Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-24 / 45. szám

8>crkeszt$ség Kárász-ntca 9. Tefefos-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12-­negyedévre K 6'— egy hónapra K 2r­Egyn uám «ra 19 Wér. Szeged, 19(4. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egészéwe . K28'— félévre . .KM.— negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Egy« esfca ára 19 OIKr. Kii Telefoa-száai t III. évfolyam 45. szám Kedd, február 24. Orosz próbamozgósitás. Pétervárról napról-napra dyain hi­tek érkeznek, amelyek .egyértelmű leg ta­nusitják, hogy Oroszország valamire ké­szül. Ma azt jelenti egy távirat, hogy az Orosz pénzügyminiszter törvényjavaslatot terjesztett a duma elé, amelyben százöt milliós hitel megszavazását kéri a már­cius 15-én kezdődő általános orosz próba­m°zgósitás költségeinek fedezésére. A No­v°je Vremja szerint ,a fekete-tengeri flotta Js Parancsot kapött, hogy a szabadságolt legénységet március 18-ára hivja be. Minden jel arra vall, hogy tavasszal Wól sulyos külpolitikai bonyodalmak előtt fog állani Európa. Alig egy féléve, '°gy kissé 'engedett a feszültség és hogy Megjavultak a pénzpiac viszonyai es mar Megint ,ott tartunk, hogy félni kell, hogy a* annyi ügy gyei-bajjal helyreállított e£yen<suly fölborul. Oroszország az, amely a 'népek békéjét fenyegeti, óriási arányú I? félelmetes az a munka, melyet az orosz atonai .körök és az orosz diplomácia ki­tárnék. Hónapok óta halljuk, hogy toszország ujabb létszámemelésre gon­és hogy olyan katonai intézkedéseket táz, amelyek főként Ausztria-Magyaror­és Németország ellen irányulnak. A °st elbocsájtott miniszterelnök már hó­. aPók 'előtt bejelentette a dumában, hogy n nagy összegekre lesz szüksége az or­Tavam bor. Gyenge rügyek, halványzöld levelek, Sorsomba negyvenedszer visszatérők, Uj tavaszok, elvonuló telek, Lemondva múlók, követelve kerok, Pékségek, miknek hűse is meleg, Ls meghalások, szürkeségbe térok Mi. tudom én, mi az, ami ragyog, Mit tudom én, ki az, aki vagyok, Részeg vagyok, mondjátok. Az lehet. Gondolom. is a. bort, ami mege] e , Torkomba érzek gyűlni könyeket, Miket a húnyt. szem gőgje vissza rejtett,, Grületet, mely az agyban rekedt, yóhot, amely csattanni elfelejtett tá életet, életet, életet, (< Amelyet aki élt, nem élhetett. G szép tavasz, ó gyönyörű világ, 0 Paradicsom annak, aki bírja, Asszonymosoly és almafavirág, ' izek esése, illanatok írja, ! yógy, Wi füüeszt, ó kin, ami rag, Lételek ágya, rothadások sir ja — ^ Lffeli csöndek, hajnali zenéd,: feleljetek nekem: vagyok-e még! \ * "U.'jok-e még és voltam-e vajon, nemcsak. a magam álma-e. hogy voltam, ő nem itt viaszHk-e önágyamon A halott, ukinele fölibe hajoltam. szág védelmének kiépítése végett, a had­ügyminiszter pedig legutóbb konkrét ja­vaslatokat tett. E szerint Oroszország négy uj hadtestet dilit föl, hármat Euró­pában, egyet pedig a Kaukázusban. Bé­kelétszámát ép most emelte Oroszország: visszatartotta a legutóbbi évjáratot és igy békelétszáma nyolcszázötvenezerről egy­milliióháromszázezerre szökött. Az uj had­testek fölállításával megint százötvenezer­rel több katonája lesz Európában, ahol ezek szerint most már harmincháromra fog rúgni a hadtestek száina. Nem szabad megfeledkezni arról sem, ,h°gy uz a két­milliárd frankos kölcsön, amelyet most kap Franciaországtól Oroszország, kizá­rólag arra a célra szolgál, hogy stratégiai jelentőségű vasútvonalakat építsenek. Karöltve ezzel ,a félelmetes katonai készülődéssel, a francia szövetségestárs is hasonló működést fejt ki. Franciaország­nak ma százezer katonával nagyobb béke­létszáma van, mint Németországnak, an­nak ellenére, hogy lakóinak száma majd­nem fele, mint a hatalmas német biroda­lomnak. Azokat az óriási költségeket, a miket a hároméves katonai szolgálat újból való bevezetése okozott, ,már ismerjük: másfélmilliárdot fog ebben az évben Fran­ciaország költeni hadseregére, meg sem említve azt a hétszázmillió frankot, amit ugy mellékesen tüzérségének megjavításá­ra ,fordít. És itt említjük meg, hogy a mult évi orosz katonai budget fél milliárddal volt nagyobb, mint 1912-ben, az idei költ­ségvetés pedig 267 millió franfcnyi emel­kedést mutat az előző évvel szemben. Még" mindennél is lázasabban dolgo­zik az orosz diplomácia. Mindenki tudta, hogy mire irányult a Balkán miniszter­elnökök pétervári tanácskozása, melynek eredményeit nagy vonásokban ismerjük is. Ha formális szövetség nem is jött létre, tagadhatatlan, hogy az orosz diplomácia megállapodást létesített Szerbia, Monte­negró, Görögország és Románia között. Csak ép Bulgária hiányzik. És azóta lát­juk, hogy Oroszországnak és az egész Bal­kán diplomáciának fáradozása odairányul, hogy Bulgáriát ennek a szövetségnek meg­nyerje. Egyelőre errőil még szó sem lehet. Az események, amelyek Bulgáriának any­nyi fájdalmat, csalódást és keserűséget okoztak, annyira a közelmúltban mentek végbe, hogy ,a két szláv nemzet, a szerb és a bolgár, még nem nyújthat egymás­nak békejobbot. Oroszország azonban diplomatáival nemcsak a Bálkánt tartja sakkban, hanem állandóan érezteti Törökországgal szem­ben való régi gyűlöletét is. Az örmény­kérdés csak ürügy arra, hogy a Törökor­szággal való viszony állandóan feszült le­gyen. Oroszország az örmény reformok révén igájába akarja hajítani az ázsiai Tö­rökországot épp ugy, mint ahogy Mon­Én vagyok-e, ki ballag utamon S nem porlok-e rég valamerre, holtan, Pályám — én vagyok-é, aki futom! Nem tudom — ha megöltök, se tudom. Jaj, megvesznek a tavaszi fagyok Megújra, mig tavaszvirágra várok, S koporsófödél, ami fönn ragyog És lenn az utca temetői árok; Kezdettől fogva én nem én vagyok, Kezdettől fogva én csak hazajárok — S tavasz g virág s napfény és szerelem: Élj és ragyogj és ne törődj velem! IGNOTUS. \ Két levél. Irta: Andriska Károly. i. Prosette asszony levele Verdini szobrász­mesterhez. Kedves Mester! Miikor immár a harmadik gyermek-szo­focnmüvet alkotta miieg s juttatta boazálm, egy idégeu megrendelésit száílitotit, egy olyant, mélyre nem ismerek. Ne vegye rossz •néven, hogy miivészi tudását rántom a sáriba jelen soraimmal is, ide az alalk idegen ezen a Iklis gyermek-szobrom lis. Egy mosolygós gyermleíkarc, telve örömmel, boldog megelé­gedettséggel az ön tudatlanságban, kicsi gü­gyögő ajkain a rózsás ntosoly árnyának szüntelen édes játékával. Miért inem hozta meg szivemnek azt ia vigaszt, hogy uigyan­azt a gyormékarcot teremtette volina meg számomra, melyet a inaigy Peducci-szobor egyik mellékalján láttáim megalkotva... Egy gyermek fekszik ott is édesanyja ölében; kezeit nyiujtjia az édesanyja felé, sze­mében az az öntudatlan, remegő sugár ég; válni íkélszül attól, .akiit olyan nagyon szeret, de mieira érti meg Micsi lelke azt a nagy vesz­teséget. Bolldiog (saját öntiudatllanságában ... Azt a nézést, igen, azt az utolsó pillanatot láttam én is az én Jócámban... A nagy mester nlem él, Ihát öntől, a inagy művész utódától kértem azt, amit a sors el­vett tőlem oly kegyetlenül, ön kivánságom­ra odaint ázott, hogy lemintázza azt a gyer­ímekarcot s a íkétp után megalkossa az én édes kiosi Jóoórnnak utolsó ittlétét... Pedig emlékszem, az nem olyan. Mintha magam előtt látnám moslt is. Megdöbbent édes vo­násokkal s mégis nyugodt (boldogan, mint a Mi a szerető karókból vigan röppen ki an­gyaí ját szótársaihoz. Igen., ő akikor vált el tő­lem, ótt tartottam ölemben; akkor mondta az utóltsó bucsut néma ajlka, az a kiesi fáj­dalmas ajalköcskla; itnely olyan maradt az utolsó pillanatban is, mosolygott, nézett rám1, beszlélni akart, .mondani valamit, mi­előtt él akart volná válinli tölteni... S egy­szerre ajkaira fagyott az a csendes mosoly, vonásai megmereditek egy pillanatra, szemel rajtam függtek édes-odaadóan s megszűnt

Next

/
Thumbnails
Contents