Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-08 / 6. szám

1914. január 8. A tanyai vasút uj aktaszáma. (Saját tudósítónktól.) A városi közigaz­gatás árnyékában, csöndes, jó helyeken hú­zódnak meg az olyan ügyek, melyek nem kedvelik a nagy népszerűséget, nem ütnek zajt, ellenben néhány sorny-i entrefilet képé­ben látják meg a napvilágot s azután évekre nyúló, hosszú álmodozásba merülnek. Senki sem háborgatja pihenésüket. Az emberek egy kicsit megcsóválják a fejüket, — „kis ügy" — mondják elnézéssel és mennek tovább, ma­gukban talán hozzágondolván a mezőtúri bölcs megoldását minden világi szomorú­ságnak: kicsire nem nézünk . . . De ezt a szelid kis ügyet íülöniogjuk most és •fölcibáljuk erre a diszes helyre, hon­nan az ország-világra szóló, nagy esemé­nyek szoktak az olvasóhoz beszélni. Rászol­gált alaposan. Arról szól az ének, hogy Szesztay László, a város műszaki tanács­adója, jó régen elkészítette a tanyai vasút terveit és azokat még a nyáron elküldötte a további lépések megtétele végett. Eltelt egy jó félesztendő, talán még több is, mikorra a „további lépések" elkezdtek megindulni. Most vesszük hírül, hogy a tanyai vasút ügyével bizonyos bizottságok fognak majd időt töl­teni „már a legközelebbi jövőben . . ." Ej, aki áldója van, micsoda menetrendje van en­nek a vasútnak már most is! Ha igy halad, a kétezredik évben egészen biztosan elkészül­nek már vele az összes bizottságok és ki­mondják, bogy a tervek nem jók, vissza kell őket küldeni -a tervezőnek. Hát ilyenformán halad minálunk minden. Hol van az az ember, aki az elszántság és munkásság energiájával harcba merne szál­lani a bürokratikus közöny ellen, aki -a hóna alá csapna egy jelentős, agyonhalasztott irat­csomót és föltépné magában, hogy most már isten bizony nem nyugszik -addig, amig abból a papiroshalmazból ki nem hámozza az igaz ságot? Mert hát ilyen hivatalnok kellene a torony alá, aki a dolgok értelmét, lelkét, ten denciáiát nézi, a tervek megvalósíthatóságát mérlegeli, nem pedig csupán elintéz egy szá­mot, mely már nagyon is sokáig csúfította az osztálykönyvet ki vezeteti en rovatával. A tanyai vasút legalább félszázezer em bérnek érdeke. Nyár óta fekszik az ügy ak tája mozdulatlan elhagyatottságban; nyár óta iölpiszkálía a tanyai vasút sorsát a -köz­érdeket szolgáló sajtó legalább harmincszor, átlag heten-kim egyszer, de a vasút reierense bedugta mindkét fülét és a világért meg nem hallotta volna a népek panaszait, a sajtó gúnyját, de még a saját lelkiismerete szavát sem. És mit tesz isten? Elérkezett a piros­betüs újév, amikor ugyan hivatalos munka nap nincsen, ellenben uj számot kezd a ret­tenetes iktató, minek folytán már a tegnapi darab is hirtelen mül)r évi hátralékká alakul át. Hátralék, és még hozzá mult év<i, — ez már nagy szó. Előkerül tehát a tanyai vasút aktája a szekrény porlepte tetejéről és elin­téződik olyanformán, hogy uj számot kap­jon az iktatóban: lássa pénzügyi bizott­ság . . . Uj szám, 1914. évi! Nagy dolog ez, DFILMAGYABQRSZAQ bűvös erejű papiros, mely egy hosszú évvel meghosszabbítja megint a halódó akta éle­tét. És igy meg ez időtlen időkig, amig ott künn a buta nép eszi a fejét, hogy nem tud mir kezdeni a termesztményével, a városi polgárság pedig a háborúnak tudja be, amiért piacán mindent méregdrágán vásárol. Oh! Ideje volna már, hogy ennek egy­szer vége legyen! Nyár óta nem történt eb­ben az égetően fontos és sürgős kérdésben egy tollvonás, egy lépés, nem ejttetetit ki egyetlen szó, egyetlen hang, mely a vasút dolgát a megvalósuláshoz közelebb vitte vol­na. Most majd jönnek megint a bizottságok, melyeknek tanácskozásaiban minden van, csak jóakarat és szakértelem nincsen. Az­tán jön a közgyűlés, ahol arról lesz szó, hogy kinek a tanyáját érintse a vasút? Per­sze ebben is unikum vagyunk. Szegedi em­ber nem azért nem fogadja el a vasút terveit', hogy az ő tanyáját nem érinti, hanem azért, ; mert érinti. A bölcs városatyának nem kell á. a vasút, van ö neki két csillagos homlokú pej'lova, ki tud azon járni a tanyára, ellenben igen is alapos kifogása van az e-l-len, hogy azért', az incifinci vasúiért egy darabot le­szeljenék a földje sarkából, ép a tavalyi ül­tetésből . . . Minek is ide vasút? Akinek nincs fogatja, az ne vegyen tanyát. A künn­való nép pedig férjen meg a tanyai kocs­mákban és ne kívánkozzék cifra városi mo­ziba járni. Nem neki való az, hat ökör ő ah­hoz . . . Ilyenformán aztán el is jut majd az ügyirat a mindenféle közigazgatási ügyeknek végleges temetőjébe, a belügyminisztérium­ba. Hát most már szeretettel kérdjük, miért nem lehetett ezen átesni még a nyáron? Azóta talán ki lehetett volna már sürgetni a döntést a belügyminisztertől is. Ha pedig ki­tavaszodik az idő és megjön a várva-várt pénz, egyszeriben hozzá lehetett volna fogni a tervek megvalósításához. Megint forrong a Balkán. — A török-görög ellentét. — Az aegei szigetek sorsa. — Az albán trón je­löltjei. - Ostromállapot Valónában. — (Saját tudósítónktól.) A Balkánon újra háborús szelek fújdogálnak. Törökország és • - 11 vezérkarban is több fontos változás tör­tént. Berlinből jelentik: A Vossische Zeitung jelenti Konstantiiuipolyból: A török főváros­ban nem hiszik, hogy Muktár Mahmud basa berlini török nagykövet elfogadja a neki föl­ajánlott hadseregfélügyelői állást, hanem azt hiszik, hogy visszavonul a magánéletbe. A háborús szélek fújdogálnak. 1 oroKoi^s - msz k ok> azt mondják, Görögország mozgolódása megunt olkavai- berhm torok Muktár ja a lecsillapodott hangulatot és ha a kép ország között fölmerült ellentéteket elosz­latni nem sikerül, — amire éppen ugy nincs remény, mint amennyire egyes torrások sze­rint van, r— akkor a Balkánon hamarosan is­mét fölcsap a háború lángja. A nagyhatal­mak viselkedése egyelőre passziv a két or szaggal szemben, mert most még nem igen lehet kiszámítani, hogy mivé fejlődnek az események. A tél valószinüen még háború nélkül fog elmúlni, ha azonban tavaszig nem tisztázódik a helyzet, akkor Törökország, uj Dreadnoughtjai'ban bizva, amiket juliusban szállítanak neki, fölveszi a harco; Görögor­szág ellen. A Balkán friss eseményeiről az alábbi távirataink számolnak be: Berlinből jelentik: A Tageblatt jelentése szerint a hármas-szövetség hatalmái tudják, hogy a nagyhatalmaknak Görögországhoz in­tézendő olyan értelmű plátói fölszólítása, hogy a görög katonaságot vonják vissza Kioszból és Mitilénéböl, nem biztat ered­ménnyel és abban állapodtak meg, hogy a nagyhatalmak nem vállalhatnak megbízást arra, hogy kierőszkoljdk a szigóleknek Tö­rökország javára való kiürítését. Remélik azonban, hogy Görögország és Törökország háborúja egyelőre elkerülhető, mert az uj török Dreadnoughtot csak juliusban szállit­ják és mert Bulgária még nem elég erős a háborúban való részvételhez. A közteeső időt további tárgyalásra fogják fölhasználni. Konstantinápolyból jelentik: Hadi basa vezérkari főnököt és Hursid basa volt ten­gerészeti minisztert, aki a háború folyamán a 10. hadtestét' vezette, továbbá még kétszáz tábornokot, ezredest és alezredest nyuga­lomba helyeztek. Az erre vonatkozó írást ma aláírták. Via basát a vezérkar másodfőnökét a 10. hadtest parancsnokává nevezték ki. A pernin iuiuuv ii„s.y„w, hogy semmit sem tudnak arról, bogy Muktár Mahmud basa visszahívása közel van. Ha azonban a hir igaznak bizonyulna, akkor ezt ugy kell értelmezni, hogy a nagykövetét, aki nem föltétlen hive az uj-török pártnak, óva­tosan ártalmatlanná teszik. Rómából jelentik: Venizelosz görög mi­niszterelnök, akii csütörtök este két napi tar­tózkodásra kle érkezik, pénteken kihallgatá­son 'jelenik meg a kimig előtt. VenizetLosz hir szerint a görög király sajátkezű levelét hoz­za Viktor Emánuel királynak. AZ AEGEI SZIGETEK SORSA. Rómából és Londonból valamint a bécsi diplomáciai körökből egybehangzóan az a hir érkezik, ihogy a hármas-szövetség hozzá­járult ahoz az angol javaslathoz, amely a Gö­rögország által elfoglalt szigetekre vonatko­zik. Oroszország és Franciaország már régib­ben hozzájárultak az angol javaslathoz. Ausztria-Magyarország, Olaszország és Né­metország között az utóbbi időkben eszmecse­re folyt a javaslat fölött és most megtörtént a megállapodás, bogy a hármais-sövetség ha­talmai nagyjában és egészében elfogadják Grey javaslatát. Közelebbi részleteik anég nem ismeretesek és igy nem tudni, hogy .szab­tak-e a részletek dolgában a hármas-szövet­ség államai külön feltételeket. Török forráshói eredő információk sze­rint a török államférfiak azon az állásponton vannak, hogy Chios és Mithylene szigetek Kis-Ázsiáhíoz való közelségük folytán a leg­határozottabban egybe vannak kapcsolva Kis-Ázsia sorsával. A két sziget úgyszólván a török ágyuk hatásköre alatt van és a szmir­nai kikötőbe való bejutás fölött uralkodik. A porta nem tűrhetné el azt, hogy ezek a szigetek dsínét a fegyvercsemipészés és nemze­tiségi izgatás középpontjai legyenek. A tö­rök diplomácia mindenesetre mindent el fog követni, bogy a nagyhatalmakat figyelmez­tesse arra a veszedelemre, amely aibból szár­mazhat, hogy ha a két szigetet a görög agi­Tisza-Lajos körút 19. száni alatt I kaphatók, esetleg részletfizetésre

Next

/
Thumbnails
Contents