Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-07 / 5. szám

Kárász-utcs 9. 11 ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-- félévre . . K12negyedévre K 6'- egyhónapra K 2ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre. K 28-félévre . . K14.negyedévre K 7- egyhónapra K 240 FevsR s?ia Ír« »• Bllértl KáfiCB-oéea 9t Telefon-szám: 385. (Saját tudósítónktól.) Keddi számában a Délmagyar ország részletesen ismertette egyik berlini cégnek a városhoz intézett | Még csak a szegedi vállalkozók, iparoajánlatát. E szerint ez a cég vállalkoznék arra, hogy a beruházási programban foglalt terveket egyszerre megvalósítja. Az írás egyelőre természetesen általános keretek között mozog, mert a berliniek végleges ajánlatuk megtétele előtt tudni kívánnák: micsoda építkezéseket kiván a város a közel jövőben perfektuálni, mekkora összeget emésztenek föl ezek az építkezések, milyen föltétetek mellett hajlandó a város a kölcsönt igénybe venni és mi a város vagyona. A választ erre a megkeresésre Balogh Károly, a város vasszorgalmu pénzügyi tanácsosa állította össze és — mint megírtuk — a tanács határozatából el is küldi. Ez a válasz több tekintetben tanulságos,, egy nézőpontból pedig erősen kárihozatos. Mindenek' előtt kedves alkalom nekünk arra, hogy rámutassunk arra a kirivó képtelenségre, hogy a legfőbb és leginkább elsőrendű városi kötelességek közül még egyet sem oldottunk meg. A csatornázásról ez a program hét millió korona előirányzás keretében gondoskodni kiván, de amig két plébániát is építtetne | lehet kiegészíteni, éppen azért Khuen gróf r\r\ Art/% t . . . • »»« J p A magyar macbetek. Khuen gróf nyilatkozott. Ismeretes bonhómiájával beszélt horvátokról, románokról, b'ékéről. Mondott elvi dolgokat, kifejtett fontos, nagy gondolatokat, hangot adott tiszteletreméltó aggodalmaknak. De abban a nyilatkozatban egy rövidke mondat, melyből kihangzik az a lehetőség, hogy talán nem mindörökké lesz Tisza István Magyarország miniszterelnöke. És ez az egy mondat azonnal elsápasztja, fegyverbe szólítja Macbethet és összes szolgaseregeit. Azt mondta Khuen gróf a nála járt újságíró szerint, hogy: „a békét én tőlem mindenki megkaphatná". Természetes, hogy ő nem bizik a kormány horvát barátaiban és a saját horvát barátait, az igazi unionistákat ezekért föl nem adja. A román kérdésben nem nyilatkozik a Tiszaféle paktum ellen. Nem is nyilatkozhatik sem ellene, sem róla, mert megállapítja, hogy nem ismeri, ö csak annyit tud róla, hogy amikor miniszterelnök volt, ezt a paktumot nemzeti szempontból lehetetlennek találta. Ezt is mindenki tudja. És az sem titok senki előtt, hogy Khuen gróf a munkapártban, ellentétben Tiszával, mindig a béke embere volt. 1911. november nyolcadikán ő mellőzte Tisza elnökké választását. A harc helyett az ideiglenes fegyverszünetet választotta és Návayt ültette be házelnöknek Tisza helyett. hogy ezt a mondatot csakis azzal lehet ki- | 1912. elején ö csinálta és már majdnem te egésziteni, hogy: „ha nem Tisza lenne a miniszterelnök, hanem én". De még természetesebb, hogy mert ezt a mondatot igy 680,000 korona költséggel, addig a vízvezeték tökéletesítésére és kiterjesztésére egyetlen fillérje sincs. Az uj kórházra — ó évszá zados ieremiáda szép Szeged régi kórházának dohos romjain — négy és íél millió koronát szán ez a program, de egyetlen szava siircs arról, hogy a nagytekinletü tanács „illetékes" ügyosztálya hogy és mint gondolkozott a múltban és miként vélekedik a jelenben ennek a kérdésnek megoldásáról. Sürgősnek tartja-e az uj kórház íölépitését és ha igen: miért siet ugy vele. Sőt1. Szükségesnek tartja-e egyáltalán és ha igen: miért izzadja ki annyi buzgalommal, olyan héroszi nekigyürközéssel és elmélyedő találékonysággal a módokat és lehetőségeket, melyek utján a büszkélkedő Szeged térképéről ez a szégyenfolt letörölhető. Sok-sok kérdés, amelyekre nagy könnyedséggel lehetne megadni a választ, de minek végleg elkeseredni ép ezen a kellemes időjárású, szép ünnepnapokon. ( Csöppet sem feltűnő, hogy a tanács siet figyelmeztetni a berlini céget, hogy csak akkor kaphat Szegeden munkát, ha részt vesz a nyilvános pályázatokon. Szép ez a korrektség. de itt boszantó, mert bolyhos copffá vál:. Megfeledkezik ugyanis a tanács arról, hogy most nem egy, vagy két munka, hanem harminc-negyven millió koronát reprezentáló beruházási program megvalósításáról van szó. Nem olyan cégről, amely csak a munkálatok kivitelére tdtt ajánlatot, hanem olyanról, amely ezeket a munkálatokat finanszírozza is. És ha ez a finanszírozás — ezt igy nem mondhatta. Khuen gróf guvernementátis ember, husz évig bán volt, tő alá hozta a rezoluciós békét, melyet Tisza fegyvertársánák, Lukácsnak a fegyvertársai tettek lehetetlenné. A Lukács—Tisza-csoport akkor az Auffénberg-ügybe buktatták bele Khuent. Heltait küldték előre, támadni. Aztán lekétszer volt miniszterelnök. Az ö poziciója kötötték a pártot Auffenberg ellen. És elfenn is lenn i's szilárd és kedvező. Neki se nem módja, sem szüksége nincs rá, hogy igy álljon ki az utcára fölajánlkozni. Ez világos volt az első pillanatban. De Macbeth tudja, hogy ő ledöfte Bankot és ezért még a tévedésben is azt fedezi föl, ami az ö rettegő lelkét gyötri. Tisza István, a megközelíthetetlen, aki még a király titkos tanácsosaival is csak sátoros ünnepeken vált egy-két kegyes szót: Tisza István sietett önmagát avval a kijelentéssel megnyugtatni, hogy nem, Khuen ezt igy nem mondhatta . . . Sőt, amikor már megjött Khuen cáfolata, hogy ezt igy csakugyan nem mondotta, még akkor is, sőt talán még csak akkor igazán ráeresztette a legkedvesebb és legméltóbb szolgáját Khuenre. Abból a cáfolatból pedig igazán kár fogadták Khuentől, vesse föl a kabinetkérdéist. Khuen ment. Auffenberg maradt. A párt megszégyenült. De Lukács miniszterelnök lett, Tisza pedig házelnök, cuni jure successionis. Kevesen tudják, hogy aztán később Auffenberg eltávolítása az országnak kétszáz milliójába került. Ennyit fizettek az ország pénzéből Khuen megbuktatásáért. És Khuen még azután is a béke önzetlen embere maradt. 1913. tavaszán találkozott Désyvel, aki akkor el volt Ítélve egy hónapra. Désy Apponyival. Andrássyval, Kossuthtal megegyezve jött hozzá. Arról volt szó, hogy kimehetett volna akkor a világhói a sóiigy. Többé szó se lett volna róla. A párt, Lukács, Tisza, mindenki meg lett volna mentve az ódiumtól. Nem lehetett volna többé panamistázni, tolvaww?g,y pecseny.et sütn'- Szegény Mac- józni. Ezért még be is denunciálták Khuent . ' álságosán ujjong, hogy amit annak Bécsben, hogy az ellenzékkel konspirál nezett, megint egyszer nem vóit Bankó Ahelyett, hogy háladatosan a ruhája szeszei leme! Az a carolat ép csak azt cáfolja, gélyét csókolták volna érte. ami a nynatkozatban egy Khuen grófhoz De nekik nem kell és nem kellett az nem inelto kmálkozás lett volna. De más- eííféie. Nem kell és nem kellett a magyar különben minden ellentét, mely Tisza István autokrata fölfogása és Khuen gróf hazafias, alkotmányos, guvernementális gondolkozása közt kétségtelenül fönnáll, senki előtt titkot nem képez. Khuen gróf legalább egy szóval se cáfolja, de egy szóval se csinál belőle titkot, állameszme diadala Horvátországban, Erdélyben. Nem kell és nem kellett a pártbecsület megmentése. Csak a hatalom. Az is csak mint személyes abszolutizmus, mint cézári egyeduralom. A macbethek lényével ellenkezik az alkotmányosság. •