Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-15 / 38. szám

&ÉL5ÍAÓYAROS93ÍAG 1914. február 15 Jellemző adatok a közgyűlések munkájából. Az utolsó közgyűlés alkalmából a „Délmagya!ország"-ban megjelent cikkek arra indítanak, hogy a közgyűlés magatartásához — városunk legfontosabb ügyeinek elintézési módjához — én is néhány megjegyzést tegyek, azon célzattal és azon reményben, hogy az illetékes körök ügyeimét ezek iránt a fontos dolgok iránt felikeltve, az ügynek szolgálatára lehetek. A villamos vasút, valamint a Strasserféle vásárcsarnok ügye, ha nem is mondható messze kihatónak, mégis mindkettő elég fontos és különösen- rendkívül alkalmas arra, hogy a közgyűlésnek azt a majdnem szokásossá vált magatartását megvilágítsa, ame'y szerint egy-egy, a kérdést neim is ismerő, vagy pedig bizonyos célzattal felszólaló bizottsági tag indítványára rendesen a legradikálisabb álláspontra helyezkedik. I. Ha valaha ügy a helyes „do ut des" szempontjából a közügy érdekében a társaság ajánlata alapján nyugodtan tárgyalandó volt, akkor ez a villamos vasút ügyéről mondható. A szűkebb bizottságba -beválasztva, ezt Back Bernát barátommal azonnal felismertük és beható tanulmányozás után oda jutottunk, hogy e bizottságban — egyhangú hozzájárulás mellett — előadtam, hogy a társulat ajánlata igenis megfontolandó, -mer t sokkal nagyobb előnyöket biztosíthatunk igy a „köznek", -mint azzal az egyesek által nem érzett két fillérrel, amelylyel a jegyek ára leszállítandó volna. A köznek biztosítandó ezen előnyöket három irányban kerestük. 1. Pontos számitások alapján a társulat előnyét évente cirka 50,000 koronában állapítottuk meg és kértünk ebből bizonyos aránylagos részesedési a városnak, amely azonban 20,000 korona minimális összeggel garantálva lett volna. 2. A közlekedés javitását kivántuk elérni. És itt a uagyköruti lakosság, városunk ezen mostoha gyermekének szószólójává szegődtem, amennyiben a három sugáruti vonai — Kossuth Lajos-, Kálvária- és Petőfi-sugáruti vonal — összeköttetését egy nagykörúti vonallal követeltem, annál is inkább, mivel ezen vonal kétségtelenül ki is fizetné magát. 3. A fennálló szerződésnek a város érdekében való javitását tűztük ki célul. Van ebben a szerződésben -egy szerencsétlen- pont, mely szerint a társulat akkor tartozik a jegyek árát 8 fillérre leszállítani, ha 8 százalék osztalékot tizét 11 Ha tehát a társulat belga részvényeset 7 9/10 százalék kifizetett osztalékkal megelégszenek, e kedvezményt a város soha seméri el. Kértük ennélfogva ennek oly értelmű helyesbítését, hogy a jegyek ára leszállítandó, „ha a társulat ellenőrzendő mérleg szerint 8 százalékot keres!" Van egy további pontja a szerződésnek, hogy a város bizonyos tiszta jövedelmen felüli hozamban részesül. A társaság képviselői — nem egészen jogtalanul — azt vitatták, hogy e pont érvényét veszti, mivel nem képzelhető részesedés a bruttó és a tiszta jövedelemből. Mi ter( mészetesen nem tágítottunk és itt is egy köl zéputon találkoztunk, valamint követeltük még a visszaváltást szabályozó pontoknak a város érdekében való megváltoztatását. Arnig e követelések Brüsszelben előterjeszttettek, a közgyűlés, amelyen távollétem miatt nem lehettem jelen, Dobay d-r. bizottsági tag ur*) indítványára, — aki radikális felszólalásaival már nem egyszer vetette el a sulykot, — felrúgta az egész dolgot. A brüszszeli részvényesek a jegyek árának leszállításától a forgalom nagy emelkedését -remélvén, visszavonták ajánlatukat. És én kérdem most1 már Dobay bizottsági tag urat, nem a mi m-unkánk és eljárásunk volt-e inkább a város érdekében álló, mint az ő radikális negációja, amelynek a közgyűlés — sajnos — oly könnyen megnyerhető. II. A Strasser-féle tervek ügyének elintézése még sajnálatosabb. Amíg ugyan én egyrészt a vásárcsarnok építésének elodázását mindaddig szivesen látom, arnig a város közönsége — egynéhány érdekelt háziúr nagyhangú érvelésével szemben — be nem látja, hogy a vásárcsarnok nem kerülhet más helyre, mint a Mars-térre, ahova a tanyai vasút fog betorkolni, addig másrészt bizonyos, hogy az a határozat, amelyet a közgyűlés egy bevallotan érdekelt bizottsági tag ur inditvány-ára hozott, az ügyet nemcsak ímeg nem oldja és el nem intézi, hanem azt *) A nagyértékü és megszívlelésre ajánlatos cikkre meg kell jegyeznünk, hogy a villamos vasutat ajánlatának visszavonására nem annyira Dobay dr. felszólalása késztette, mint azok az egyéb felszólalások, amelyek olyan frázisokkal akartak az ügy intézésébe-befolyni, hogy idegen tőkét ne hizlaljunk és az üzleti lojalitásnak azzal a nagyszerű megnyilvánulásával, hogy a villamos, ha tárgyalásba bocsátkozik a várossal, bizonyára be akarja csapni. való topogás tapasztalataink körül. Uj dolgot elképzelni nem tudunk, csak a régieket kombinálgatjuk s már ezért is hiába jósolgatjuk meg, akár tudákoskodó kabbalával, akár őszintén bevallott szeszélyes vakmerőséggel, a jövőt. Hiszen csak meg keli nézni a Két ezer év muiva ci-mü elképzeléseket, hogy megjelenésük után husz esztendővel mily gyászosan elavultak a valóságos fejlődéshez képest. * Az emberiség élete egyben mindenesetre olyan, mint az egyes emberé: abban, hogy az élet megtöri s lemondásba igázza. Mikor az emberiség maga felől gondolkozni kezdett, a természetnek 'különösen két kegyetlensége lázadt föl: az ellen, hogy az emberi élet oly szemtelenül, oly égbekiáltóan, oly husznavehetetlenül rövid s az ellen, hogy ragadozó állatoknak kell lennünk, kiknek táplálkozása más teremtéseknek életébe k-eriii. A legrégibb utópiák, a görögök államregénvei, az ő legjobb világaikat e két tengely körül forgatják. Az egyik százötven esztendőre nyújtja az emberi életet, a -másik az embereket nem is halat ja meg természettől fogva, hanem az öreg emberek, !ha már nagyon elöregedtek, megkoszorúzzák fejőket s maguktól ugranak a tengerbe. S mind e szép elképzelésekben az emberek nem esznek húst, hanem növényi táplálékon élnek boldogan, erősen és békességben. Háromezer esztendő óta kisért ez az ábránd a mai emberiség vágyakodásában s elképzeléseiben (s ki tudja, már azelőtt is, a régi kul túrákban mennyit kisértett) — s a mai párisi vegyészet, mely mesterséges táplálék kieszelésén töpreng s a mai párisi fiziológia, mely a test öregségét okozó falósejtek megfékezésének föla-daíát veti föl: tulajdonkép ugyanezzel a két problémával vesződik. De ime, a legpárisibb párisi s a legamberebb ember: Anatole francé is ímegirta az ő utópiáját (Sur la pierre blanche), s ebben az elképzelésben az emberi élet megnyújtásáról már nincs is szó, a mesterséges táplálkozás pedig félig-meddig csütörtököt mondott. Háromezer év alatt az emberiség megtört s már ál-mában sem mer szembeszállni a valósággal. Az élet elől az álomba menekülünk, de álmunkat is markában tartja az élet. Egy rég megírt kis versem jut eszembe, egy álmatlan éjszakám | szülötte: Makacsul ülök kapud el&lt, álom, Kinyiltát görcsös türelemmel várom, S bár lüktet a fő s csikorog a fog: Csak azért is aludni akarok. Csak azért is, ha tán hiába is, Ha, mint az ember, gyáva álma is, S az élet ugy megtöri és veri, hogy üdvét megálmodni sem meri. * I Ez a gyávaság különben kezdettől fogva I benn kisért az emberiség álmaiban. Az ábj rándos görög is időhaladékot és udvariasságot könyörgött csak a természettől; az egyik csak megduplázni akarta az élet esztendeit, a másik pedig csak azt nem akarta, hogy a halál erőszakosan és szamarusággal csapjon le ráník, az öreg emberek ugy is, maguktól is megölik magukat és vidáman cselekszik ezt, koszorúzott fővel. Örök ifjúságról s örök életről már régen nem merünk álmodni s arról sem, hogy az örök élet örök boldogság volna. A komor zsidó föltfogás, hogy az örök élet örök büntetés, már benne kisértett a vidám görögben is. *, Van ez -utópizálásnak egy lesujtóan inu latságos oldala.is: az örök emberi ostobaság, mely örökké akkor mutatkozik legvilágosabban, mikor az ember értelmes és lángelméül Bizonyos, hogy ezek a tudományos álmodók az emberiség leggeniálisabb példányai voltak s e geniálitás alól nem kivétel az a csoportjuk sem, -mely e most emiitett görögökön kezdve -le egészen Jean Jacques Rousseauig Relournons á la nature-t álmodja meg utópiának. Mint a tudomány egész történetében, itt is a geniális emberek mindent meglátnak, csak azt nem, ami az orruk előtt van. Mind n régi görögök, mind Jean Jacques tapasztalásból is, hallomásból is ismerhettek barbár, sőt vad s mindenesetre a magukénál fejletlenebb népeket, hallhattak azok életéről, szokásairól, erkölcséről és állapotáról, ismerhették a parasztokat s a matrózokat s azonfelül az állatoknál is megláthatták, -mit jelenés mibeii áll a természetes állapot. Mié'1 gondoltak el mégis és 'nyilvánvalóan jóhiszei:I= Értesítés. Telefon 1203. sz. Hlrpito; irfilj MrKiaeH rftzbtf Izdfsw I? Dús választék kész díván, ottomán, matracok, garnitúrák stb. — Javítások jótállással szakszerűen és olcsón eszközöltetnek. BALOGr kárpitos-üzlet Kossut Lajos-sugárut 6. szám =0