Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-08 / 6. szám

DÉLMAGYARORS&ÁG 1914. január 8. tácié központjává teszik. Beméií azonban a török diplomácia, 'hogy a kérdést békés utón el lehet intézni. OSTROMÁLLAPOT VALONÁBAN. Bécsből jelentik: Az Albanische Korrespondenz jelenti, hogy Izmait Kemal bey, az ideiglenes (kormány elnöke ostromállapotot hirdet. Ez a valónai távirat arra vall, hogy igaz az albániai törzsfőnökök összeesküvésének hire és csakugyan: megtörtént, hogy titkos ülésükön Izzed pasát, a volt Hörök hadügyminisztert kiáltották ki fejedelemmé. Pétervárról jelentik: Az orosz kormány ötvenezer rubelt utalványozott az albániai Ínségesek számára. Egész Albániában nagy a népnyomoruság. Valómból jelentik: Az ideiglenes kormány elnöke ma elrendelte az ostromállapotot. AZ ALBÁN TRÓN JELÖLTJEI. Berlinből jelentik: A berlini politikai körök nem veszik nagyon komolyan Izzed basának az albán trónra való jelölését. Itt azon a nézeten vannak, hogy ez egy mohamedán csoport külön akciója, amely összeköttetésbe lépett Izzed basával és amely nem nyugszik bele Wied herceg jelöltségébe. Azt hiszik azonban, hogy végül ez a csoport is belenyugszik Wied herceg jelöléséhe, ha majd látják, hogy a nagyhatalmak egyértelműen Wied herceg mögött állanak, a mi magától értetődik. ' Berlinből jelentik: Mint Uj-Wiedből jelentik, Wied herceg tegnap Berlinbe urazott és onnan Bécsbe megy. ^•(•••••••••••••••••••••••••••••••••••aOMMemMHB színház, művészet. Színházi műsor: CSÜTÖRTÖK: Az utolsó csók, szinmü. Páros 3/a. PÉNTEK: Az utolsó csók, szinmü Páratlan 1/a. SZOMBAT: Katonadolog, operett. Páros '/a. VASÁRNAP délután: Aranyeső, operett. Az utolsó csókt — Biró Lajos három fölvonásos színműi ének bemutató előadása. — Az elbeszélő irodalom fényes tollú munkását, ki sikerekben gazdag múltra tekinthet vissza, a színpad nem hagyja nyugodni. Pontosan minden esztendőben megjelen, egy új darabbal, melynek témáját rendszerint régebbi novellájából veszi és drámai formában nyujt felénk egy pompás regényt. A Sárga liliom, a Rablólovag: egy-egy ilyen nagy fellángolásnak érdekes, de sikertelen tűzijátékai. Biró Lajos mestere a tollárak, prózája merész és színes, ötletei, 'beállításai egyéni szinüek és megkapó elevenségüek. Legnagyobb erőssége épen prózájának sajátos erejében, szaka vatot t.ságába n, jellemzésének bizarr kiólezetteégében ós cluagyoLásában van. Ezek az erények, melyek elbeszélésben igen jól hatnak, a színpadon erőtlenségeknek tűnnek föl. Biró Lajos színpadi alakjai nem kész emberek, nem befejezett karakterek, hanem csak töredékek; olyanok, mintha papirosból lennének kivágva. Gyönyörűen ki vannak festve, a megtévesztésig hasonlítanak élő emberek/he®, de csak addig, mig szemből nézzük őket. Oldalról nézve a szereplők egyetlen, hajszálvókony tüneménnyé változnak át, melyokon át lehet látni; olykor-olykor teljesen el is tüuuok. Ez uzért van, mert a színpadnak más a technikája, ami a színpadi irót új csalafintaságokra kötelezi. Amellett, bogy Biró alakjai fogyatékos belső berendezésüeik, még érzelgősek és opportúnu&ak is. Darabjai kivétel nélkül egy nagy, fiatalos lelki beleélésnek a játékai, objektív szemlélet ós eltávolodás nélkül; könynyekro pályáznak és érzékeny női szivek hevesen kopácsoló idobogására, felszínes kis háinatokra, a köznapihoz közelálló gondolatok ébresztgetósére. Milyen .igaz, mennyire megfelel a valóságnak! — igy sóhajt fel a házasságában csalódott, még minidig szép •asszony, (mialatt orrát szorgalmasan fújja és arra gondol, hogy ő is szeretné egyszer megcsalni az urát, ha nem lenne belőle semmi baj, valami távoli vidéken, két felvonás közt, narancssárga budoárban; az öreg kandalló párkányán empire zenólő-óra legyen, künn livrós inas, lenn automobil és lábunk elő;t egy gróf, ha mindjárt ál-gróf is . . . Igen, ez költészet, csak nem egészen igazi; jó márka van rajta, csak nem passzol rá mindenütt; ügy fest, mintha három csillagos Keg1 aiviieh-vigoiettát latnaink az eau de Culogneos üvegünk oldalán . . . Igen jó firma, jó konyakot gyárt, de a kölni vizéből nlcui veszünk . . . Majd inkább csak a régit . . . Biró Lajos yj darabja azonlbau ezúttal nénii emelkedést mutat. Egyik legfontosabb, igen jelentős előnye, hogy elejétől a végéig nemcsak leköti az érdeklődésit, hanem folyton fokozza azt; nem kell épen gyönge idegzetünek lenni ahhoz, hogy az ember szakadatlan belső remegéssel kisérje a játék változatait. Vannak jelenetei, melyek megdöbbentően fölizgatják a fantáziát. Most, most, mi lesz? Bernstéin-utánzó, — igy nevezhetnénk Biró Lajost ezekért a jeleneteiért. Csakhogy amíg Bemstein az eseményeket érleli izgalmas kitöréssé, addig Bárónál az emberi szenvedélyek lázongása frappirozzia. a közönséget, ennyivel' kevesebb és több a mi magyarunk az ördöngös franciánál. És mivel épen ezekben a külső eseményekben van •elhelyezve a drámai hajtás magva, a közönség igen jól érzi ,magát és örül annak, ha a hátát a színpadról borzongatják, szóval Biró Lajos közelébe jut a sikernek, érdekes darabot irt, muszáj neki tapsolni. Rendben van. Ha ehhez még hozzávesszük az író fényes stílusát, érdekes párbeszédeit, ötleteinek merészségét és . nem találjuk benne sablonnak azt, ami sablon, — akkor végkép tisztába jutottunk Az utolsó csók értékével. A színdarab hőse egy szimpla fiatalember, aki a Nagy János, kétségbeejtően szürke névre hallgat, ha szólítják. A fiatal ember pénzt örököl, nem sokat, de mégis valamit, amitől fejéle száll az élet gőze. Ha ő ebből a kis pénzből igazi nagy urat tudna játszani egyetlen egyszer, csak egy napig ós azon az egy napon meg tudná csókolni a világ legszebb asszonyát, láthatná őt suhogó, könnyű selyemben, vért fodrozó dessousban, vagy talán . . . talán még meztelen is . . , Ah! Ez lenne Az utolsó csók, a kéjek kéje, Szemirámisz kertje, a Balázs Béla Utolsó nap-ja, minden vágyaknak diadalmas kipattanása! Elmegy tehát Nagy János a Riviérára és nem nyugszik, amiig csak a legszebb asszonyt meg nem keresi. A legszebb asszony gőgös, rideg, elutasító, mint a nagy szeretök általában. Ám minden asszonyban van egy kis kalandvágy, meg egy kis boszú . . . A fiú jókor jött, mikor n szép asszony épen valami nagy boloudságot akart elkövetni. Találkoztak: az álom teljesedésbe ment. Két ember közeledett, egymáshoz, akik grófoknak kazudták magukat és meg akarták csalni egymást, de a kölcsönös érzésbén 'falolvadt emberi voltuk és úgy melegedtek egymáshoz, mint két fázós veréb ... Ez a darabnak legsikerültebb jelenete. A harmadik felvonásban azzal kezdődik a kibontakozás, bolgy mi legyein most már Az utolsó csók után? Nagy János szeretne állandósítani az utolsó csókot, de az okos és szép nő csakhamar kijózanítja. A szép nők mindig okosak „még akkor is, ha egy szót sem szólnak. Az álom tündére visszatér a való életbe, eltartójának, a herceginek oldalára. Elég volt a kalandból ós a poézisból. Nagy János elbúsulja magát, Eilőkotoráissza a revolverét, megnézi minden oldaláról, azután eldobja és halkan megy tovább, •megsiratni az elfutott szép álmot. A függöny legördül. Ez a darab. Nagyjából ki lehetne vele békülni, ha az ember meggondolás nélkül elfogadja azt a sovány alapot, amelyre fel van építve. Mi elfogadtuk. IJtórvégro miért ne támadhatna egy szimpla kis ügyvédjelöltnek olyan képtelen ötlete, amilyent a szerző reá orosz akol'? Ez még nem lenne baj. De nagy és végzetes fogyatkozás, mikor ugyanezt az egyszerű ötletet neon is- a változatok hosszú során keresztül, hanem mindig ugyanabban a hangnemben, teljesen egyazon módion, ugyanazokkal a szavakkal agyon tárgyalják a színpadom. A szerző tetszeleg magának azzal a gondolattal, hogy Nagy Jánosnak eredeti ötlete van, amit ínég nem irt meg senki; a szerző annyiszor mondja őzt, hogy végire míaga is elhiszi es végre már a nézőnek a könyökén bukkan elő Nagy Jáncs ötlete. Aztán meg a becsmérlő, hűvös, csúf szavak a szegénységről, melyet a „kultúrember" összetett lelki szükségletieinek nézőszögletéiből az élet fekélyének minősítenek a szereplők, szintén a m'egúnáEi'g piszkálva, bántva, szatirizálva cigy távollevőt, Biró Lajos kultúrember© csak a pénzen keresztül tudja meglátni az élet szépségieit és a szcrelemlbcn a háromezer koronás csipkés alsóknál kezdődik számára a kéj. Ezért szentimentális szárnyalása gyakorta süly ed az érzés hétköznapiasságáig; gondolatai raff'ináltságukom keresztül is nem ritkán útszéliek. Hatásos, érdekes, mulatságos darab, — mindezt jó szívvel megengedjük, mint ahogyan a legnagyobb örömmel •regisztrálnánk a kiváló magyar írónak nagy színpadi sikerét, de nem tudunk szabadulni attól a nyomasztó érzéstől, mely az egész darabnak sivár hangulatából és gondolatainak sekélyessógclböl árad felénk. Keresettség van benne, moly modern fölényt markiroz, do érzésbeli fogyatékosságot takar. A szinmü előadása nem hozott figyelemreméltó értékeket azon az egyen kívül, hogy alkalmat nyújtott egy fiatal szerelmes színésznek a bömuit átkozásra. Petheő Attila, a -zíiubázriak új tagja, játszotta a darab vezető szerepét, gonrlo-can és látható komoly odaadással. Alakjának beállításában szerencsés ösztön ivezette, halbőr részleteiben itt-ott határozatlanság és ingadozás mutatkozott. Jó föllépésü és mozgású fiatal einibcr, de orgá nutntt kevéssé fénylő. Helyes foglalkoztatás mellett használható tagja ldhot u társulatnak. A nöii szerepet Szohner Olga játszotta. félig betegen, nini nem lett volna még baj, de alakitá-ábau jelentős kontroverziákut vont maga után a szerzőnek az a törekvése, hogy enuek a nőnek a lelki életét a Vihető tecössz,.tettebbnek tüntlsse fel. Szoh lér Olga. ». nyugodt folyású, bavmóinlftv*,