Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-22 / 44. szám

14 DÉLMAGYARORSZAO 1914, február 22. Ghillány báró a szegedi paprikatermelés érdekében. (Saját tudósítónktól.) A szegedi paprikatenmelés produktívabbá 'tétele céljából — miiint ismeretes — a mu'lt év nyarán az érdekelt pap rika termelőik és 'gazdák a Kereskedelmi és Iparkamarában ankétet tartottak, amelyein elhatározták, kérni fogják a földművelésügyi kormányt, hogy Szegeden kísérletii és mintatelepet .létesítsen. Az ankéten jelen volt a líicilidimivelésügyi miniszter kiküldötte is, aki biztosította a termelőket:, hogy a földmivelésüigyi kormány miniden lehetőt el fog követni a szegedi paprika termelés mennyiségének fokozása és minőségének javítása érdekében. A szegedi paprilkatermelés kérdését' a földmivelésügy.i minisztériumban beiható tanulmányozás tárgyává tették és arra a megigyöződésre jutottak, hogy feltétlenül van rá mód, hogy a túlságosan nagymértékben 'beözönlő spanyol .paprikát, amiely a szegedi paprika hirnevét kissé megtépázta, S zeged röl s általában az egész ország területéről egyre jobban kiszorítsák. A paprilkatermelés kísérleti telepe, amely állami kezelés alatt fog állani, azt akarja elérni, hogy a gazdák az .intenzivebb paprikatertnieSés feltételeit megismerjék és a saját termelőterületükön fölhasználják. Ma érkezett le ebben az ügyben, a városhoz Ghillány Imre báró földimivelésügyi miniszter döntése. A miniszter kijelenti leiratában, hogy hajlandó a kísérleti és mintatelepet azonnal fölállítani a már kijelölt területen, ha a város a föltételeit elfogadja. A leirat, amelyben, fölsorolja 'a miniszter a föltételeit, igy szól: Hivatkozással urnát év szeptember 21-én kelt leiratomra, értesítem .polgármester urát, hogy a szegedvidéki paprikatermelés körüli mutatkozó bajok orvoslása céljából hajlandó vagyok Szegeden egy paprikapalánta nevelő és termesztési kísérleti telepet létesíteni. Figyelemmel azonban a telep 'beállításával járó tetemes költségekre s arra, hogy az említett \telepen szükséges építkezések amúgy is a város tulajdonát fogják alkotni, valamint, hogy a telep helyi érdekek szempontjából történnék, kérnem' kell- a város közönségét, hogy a telep létesítési költségeihez bizonyos szolgáltatásokkal a maga részéről is járuljon hozzá, mert a rendelkezésemre álló költségvetési fedezet amúgy sem engedné :meg, hogy a telep beállításával járó összes befektetési költségeket tárcám viA város közönsége részéről a telep létesítésével kapcsolatban a következő hozzájárulásokat várom: 1. Engedjen át a város közönsége a 'telep céljaira a már kiszemelt területen 4 és fél katasztrális holdat használatra teljesen díjmentesen mindaddig, ameddig a telep üzemét fentartom. 1 2. Építtessen a város közönsége a telepen )safét költségén légy olyan imunkásházat, amely két 1 szcbás, 1 konyhás, 1 kamrás lakrészből áll, továbbá két lóra való istállót, egy kocsiszint, egy eszközkamrát és egy kutat, végül 3. adjon, át a város közönsége a telep használatába 1 lovat s vállalja el annak tartását. Amennyiben a fenti szolgáltatásokat a város közönsége tényleg elvállalja, ez esetben a paprikapalántanevelő és termesztési kísérleti telepet azonnal létesítsem, elvállalom annak betelepítését és szakértő állami kert ész vezetése mellett leendő üzemben tartását mlndaddiig, amig annak fenntartása szakszempontokból indokoít lesz. A telep beállítása érdekében szükséges munkálatok megindítása iránt azonban csak akkor fogok 'intézkedni, ha a város közigyülésének azon határozatát, mely a fentebbi szolgáltatások elvállalását tartalmazza — polgármester ur a határozatnak a vagyon felügyeleti hatóság általi történt jóváhagyása után hozzám felterjeszti. Fölkérem tehát polgármester urat, hogy amennyiben, a közölt feltételek mellett a telep létesítését kivánatosnaik tartja, a város közönségének vonatkozó határozatát annak jogerőre emelkedése után ide azonnal mutassa be. A tanács a 'miniszter leiratát a februári közgyűlés elé terjeszti és ha a föltételeket elfogadják, alkkor a kísérleti telep az idén imár meg, is kezdheti működését. A külföldi sajtó a magyar miniszterelnökről. (Saját tudósítónktól.) A Berliner LokalAnzeiger tegnapi 'száma nagy cikket közöl „a bátor grófról", .aki alatt Tisza István gróf értendő. Közöljük ezt a cikket, mint' érdekes dokumentumát aoniaik, hogy egy német ember, aki 'hazai viszonyainkat igen felületesen ismeri és az egész országot hajlandó Budapesttel azonosítani (mint Franciaországot Páirissal), — mennyire a hatása alatt van annak a 'szuggesztív erőnek, melyet Tisza István igróf egyénisége és energiája minden 'külföldi emberre gyairolkol. íme a cikk a többi közt ezt mondja: Tisza István szembeszállott a 'korrupciós áradattal és megtörte erejét. Ebből a nézőpontból sok minden másképpen fest, a mit a külföld magasra húzott szemöldökikél és fejcsóválással szilárd véleménye gyanánt ir be jegyzőkönyvébe Budapestről és a .magyarokról. Aliapjában véve Tisza gróf nem is produkált semmi egyebet, mint egyszerű emberi kötelességét. De azért tűnik föl olyan nagynak, mert környezete olyan kicsiny. Tiszának annyi az egész érdeme, hogy végre akadt valaki, aki a Ikulturemiber minden disztingvált tulajdonságán kivül imég azzal a bátorsággal is rendelkezett, hogy fölhúzza a csizmát és belegázoljon a mocsárba. A férfiasság gy őzel me, semmi egyéb. M inden esetire — Istenverte kölykei! .Majd. megfizet ezért nektek az isten! — Qyüjjék csak apátok haza, majd megtanuljátok a Miatyánkot! — Még romlást hoznak ezek a vásott kölykök a városunkra! A plébános előtt 'mindnyájan utat nyitottak. Az ajkak lelnémulitak, csak a szemek beszéltek fenyegetően, boszüállón. A plébános megállít a bölcső előtt, fellebbentette a függönyét és elsápadt és gyorsan keresztet vetett magáira. Rongyokba pályázva, sárral bemaszatolva ott feküdt a város csodatevő Krisztusa, a sók száz éves, a megtartó 'és dL báriitó, az igazak megáldó ja, a bűnösök vigasztalója, a .meddőik bősége, a szegényeik irgaíimazója, a betegek istápolója . . A pap fehér arcát az égnek emelte és hangosan, hogy a. gyülekezet is hallja, .szállt: — Megátkozom az ács -gyermekeit és megátkozom az ácsot. Imádkozzatok emberek az egy igaz élő istenhez, hogy megtartson benneteket az ördög kísértésétől. A pap keskeny ajka elhallgatott. .Letérdelt a 'bölcső előtt és magában némán imádkozott. Miikor fölállt, újra szőtt az emberekhez: — Senki se nyúljon a bölcsőhöz, .mig Isten haragja ki nincs engesztelve. Átok van a házon és átok annak a kezén, aki a bölcsőhöz nyúlni merészel. Nagy peni'teneiák és egyheti ájtatos böjt után a csodatevő Krisztust visszavitték a templomba. Az ünnepies menetben a .megyés püspök is résztvett. ö szentelte be újra a 'templomot és ő szentelte föl újra a csodatévő Krisztust; amely uj feszületre került. A feszületet a püspök adományozta és a 'megyei székvárosból' küldte el híveinek. Az ács házát pedig minden; istenfélő ember messze elkerülte. Akik közelebb .merészkedtek hozzá, azt mondták, hogy a házban az ördögök nyivákolnak, üvöltenek lés lenyúzzák az ácsról az eleven bőrt. Odabenn pedig az ács nagyokat ivott, aztán 'elővette a igyermekeit és végignáspágoílta őket, aztán 'megint ivott, vagyis erőt gyűjtött és megint elnadrágőlta a gyerekeket. És ez igy ment napról-napra. Az ács ivott és verekedett, ütött és ivott és folyton azt hajtogatta: — Kiverem belőletek az ördögöt, ha addig élek is. * És történt, hogy a plébánost egy éjjel álmából 'riasztják föl. Egy idegen kopogott az ajtón. — -Bocsásson 'meg főtisztelendőséged — szólt az idegen — de a kocsim kereke eltört és ebben a viharos Ítéletidőben nem merek tovább menni és ezért főtisztetendőségedhez jöttem. A megyés püspök ajánló-levele van a zsebemben. Mikor az idegen' belépett, épp villám cikázott és 'megdördült az ég. A plébános kidörgölte az álmot" a szeméből, okulárét tett föl és elolvasta az -idegéin ajánló-leveliét. Nyomban kinyittatta f vendég számára a legszebb szobáját és sz1' vesen marasztalta és megkérte, hogy vess® le a megázott köpönyeget. Be az idegen n®11 akarta levetni a köpönyegét. — Talán befüttessek — kérdezte alá2?' •tosain a plébános — hogy méltóságod ruhák1 'megszáradjon? Az idegen tagadólag rázta a fejét. — Talán jó .meleg italt hozzak? — Nem — szólt halkan a vendég, aki nagyon sápadt volt. az arca. J — Talán megéhezett méltóságod ® utón? . . Az idegen ráhagyclag bólintott a ^ vei. <f A plébános szaladt a konyhába, fö'lk® tette a szakácsnét és a szakácsné neki?, süt ni-főzni. Közben a plébános lement a l" céhe és pókhálós palackokat hozott fel 0JI man. A vendég pedig ült szomorúan az 'ta'l előtt és nem vetette le a- köpönyeget „ nem nyúlt a pohárhoz és nem nyúlt a 9 malacpecsenyéhez és a legomlósabb k®''liCf legvénebb ott volt mellette töretlen és palackja pedig bontatlan. — Édes, jó urain — kérdezte a ^ első kézből, nagy választékban csakis az ===== _ _ Tisza-Lajos körút 19. szám ^ p kaphatók, esetleg részletfizetési*