Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-22 / 44. szám

rn*. kteii&x 32. 3. a tiszta (kéz és a (makulátlan mult segítsé­gével. Győztes (maradt a 'legutóbbi botrányban p, amelyet ellenfelei rendeztek. Gründolók konzorciuma a budapesti Margiszigeíen já­tékbankot akart alapítani. Az volt a tervük, "ügy Momtekarlót is elhomályosítsa, az épí­tendő kaszinó mesés pompája. Az orosz or« sz%i és (bukaresti: Riviéra-publikumra vetet­ték volna magukat és a magyar főváros el­sőrangú idegenforgalmi attrakcióvá rendez­ték volna. Miniszterek, újságírók és előkelő hivatalnokok voltaik érdekéivé a konzoroium­han és az alapításnak csak „előzetes költ­ségei" több millióra rúgtak. Tisza gróf meg­tagadta a koncessziót* noha tudta, hogy az tfőbbi kormány egyik tagja szavatosságot vállalt érte. Tiszái eddig mindig igazolta a siker. Az ellenzék az egész vonalon te van törve és a akossá'g föltótegzík. A külföldinek semmi- kü­lönösebb alkalma nincs most arra, hogy ité­tetet mondjon iá magyar állam belső politi­kájáról. De ha Tisza erejének és bajthatat­la;n.ságának sikerül Magyarország parlamenti jtetét meggyógyítani, a magyaroknak a töb­fe nemzetiségékkel elviselhető "együttműkö­dését helyreállítani, mindez igen nagyjelen­tőségű dolog volna a magyar állam legköz­vetlenebb szomszédaira nézve is. Ennék az országnak a gazdasága kimer ithetetten és különösen kimer ithetetteneik pusztáinak és Heinék kincsei. Magyarország lovastól a pRjobb lovasokat szállít ja a hadseregnek és "umimt a pusztán nyaranta a búza és a tengeri beláthatatlan aranysárga 'hullámokban érik, 'Í folyói is aranyat 'hordoznak magukban. Erdély hegyei* amelyéket nnég kevésbé ku­tattak ki, mint az albán, begyeket gyógyitó­preiii források százait eresztik ki magukból, oelsejükben pedig nem kicsinylendő meny­"yiségü .ércet rejtenek. Egy erőteljes gazda­fegi föllendülés, amely rendezett állami szer­fezeten épülhet föl, olyan erőssé tenné a pbsburgi monarchia balkarját, bogy az osz­tják jobbkar is visszanyerné hajdani erejét. /ugat-Európa a kelet kulturális meghódl­'ása felé ujabb lépést tehetne. A Hódmezővásárhelyi Takarékpénztár sajtópöre. - Terrorizál a takarék. — Megvádolt köz­hivatal. — Kik a zsarolók? — Elnapolták a tárgyalást. — (Saját tudósítónktól.) Széles perspektí­vában. bontakozott ki szombaton délelőtt a szegedi esküdtbíróság előtt egy igen szokat­lan formájú sajtópör, melynek keretében a főmagáovádló Hódmezővásárhelyi Takarék­pénztár jogi képviselője, Csáky Lajos dr. ügyvéd, mellesleg Hódmezővásárhely város tiszti főügyésze, igen bárdolatlan és igen. könnyelmű módon vádolt meg egy közihiva­talt és vádolta meg a kötelességét' teljesítő szegedi sajtót. A megvádolt (közhivatal, a szegedi pénzügyigazgatóság, bizonyára meg fogja találni a megtorlás módját, amellyel az illetéktelen és meggondolatlan erkölcs­bírót kijelentéseiért kérdőre vonja, mi pedig e helyütt jelentjük ki a szegedi sajtó jó híré­nek védelmében, hogy az, aki a becsületes hírszolgálatban kötelességéi teljesítő sajtó! olyan alaptalanul és olyan bámulatos köny­nyelmitséggel megvádolja, amint azt Csáky Lajos dr. tette, az rosszhiszemű rágalmazó. Az esküdtszéki- 'tárgyalás anyagát rö­viden ismertetjük. A Hódmezővásárhelyi Ta­karékpénztár, melynek élén Fári Antal ve­zérigazgató áll, évekkeli ezelőtt megvásá­rolta Károlyi Antal gróf hódtói ingatlanait és azt kisebb parcellákba őszt val, jelentékeny anyagi haszon mellett újból eladta. A pénz­intézet olyan okiratokat állíttatott toi ezekről az ügyletekről, .melyekből nem tűnik ki az intézet közvetítő szerepe; az adásvevési szerződésekben ugyanis Károlyi Antal gróf szerepel1 eladó 'gyanánt, aki- a szerződések szerint a parcellákat vásárhelyi parasztgaz­j„ s mi bántja .méltóságodat? Miért utasit­leJy szerény házam legizesöbb falatjait és aj™zesebb borait? Keresztényi jó szívvel Jj^k mindent és még többet adnék, ha tud­m' üogy méltóságod mit kiván? vDi„ Az idegen az égre emelte a szemét és 'na'llkan, alázatosan szólt: En ''Hét meg engem ez a lakoma. Ist a nélkülözések országutját járom és az t0,áUim'a®ános vándora vagyok. Forrásból öl­ei ,,a szomjóságomat és ifá'knóí csililapitom éhségemet. ez nem jutott hamarább az fent « i ~~ "mondotta a plébános. — Tiis­ima.f fZa,radok a kertbe és legédesebb alimái­ai szedem le. •fö|L+N,e'm kell n ekem a legédesebb alma kortó!! az i,de,Kl0n' — mert én éretten vac­eléjjr, 'vakyók szokva és ha nincs -más, meg­fötLífr1 a ,&á'rrül- is. Ha jót akar velem tenni ^m cw^s^ed, akkor csináltasson' ne­n sárból pogácsát. hogy „í^nosnak még ideje sem volt rá, tattá; soc™>z2Ök, mert az idegen foly­vagvov Ü!í! ,vaKyok én gazdag 'ember, nem dorlezL? toság<>s u'r- Szegény, jámbor ván­a1a'tt ős (ezalatt a köpönyeg ^'stenteienül fázom, fölött a plébános egy szót i.s szól­hatott volna, kitárta a köpönyegét és alatti anyaszült mezitelen volt a teste. — Ha főtisztelendőséged jót akar velem tenni — folytatta az idegen — adjon nekem néhány pár rongyot, ami nékem való. Hal­lottam, hogy az ácsék házában nagy a nyo­morúság, és ahol nagy a nyomorúság, ott bő­ven' v.an oondra. Menjünk el az ácsék házába és talán jut számomra még néhány fölös ta­ikarórongy. És a plébános dermedten nézett az ide­genre. Az idegen pedig fölállt és ment előre és a plébános maga sem tudta hogyan, de nyomon követte. És az ácsék házába men­ték. Az idegen ott levetette a köpönyegét és (betakarta vele az ács gyermekeit. 0 maga .pedig imagára szedte a condrálkat. amiket az elátkozott ács koldustanyáján talált. És lehajolt a iföldre, sárt vett föl és pogá­csát akart gyúrni, de a plébános 'megelőzte és ő gyúrt gyorsan a sárból néhány pogá­csát, ahogy a (gyerekek szoktak. Az idegen pedig szólt: — Magammal viszem ezeket a pogácsá­kat a nagy útra. Mert elállt a vihar és nékem folytatnom kell az utamat gyalog és mezít­láb. Aztán kiment a házból és lassankint el­tűnt mindenek szeme elől . . . Ezt a legendát pedig egy öreg alföldi paraszttól hallottam. dáknak adta volna el, ami a valóságot nyil­vánvalóan nem födi. Világos azonban a ta­karékpénztár eljárása, mely azt célozta, hogy a 'pénzintézet megszabaduljon.' az elég jelen­tékeny, mintegy 18,000 koronát kitevő adás­vételi illeték fizetési kötelezettségétől. Ebiben az ügyben a szegedi királyi pénz­ügyigazgatóság már az 1909. évben vizsgá­latot indított, akkor azonban ezt a vizsgá­latot — előttünk ismeretlen, okokból — be­szüntették. Az illeték-eltitkolás azonban már akkor sem volt titok, mert hiszen az összes vásárhelyi, szegedi és aradi napilapok nyíl­tan' és szélesen/ tárgyalták a vizsgálat min­den részletét. Az 1912. évben ezt a vizsgá­latot tovább folytatták, vagy italán csak be­fejezték razrelőbbi vizsgálatot; elég áz hozzá, hogy a pénzügyigazgatóság bűnösnek talál­ta a takarékpénztár igazgatóságét az illeték­jövedéki kihágás elkövetésében, és a fentebb megjelölt horribilis illetéket terhére ki is rótta. A Délmagyarország elsőnek számolt be az érdekes kiliágásd ügyről. Tette ezt a köz­érdek szolgálatában, ment egy nyÉvénos szá­madásra kötelezett pénzintézet dolgainak irányításában egyedül a szigorú közmorál' tehet az egyetlen szempont, a takarékpénz­tár tehát maga provokálta a nyilvánosság kritikáját akkor, amikor az államkincstárt jogosan megillető illetéket szándékosan vagy jóhiszemű tévedésből — mert a szándékos­ság itt csak esetleges súlyosító körülmény tehetne — (befizetni elmulasztotta. Ezt irta meg akikor a Délmagyar ország két tárgyilagos cikkben, melyekért a Hód­mezővásárhelyi Takarékpénztár (bűnügyi el­járást tett folyamatba a cikkek irója, Szabó Mihály hirlapiró ellen. Az ilyen módon le­folytatandó esküdtszéki eljárás elten nem tett volna semmi kifogásunk, hiszen elvégre azért van az esküdtszék, hogy ha valaki védelem­re szorul a sajtóval1 szemben, ott azt meg­találja. A Délmagyarország a tiszta igazsá­got .irta meg és vádolt hirlapirótársunk té­nyének erkölcsi tisztasága tudatában nyu­godtan nézhetett az esküdtek igazmondása elé. És ezen a tárgyaláson Csáky Lajos dr. főmagánvádló, nem elégedvén meg azzal a terrorral* melyet a szóban forgó pénzinté­zet a sajtópör megindításával' nyilván csak azért fejtett ki, hogy zúgolódó kttentetóját, a zsiros ködmenü vásárhelyi parasztságot megnyugtassa, a bíróság előtt olyan kijelen­tést tett, mintha a hótiszta pénzintézét a sze­gedi pénzügyigazgatóság és a szegedi sajtó együttes zsaroló manőverének esétt volna ál­dozatul. Az említett közhivatal' tiszteletreméltó vezetője bizonyára meg fogja találni a mó­dot, melynek keretében a csúf rágalmat visz­szautasitsa, mi pedig e helyütt fölszólítjuk Csáky Lajos tiszti főügyészt, hogy nevezze meg mindazokat, akik ebből az ügyből, ki­folyólag a legparányibb anyagi haszon, re­ményében á pénzintézethez közeledték, vagy akik a vizsgálat közérdekű anyagénak is­m ttMIegolisilai! az u|onnan megnyílt BGRNDUIOS 6!lfl é5 - ^ MMuMaii szereshetünb be. Mindennemű lakásberendezési cikkeket Telefonszám i 1303. SZEGED.

Next

/
Thumbnails
Contents