Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-08 / 6. szám

DÉLMAG YAftORSKA (3 1914. január 8. az esetben egyszerűen sorozatosan idéz­nénk, milyen kommentárt fűznek Tisza és Khuen — ellentétéhez. Ennél jobb humor ugyanis ma nem terem Magyarországon. Csak azt nem értjük viszont, hogy akkor miért nem az ellenzék nevet? Illetve ha ilyen nyílt az ellentét a kormány és a munkapárt között, miért nem örül neki az ellenzék? Miért dühöng? Miért van ugy el­keseredve? Ugyebár, ezekre a kérdésekre nem is muszáj felelni. Szerbia és Románia a monarchia ellen? (Az állítólagos titkos szerződés, - Mi a célja az egésznek? — Tisza István nyilatkozata.) (Saját tudósítónktól.) A Novoje Vreinja, Oroszország legnagyobb újságja, eldugott helyen és apró betűkkel hozott egy cikket, mely azután most folytatást nyert a Pesti Hirlap-ban. Egy titkos szerződésről van szó, amely szerint állítólag Szerbia és Románia a monarchia ellen véd- és dacszövetséget kö­töttek. A Pesti Hírlap a legutóbbi delegációs ülésszak alatt azt a liirt közölte, hogy Szer­bia és Románia az elmúlt nyáron titkos szer­ződést kötöttek Ausztria és Magyarország ellen. Károlyi Mihály gróf e közlés alapján interpellációt intézett a külügyminiszterhez. Berctítold gróf az interpellációra kijelentette, hogy ilyen titkos szerződésről nincs tudomá­sa és nem is hiszi, hogy ilyen szerződés lé­tezzék. A Pesti Hirlap ennek ellenére mai szá­mában vezető helyen közli a szerződésnek állítólag hiteles szövegét. A megjelent szö­veg szerint Románia és Szerbia kölcsönös védöszövetséget kötöttek arra az esetre? ha a szerződő felek birtokait valamely külföldi hatalom fogja fenyegetni, egy későbbi pont szerint csak arra az esetre, ha valamely felet más erősebb állam támadja meg. A szerző­dés szerint a szerb király kijelenti, hogy mindama földeket, amelyek a Dunától és az erdélyi havasoktól északra íekiisznek és a románok, által lakottak vagy főként román a lakosságuk, a román király érdekkörében fekvőknek fogja elismerni, viszont a román király kijelenti, íhogy mindazokat a földeket, amely a Dunától északra és a Tiszától nyu­gatra íeküsznek, a szerb király érdekkörében fekvőknek fogja elismerni. A Délmagyarország bécsi munkatársa a külügyminisztériumhoz fordult fölvilágositá­sért ez ujabb közlésre vonatkozóan. A kül­ügyminisztériumban kérdezősködésünkre ki­jelentették, hogy a szerződés szövegét ere­detileg a Novoje Vremja közölte, abból átvet­te a prágai Narodni Liszti három nappal ez­előtt és a Pesti Hirlap innen lefordította a közölt szöveget. Annyit meg lehet állapítani, hogy a szerződés szövege ezelőtt körülbelül három héttel jelent meg pánszláv forrásból és célja az, hogy minket összeveszítsen Ro­mániával és Szerbiának megnehezítse a hoz­zánk való közeledést. A pánszláv köröknek természetesen fáj, hogy mi Romániával tel­jes egyetértésben vagvunk, hogy a magyar kormány a magyarországi románsággal egyezkedik és fájnak természetesen a mára­marosi pör leleplezései is. A Pesti Hirlap első híradását, amely a delegációk folyamán jelent meg, az érdekelt államok különben is már másnap hivatalosan megcáfolták és pedig Bukarestből, Belgrád­ból és Pétervárról egyidejűen. A bécsi ille­tékes körök, akik a viszonyokat ismerik, szintén teljesen lehetetlennek tartják ilyen agreSsziv szövetség létezését. Az állítólagos szerződésről egy újságíró megkérdezte Tisza István gróf miniszterel­nököt, aki a következőkben nyilatkozott: ked. Nagyszerű, megpróbáltad ezt is Ádám. Mit akarsz még? Remélem, nem gondolod, hogy veled most valami nagy dolog törént? Ezer év múlva már nem is emlékszel rá. Csak a boldog pillanatok jutnak az eszedbe. Remegések és újra remegések. Remek finom lelkünk van nekünk. — Bolondokat beszélsz. — Te meg bolondokat csinálsz. Azt hit­ted, hogy ma reggelre összedűl a világ, mert annak a lánynak ujabb ötlete támadt, vagy rossz napja volt, vagy talán nem voltál neki elég kényelmes és kényelmesebb után nézett. Hát ez is nagy dolog neked? Az életben ez következetesen megtörténik. Máskülönben hogy vagy, van-e pénzed? Most nagyszerű dolgot fogok neked mesélni, különben nem, nincs időm rá, de mégis mondok vala­mit. Ádám most elszörnyedve látta, hogy a másik Ádám föláll az ágyban, szemei villog­nak, keze ökölbe szorul és remek izmai fe­szülnek. Hangja ércesebb lesz. — Ádám! Légy boldog, hogy szenved­tél, csak a szenvedésben, vergődésben van erő. örülj a voltnak, mert az emlékek szé­pek. Egyetlen csók, aminek örülni tudtál és amelyet abban a pillanatban igazán adtak fölér egy élettel. Az a csók a tied, nem ve­heti el tőled senki. Nincs boldogság, csak boldog percek vannak. Keresd ezeket, de szenvedj értük, mert csak a szomjas ember­nek esik nagyon jól a hideg viz. Most szom­jas vagy Ádám, irigyellek. Milyen jóiziit fogsz te majd inni. Az emberek mindig >a békéért harcolnak. Ádám a lelkedet sohase mutasd meg senkiinek. Ádám most ugy érezte, hogy ködfátyol lebeg a levegőben. Áz óra lassan tizenegyet ötütt: — Egy, kettő, három, négy, öt ... — olvasta Ádám és remegett. Tizenegyet szá­molt és bámulta újra a kis szoba jól ismert bútorait. Ott a szék, rajta ruhadarabok, ott a szekrény, ott az ablak, beszűrődik rajta a napsugár és érdekes, a gyufatartó is ott áll az éjjeli szekrényen. Megtapogatta a pulzu­sát, rendesen vert és ... és érezte, hogy éhes. Öltözni kezdett, még égy pillanatig a másik Ádámra gondolt, de azután eszébe ju­tott, hogy ma ünnep van és neki délután ran­devúja lesz. Kivel ds. na kivel is? Végre ezt is kitalálta. Nagy gonddal szedegette elő fe­hérneműit, egy fehér piasztronu inget sze­dett elő a szekrényből. Már el is felejtette a másik Ádámot, csak a randevú járt az eszé­ben. A másik Ádám valahol messze boldogan vigyorgott, megveregette a saját vállát és mondta: — Ugy csinálja, mint az ilkapja. — A Pesti Hírlap imái közlése egyálta­lában nem lepett meg, annál kevésbé, mert két nappal ezelőtt már egy orosz lapban ol­vastam. Ép most! nézetek utána, hogy melyik az az orosz újság. Hogy az illető orosz lap­nak mi érdeke volt ennek az állítólagos kon­venciónak a közzétételével, azt fölösleges ma­gyaráznom. — Nem lepi meg Excellenciádat az, hogy ez a dolog egy nagy magyar napilapban is megjelent? — kérdezte az ujságiró. Tisza István' igy felelt: — Engem semmiféle hazugság nem lep meg. Én az egésznek egyáltalán semmi je­lentőséget nem tulajdonitok. Bécsből jelentik: A külügyminisztérium közli a következőket: — összes információink annyira ellent­mondanak mindannak, ami a Novoje Vremjá­ban ezelőtt tiz nappal megjelent és azután szó szerint való lefordításban ma a Pesti Hirlap-ban közzétett pontokban foglaltatik, hogy minden okunk meg van arra, hogv az egész álliiőhigos szerződési apokrifnak nyil­váníthassuk. Egyébként utalunk a külügymi­niszternek ugyané kérdésben a magyar dele­gációban tett nyilatkozatára és Majoreszku román miniszterelnök nyilatkozatára. A dip­lomáciai szokások szerint egyébiránt nem a mi dolgunk a formális cáfolat, miután a köz­lésben az osztrák-magyar diplomáciáról nin­csen szó. A cáfolat szerb és román részről fog jönni. Félhivatalosain jelentik:. Az ellenzéki la­pok az utóbbi időben a kormány ellen inté­zett támadásaikihoz egyáltalában nem válo­gatják meg \ fegyvereiket. A legjellegzete­sebb ezek között az a módszer, amellyel va­lótlan hireket tesznek közzé és ezeket azután könnyen felismerhető célzattal megismétlik és kölcsönösen, reprodukálják. Illetékes helyen kijelentik, bogy ezek az egymásra torlódó valótlan híresztelések any­nyina magiakon viselik eredetüknek bélye­gét, hagy a higgadtan ítélő olvasó előtt azo­kat cáfolni fölösleges. Csupán a példa okáért hatalmazták föl a Bud. Tudósitó-t annak ki­jelentésére, liogy a lapoknak ama. bire, mint­hogy ha Tisza István gróf miniszterelnök Take Joneszku román belügymitniszt errel a .román nenizetiaógipárt vezetőivel folytatott tárgyalásairól akár szóval, akár Írásban vagy valami más közvetett uton tárgyalt, vagy csalr eszmecserét is folytatott volna, az első szótól az utolsóig hazug kitalálás. Ugyanebbe a kategóriába tartozik, de már bizonyos kémikus mellékizze.l bir a Pesti Hirlap mai nagy garral közzétett szenzáció­ja a Románia és Szerbia között monarchiánk ellen állítólag létrejött titkos szerződések szó szerinti szövege. A közönség emlékezhe­tik arra, hogy e lap erre vonatkozó híradá­sát már a delegációk 'alatt. Károlyi. Mihály gróf interpellációja alkalmával illetékes ol­dalról önkényes koholmánynak jelentették ki. Közben — és pedig december 28-án, 13.565 száanában — a Novoje Vremja cianii orosz lap valami előlegezett, farsangi tréfa gya­nánt kiadta emez állítólagos t.itkos szerző­désnek — szószeranti — szövegét, a lap har­madik oldalán egy eldugott helyen a leg­apróbb betűkkel nyomatva. Szóval, a koholt híradáshoz most hozzákoholták a titkos szö­veget is és a Pesti Hirlap siet. ezt a szöveget ma, farsang első napján a lap élén nagy ti­pográfiai és publicisztikai fölkészüléssel köz­zétenni. Ha a nevezett lap, amint a körülmé­nyek mutatják, nem is szánta ezt a közlést farsangi tréfának, a közönség mindenesetre ilyennek fogj a fölismerni. az ulonnan megnyílt Bátorokat W % öütopápuhasatian szerezhetünk be. és mindennemű lakásberendezési cikkeket =»= Telefonszám i I303.==r: Xárfez-U. SZEQED.

Next

/
Thumbnails
Contents