Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-07 / 31. szám

1914. február 1. ezt azonban kénytelenségből teszi, mivel hónapokba telne, mig a törvényihatóságok ezzel elkészülhetnének. Tisza István gróf szólalt föl ezután. Alaptalan az a vád, — úgymond, — mintha a nemzetiségeknek kedvezne az uj beosztás, sőt a magyar érdekeket mindenképen 'tekintetbe veszi és arra is van gondja, hogy a népképviselet alapján áll a Ház s ezért ezt is tekintetbe veszi. A bizottság ezután, ugy általánosságban, mint részletekben elfogadta a javaslatét. a£ansh2saabaiuaanbb3n&nbu£xabtanbbbiiibais&a»nqifeiec!ssaa&. Nagy államférfiak a közigazgatás államosításáról. (Saját tudósítónktól.) A közigazgatás államosításának nagy kérdése egyre inkább kerül a politikai élet homlokterébe. A parlamentben a pártok ellenségként állanak egymássál szemben és az ellenzéknek — mint a közelmúlt eseményei is bizonyítják — nem ellenőrző kötelességének az ország érdekeit szolgálni kívánó teljesítése okoz főfájást, hanem az, hogy miként kellemetleiTkedbessék minél jobban és minél többet a kormánynak és a munkaPártnak. A parlamenti helyzet ilyetén állása mellett remélni sem lehet, hogy az ellenzék tárgyilagos kritikát mondjon a kormány bármely reformjáról. A közigazgatás tervezett reformját természetszerűleg nem ismerhetik még, de már is derürehorura hirdetik, hogy azzal a kormány ••ujabb" hazaárulást követ el. Nézzük meg, hogy fest ez a hazaárulás. Aligha van ember, aki a közigazgatás nagyszerűségéről merne áradozni. Viszont már évtizedek előtt számottevő és nagynevű politikusok a közigazgatás megreformálását, államosítását szükségesnek hirdették. Ma már valamennyien halottak és igy véleményükre az elfogultság bélyegét még azért sem sütheti senki, mert véletlenül a Tiszáéval egyezik. Tisza Kálmán: Nem késem bevallani — bár tagadom a közigazgatásnak oly rosszaságát, minőnek vádolásával megtisztelnek, —- hogy sok téren. sok irányban a javítás szüksége fen'°rog. De nekem meggyőződésem, t. ház, hogyha valaki a közigazgatás egészét akarja reformálni, nem szabad azt sem kizárólag könyvekből tanult teória, sem saját egyéni tapasztalatai alapján tennie. Mint célzatomat bátor vagyok jelezni s ha az indítványozott bizalmatlansági szavazat elfogadtatnék, ajánlanám a t. utódomnak, hogy mielőtt a közigazgatás reformjának egy papiroslapra ,gen egyszerűen leírható, de az életben igen komoly kérdését megoldani akarja, tegye azt "t'V, hogy az ország különböző részeiből a közigazgatással gyakorlatilag foglalkozókat 1,:,"gass'a meg, csak azután határozza meg a teendőket. Baross Gábor: Hazánkban arra nézve, hogy a közigazgatás a köz- és magánérdekek által követelt jogos igényeket kielégíthesse s hogy az állam célját elérhesse, hogy a magyar nemzet missziójának megfelelhessen, oly intézkedésékre van szükség, melyek egy radikális közigazgatási politikának kifolyásai s amelyek az utolsó fokig határozottan becsületesek. Szükségesnek tartja a közigazgatási tisztviselők kinevezését és kijeleéti, hogy az igazi értelemben vett centralizációnak hive és megjegyzi, hogy a tisztviselők kinevezésének foganatosítását gyakorlatilag helyesen és a célnak megfelelően kívánja végrehajtani. A kinevezett tisztviselő mellett autonomikus köröket lehet létesíteni a helyi érdekű leendők intézésére, azaz egyesíteni kell a szakképzett tisztviselőnek működését a helyi ismerettel birók működésével. Azéót is akar radikális közigazgatási változtatást, mert helyteleníti a folytonos toldozást, foltozást és mert végre-valahára oly megállapodott valamit akar, ami a célnak képes legyen teljes mérvben megfelelni. Az adminisztráció radikális változtatásának kérdését szóló a községeknél kezdené, mert amig az alap nem lesz helyes, addig az adminisztrácionális intézkedések végrehajtása sem lesz a végső fokig biztosítva. A községi autonómia nem felelt meg a célnak, mert főleg kis községeink ez autonómiához ínég nincsenek megérve, s ahof meg akartak a viszonyok követelményeinek felelni, ott kénytelenek voltak a törvény ellenére szokásokat honosítani meg, a melyek az elfajuláshoz közelednek s amelyek okozhatják, hogy nem leszünk képesek jó alapot találni azon adminisztrációhoz, melyet meg fogunk honosítani. Nincs községi háztartás, nincs meg a szükséges ellenőrzési jog gyakorlata, a községek nincsenek helyesen szabályozva és nem képesek a lokális és autonóm önkormányzat foganatosítására. A községi vagy körjegyzők, akik kiválóan volnának hivatva ezen hiányokat pótolni, anynyira tul vannak terhelve az állami adminisztrácionális ügyek közvetítésével, hogy a községi ügyek elintézésére alig marad idejük. Ezekkel szemben nincs-e szükség radikális reformokra? Bán ffy Dezső báró: Főispánkodása alatt arról győződött meg, hogy a megyében kihalt az érdeklődés a közügyek iránt s hogy a régi középosztály ma legnagyobb részben vagy eltűnt, vagy ha létezik, annyira el van foglalva anyagi küzdelmekkel, hogy a közszolgálatnak eleget nem tehet. Nem a nemzetiségek jogos igényeinek elnyomása végett, hanem túlkapásaik ellenében elkerülhetetlenül szükséges, hogy ne helyi klikkek kifolyása folytán nyerjenek alkalmazást nemzetiségi aspirációkat tápláló egyes egyének, hanem állami központi kinevezés rendjén alkalmaztassanak ily helyekre oly tisztviselők, kik a magyar állam eszméjét, ha esetleg nem magyarok is, fenn akarják tartani. Ha a közszolgálat érdekeit tekintjük, szintén azt kell kívánnunk, hogy az állam nevezze ki a tisztviselőkel s ezt elfogadva, elfogadja a ceritralizádót is. Csáky Albin gróf: A közigazgatásban észlelhető hiányokat az ujabb időben majdnem kizárólag a törvényhatósági tisztviselők választásának szokás tulajdonítani s ebből azután az a jelszó támad: csak kinevezett tisztviselőkkel lőhet a közigazgatás jó. Ily általánosságban nem vallhatja magáénak e fölfogást, mert ha az helyes volna, állania kdlene azon két tételnek is, hogy a jelenlegi választási rendszer mellett egyáltalában nem létezik jó, vagy megfelelő közigazgatással biró törvényhatóság és hogy másrészt a kormányzatnak azon ágai, melyek kinevezett közegekkel rendelkeznek — mint pl. a törvénykezési vagy pénzügyi kormányzat — a méltányos kívánalmaknak mindig és mindenütt teljesen megfelelnek. De nem áll sem az egyik, sem a másik tétel; mert köztudomás szerint van több törvényhatóság, hol a választott tisztviselőkkel vezetett közigazgatás általánosan elismerten jó és mert másrészt nap-nap mellett hallani azon számtalan panaszokat, melyek a törvénykezési, de még sokkal inkább a pénzügyi adminisztráció ellen emeltetnek. De ha a kinevezési rendszer maga nem is panacea, mely.véget vethet a mindenféle mizériáknak, tagadhatatlan, hogy két nagy előnnyel bir, melyek egyike az általános, hogy általa a szakképzettséget biztosítani lehet és melyek másodika a speciális, mert hazai viszonyainkból eredő az, hogv adott alkalommal és szükség esetében az úgynevezett nemzetiségi aspirációk ellen védő fegyverül szolgálhat. A kérdés szerinte arra redukálható, vájjon a szakképzettség hiánya a választott tisztviselőknél oly általános-e, vájjon az elem, melyből a választott tisztviselők vétetnek, oly általánosan selejtes-e és vájjon továbbá a nemzetiségi üzelmek az országban oly szétágazó gyökereket vertek-e már, hogy a jelenlegi rendszer elejtése indokolva volna? Ismerve több törvényhatóságot, sőt többel hivatalosan és állandóan foglalkoztatva, saját tapasztalatai alapján állithatja, hogv e tekintetben a törvényhatóságok egymástól igen nagyon eltérnek és hogy tőszomszédságban. lehet egymással két olyan megye, melyek egyikében nem ugyan a rossz adminisztráció, de az ott uralkodó általános szellem és irány a választások megszüntetését talán kívánatossá teszik, mig a másikban ellenkezőleg erre semmi ok sem találtatnék, sőt éppen megfordítva, a kinevezési rendszer birna káros következményekkel, mert a saját házában, saját birtokán lakó, társadalmi helyzeténél fogva minden bizonynyal a legmegbízhatóbb elemet képező, úgynevezett „gentrynék", avagy jómódú középbirtokosnak hivataloskodását tenné lehetetlenné. Az állam érdeke azonban itt is, mint minden egyéb közügyben, csak az összes tényezők egybevetéséből lévén kellően fölismerhető, az ország jelerltékeny vagy túlnyomó nagy részében uralkodó állapotnak kellene döntőnek lennie a jelen kérdés megoldása alkalmával is; mert ha csakugyan az ország túlnyomó nagy részében visszás — az államérdeket sértő — állapotok támadtak a választások folytán, az önkormányzati jogkör ezen — kétségkívül fontos — korrolariumáitól természetesen még azon törvényhatóságokat is meg kellene fosztani, melyek e joggal nemcsak hogv nem éltek vissza, hanem annak helyes gyakorlása által önönmagüknak és igy közvetve az államnak jó tisztviselőket és jó közigazgatást is biztosítottak. Ha ellenben ama visszás állapotnak nagymérvű elterjedtsége nem volna konstatálható — ő pedig azt hiszi, hogy nem konstatálható — ez esetiben a jelenlegi rendszernek némi módosítások és javítások melletti fentartását javasolná. az újonnan megnyílt BntoroHat .. , W miíoráputiázaban 8zepe8heflinh be. mindennemű lakásberendezési cikkeket sas Telefonszám: i303.==»-c Xárász-ttJ. SZEGED.