Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-06 / 4. szám

DÉLMAG YABOí*9?IA(3 1914. január 6. Iva mást nem csinálnak, legalább azt engedjék meg, bogy a kormány s a többség igazán, zavartalanul munkálkodhassék. Védekezés a tüdővész ellen. — A tüdőbetegek kötelező bejelentése. — A polgármester határozata. — (Saját 'tudósítónktól.) A belügyminiszter még a mult esztendőben elrendelte a tubérkdózisban szenvedő betegek kötelező bejelentését. Ismertettük akkor a belügyminiszteri körrendeletet is, amelynek szigorú végrehajtása iránt most határozott Lázár György dr.. polgármester a következőképpen : Szeged sz. kir. város közönsége ezidő szerint az ő sajátságos helyzeténél és körülményeinél fogva a tuberkulózis betegség elterjedtségét és annak messze kiható következményeit — sajnos — emelkedettebb mértékben érezvén, reá nézve a körrendeletben foglalt intenciók megszivlelése és az abban elrendelt intézkedések pontos és szigorú végrehajtása fokozottabb értékkel és súllyal bir. Nem kételkedem azért abban, liogy ennek a városnak a betegség terjedésének meggátlására hivatott és a rendeletben meghatározott közegei a saját hatáskörükben mindent el fognak követni ezen néppusztitó veszedelem lehető leküzdésére és maga a város •társadalma is készséggel siet az ily irányú munka támogatására. A rendelet végrehajtását illetőleg — a helyi viszonyok figyelembevételével — a következőleg intézkedem: A rendelet bizonyos esetekben a tuberkulózist a bejelentésre kötelezett fertőző megbetegedések közé sorolván, kötelezem a város területén levő összes hatósági és magángyakorlatot folytató orvosokat, halottkémeket és a rendeletben meghatározott személyeket (a rendelet 3-ik pontjának 3-ik bekezdése értelmében tanítókat, háztulajdonosokat, családfőket, gazdákat stb,), hogy bejelentési kötelezettségüknek a legszigorúbban tegyenek eleget. A bejelentést az egyéb fertőző megbetegedések bejelentésére is szolgáló és használatban levő bejelentő lappal kell teljesíteni, amelyet a városi tiszti főorvosi hivatalhoz kell beküldeni. Tekintettel a betegség természetére — a közönség esetleges érzékenységére — a hivatlan és felesleges kíváncsiság elkerülésére a bejelentő lap zárt borítékban küldendő be. Figyelmeztetem a bejelentésre kötelezetteket, hogy ebbeli kötelezettségüknek a •legpontosabban tegyenek eleget s a bejelentő lap összes adatait, de különösen a lakás helyét (kör, utca és házszám) a lakásváltoztatást, a város területéről történt végleges eltávozást a legszigorúbban és azonnal töltsék ki, mert az adatok beküldésének elmulasztása kihágást képez, amely mulasztás 600 koronáig terjedhető pénzbirsággal, esetleg 60 napig terjedő elzárással büntetendő. A tüdővészeseknek kötelező ezen bejelentése legalább megközelítő adatokat fog szolgáltatni a bántalom elterjedésének mérveire, azonban nem nyújt módot a betegség alapokainak kikutatására. Utasitom ennélfogva az összes hatósági orvosokat, hogy a tuberkulózisra vonatkozó lakásstatisztikai lapókat épugv, mint a többi fertőző, ragályos megbetegedéseknél, pontosan töltsék ki, a magángyakorlatot folytató orvosokat, a tiidőbeteggondozó intézetet és a munkásbiztositó, valamint a többi betegsegélyző pénztárakat ezen az uton is fölkérem, hogy ezen igen fontos adatok összegyűjtésében a tiszti főorvos segítségére sietni szíveskedjenek. II. Hogy a tuberkulózis, különösen annak kezdődő s igy könnyen gyógyítható eseteinek fölismerésére mód nyujtassék, figyelmeztetem az összes helybeli magánorvosokat. hogy amennyiben tüdővészre gyanús egyén kerül kezelésük alá, amidőn tehát nagy jelentőséggé bir a köpetnek a kellő időben megejtett mikroskopi vizsgálata, ezt a vizsgálatot a város bakteriológiai laboratóriumánál igénybe vehetik, amely ugy a vizsgálatot, mint a beküldő orvos értesítését díjtalanul teljesíti. III. A rendeletben előirt kötelező fertőtlenítést a város belterületén a tiszti főorvos rendeletére a mentő egyesület fertőtlenítő osztálya, a külső területen pedig arra alkalmas egyének igénybe vételévé ugyancsak a t. főorvos rendelkezésére a kiilső területi t. orvosok teljesitik. IV. Az összes gyakorló orvosokat külön fölkérem, hogy a beteg környezetét a védekezés szabályaira jóakaratulag és általa megérthető módon tanítsák ki. V. Utasitom a rendőrkapitányi hivatalt és az összes bel- és külterületi tiszti orvosokat, hogy különös gondot fordítsanak az iskolák, ovodák, gyárak, munkáslakások, pék és borbélymühelyek, tejközpontok, a gazdasági és uradalmi cselédlakások egészségi viszonyaira, e célból azokat, illetve az iskolákban alkalmazott tanerőket és az ifjúságot, valamint a tejgazdaságokban és tejközpontokon alkalmazod személyzetet negyedévenkint tüzetesen vizsgálják meg, vizsgálataikról részletes jegyzőkönyvet vegyenek föl s azt minden naptári negyedév harmadik hónapjának 15-éig a tiszti főorvos utján a polgármesterhez terjesszék be. VI. Utasítom a rendőrkapitányi hivatalt, hogy a tiszti főorvos közbenjötte és közreműködése mellett a in. kir. belügyminiszter ur által megállapított bejelentési kötelezettséget — a bejelentésre kötelezett hatósági közegek és egyéb bejelentésre kötelezett egyének közt a legkiterjedtebb és legalkalmasabb módon hirdesse meg, illetve a jelen határozatomat az abban fölsorolt összes érdekelteknek kézbesittesse. VII. A kórházakra vonatkozólag az 1576—1913. eln. sz. határozatommal egyidejűleg intézkedtem. A jelen határozat 1914. évi január, hó elejétől lépett életbe. IZl." gint Bandika, de a vonat és az elkésés miatti aggodalom csak nem hagyta elaludni. Valóságos megváltás volt szegénykének, mikor végre hat órakor megadta az édes anyja az engedélyt a fölkelésre. Kinos lassúsággal telt az idő kilenc óráig, mig végre fölkapaszkodtak a kocsira, mely a vonathoz vitte őket. Ha mesebéli sárkányok röpítették volna a kocsit, akkor is lassít döcögésnek tűnt volna föl előtte ma a kocsizás. Mert akármilyen gyorsak is a mesebeli szárnyas sárkányok, mégis csak gyorsabban repültek a vágy szárnyán Bandika gondolatai. Végre eljutottak az állomásra és - igaz, hogy hosszas várakozás után — berobogott a vonat. Félénken kapaszkodott Bandika a vonat 'láttára az édes apjába, de azért nem hiszem, hogy lett volna még valaki olyan boldog, mint ő, amikor a vasúti kocsiban elhelyezkedett az ablak mellett. Ez aztán menés! Hogy fut, rohan, száguld a vonat! Alig pillantotta meg az egyik tanyát, már a másiknál volb Persze Bandika egy pillanatra sem mozdult el az ablak mellőí. Nem érdekelték őt a bácsik és a nénik, akik rajtuk kívül bent ültek a kocsiban s akik, hol a rossz esztendő: szidták, hol durva és trágár elméskedéssel indították egymást röhejre. Bandika CSUK nézte, nézte az előtte elvonuló világot. Egyszer aztán csak meghökkent. Valósággal megijedt. Ugy érezte magát, mintha minden átmenet nélkül egy vadonba potytyant volna. Már jó darabig robogott vele a vonat, anélkül, hogy szántóföldön kívül egyebet is látott volna. Nem bírta ezt szó nélkül megállani és odafordult az édes apjához: — Ugy-e, édes apám, ez senki-é sem ez a sok-sok föld itt? — Miért gondolod ezt. kis.fiam? — kérdezte csodálkozva Bandika apja. — Miért? — felelte a kis fin, — hát azért, ihogy nincsen rajta egyetlenegy tanya sem — Hát tudod fiam, világosította föl Bandikát az apja, azért nincs ezen a sok földön tanya, mert, akié ez a föld, az bent lakik a faluban, egy kastélyban. Nézd csak már látszik is a falu és az a nagy-nagy épület, mely ugy kiválik a többi közül, az a kastély. Bandika elámult a kastélyon, mely ugy szét terpeszkedett a sok bogárhátú ház között és iszonyú elgondolkozott azon, hogyan lehet valakinek akkora háza és annyi földje, mikor náluk a tanyákon mind olyan egyforma kicsi a ház és mindenkinek olyan egyforma kis darab földje van, ehhez a bel;Vhatatlan nagy földdarabhoz képest. Bandika ugy vélte, hogy kitalálta, miért van.cz igy: — Ugy-e, édes apám. — kérdezte, — akkor az az envber, akié az a kastély és ez a sok-sok föld, egy nagy-nagy óriás, amilyenről édes anya mesélt, azért kell neki akkora épület és bizonyosan nagyon-nagyon nagy a gyomra és nagyon nagy rmha, meg csizma kell neki, azért adott neki a jó Istenke ennyi földet? — Nem a', édes fiam, — válaszolt az apja. — Nem óriás az, hanem akkurát olyan ember, mint én vagyok, meg a többi. — Hát akkor édes apámnak miért nincs akkora háza, meg ennyi földje? — ' tudakolta Bandika. — Meg a szomszédainknak, meg a többieknek mind-mind, akik ott kiinu laknak a tanyákon, miért nincs? — Hja kis fiam — felelt az apja, — azt bizony még én sem tudom. Mig a vonat tovább robogott Velük, Bandika egyre csak azon csodálkozott, milyen furcsa berendezésű is a világ, de még jobban azon, hogy van olyan dolog is, mit az ő apja se tud. S ha őszinte akarok lenni, bizony be kell vallanom, hogy én sem tudnám Bandikát fölvilágosítani arról, miért is nem egyformán jutott mindenkinek ebből a mi szép földünkből. Azt az egyet azonban biztosan tudom, íhogy sokkal, de sokkal kisebb volna az emberforgalom Magyarország és Amerika között, ha nem minden faluban terpeszkednék szét egy-két ilyen kastély, amelyekben olyan emberek laknak, akiknek, nem tudni miért, akkora nagy-nagy darab jutott ebből a mi áldott földünkből. ut rtesités n Telefon 1203. sz. Ülrpito; ürülj bjrjjinelj rfaUlfizrtftK j; UijyUOCf Dús választék kész díván, otiomán, matracok, .. kárnifnc ÍS^lat garnitúrák stb. - Javítások jótállással szaksze- " pilUb-UZiei :: :: rflen és c'csón eszközöltetnek. Kossut Lajos-sugárut 6. szám =53 13