Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-06 / 30. szám

a. iMLd&AQ YAmm&AÚ 1014. rubrwár 6. hogy rosszakaratból, de naiv tudatlanságuk által Lengyelország, vagy legalább is Törökország sorsára juttatnának bennünket. f Ámbár hiszen ha őtk volnának uralmon, más nótát fújnának megint. Olyant, amilyent már egyszer fújták. Nem a kormány ténykedései fájnak nekik, hanem maga a kormány. Az, hogy nem ök vannak kormányon. Akkor mindaz, ami most káros, erkölcstelen, nemzetrontó, — ők mondják, — akkor mindaz hasznos, erkölcsös és nemzetmentő volna. Mit gondolhatunk egyebet akkor, amikor az ellenzék legképzettebb, legóvatosabb politikusa: Andrássy Gyula is egészen nyiltan a boszu politikáját hirdeti, mondván: j — Csak akkor s csak ugy megyünk be (a Házba), ha, amint gondoljuk, hogy vele legjobban árthatunk az ő rendszerüknek. Ott, ahol a politikai vezérgondolat nem az, hogy a nemzetnek minél többet használhassanak, hanem az, hogy az ellenpártnak minél jobban árthassanak, ott, komoly politikáról beszélni, egyszerűen — nevetséges. Kokovcev lemond. Pétervárról jelentik Egész biztossággal hírük, hogy Kokovcev miniszterelnök szolgálati jubileuma után, a mely a jövő hónapban lesz, lemond és a miniszterelnöki állást egyelőre nem töltik be. A miniszterelnök teendőit Karintonov birodalmi kancellár fogja végezni. Lehet, hogy Kokovcev nagykövet lesz Parisban vagy Konstantinápolyban, de ez még nem bizonyos. A képviselőház ülése. (Félóráig tartó filé*. - Öt napig szünet. — a németnyelvű „beszéd" körül.) (Saját tudósítónktól.) A képviselőház inai ülése háromnegyed tizenkettő után véget is ért. A Ház Öli napra elnapolta magát és legközelebbi ülése február 10-én, kedden délelőtt lesz, amelynek napirendjére több apróbb javaslatot tűztek ki. Ma is minden szenzációtól mentes javaslatot tárgyalt a Ház és pedig a saját belső ügyeit, a szolgálati szabályzat módosítását, valamint határozott uj állások szervezéséről. Az ellenzék természetesen a mai ülésre sem jött el, a -munkapárt sem tanúsított valami nagy érdeklődést. A horvátok ismét megjelentek és tőlük tudtuk meg, hogy m-a délután látogatást tesznek az alkotmánypárt helyiségében, ami be is következett. i A folyosón főként azokról a téves hírekről beszéltek, amelyek a reggeli lapokban a horvátok megjelenésével kapcsolatosan láttak napvilágot. Derültséget keltett egy reggeli lapnalk buzgó megütközése azon, hogy a horvátok megjelenésére a képviselőház ormára kitűzték a horvát lobogót is, holott ez a horvát lobogó már ép tiz esztendeje mindennap, mikor a Ház ülést tart, ott leng a magyar zászló mellett. Ma délután még a képviselőháznak két bizottsága tartott ülést és pedig a zárószámadási bizottság, amely a közoktatási, igazságügyi, honvédelmi és kereskedelmi tárcák 1912. évi zárószámadásaival foglalkozott, valamint ülésezett a közlekedési bizottság is, amely három vicinálisról tárgyalt. Az öszszeférhetetlenségi állandó bizottság február 11-én tart ülést és ezen Bánfíy Miklós gróf összeférhetetlenségi ügye kerül szóba. A mai ülésen Beöthy Pájt öklükült; bejelenitette -a Háznak, hogy Justh Gyula, Károlyi Mtükály gróf és több imáis ellenzéki iképvisólő ikftiiLtásáinak ideje letelt. Pirkner János előadó beterjesztette a ! vízügyi biaohtaóg jej-eoitóaét m öntÜzőio«ater* Dákról szóló füUlmüvalésilgyi -miniszteri ró* falait dolgában. Hantos Elemér beterjesztette m igazságügyi bizottság jelentését a váltóról szóló (törvényjavaslatról. Ezután harmadik olvasásban :is megszavazták a vasúti szolgálati pragmatikáról szóló törvényjavaslatát. Bujánovics Gyula ismertette a 'képviselő ház hivataliadban, szükséges változásokról szóló bizottsági jelöntést, mely -arról szól, hogy a gazdasági bizottság általános fölhatalmazást -kér az álilásoikniaik -az évi költségvetés keretében valló rendezésére. A Ház a bizottság jelentését elfogadta. Az elnök limditványozta végül, liogy <a következő ülés február 10-én, kedden legyem és hogy ennek az ülésnek a napirendjére a váltójogi javaslatot tűzzék ki. A Ház az elnök inditvány üt elfogadta S ezzel az -ülés réget ért. Félhivatalosain jelentük a Ház tegnapi ülésével kapcsolatosan: ,Egy esti lap nyomán tegnap megfelelő ,komimontárokkal ellátva köz,lik -azt a hírt, mintha Pejacsevich Tivadar gróf horvát miniszter a horvát .'képviselőkr.eK a Ház elnökénél tegnap történt tisztelgése alkalmával németnyelvű beszédet intézett volna a képviselőház elnökéhez s erre Beöthy Pál házelnök német nyelvű beszéddel: válaszolt volna. A Budapesti Tudósító az igazságnak megfeletően megállapítja, hogy Pe* jacsevich Tivadar gróf semmiféle nyelven nem intézett beszédet az elnökhöz, csupán egyenkint bemutatta maki ,a megjelent horvát képviselőket, akiknek nevében Mazuranics dr. üdvözölte néhány bevezető szó után német nyelven a Ház elnökét, aki magyar nyelvű beszédbe® mondott köszönetet az üdvözlésért.. Pejacsevich gróf horvát miniszter figyelmeztetésére, hogy a megjelentek közül számosan nem értenek magyarul, társalgás közben röviden németül magyarázta meg beszéde főbb vonásait. előttem. Gyermekkori iátszótársnőmhöz, menyasszonyomhoz. — Meghalt? — Nem tudom. Évek óta nem láttam. Bocsásson meg, hogy untatom, de nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy ön nem Laky Sibyl, hanem Bánlaky Beatrice, aki után évek óta hiába kutatok. — Ebben nem téved uram. Laky Sibyl a szinpadi nevem. Azonban nem értem, mit határoz ez —felelte nyugodtan Bea. — Tehát nem tévedtem, te vagy Bea,, édes kis Bea — fordult felé hévvel Várnay. — Uram! Ez a hang? Nem értem, mi jogon nevez engem Beának? — Bea! Nem ismersz?— üli! Bocsánat, annyi sok ismerősöm között több Várnay névvei találkoztam., ön az én gyermekkori pajtásom? Elmosódik a régmúlt emlékezetemben, anyácskám jobban fog önre emlékezni. Hiszen az régen lehetett, a gyermekek feledékenyek. Homályosan rém'lik előttem, hogy az édes Emima mamának volt egy Elek nevű fia. ön az? (Menynyire fog anyácska örülni, hogy legkedvesebb barátnője fiát viszontláthatja. — Bea, ez minden? Nincs más szava számomra? Nem érzi, de igen, éreznie kell, hogy hetek óta minden pillanatom az öné, hogy őrültebben szeretem, mint valaha, amikor most újra föltaláltam. Évek óta kutatok ' utána, hogv bocsánatát kérjem, hogy lábai előtt vezekeljek ifjúkori könnyelműségemért. S most mikor végre föltaláltam, kétségbeejt közönyével. Tudom, megérdemlem megvetését, de könyörgöm, hallgasson meg. — Kérem Várnay -ur! Nekem nincs miért megvetnem önt. Mindabból, amit itt összevisszaságban elmondott, mitsem értek. Mindarra, amit fölemiit, nem emlékszem. ' — Nem emlékszik? — Nem emlékszem, — hangzott a rideg, visszautasító válasz. — Most pedig arra kérem, ne beszéljünk arról, ami az ön képzeletét annyira elragadja s bizonyára összetéveszt másvalakivel, ugy-e anyácskám, — fordult mosolyogva a most belépő Bánlakynéhoz, aki meglepetve bámult, hogy leányánál ott tálálja Várnayt. — Nem érdemes a multak árnyképei után futni. Magyarázd meg ezt Várnay urnák. Azt állítja, hogy ő Emma néni fia. — Elek, kedves fiam — üdvözölte Bánlakyné önfeledten. — Ez a szó kárpótol sok mindenért, nagyságos asszonyom! — Nagyságos asszony? Már csak szólíts engem Nina néninek, mint régen. — Köszönöm! Várnay hálás szívvel ragadta meg Bánlakyné kezét s mikor megcsókolta azt, egy forró könnycsepp hullott ki szeméből. Szótlanul meghajtotta magát s távozott. f — Nagyon kegyetlen voltál, gyermekem. — Kegyelten? Hát nem volt-e ő az, én irántam? Ne beszéljünk erről. A te áldott jó szived nem értene meg ez egyszer engemet. Talán, neked van. igazad — folytatta álmodozva — én azonban nem tudok, nem akarok más lenni. Várnay e naptól fogva hűséges árnyként szegődött Bea mellé. Mindennap fölkereste otthonában, ahol egyforma hideg udvariassággal fogadta őt, mig Bánlakyné meleg, anyai szeretettel bánt vele, mintegy kárpótolni akarván őt Bea bánásmódjáért. Hiába volt minden, Bea hidegsége csak akkor enyhült. amikor Várnay bemutatta egyetlen leányát, egy bájos kis csöppséget. Bea neiü tudott ellentállni a kis Mercedes varázsának s egészen 'ki volt cserélve, amikor a kis leánykával játszadozott vagy annak mesélt gyönyörű tündérmeséket, amit áhítattal hallgatott a kicsike s rajongó szeretettel csüngött a „szép néni"-n, ahogy ártatlanságában Beát nevezte. Bea is imádta a gyermeket. Várnay boldog volt, ha néha-néha a kis Mercedes révén egy nyájasabb tekintethez jutott. Rettenetes küzdelmet vivott önmagává}, látva, ihogv Beát soha meg nem nyerheti, mert báró Solymosy Ervint tünteti ki s a jó" értesültek, mint vőlegényét emlegették a bárót. Lányi Rezső, a rettegett kritikus, befejezett tényként beszélt a készülő nászról. (Folytatása következük.) első kézbőí, nagy választékban csakis az Tisza-Lajos körút 19. szám alatt y kaphatók, esetleg részleffljÉÉÍfeM