Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-24 / 45. szám

a. DÉLMAG Yi AR ORSZÁG 1914. február 24 gol iában megtörte iá kiuai hatalmat. , Az örmény kérdés ezenfölül ellentétbe hozza öt Németországgal, amely körülménnyel azonban Oroszország semmit sem .törődik. Az uj Balkán-szövetség létrehozása körül való ernyedetlen agitáció és a kíméletlen­ség, amellyel Oroszország Németország­ra tört a konstantinápolyi német katonai misszió miatt, arra mutat, hogy a cár bi­rodalma távolról sem keresi a hármas-szö­vetség barátságát. i Amiket itt felsoroltunk, csak a leg­kirívóbb példái volták az orosz türelmet­lenségnek. Idetartozik még a miniszterel­nök személyében beállott változás is: a hetvennégy esztendős, elaggott Goremy­kin jóformán csak azért lett miniszterel­nök, hogy a nagyhercegek háborús pártja minden akadály nélkül üzérkedhessék. Ide­tartozik Szasszonov külügyminiszternek küszöbön álló távozása is és az a rideg fo­gadtatás, amelyben gróf Szapáry Frigyes pétervári nagykövetünk megbizóleveiének átadása alkalmából részesülit. Oroszország különben 'most túlteng a saját — képzelt — erejétől. Befelé is tűz­zel-vassal dolgozik, hogy mindent elkö­vessen az eddigi, reakciós 'és félelmetes Oroszország érdekéiben. Jóli értesült péter­vári körök közlése szerint elhatározott do­log, hogy ha a finn országgyűlés február végéig továbbra is megtagadja a cári ükö­zők végrehajtását és megmarad a pasz­sziv ellenállás terén, az országgyűlést föl­oszlatják és két vadász-, valamint két ko­zákezredet helyeznek út Finnországba. Ezeket április végén egy egész orosz had­osztály fogja követni. A csapatok végikép Finnországban maradnak és az országban kimondják a hadiállapotot. Egyidejűen föloszlatják a helyi rendőrséget és orosz csendőrséggel helyettesitik. Ez a hir csaik egyik legírisseb doku­mentuma, hogy Oroszország belső politi­kailag is egy leromlott, rozsdás kolosz­szus, amelynek külpolitikájától nem is fél senki, csupán figyelembe veszik, jól tud­ván, hogy a meglepetésekben mindig ott az utóbbi évtizedekben Oroszország keze. Plósz Sándor. (Saját tudósítónktól.) A hivatalos, lap vasárnapi száma |közli, hogy Plósz Sándor volt igazságügyímiuiszter mandátumáról le­mond si a kormány a főrendiház örölkös1 tagi­jává nevezte k-i. Ez a hir egy értékes* sike­rekben és. szépségekben gazdag politikai pá­lya végét jelenti. Mert, ha az országgyűlés felső házában, Plósz meg is tartja törvény­hozói minőségét: a politika hétköznapi küz­delmeiben nélkülözni fogjuk őszibeboirultam is daliás alakiját, értelmet és jóságot tükröző tekintetét és nagy elméjét. Diósszál a régi nagy szabadelvű gárda egyik legiválóbb alak­ja készül elhúzódni arról a küzdőtérrel, ahol a Deákok, Csengeryek, Szaiayaik nemes ha­gyományait tovább ápolják abban a szellem­ben, amely Magyarország boldogulásának egyetlen kivezető útja s amelynek ma Tisza István a legelső vezére s egyiik kitűnő 'köz­katonája, bár vezéregyénisége maga Plósz Sándor is. Plósz Sándor hármas munkaköriben ki­magasló alakja a magyar históriának. Mint politikus, mint tudós és mint tanár. Talán nem kicsinyeljük le egyéb minő­ségeit, ha megállapítjuk, iholgy a legmara­dandióbbat mint tudós alkotta. Alkalmasint ő maga is, .ezt a miinőségét becsüli legtöbbre. élni... Puha vonásain vailanii! gyermekes fájdalom rezdü'lt ált. Kicsit leteszem a tollat, mert könny lepi tele szemeimet, nem tudok inni . . . Ezt a fájdalmas, utolsó, édes tekintetet kértem öntől. Ne akarjon vigaszt almi idiegen gyermek ­airccal* mely boldogan mosolyog kis bölcső­jéből1 az édesanyára. Az a ibolídog, öntudatlan fájdalom visszaemlékezése boldoggá, rnieg­nyugodttá tenne s ez az öröm látása, mely csalóika visszfénye egy kedves imulltt álmá­nak, szomorúvá teszi szivemet. Gondoltam, ön meg tudja ,művészi alkotásában örökiteirai azt, amit 'kívántaim öntől. Talán én vagyok a hibás! De én nem tudom ugy leírni azt, a miit érzek és gondolok. E kettő talán nem tudta kiegészíteni egymást az lön lelkében ugy, tainit az enyéimbe van vésődve. Nem tudtam' megérteni önnel azt' az érzést, mely szivemet akkor átjárta, imikor az utolsó su­garak törtek felém, azokból a ragyogó sze­mekből, melyek pár perc múlva lezáródtak előttem örökre, 'hogy soha többé ne lássam azokat. Mintha az a fénysugár a feleujtán törött volna meg s az én forró könnyekkel telt szemeimben égő sugárral összeölelkezett volna az az utolsó pillanat, hogy el me vál­junk soha egy,mástól. Az anya és a gyermek utolsó találkozása volt az a tekintet. Igy láttam én az utolsó pillanatban e forró öicli­kezést az én édes kicsii Jóoómmal. ön nem értette meg óhajomat. Uj müvét várom. Tiszteletdíjul fáradsá­gáért fogadja a mellékelt összeget. Prosette asszony. II. Verdini szobrász-mester levele Prosette asszonyhoz. | Asszonyom! Az ön fájdalmának áférzéséhez szüksé­gem volna az ön szivére és egész lellkére. Annyira nem vagyok mester 'a mesterben, hogy a gondolatában élő pillanatok árnyait tudjam érvényre juttatni művészetemmel. Ez már a harmadik müivam s ezzel sincs meg­elégedve. De ha egész életemben is az ön ál­tal óhajtott mű megteremtésével 'foglalkoz­nék, nem 'tudnám az ön fájdalmát, az önnek kedves gyermekaroocsfkát 'elővarázsolni és újra életet adni annak a hideg márványban, ugy, atttiogy az önnek a szivébe vésődött. Ment nem a gyermek pillantásának utolsó suigarát, az utolsó tekintetet keresi ön asz­szonyom, hanem keresi az anyai sziv fáj­dalmának a Vigaszát. Ezt pedig én, ntím nyújthatom önlniek. További ímegjhizását ezért nem is vállal­hatom. Tisztelője 1 i Verdini. S amikor a politikai küzdelmek elől elvonul, valószínűleg fokozottan fogja munkásságát ,a tudórnány és oktatás szolgálatába állítani'­Hisz .politikai, visszavonulását is .addig ha­lasztotta, míg tudományos munkálkodásá­nak évtizedlekire kiható , hatalmas ereldWé­nyé't: a polgári perrendtartás kódexét tető alá juttatta. A magyar utánzó ,és' fordító' tör­vényalkotás tengerébői, világítótoronyként messze kimagasló törvénylmü a Plósz-kódiex. Mi, akik imás államok jogalkotásából, szok­tunk élni, ezúttal, Plósz teremtő lángelméié11 keresztül, belenyúltunk az európai jogfejlő­désbe. Koliler József a berlini egyetem viL láglhirii professzora (készséggel megállapítot­ta a kódexről* hogy az a német perrendi tör­vényt is messze fölülmúlja s az európai per­jogok legfejlettebbje. A törvény a gyakor­lati: élet számára készül. A törvény .mögött ritkán vessziülk észre az alkotó tudóst. Á Plósz-lkódex is. az élet törvénye lesz majd s az a sok millió ügyes-bajos ember, akti, a pe­rek gyorsabb lebonyclódása, a szabadabb és teljesebb bizonyítás^ a perbeli eljárás na­gyobb közvetlensége általi hamarabb és biz­tosabban fog az igazálhoz jutni, nem fogja a Plósz nevét tudni1, amint a Stephensét nem tudja mindenki* amikor vasútra ,ül; a ma­gyar perjog történetélben azonban Plósz ne­ve kitörölhetetlenül bele van írva. Ok és ne­mes tapintat vezette a Magyar .Tudományos Akadémiát, amikor az elmm.lt év tudományos nagydiját a Perrendtartásnak Ítélte oda. Plósz neve azonban nemcsak a magyar jogfejlődésben ,állapította meg hallhatatlansá­gát, hanem' az európai tudomány anmalesei­ben is biridetii a magyar elme dicsőségét­'Laikusoknak nehéz volna megmagyarázni: mit jelent Plósz neve a perjog fejlődésében. A perjog napjainkig merőben 'gyakorlati sza­bályok tömege volt. Tudománynak nem volt teiklnthető. A tudományos perjog a legújabb időkben Németország talaján született meg­Ez a per rendjét megállapító ismeretből az által csinált tudományt, hogy a per viszony­nak .és a perbeli' cselekménynek szorgos vizsgálatát tűzte céljául:. A per viszony he­lyes megvilágítása a perrend gyakorlati szabályainak gyökeres átalakításához veze­tett. Ebben az esztmetisztázódásban,, mely 3 jogtudományok ujabb fejlődése, .egyiik légi®' lentőseíbb eseményének tekinthető, a néme{ tudományos 'világ hagyja! mellett, Plósznak döntő szerepe jutott s az ő elmlélete a néMet Degenkolbéval, aki tőle függetlenül 'hasonló eredlményekhiazl jutott, napjainkig a per vi­szony uralkodó szemléletét fejezik ki. Plósz azok közé a tudósok közé tarto­zik, akik nem' szaporák, teremtők. Számiba'1 kevés mUnkája van, de mindegyik a mar3' dandóság ibélyegét hordja magán. Klassz1' kus Váltójoga ,is négy évtized óta nenucsa-' a magyar váltójogi Irodaiam forrásmunká­ja, de a legkitűnőbb jogi tankönyv ,ís., Mint tanár a kolozsvári egyetemi ker®s' kedelmi- és váltójogi, a budapesti egy^^ perjogi tanszékéről evek óta hirdeti tudom3' nyos nézeteit. A ma élő és szereplő jogús? első kézből, nagy választékban csakis az Tisza-Lajos körút 19. szám ala** I kaphatók, esetleg részletfizetésre

Next

/
Thumbnails
Contents