e, drágám, nem tévedek! Szeretsz? Az enyéim leszel? Feleded a multat, kitörlöd emlékedből annak minden keserűségét! Csak egy szót szerelmem. Ne kergess a kétségbeesésbe. Bea kiszabaditotta kéziét s ridegen tekintett reá . . . — Ismétlem, nem emlékszem a mirltra. Nem szeretem. — Halálsápadt arccal tekintett Bea a megtört Várnayra, aki csüggedten lépett vissza s meredten nézett maga elé. — Tehát nincs kegyelem. Jól, van. Nemi könyörgök tovább. Látom, hogy kérlelhetetlen. Azt hittem, az én régi Beámhoz beszéiek, ö nem ismerte a bosziut, látom tévedtem. Igaza van. Nem szeret. Mert a valódi szerelem nem ismer megtorlást, csak bocsánatot, odaadást. Mielőtt végleg távozom, hogy. scha többé vissza ne térjek, meg kell hailgaínia. Bea szótlanul hajtotta !e fejét, beleegyezése jeléül. — Nem akarok hosszadalmas lenni, hiszen hiába tagadja, jól tudom, emlékszik arra az. órára, amikor bucsut mondtunk egymásnak. De nem tiudja, mi az, amikor egy tapasztalatlan ifjú kimegy a nagyvilágba s egy lelketlen, démoni nő íhátöjába kerül. Azt hiszi, hogv nem küzdöttem emberfeletti módon? Hasztalan. Egy rafíinált nő kezében tehetetlen báb voltam. Megkívánta a játékszert, mindenáron birni akarta. Nem ismert ieheteíleiisíget. Egy év mult el elválásunk óta, amikor föladtam a küzdelmet, megszegtem érte szavamat . . , nőül vettem. Alig pár hónapi együttlét után elmúlt a szerelmi mámor s tisztán láttam, hogy a megkapott játékszer megunttá vált, amitől mindenáron szabadulni akart. Nem részletezem rövid házasé'letünk történetét. Elég, ha anynyit mondok, hogy másfél évi együttlét után a poklok minden kínját szenvedtem el, de tűrtem; piciny gyermekünkért, 0 előtte semmi sem volt szent, még az anyai érzést is lábbal tiporta s egy reggel arra ébredtem, hogy megszökött az első jött-menttel. Hányszor akartam bocsánatáért esdekelni Bea, mert minél többet szenvedtem annak a nőnek az oldalán, annál inkább éreztem, hogy mit vesztettem, mikor elhagytam. Fölcseréltem a menyországot a pokolért. Keserűen megbűnhődtem. Egyedül gyermekemnek éltem s kerestem, kutattam az után a leány után, akinek emlékét ideig-óráig el tudta homályosítani az a íeketelelkü démon, de feledtetni sohasem birta. — Most, mikor végre megtaláltam, bíztam, (hogy számomra is van még boldogság .. . — Kegyetlenül elutasít. Kétszeresen biztam, amikor láttam, hogy milyen szeretettel fogadta árva kis 'leányomat. Azt reméltem, szerető édesanyja lesz kicsi Mercedesemnek s egy életen keresztül fogom imádni azt. aki gyermekemnek anyja s nekem odaadó hitvesem lesz. Csalódtam. Ön í is csak olyan, mint a többi. Diadalmaskodott. Megalázott. Eltaszított s gyönyörködik vergődésemen. — Most arra kérem, szeresse legalább a kis Mercedesemet továbbra is, mert én hosszú, igen hosszú útra távozom. Az a szegény kis lélek nem tehet arról, hogy apját gyűlöli. Anyját sohasem ismerte. 0 különben szegénykéről hallani sem akart. Válóperlink befejezése után az amerikai imtpresz• szárióhoz ment nőül. Isten vele Bea! Legyen boldog s ha nem is emlékszik a múltra, én sohasem fogom azt feledni. Bármily kegyetlen volt, utolsó lehelletemig imádom ezt az édes-bájos arcot, amely valamikor ... de nem tovább. Nem untatom. Isten vele. Könnyekkel szemében akart távozni Várnay, amilkor egy tündérszép, mosolygó gyermek lépett be Bánlakyné kíséretében. — Apuska! Apiuska! Hová sietsz? A szép néni meg miért haragszik? Apuskám, mi bajod? Ne 'legyél szomorú, mert akkor Mercike meghal. Megfogta édesapja kezét s húzta Bea felé. — Szép nénim, ne haragudj apuskámra. Bocsáss meg, ha rossz volt. Állítsd sarokba s máskor jó lesz. Ugy-e apukám? — Igen szivem, jó leszek. Mindig jó leszek. Tedd össze kis kacsóidat, ugy kérd a szép nénit, hogy legyen a te kis mamád s mondja, hogy arra, amit rosszat tett apuka, nem emlékszik, elfelejti. — Kérem, édes, szép nénini, bocsásson meg apukának s mondja, hogy nem emlékszik — könyörgött a gyönyörű gyermek. — Nem emlékszem! '— szólt könnyes szemmel Bea, magához vonva kis kedvenoét. , — Hála istennek! — ugrál a kis csöpP' ség. — De miért sírsz apuka! A néni nem emlékszik, hogy rossz voltál. Megbocsátott. Hamar csókold meg. Egy kérdő tekintet s Várnay boklogm'1 karolta át az ő régi szerelmét, mindenét. Bánlakyné megelégedetten adta áldásai ájuk s a kis Mercedes az ő gyermeteg mosolyával, boldogan simult a szép nénikéhez . . . leendő kis mániájához. (Vég*.)