Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-28 / 49. szám

ruár 27. iás, hajkorp' lmulik a Leininaha]irtai. Ára ,einzinger Gya'5 árában Széffl tér. 251 zülés éli* irtalmatlan Lei; • „Hajrestorer Ára 2 koron .einzinger Gy"" tárában SzegaJj -tér. ™ Ivesz a Mitca 9 IIR^ a a i las szaIL. imbat és f V I tárgyak \ - Női kizüntetve. ÁN SZEGEeljes zcnejez. i-kor. fióktelep Telefon IRÓG^JL SBtrkeeztftség Kárász-utca 9. Telefo<g-«zá«: 305. Szeged, 19(4 ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12negyedévre K 6-— egy hónapra K 2•— Egyes ssám ára 19 fölér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 — félévre . . K lánegyedévre K T— egyhónspraK 2-48 Egyes sráa ára 19 Kiér. Klaééklratal Kárász-ráca ft. Te!cf©íí-szása: Wk III. évfolyam 49. szám Szombat, február 28, Az uj kereskedelemügyi államtitkár. A hiMatalos llap mai száma érdekes kinevezés hírét iközli. A 'kereskedelemügyi miniszter Vargha Gyula dr. miniszteri tanácsost, az Országos Statisztikai Hivatal/ 'Sazgatóját vette maga mellé politikai álhmtitkárul A kinevezés kétségen Ikivül érdekes: /tó a nagyon exponált állásra, (amelynek boldog birtokosa ideális és gyakorlati értékű hatalommal egylként nagy mértékben fondelkeziik, iböséges számmial akadt jéllent®02ő. Harkányi János báró, ákiinék a szó rosszabb, tehát nálunk járatosább érteikében gondolt politika iránt kevés az ér2éke, elnézett a pályázók feje fölött és kegállott rrjiuls(ztérjumánalk Jegylifc legréSbb, legérdemesebb tanácsosánál. És ikl^eméltie politikai áilianrtii tikárnak azt a férlut, aki wle érzésben és gondolkodásban kár csak azért is rokon, mert szintén idegen irtózott mindeddig a politikától. Szerencsére a budapesti Lánchid-utpálotában elsőül nem politikára van hanem komoly és alkotó mun'ra. És Varghia Gyülu egész élete komoly p alkotó munkában telt él. Szaktudóssá /tt és a maga körében a legkiválóbb, viágszerfe ismert és élisimert tekintélyeik ,0zé ^ emélkedett. A mi politikai arénánk 'hatásos szónokai 'és közbeszónokai fity^ alva fogják rá mondani: •statisztikus, a' araz számok tudósa. Nekik nem magyarázzuk, de bogy az alkalom csábit rá, mégis meg kell. mondanunk: a statisztika ma az a tudomány, amely gyújtópontja a nemzetek, társadalmak, közösségek életét megvilágító legfontosabb adatóknak. A statisztika számai beszélnek, ezek a számok föltárják életünk nagy és titokzatos törvényszerűségét, azokat a fölöttünk átlló szociális >eröfcet, amelyek determinálják akaratunkat, jelzik bmeikedésünket vagy sülyedésünfcett 'és megtanítanak bennünket legsürgősebb szükségeinkre 'és legégetőbb bajainkra. Vargha Gyula ennek az ékesbeszédü statisztikának tudósa, a számadatok filozófusa. Megismerte az életet ezerféle vonatkozásában, leolvasta a számok oszlopsoráról a nemzeti vagyon állását, gazdasági erőink növekedésiét és apadását, a nemzet élő testének természetes szaporodását és megfogyatkozását. Tudja a részeket és van benne átfogó képesség és koncepció, hogy e részekből megkonstruálja az egészet. Nagyszerű munkát végzett eddig is. Élete müve egyik legszebb, legnemesebb példája volt annak, miként lehet a szigorú ren<j's,z(ereispégü, jmündeni pontban kipróbált elméletet a gyakorlat szolgálatába állátani, ahogy a tudósok tudósa, Bacon lord kövötellte tanítványaitól. Hogy gyákorlatii tevékenységében rendületlen nemzeti érzés vezérelte, azt csak azok lobbantották szemére, lakik még ,ma sem tudják és soha nem is fogják észszel fölérni, hogy minden tudomány nemzeti. Mint ahogy minden művészet nemzeti. És nemzetközivé csak az a tudomány ás művészet emelkedhetilk, amelynek 'hazai talaj áhan van a gyökere. Szeretjük és tisztéljük ezt az erős és gyökeres nemzeti érzést Vargha Gyulában. Hogy fanatikus? Az igaz. De ép ez a fanatizmus teszi egész férfivá. És ez a fanatizmus benne nem elvákultság, nem korlátoltság, hanem mélységes tűzzel égő meggyőződés, melynek hevét a mult tisztelete, a hagyománydk megbecsülése, a fajában szunnyadó nagy erények iránt való hódolata táplálja. Ezt látták 'és érezhették benne akkor is, amikor hivatali gondoktól zaklatott élete kevés pihenő órájában a Múzsának áldozott. Mert ne feledjük el és ne is hallgassuk el, hogy Vargha Gyula, a nagynevű tudós, a mintaszerű hivatalnok, egyúttal kiváló poéta is, gyöngéd 'és finom daliok szerzője, világirodalmi nagyságok ihletett tolmácsa, ódák és költeményeik szívesen hallgatott lantosa. És minden sora, minden strófája, az irodalom közügyeiben minden fölszólalása tanúságot tehet a szépért, legfőként pedig a mult nagyjaiért égő hevületéről. Nem köznapi ember kerüli Vargha Gyulával a magas polcra, amely felé oly sokan vetélkedve törtettek, hivatkozva sokféle jogcímre. Valamennyi összefogva nem ér föl Vargha Gyuláéval, aki meg nem kereste a kitüntetést. Soha semmi külső díszt nem keresett. Ha a puritán szó csak elismerést jélent, hijjával mindannak Egy régi levél. Irta: Ady Endre. ,ha Magda gyászolta az anyját, akit sotetef Szeretett. Gyászolta azonban nem tetkaiv, , Jásszal. Sötéttel, különössel, ójszaai: Mintha önmagáért ülné ezt a gyászt, an,lr° ós szomorú asszony voflt a Magda Nem"- ..Magdának •még a szépsége is más. v^j/fokölt a siró és szomorú asszonytól | az a,7n semmit. Hogy nőni kezdett, már 2 m0frJa ni el lé állott. A szép és brutális férfiú 1 ^bopfi ten karcoltak az asszony ellen. lya 'atian vidámságuk két kegyetlen szabaSsz 01t. Verte, sebezte a siró és szomorú "Vt. Ágnes asszonyt, a Magda anyját, köz ?a*dát az apja adta férjhez. Lelkük'V "as°nló lelkű harmadikat kerestek. Létá$ra fD legényt, ki csalásra és megcsalaka ,rrnett. Miután pedig most imár liárvadó ak Ágnes asszony ellen, a szép, herelég '/./ndes bus asszony meghalt. Tálán %t é0lt- hogy rágondoljon a halálra s már pknes a lhalál- És ta,án csodálkozott is vrá?f20ny' "10kv mfert nem jutoít €z i az eszébe. Halála juttatta az első apja ^ennhez Ágnes asszonyt. 'Magda, az a térje kinos vereséget éreztek. Hiányzott nekik a siró és szomorú asszony. És egyszerre mardosni kezdte őket Ágnes aszszony csöndes vértanusága. Léha telkeikben kisértve s csúfolódva keltek föl az emlékek. Világolni s csillogni kezdtek a csöndes asszony lenézett erényei. És jött a lelkiismeretüket égetni a világ. Jöttek a rokonok és isimerősök. Jöttek s gonosz jósággal 'hajtogatták: — A legjobb asszony volt. — A legjobb feleség. — A legszeretőbb anya. — Szép és ártatlan volt. — Szent volt. Egy-egy izzó .parázs rHinden mondás. És hullt a (parázs hármuk szivére bőven. Ezért gyászolta igaz szívből Magda. Még az udvarlót is elkergette. Gyászoltak mindhárman s gyűlölték a halottat. Magda sok éber éjszakán kutatott a .maga lelkében. Érezte, hogv mellette van a 'halót asszony, ki neki anyja volt és idegen. Mit akar vele? Tőle kéri számon az életét? Hát tehet-e ő róla, Iha az az aszszony nem volt életre és örömre teremtve? Szeretett vtílna kibékülni a halottal. Fölajánlani az elmaradt gyöngédségeket. A siró és szomorú asszony azonban ott maradt. Első győzelme után most már fizetni akart élete vereségeiért. Magdának gyászolnia kellett. Sőt' néha imádkoznia is. Pedig most akart volna élni. Az élet szent és vad szabadságait épen ez időre Ígérgette magának. Ez időre tervezte, hogy már megunt, léha férjét él'árulja egy kicsit. S az áhított botlást már csörtető 'készséggel sürgette a fölbiztatott médium. Csak egy szót írjon Magda s ő mindent megért és jön. De Magda fölött ezúttal az anyja őrködött. Életében hiába próbálta. Most erősen tartotta Magdát. Még a hangját is hallotta Magda. (Egy egész életen csak könnyeim voltak. Szép voltam és szomorú. Szeplőtilenül s boldogtalanul éltem. 'Keserű vértanuságom nevében kérek tőled kíméletet. Ne merj gyalázatos lenni.) Magda egyre fehérebb tett. Néha babonás szeretettel gondolt halott anyjára. Néha gyilkos gyűlölettel. De szabadulni nem tudott. Egy forró hideg éjszakán Magda lázasan suttogott: (Nincs joga az életemet megrontani. És ö is asszony volt. Asszony aszszony ellen: én fölveszem a harcot. Hogy ö mindig csak lemondott volna? Hogy ő neki vágyak miatt még sohase hullottak a könnyei?) Egy esős délutánon 'behúzódott Ágnes