Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-07 / 5. szám

afeLMAGYARQRSZAG 1914. január 1. Kátyúban az eszményi nivó. — Nem jönnek a miniszter kikü'döttei. — (Saját tudósítónktól.) Az eszményi nivó iigye, ugy látszik, el akar sikkadni az idők végtelenségében. Ez is azok közé a közigazgatási ígéretek közé tartozik, amelyek napnap után hangzanak el, de azt, hogy mikor lesz belőlük valóság, a legkitűnőbb matematikus sem tudná kikalkulálni. Nincsen a városfejlesztés legégetőbb föladatai között agyonbolygatottabb kérdés az eszményi nivó kérkésénél, a cikk-lavinák úgyszólván hétrőlhétre csak ugy hömpölyögnek és miután hoz záértő emberek a legapróbb részletekig meghányták-vetették az eszményi nivó előnyeit és hátrányait, most még csak egyetlen egy dolog van hátra: jöjjenek a miniszter kiküldöttei és döntsék el, jelöljék meg az alapot, amelyre a város további fejlődését építeni kell. Az eszményi nivó sokáig húzódó ügyén a város fejlődésének legelemibb föltételei szenvednek hajótörést, mert amig véglegesen el nem döntik, f-eltöksék-e az egész város területét, vagy csak azokat a részeit, ahol ez árvízvédelmi szempontból föltétlenül szükséges addig sem az általános csatornázást, 5sm a vízvezeték építését nem lehet megkezdeni, nem lehet hozzáfogni az általános városrendezés óriási jelentőségű munkájához, hanem marad minden a régi, nyomorúságos állapotában. A külvárosok utcái kövezetlenek, az aszfaltozás programja, de meg a világításé is, derékba .törik és a polgárság szitkozódik, lázong, hogy az adójáért nyaktörő kövezeten, sötét utcákban kell járni és olyan házakban lakni, ahol vagy az udvaron, vagy a ház előtt tárulnak elébe pocsolyák, mert a szennyvizet nincs hová elvezetni. A pocsolyákat pedig vagy fölszáritja a nap melege, vagy — a legtöbb esetben — behúzódik a piszkos, szennyes viz a pincelakásokba. , I Nagyon vázlatosan és éppen csak érintve, ezek azok az okok, amelyek az eszményi nivó kérdésének mielőbbi eldöntését sürgetik. Ugy is volt, hogy mult év novemberében már Szegeden lesznek a miniszteri kiküldöttek és pro vagy kontra javaslataikkal, hogy tudniillik a rekonstrukció korabeli tervek jelöljék-e meg Szeged fejlődésének útját vagy sem, lehetővé teszik hamarosan a nagyszabású munka megkezdését. De már benne vagyunk a januárban is és még sehol semmi. De téved, aki azt hiszi, hogy a miniszter emberei a lusták és rajtuk múlik csupán, hogy nem jönnek Szegedre. A miniszter kiküldöttei — pozitív tudomásunk van róla, — jönnének, jöttek volna már novemberben, vagy legkésőbb decemberben is, fha — hivták volna őket. De nem hivták. Ez a főjegyzői hivatal kötelessége volna, de ott ugy látszik, Pató Pál módjára kezelik a dolgokot. Irt van a bibi és ezen akad fönn az, hogy az eszményi nivó aktái nem tudnak egyszer már végérvényesen lezárulni. Egyetlenegy fölterjesztést kellene csak megcsinálni, hogy mfntegy varázsszóra itt teremjenek a miniszter szakemberei, egyetlenegy sürgető levelet kellene Budapestre elküldeni, de ugy látszik, az eszményi nivó ügyét bolygató cikk-lavinák ellenére, illetékes helyen egyszerűen vagy megfeledkeztek erről a kimondhatatlan fontosságú ügyről, vagy sutba dobták — majdig. Ez is egyik szomorúan jellemző példája annak, hogy a mi közigazgatásunk a munkáját vagy semmibe, vagy olyan aprólékos ügyekbe öli bele, amikkel az ördög se .törődik, de amikor egy, a szó szoros értelmében alapvető fontosságú kérdés eldöntéséről van szó, akkor alámeritik a közigazgatás feneketlen kútjába és hagyják, hogy nyugodjék békében. 5BB*sitsaii«3*Buava3aat:as>xaBaaasst(tiSBa> Hegedűs Gyula szegedi emlékeztetője. — Huszonöt év története. — (Saját tudósítónktól.) Hegedűs Gyula, a inai magyar színészet egyik első művésze, most jubilál. Huszonöt éve, hogy színész, hogy játszik. És érdekes dolog, hogy Hegedűs voltaképen Szegeden jött arra a mult évben, hogy hamarosan jubilálni kell. A szegedi színtársulat egyik derék, rokonszenves tagja, Virágháty Lajosné figyelmeztette .egykori kollegáját, a mester-Hegedüst, hogy közeledik az idő, a nagy évforduló. Ugyanis egyszerre lépteik színpadra, egy társulatnál, ugyanegy darabban. És most az egész ország jubiláldi fogja 'Hegedűst. Illőnek találnánk, ha Szegeden pedig valamilyen jubileumi alkalmat adnának a színházban Virágháty nénak. Egyszerű, kedves meg emlékezést, mert mint segédszinésznő feltétlenül érdemel valamit. Egy kis jóakarat, és könnyen megy az egész. Hegedűs Gyula különben most igy mondja el a szegedi emlékeztető történetét: — Tavaly tavasszal Szegeden vendégszerepeltem, Virághátyné'Keresztéig Flórával találkoztam ott; segédszinésznő. Az első direktoromnak, Ke resztéi y Jánosnak a leánya. — Mikor is lehetett az, amikor mi együtt fölléptünk. Amikor én először léptein színpadra? — Ó, meg van az nálam. Pontosan följegyeztem. Elővett a ridik-üljéből egy ócska, elnyűtt noteszt, kiolvasta belőle: „Tohiatamási, 1889. május 14." Ez volt az első föllépésem. Micsoda szerepet játszottam, nem is tudom, nem emlékszem. Itt, Szegeden, eszméltem rá, hohó, hiszen huszonöt esztendős színész vagyok. Illik ezt a dátumot a magam számára emlékezetessé tenni. Itt, a színháznál, sokan- le akartak beszélni, ne jubiláljak. Én azt hiszem, szinésznek csak a huszonötosztendős jubileumát szabad megtartani. Akkor még fönt van a zeniten, ötvenesztendős sziaészkodést megünnepelni, öregen, megtörten? . . . Hiszen akkor már nem is emlékeznek -arra az emberek, micsoda színész is volt valamikor a jubiláns. Mondom, tavaly, Szegeden tudtam meg, hogy huszonöt esztendeje vagyok színész. Nekem a jubileumomra nem utalványozhatja kii az állam jutalmul az egyévi fizetésemet; magamnak kell hát arról gondoskodnom, hogy ez az évforduló, amely az egyetlen jelentős a színész .pályáján, valahogy emlékezetes maradjon. Elhatároztam, hát, hogy könyvet adok ki, a régi, meg az ujabb Írásaimat. A könyv februárban jelenik meg, három korona lesz az ára, .a díszbe kötötté tiz korona. Aliból nem élek meg, ha az -utcán -mellettem elhal adtukban els.uttogj ák az emberek: „á, a Hegedűs"; gondolom, azok, akiket a személyem érdekel, kíváncsiak lesznek a könyvemre, roegjnbilálnak. Szeretnék a jubileumom napiján valami olyan d-araibban játszaná, amelyik nem kapcsolódik hozzá ebez a napi őrlődóshez. (Leginkább egy klasszikust szeretnék -eljátszana, de hiszen a színházam tói ezt az áldozatot igazán nem ikivánhatom. „Kea:n"-a'a gondolok, Dumas színdarabjára, ha ugyan már néni túlságosan ósdi a mai közönség számára-. Van ebben a darabban -egy jelenet, amit itt, a lakásomon, sokszor e.1 kell játszanom. Jön az anya a lányával, aki színésznő szeretne lenni. És elkövetkezik egy félórás -jelenet: lebeszélem a kis lányt, ne legyen színésznő, nem érdemes. Különben -is, szeretem ezt a darabot. A hőse Kean, egy nagy színész; ennek a furcsa, pupc® embernek, a tizennyolcadiik század legnagyobb hős-szinészének a történetét irta (meg- Dumas. — Csak amolyan kilométerjelzőnek tervezem ezt a jubileumot. Beások egy nagy köv-et az országútra, aztán fut a szekér tovább. Következnek a hétköznapok. — Hol is hagytam el? . . . Tolnatamásinál, Hegedűs -Gyulánál, Keresztély János segédszinószénél, akinek harminchat fori-nt volt a havi gázsija. Keresztély János nemsokára meghalt, a társulat szétzüllött. Egy páran valami hangversenyt rendeztek, ennek a jövedelmét — tehetségesnek tartottak, — ideadták nekem, aki n-om is működtem közre, hogy jöjjek föl Pestre és iratkozzam.be a sziniakadémiáira. Beiratkoztam. -Nem igaz, legenda, hogy inaién, mint tehetségtelent, kicsaptak. Ellenkezőleg: Paulay Ede, a direktor -in, az el-ső év után a harmadik évfolyamra léptetett elő. Kicsapni, ki akartak csapni, már csak ugy forma szerint. Ennek az a története, ihogy a tandíjjal mindig adós máradtam. — Valamit, ugy-e, kellene mondanom aratói is, melyik szerepemet szerettem a legjobban. Nagyon messze kellene érte menni, a múltba, vidékre. IA Vigis-zin házban játszott, szerepeim közül a legjobban szeretem Az ördög és a Tájfun szerepeit. Mind a kettő igen komplikált, igazi szinésznek pedig csak az lehet -az ambíciója, hogy ilyet játsszon. Ez a két darab rajtam keresztül jutott a külföldre, itt kezdődik a magyar szinmüirás (föllendülése, a magyar szinészet igazi anegbecsülése. Nekem is van egy kis közöm ebhez. — A többi szerepem? Játszottam vagy kétszáz olyat, amelyiknek a szavaira, az ala-k jára se emlékezem. Jelentéktelen dolgoJc. Etál^Adié* gf^mM tttóifciftl. Az áháías* készített rágásra kitűnően hasznátható * valódi fogaktói UA nem ismerhető, a eredeti fogakat Mjesui pótolják. Készítek toviteá arany koronákat ét levehető aracy hidakat jutányos árak mdlett Vidékiek 12 óra alatt lesznek kielégítve Bármilyen javítást 4 óra alatt készítek. tirÁRTA ÁGOSTON rogtechniksss, Kqyó-uíci l. ». SZEGSD. első kézből, nagy választékban csakis az Tisza-Lajos körút 19. szám alatt y kaphatók, esetleg részletfizetésre is.