Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-12 / 35. szám

Sstr&eszt&ség Kárász-utca 9. Teíefost-czája: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12 — negyedévre K 61— egyhónapraK 2-— Egyes szára ára 10 BOár. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 — Jélévre . . K14.— negyedévre K 7*— egyhónapraK 2-40 Ejryss k/ém ára I* SSér. irJT mM KM MM KJE JW MA Telefon-szám: 3S5. Szeged, I9!4. III. évfolyam 35. szám, Csütörtök, február 12. Nem kell az angol pénz! Az angol kölcsön ajánlat egy kicsit meghibbantotta az amúgy is irreális szegedi pénzügyi politikát. Tiz millió korona ©lég jelentős pénz, főképen, ha 'könnyű megszerzési módja 'kínálkozik olyanféleképen, hogy élelmes üzletemberek készen hozzák az egész tervezetet és a városnak nincs egyéb teendője, mint hogy aláírjon egy igen súlyos feltételeket magában foglaló kötelezvényt. A pénzt rövidesen folyósíthatják s azontúl lehet tovább folytatni a régi kényelmes gazdálkodási rendszert: a tőkék gyümölcsöztető elhelyezését (talán egy uj Gazdasági és Iparbankban), a mértéktelen aszfaltozási mániát és egyéb ilyen kipróbált, zseniális értéktermelési folyamatokat. A Délmagyarország az első híradások után nyomban annak a meggyőződésnek adott kifejezést, hogy az angol kölcsönajánlat még a mai rossz viszonyok mellett is igen terhes, tehát a város azt semmi szin alatt el nem fogadhatja. Kétszeres nyomatékkal figyelmeztetünk a tárgyalások tovább folytatásából eredhető veszélyekre most, amikor kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy azok a szükségletek, a melyeknek fedezésére a hatóság a felveendő milliókat fordítani akarja, ma még egyáltalán nincsenek abban a stádiumban, hogy egyetlen fillér költséget igényelnének. ' [ "ta . A pénzügyi tanácsnok által előterjesztett propozició szerint ugyanis mindenekelőtt hat millió kellene az általános városi csatornázás kiépítésére, három milhó a magasnyomású vízvezeték csőhálótatának kiterjesztésére és egy millió korona ennek a két nagy közmunkának a beutazási költségeire. Ennek az összesen tiz milliónyi szükségletnek a fedezésére alkarja a tanácsnok ur fölvétetni azt az angol tiz fo'lliót, mely a kifizetés legelső pillanatáén sem lenne több egy fillérrel sem kienc milliónál, a rendkívül kedvezőtlen ármlyamkülönbözet miatt. Ha azonban azt kérdezné valaki, hogy hol vannak hát azok a bizonyos csatornázási tervek, tudja-e Egyáltalán az olyannyira lelkes munkába Mélyedt, érdemes finánckapacitás, hogy n°gyan kellene nem a magasnyomású vizvczetőket kiterjeszteni, hanem bár a meglevőt használható állapotba helyezni? — akkor ugyancsak meg volna akadva a pénzügyi tanácsos, aki a várost ebbe az igen könnyelműen protegált kölcsönügyletbe minden áron beugratni szeretné. Az elsőrendű szükségleteiknek jelzett nagy munkák nemhogy a kivitelhez állanának közel, hanem még a kezdés első periódusához, a műszaki megtervezéshez sem jutottak el. Három-négy bizottság, közgyűlés, belügyminiszter: ezek azok a fórumok, melyeken 6—8 hónlap előtt akkor sem tudja keresztülhajtani a város hatósága az ügyeit, ha a sietség egy második árviz elhárításának föltétele lenne. Még nem született meg az az ember, aki tisztán az ügy iránt való nemes lelkesedésből hóna alá tudna fogni egy közigazgatási aktát, azzal járna ide és amoda, egy ugyanazon épület különböző ajtóihoz és folyosóira, mérnökséghez, számvevőséghez, tanácsnokhoz, miniszterhez; aki nem aktaszámot akar elintézni, hanem lelket ad egy gondolatnak, beleönti ambícióját, elfecsérli szabad idejét, tudatosan és energiával telten halad egy kitűzött, nagy cél felé! Halljuk a bölcs magyarázatot, hogy hiszen addig is, mig a pénz felhasználására sor kerül, el lehet azt helyezni hat százalékos kamatozásra. Köszönjük az ilyen bölcseséget, már volt részünk benne! És \ ezért vegyünk föl ötven évre szóló olyan kölcsönt, melynél jóval kedvezőbbet lehetne kötni egy-ikét hónap múlva? Az angol ajánlat az állami járadékkölcsönhöz, meg a város régebbi kölcsöneihez viszonyítva is olyan terheket kontemplál, melyeket elfogadni a legnagyobb meggondolatlanság volna. Óva intünk ettől a köicsöntől minden várost, mely nem akar Hübele Balázs módjára eléggé el nem Ítélhető, könnyelmű adósságcsinálásba keveredni. Egyáltalán kifogásoljuk azt a módszert, ahogyan Szegeden a közügyek szinte maguktól csinálódnak. Mikor megjelen egy élelmes angol, a Taylor et Comp. Ltd. megbízottja és fölajánl egy garmada pénzt, abban az órában elkezdenek a torony alatt csatornázásról és vízvezetékről beszélni; — de hogy maguktól vetnének ki egy eszmét a közvélemény elé, arra nem képesek. Minden esetlegesen megy itt, a véletlen szeszélyes játékából. Miért nem látjuk a tervszerű fejlődésnek nagy kontúrjait? Miért szorult le a kőzszükségletek sorában csaknem utolsó helyre a közkórház és a tanyai vasút, melyek már évek sora óta a leghalaszthatatlanabb szükségleteket képezték? Megmondjuk erre a kérdésre a feleletet is: azért, mert Szegeden a hatóságnak mindig arra van gondja, amit mások kipiszkálnak, előráncigálnak, felszínre vetnek. Az angoloknak szükségük van biztos jelzálogra, eljönnek tehát Szegedre és tojástáncot járatnak az érdemes hatósággal, mikor annak volna egy kicsit komolyabb és sürgősebb teendője is, mint élelmes üzletemberek kacér hívására beugrani. Azt neveznénk komoly munkának, ha a hatóság mindenekelőtt összeállítaná a megvalósításra váró nagy közmunkálatok jegyzékét és meghatározná a sorrendet, melyben azoknak a megvalósulása felé haladniok kell. Van közöttük elég olyan is, mely párhuzamosan indulhat és haladhat. Igy elsősorban halaszthatatlanul ki kell dolgozni a kórházépítés kivitelének munkarendjét, hogy az első tavaszi napon megindulhasson az építkezés. Második nagy érdeke ennek a városnak a külterületi vasúthálózat, mely mostani előkészítésében még mindig szűk méretű, kicsinyes és a célnak meg nem felélő; ezen tehát még alaposan dolgozni kell és jó lesz, ha az őszi földmunkák szezonja idején nekilendül a vasút dolga. A tüzérkaszárnyáért egyáltalán nem lelkesedünk, de ha már a nyakunkon van egy tüzérzászlóalj, hát kétségtelen, hogy lakóhelyet építeni kell neki. Azután a vásárcsarnok. A rendes évi kövezési és városrendezési program. Végül a szintén halaszthatatlan vizvezeték, mely végtelen sok előkészítést és rendkivül alapos megfontolást igényel. Mind e munkálatok megkezdéséhez átmenetileg, ideiglenesen, elég lenne mintegy másfél millió, melyet függő kölcsön alakjában lehetne fölvenni. Ha lett volna előrelátás és meggondolás a vezetőségben, ugy kezdett volna valamit a nyáron a földekkel, melyeket újból lekötött harminc évre. Más pénzügyi politika, — más eredmény! Tessék komoly és céltudatos gazdasági politikát folytatni! A pénz felvételé1 nek majd eljön az ideje akkor, ha a csatorWaldbauer-Kerpely Isoueli siáp kaplrctik 7, s, 4.3és2Hop.-6HUARKnyü. hsipepsenyMiaiian HM, JíÜBftSMIM 9