Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-15 / 38. szám

február 15. DELMAL í ÁRO&SZAÜ' ry i yaMtoiVk kjv °'y bonyolulttá teszi, hogy abból kivezető ut alig imaracl. Strasser, akinek szakértelemmel vég­zett .másfél évi értékes munkája az összes szakértők szerint 8000 koronával egyáltalá­ban nem volt kellően honorálva, és aki azzal is újból tanújelét adta szerénységének és előzékenységének, hogy ezt az összeget el­fogadta, az ily módon megszavazott 4000 koronát .bizonyára nem fogadja el, Mivel pe­öig mindaz, ami nálunk a vásárcsarnok elő­készítése ügyében történt, a mérnökség által bevallottan és mindenesetre helyesen a Strasser-féle dolgozatok alapján történt, •Mindaddig, atnig Strasserrel rendbe nem jö­vünk, elvész minden, amit három év óta e téren tettünk, azon 7000 koronával együtt, "melyet a kiviteli tervek díjazásaként fizét­tünk és megmarad a Szigyárló bizottsági tag ur által jelzett „aj terv", amelyről azért Merem határozotan áLlitani, hogy nem lesz J°bb a Strasserénél, mert a Strasser é elisme r ­ten ló, a jobb ezúttal tehát evidensen a jó­nak csak ellensége és megrontója lelhet, a Mely ezenkiviül valószínűleg egy drága pert ls akaszt a város nyakálba? Akármilyen ön­zetlenül viselkedett is ugyanis Strasser a párossal szemben, azt bizonyóra mégsem t0Sia szó nélkiil megengedni, hogy itt az ő Szellemi munkáját ellenszolgáltatás nélkül fe,lbasználják. A közgyűlés tehát kétségtelenül mindkét hetiben nem a város valódi érdekében hatá­rolt. A remedimn pedig szerintem kétfelé ^esendő, 1. hogy nemcsak a szokásos 30—40 bi­z°hsági tag ur jelenlétében tárgyaltassanak 32 Hy fontos kérdések, hanem ugy a virilista, Mint a választott tagck tartsák kötelességük­Miien, természetes, eredendő és civilizáció Jött volt állapotnak és rendnek olyan idilli állapotot és rendet, melyhez az embernek Sókkal nagyobb műveltsége és fegyelmezett­sége szükséges, mint ameddig eljutottak akár a farkasok, akár a medvék, akár a görögök, a*ár a 'franciák? * Zeneszó csap föl hozzám az utcáról. Lc­Mszem a könyvet s kikönyökölök az abla­kon. Elsőbb egy csomó cigánykereket vető •utcai gyereket látok, majd egy nagyszakállú Mbert, aki réimitő komolyan emelget egy Mfragombos pálcát; mögötte egy csomó em­pt tüdejeszakadtából fújja a réztrombitát. eghátul pedig ennivaló kis poni-ló cepekedik rettentő nagy szamárbőr-dobbal. Utánuk vég­ben sorban egy csomó kékruhás ember emelgeti taktusra a lábát — csupa felnőtt g ber, akinek az a legfőbb igyekvése, hogy az isten szerelmére mind egyformát lépjen. Mellettük gyalogol egy másik felnőtt ember; darab vas a kezében és furcsa mozdulat­ig köszönt vele egy harmadik felnőtt embert, pl ott lovagol velük szemben s az a legfőbb X Ke' lhoííy kabátján aranyból van a p'lér, ezüst rajta a csillag s a nadrágja var­ban két ujjnyi veres posztó fut végig. Fel­jött emberek, kiknek élete abban telik el, Ur5v ^Eombokat fényesítsenek, egyformán fjének s nevetséges mozdulatokkal fárad­reí éKető naPfényben! . . . Ó milyen gye­pes dolog — s istenem: ez a legkomolyabb ao'og a világon! nék a közgyűlésekre eljárni, még ha nem is kéri tőliünk X irnok a szavazatunkat; 2. talán ez. a két eklatáns eset, amely bi­zonyára nem áll egyedül, arra fogja indíta­ni a t. bizottsági tag urakat, hogy határoza­ukkal ne mindig csak a legszélső irányt pro­pagáló felszólalásokat, hanem a tanácscsal a bizottságokban együtt dolgozó, nyugod­tabb, körültekintőbb bizottsági, tagokat tá­mogassák. Wimmer Fülöp. Nem fáznak már a sziliéri gyerekek. (Saját tudósítónktól.) Százhúsz korona, ez bizony nem nagy pénz és mégis elképzel­hetetlen halom kincsnek tetszik, ha valaki közel áll a megfagyáshoz és épen ez a száz­húsz korona mentené meg a legborzasztóbb haláltól . . . De nagy pénz akikor is, ha egy sereg iskolás gyerek kékre fagyott ujjakkal didereg a tanteremben és az a tanácsi vég­zés, amely a borzasztó tömeg pénzt, össze­sen egyszázhúsz koronát a hideg kirekesz­téséne kiutalványozni van hivatva, minden alázatos instancia dacára sem ered útnak a szilléri iskola felé . . . Az eset egyik fele széltében ismeretes. Néhány száz koronát kért a szilléri iskola igazgatója, hogy rendbehozhassa az épület* ablakait és ajtóit. A hatóság nem ért rá ba­gatell-ügyekkel foglalkozni — talán épen a tiz milliós kölcsön fölvételén törte mind a hat fejét — és a gyerekek áztak, fáztak, di­deregtek tovább. Most azonban következik a történet má­sodik fele. Egy előkelő úriember olvassa va­lahol a fővárosban, hogy mi történik a szil­léri iskolában. Nean fér sehogyan sem a fe­jébe, hogy ilyesmi megtörténhessék. Hogy egy ötvenhat milliónyi vagyon fölött rendel­kező városnak ne volna néhány koronája ar­ra, hogy az iskolás gyerekek ne fagyadoz­zanak kékre, meg zöldre. Hogy az iskola­szék fejéneik ne lenne rendelkezési alapja és ne lenne szive. Hogy Szegeden ne lennének jótékony egyesületek, asztaltársaságok, ma­gánosok, akik az egyéni nyomort sem tud­ják nézni, a köznyomortól pedig egyenesen megrettennek. És az a távoli újságolvasó úriember siet a postahivatalba és fölad egy sürgönyt a szilléri iskola számára. Talán ilyen lehetett a sürgöny: Szilléri-iskola, Szeged. Kérem, csináltassa meg az ablakait és csukja be őket minél előbb, hogy ne fázzanak tovább a szegény kis gyerekek. Erre a célra küldök százhúsz koronát. Qerliczy Ferenc báró. Mert valóban ő volt, Szeged első kerü­letének országgyűlési képviselője. Nem is szegedi ember, csak deszki; Ütfl közöttünk se palotája, se társasága, se (mulatozása nincsen. De szive, — az talán van. Mintha azzai volna közöttünk leginkább. Mondják, hogy senki se ment még el tőle üres. kézzel, ha bajában hozzá fordult. Lelkiismeretesen utána járt, tudakozódott, segített, enyhített mindenkinek a nyavalyáján. S vájjon kinek nincsen? S ime, elég neki egy egyszerű uj­sághir, hogy ez a sziv gyorsabban és telje­sebben kinyúljon, mint a mi benszülött filan­trópjainknak az erszénye. Napok óta irjuk már a betűket a didergő szilléri gyerekek ér­dekében, napok óta ébresztgetjük, piszkál­gatjuk a társadalom érdeklődését. Nem moz­dult meg egyszer sem. Az a néhány szavas sürgöny, mely nem vár előadói elintézést, kiadmányozást, legé­pelést, iktatószámot és egyebet, egy nagy, szomorú igazságot revelál nekünk és a most imár vidám tűznél melegedő szilléri gyere­keknek: azt, hogy forró emberi érzés és ro­konszenv nélkül, mely ennek a városnak a hivatalos és társadalmi életéből egyaránt tö­kéletesen hiányzik, sohasem fog a közélet­ből eltűnni az a bántó ridegség és elhagya­tottság, mely e falak között minden' fino­mabb megértésekre kép ós lelket fogad és környékez . . . Tisztelettel köszöntjük Gerliczy Ferenc bárót, ki e szomorú városba szívbeli nemes érzésének egy meleg nyarát küldte. (d) laaa.a.a.ASsa* Merán gróf bukaresti látogatása. Bu­l;arestből jelentik: Merán gróf Bukovina tar­tományi főnöke, aki Bukarestben időzik, a következőket mondotta egy ujságirónak: — Látogatásomnak nincs politikai célja, csupán udvariassági aktus ez, mert be akartam mutatkozni a királynak. Az ujságirónak arra a megjegyzésére, hogy Merán gróf politikai küldetésben van Bu­karestben és liogy célja a monarchia és Romá­nia viszonyának megváltoztatása, az államfér­fiú meglepődött és igy válaszolt: — Látogatásom a legjobb bizonyítéka an­nak, hogy a monarchia és Románia viszonya éppen olyan szíves, mint azelőtt volt. Wied herceg e utazott Bécsből. Bécs­ből jelentik: Wied herceg tegnap délután há­rom órakor meglátogatta Scapine.li bécsi pápai nunciust és sokáig elbeszélgetett vele. A 'beszélgetés tárgya főként Albánia katho­likus lakossága volt. Meglátogatta a herceg Colecci sapai püspököt és Bianchit, Durazzö érsekét, aki ez idő szerint Bécsben betegen fekszik az irgalmasok kórházában. Ezután Hilmi basa török nagykövetet kereste föl a herceg és hosszabb ideig tanácskozott vele. Wiied heroeg ma reggél kilenc órakor él­ment a spanyol udvari lovagló helyiségbe. — Bécsből jelentik: Wied heroeg ma este nyolc óra husz perckor elutazott Berlinbe. — Triesétből jelentik: Wied herceg hir sze­rint február 24-én utazik el Durazzóba és feburár 25-én érkezik oda. A herceg diszki­sérete két német, négy osztrák és magyar s három-négy olasz hadihajó lesz. A német és az osztrák és magyar hadihajók a trieszti kikötőkben fogják vár,ni a herceget, mig az olasz hadihajók Piranónál és Parenzónál fog­nak vesztegelni és ott fognak csatlakozni a "tiszkisérethez. Durazzóban lázasan dolgoz­nak azon, hogy nagyszerűen fogadják a her­ceget. ntoro|(at az újonnan megnyílt bűtopápuhízában szepszheíünH be. mindennemű lakásberendezési cikkeket =•= Telefonszám: 1303.=» Xárász-u.7. SZEGED.

Next

/
Thumbnails
Contents