Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-25 / 46. szám

ruár 24. ab. Keleti-féle [ötök orvosi pelot Ikóletesebbek! iSlflyekésarak észére minden ;ség és lógó ellen. sér harisnyák üc részére. iítÖ ^gépiket sztó fűzőket, -tókat ferdén-1 ire, valamint ishoz tartozó idernebb elvei k mellett, úrvkötőkés igépek|gyára itca 17. vfd brával ellátót bérmentve n 18—76. itás zló-utcza kezdőket, íját lakáJs megy a Kárász-utca 9. TeleffM-azásu: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-- félévre . . K12-Degyedévre K 6'— egy hónapra K 2-Erres txfca Ara M BBéc. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN K 11 egész évre . K 28 - félévre . . KH.negyedévre K 7*— egy hónapra K 2-48 Ecyns szára ára M fiflár. Szeged, 1914. ui Telef m-sr&et: III. évfolyam 46. szám. Szerda, február 25, A debreceni merénylet. A debreceni merényletre vnaltkozól'ag komoly magyar pollitilkai köröknek az a fölfogásuk, hogy a merényletet csak olyanok követhették d, akiknek érdekei a románokkal valló viszony magyarázása és a hazai románok helyzetéhek megrontása. A merényletért a hazai románokat semmiképen sem lehelt felelőssé tenni. A debreceni gaztett elkövetői fajuknak az ügyét akarták szolgálni hihetetlen aij'asságu merényletükkel; fajuk ügyét végzetes kapcsolatba hozták néhány ártatlan embernek a sorsával. Már elmúlt a szemet-iszemért, fogát-fogórt korszaka, — mi néhány orgyilkosnak a szörnyű cselekedetét ne hozzuk kapcsolatba tegy fajnak az ügyével. Semminő büntetés nem lehet tulszigoru azOkkal szemben, akiknek a merénylet elkövetésében akár minit a tett végrehajtóiinak, akár mint tervezőknek vagy fölbuj tóiknak bárminő kis része volt, — de nem fordulhat felháborodásunk és gyűlöletünk azok dl len, akik a giaz merénylőknek bár faj rokonai, de a pokoli táódon kieszelt és embertelenül végrehajtott .mészárlásról' nem is tudhattak, sőt utáina, reméljük, a mienkhez hasonló fölháborodást éreznek. Ne siessünk az ítélettel. BizanyOs, b°gy mihamarabb tisztán fog állani élőtök a merényiét tervének .és elkövetésének minden fázisa és hurokra kerülnek (alkalmasint a szó betűszerinti értelmében hurokra) mindazok, akiknek jelentős részük volt benne. Hiszen a hatóságoknak annyi nyom áll rendelkezésükre, bogy a feladatuk nem nehéz. Várjuk meg, mig a munkájukat elvégzik, mert csak azután fogjuk látni, hogy mily nagy az ,a kör, a melynek őrületbe veszett fanatizmusa 'a debreceni katasztrófát létrehozta. Elvégre lehet, hogy csak öt-lhat emberről van szó, de nem lehetetlen az se, hogy egy oly nagy és oly veszedelmes darázsfészket fogniák találni, mely minden sejtésünket túlhaladja. A merénylet áldozatai iránt, valamint hozzátartozóik iránt a legmélyebb részvétet érezzük. Akiknek életét a debreceni pokolgép kioltotta: e földi létből a nemzet vértanúinak csarnokálba léptek át. De bármilyen kis körre szorítkoznának is a merénylet tervezői és elkövetői, bizonyos, hogy gyászos cselekedetük sötét árnyékot vet messze jövendőre. Minit az árnyékuk, ugy fog bisénni bennünket e szörnyű eseménynek emléke, még ha Védekezünk is ellene és jobban meg fogja nehezíteni a magyar és az oláh faj kölcsönös megértésélt és bizalmát, mint bárminő poltikai akció. A gaztettet egy várösban, egy utcában, egy házban követték el, de sok millió magyar szivniek izmai rándultak I meg bele fájdalmas nyi'lalássall és sok millió magyar elméjébe nyomtak mélységes emléket vele. Baráti, testvéri érzésre most nem lehetünk diszponálva. De kultúránknak, egész gondolat- és érzésvlágunknak ahhoz a fölényéhez, amelynek ellenébe csak pokolgépet tudtak állítani, csak egy dolog méltó: ha a pokolgéppel szemben is megmutatjuk, hogy nemcsak számbeli túlsúlyúnk és hatalmunk, de higgadtságunk, önuralmunk, jogtiszteletünk, igazságosságunk: nemzeti lelkünk hiztositja nékünk vezető és kormányzó szerepünket ebben az országban. Ámbár és ezt hangsúlyoznunk kell, a hazai románokat egyáltalán nem lehet felelőssé tenni, ök beigazolták, hogy békét akarnak kötni, teljes békét, legföljebb a részletekben nem tudtak megegyezni. Ellenben a románok között igen sok az olytan, aki a román béketárgyalást ellenszenvvel, sőt nyílt gyűlölettel kisérte. Bizonyos, hogy ezek közöltt kell keresni a debreceni merénylet tetteseit. Abban azonban erősen hizni lehet, hogy a hazai románok ezután még inkább belátják, hogy teljes békére kelll velünk lépni Magyarország boldogulására, animál inkább, mert igy bebizonyítják és fényesen illusztrálják, hogy se a debreceni pokolgépes merénylethez, se a többi ehez hasonló, bár kisebb merényletekhez semmi közük. Mexikói legendák *) Angol gyűjtemény nyomán átdolgozta: Zsoldos Benő. i. A pÜBNTE DDL CLERIGO LEGENDÁJA. tádráí2 a pap' akit megöltek és ledobtak a hátim'' nagyon ló ember volt s aligha van h02, -' Mentség is a meggyilkolására. S még '-' a legtiszteletreméltóbb családiból való volt ^ .... ép ugy, mint az az ur.emfoer ak Megölte őt, meg a fiatal leány is, - ™nd eteknél fogva tehát s mert ama tó főikben táWpap megölése szentségtörés volt, * gyilkosság botránya az egész varost Mi* satta. d„ Abban az időben - .néhány száz észténél ezelőtt volt ez, - élt amaz utcában, T.toely mindezeknek folytán most a Pueme SLSerig0 utcájának neveztetik, - es* tendkivüli szépségű fiatal leány, Donna M Srita Jánregui volt a neve. Árva leány le- ^ Ü^tegybátyjánál, a papná! lakott. akinek ff(w tá Az itt .most bemutatott néhány 1®Jtá 'Mexikó wárosámak legnépszerűbbje S2 közszájon forgó népköltési wartl ^ tartozik. Az angol irodalomban A. Janvier mutatta 1>. azokat a ^táudsof t:he City of Mexieo" cim alatt A J, "Odalimuikban ezek az érdekes legeiül* k bg isuieretleuek. Z$. fí. a neve volt Don Jüan de Nava s előkelő em''•er volt, lovagja lévén a Santiago- és Calatrava-rendeknek. Ez idő tájt Ikevés há? volt még abban az utcában, mely országút gyanánt szolgált a belváros és TlaJtelolco indián város között és a városban lakó spanyolok nagyobb biztonsága okából egy széles árok (húzódott el ott, imiely fölött aima hid vonult át köztük és az indián város (között. Valamikor régen Tlaltelollco a városnak iegy része volt és a nagy árok, fölötte híddal, 'már elpusztult. Most az történt, (hogy az alkirály udvarában volt egy fiatal nemes portugál úriember, kinek nagy vagyona és kettős cime volt, a neve Don Duarte de Sarazza. Az alkirály: Gondé de Salvatier.ra, igen nagyra becsülte őt, mert udvarias modorú és jószitoi ember volt. Nos, ez a nemes fiatalember fölig, szerelmes lett a szép Donna Margaritába s viszont ez is szerette őt, ámde a nagybácsi: PadneDon Jüan .tudva azt, hogy Don Duarte könnyelmű fiatalember volt, — nagy játékos és még más olyan, amilyennek nem kellett volna lennie — megtiltotta unokatestvérének, hogy vele bárminő összeköttetésben is álljon. Ily állapotban maradtak a dolgok egy darabig, auni végképpen nem tetszett Duarte urnák. Történt aztán egy éjszakán, hogy Don Duarte a Donna Margarita ablakánál állott, ef!rebegvén iránta való szerelmét az ablakrostélyon keresztül és mialatt ezzel foglalatoskodott, meglátta Radre Don Jüant az or* száguton hazafelé jönni a csillagok fényénél. Erre ez az elvetemült fiatalember odasietett, aíhol a hid volt s miikor a szent atya a hidra ért, .reáugrott és tőrét annak koponyájába döfte. A tőr oly erősen beékelődött •oda, hogy nem volt képes azt onnan kirántani, igy hát a (halott papot átdobta a hid -kőfalán be a vizbe, fejében a tőrrel s aztán 'hazatért a imaga utján. Nem akarván viselni azt a gondolatot, hogy a gyilkosságot elkövette: Don Duarte csaknem egy egész esztendőn át feléje sem (ment Donna iMargaritának. De aztán, — mert -a leány iránti szerelme sokkal nagyobb volt, hogysem- tovább is távol lehetett volna tőle, — egy éjszakán útra kelt, hogy -még egyszer találkozzék a leánnyal, ennek ablakánál. Szivében az volt a gonosz szándéka, hogy kicsalja a leányt m'agához s aztán elrabolja. Ez azonban nem történt meg, ami p%dig megtörtént, az egy borzalmas titokzatosság. Mindössze is ennyit tudhatunk ebben a dologban: Még nagyon kora reggel az arrafelé lakó szomszédok Don Duartét halva találták a gyilkosság színhelyén, a Puente dél Clerigón. Egy csontváz fogta le erősen, csonttérdével mellét nyomta le s (két csontkezével a torkát fojtogatva. És a csontváz fekete reverendába volt öltözive, aminőt csakis papi emberek hordanak, koponyájában egy rozsdás tör volt beékelve erősen. Igy (hát köztudomásúvá lön, ihogy Duarte volt a Padre Don