Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-31 / 26. szám

1014. január 31. gé jellemzők ezek is arra, hogy egyes urak minő érveléssel akarnak megoldani a közgyűlés termében gazdasági kérdéseket. Ezek után tessék kisipart fejleszteni, nagyipart teremteni, a külföldi tőkét — igenis urak: a külföldi tőkét — ideédesgetni. Tessék. Szélmalomharcba hívják Szegedet Erdélyért. (Saját tudósítónktól.) Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület január 22-én Béldy Ákos gróf v. b. t. t. elnökié,sével gyűlést tartott, amelyen elhatározta, hogy .sorompóba Szólitják a magyar városokat az erdélyi magyarság érdekében. Magyary Mihály lapszerkesztő, az Bmke választmányi tagjának inditványára kimondotta a gyűlés, hogy az országgyűlés mindkét házához föliratot intéz, melyben az állítólagos erdélyi román veszedelemre hivja föl a figyelmét és fölkéri az állami felelős tényezőket, minden eszközzel hassanak oda, hogy Erdélyben a magyarság szupremáciája biztosittassék a román terjeszkedéssel szemben. Az Emke az alábbi átiratban 'hivja föl Szegedet 'hasonló szellemű határozatnak az országgyűlés mindkét házához sürgősen való fölterjesztésére: Tekintetes Törvényhatóság! Az Emke igazgatóválasztmányának folyó hó 22-én tartott népes ülése Magvary Mihály lapszerkesztő, az Emiké választmányi tagjának inditványára ugv a román, mint a magyar lapok utján az utóbbi időben oly gyakran szóvá tett román paktumos tárgyalások kérdésében egyhangúlag a következő határozatot hozta: Az Emke létele és működése alapjául azt vallja, hogy az egvséges magvar nemzeti állam jellege fentartassék és minden törvényes eszközzel fejlesztessék s minden eszközzel rajta kellí lénnie, hogv az ez ellen bárhol jövő támadásokat a magyar társadalom minden erejével meghíusitsa, tiltakozva még az ellen is. hogv az erdélvi magvarság közjogi és közművelődési rórtokál'Iománva csak alku tárgyává tétessék is, tehát a Magvarv Mihály lapszerkesztő intótván várón említett alkudozásokat magvar állami felelős tényezők részéfői képtelenségnek tartja. Ez alapon az igazgató-választmánv hasonló állásfogilnlásra. illetőleg határozathozatalra kérve őket, fölir a magyar országgvülés mindkét házához és átir az összes törvényhatóságokhoz és .rokónegvésületekhez. Igazgató-választrnánvnnik ezen ihatározata- alap ián tisztelettel kériiik, hogv e megállapodást magáévá téve, a magvar országgviilés bét házához hasonló kérését, illetve föliratot sürgősen terjeszteni méltóztassék. Honfiúi üdvözlettel gróf Bélái Ákos v. b. t- t. elnök, Sándor József álehiök-főfitkár. Erről a tiszteletreméltó íölbuzdulásról és alaptalan félelemről már tud áz újságolvasó közönség. Amennyiben annak Tisza István grófnak a románokkal való tárgyalása adott tápot, legalább is korai. Tisza semmiesetre •se fogja meigcsorbitani az erdélyi magyarság birtokállományát. A fölirat tőlünk akár el is mehet. Végeredményében találkozik a miniszterelnök intencióival, amelyek 'hazafiságát és .jóhiszeműségét kétségbevonni legalább is nem lillik. Háromnapos városatyai tapasztalataim. Az egész város közönsége érdekeinek szolgáldtában állanak mindazok, kik „a torony alatt" munkálkodnak^ akár knint a város fizetett tisztviselői, akár a választópolgárság bizalmából, vagy a fennálló törvények alapján. Közérdekűek az ott folyó tárgyalások és hasznos szolgálatnak minősíthető a lepergő események tárgyilagos megvitatása és birálgatása. Mély sajnálkozás tölt el akkor, midőn a januári közgyűlésről és levonható tanulságairól — lehető röviden — elmélkedni szándékozom. Jól tudom, hogy aligha emiithetek ujat, hisz évekre terjedő csendes szemlélődés alapján mondhatom: nem volt itt minálunk soha se máskép. Azt is tudom, hogv nem speciálisan lokális természetűek a bajok. Nem kell megerőltetni emlékező tehetségünket. Csak az ország szivében a „sok torony-alatti" eseményekre gondoljunk. Ám bármint is, legyen, nem maradhattak komoly utóhangok nélkül az utolsó napokban a .szegedi parlamentben, a szó szoros értelmében „lezajlott" viták. A város legfontosabb és gyakorlati vonatkozásaiban legmesszebbre ható műszaki kérdéseket hozom, — részemről. — előtérbe. Tóbiás László jeles kartársam a technikus ember megszokott rövidségével1, de egyúttal alaposságával aposztrofálta ama heves kirohanást, btély az izzó levegőben egyik nagy mesterünket: Schulek Frigyest érte. A város díszére, a lelkek harmóniáját szolgálni hivatott — milliókba kerülő — fogadalmi templom: nagy szakismeret, gyakorlati tudás és művészeti ihletből fakadt terveinek olcsó vásári portékának való minősítése általános konsternációl keltett. A jelen levő szakemberek közül egyesek csak abból az okból .tűrték ezt1 'kellő önuralommal', mert sokkal nagyobb szaktekintély és a laikus értelmiság előtt i,s sokkal ismertebb és közbecsültebb Schulek mester neve, semhogy a féknélküli kritikával szemben az óváson kivül egyéb védelemre is szorult volna. Kiegészítem e véleményt még azzal!, hogy ugy Foerk Ernő müépitész, mint a szakemberekből alakult épitő- és ellenőrző bizottságok munkáját is egy „előkelő" gesztussal lekicsinyelni, alapos szaktudás és az összes körülmények beható .ismerete nélkül s ezt méltatlanul az építészeti kart aposztrofáló súlyos kritikával kísérni — szerény véleményem szerint — nem szabad. Ennek hasznát a közügy nem látja. A közönség szimpátiájával nem hiszem, hogy ez találkozzék • Oltovay István müépitész a műszaki gyakorlat követélményeinek megfelelő világító berendezésekért emelt illetékesen szót. Felszólalása különösen a külső városrészeket és a tanyát képviselő peritériákon jól megérthető, élénk ellenkezést váltott ki. Messzire vezetne, ha a város magvát képező „city" és a küljebb fekvő városrészek fejlesztésének viszonylagos arányosítása, valamint ezeknek a város jövedelmi forrásaihoz mért gazdaságos és minden tárgyilagosan gondolkodó adóalanyt kielégítő programirozásáról is ezúttal szólanék. A közgyűlés ama határozata, hogy a Dugonics-téren gyöngébb fényerő is jó lesz, — „hiszen a Hóbiántbasa-utcában .még petróleumra is alig telik" — bennünket műszaki embereket is kell, hogy kielégítsen. Ne felejtsük el azonban, hogy nálunk Szegeden minden műszaki vonatkozású, nem sikerült alkotásért csakis a városi mérnökségét okolják, sőt kíméletlenül pellengérre állítják. Pedig kérdem: hogy várhassunk jót és tökéleteset ott, ahol már a javaslatok megtételénél, a tervezéseknél, pályázatok hirdetésénél stb. mindenféle egyébb „közigazgatási" tekintetekre keli figyelemmel lenni — és a különféle bizottságok, tanácskozások, közgyűlési határozatok stb. nagy nehezen a retortákön keresztül szorítva, végül az anya gyermekét meg nem ismeri, de a korcs-csemetéért nemzedékeken keresztül bűnhődni köteles. Ottovay müépitész felszólalása helyén való volt. Ne okolja majdan senki a mérnököket, ha a Dugonics-tér világítása, itt Szeged szivében a műszaki és gyakorlati kívánalmakon aluli, szegényes marad. A külső városrészek sötétségén enyhíteni és ott is ^világosságot terjeszteni, azt hiszem, a belváros képviselői is elsőrangú követelménynek ismerik s bárminemű vélt an tagonizmus ugy ezen, mint minden más jogos kérdésben is kizártnak tekinthető. Hogy ez tényleg igy van, ugyancsak a mostani közgyűlés igazolja, amidőn az ártézákut-kiföilyók szaporítása és a vízvezetéki csőhálózat kiterjesztése tárgyában kedvező határozatot hozott. Még egy rendkivül fontos és régi bevett szegedi szokáshoz híven — évek óta vajúdó, az egész város polgárságát napi érdekeiben érintő és már eddig sok nyomdafestéket látó műszaki ügy szerepelt a tárgysorozaton: a központi vásárcsarnok. Kitételem helyesbítésre szorul. Nem a közszükségletet képező vásárcsarnok építése, nem is a vásárcsarnok végleges tervezésének ügye volt szőnyegen (hónapokra (?) terjedő előkészületek kellenék még ehhez, de a huza-vonát ugyancsak nem a mérnökség okozza), hanem az agyontárgyalt Strasser-féle tervek díjazása. És itt ujbol nagy csalódás ért. Az egyedül' illetékes műszaki és jogi szakbizottságok (nincs ugyan szerencsém utóbbinak tagja lenni) bizonyára megfontolással hozták határozatukat. E határozatot — a hangulatból Ítélve — a közgyűlés egyeteme megelégedéssel fogadta. És mindezek után mégis Szijjártó Albertnek kétségkívül tiszteletreméltó, a városért történő sáíárkodás intenciójával, —. a közgyűlés többségének hangulatát — mindenféle jogi, műszaki, kereskedelmi és pénzügyi egyöntetű vélekedés ellenére, — a maga részére megnyernie sikerül. A három esztendőn át a várossal fo'ytdtott állandó tárgyalások közben készült három különféle, részletes s később a helyi féltékenykedés folytán hirdetett tervpályázat feltételeinél alapul szolgált — tervezetek dijazásáért egv önkényesen megállapitott, ötven százalékkal redukált összegnek fölkinálását Szeged város törvényhatóságához méltónak nem tartom. (A pályázat első dijának nagysága a Strasser-féle .munkák honorálásánál számítási alapot nem képezhet, hiszen itt .nemcsak vázlat stb. tervek készítéséről, hanem külső és belső munkák, költségek ós hosszas tárgyalások, .részletes rajzok készítése, a speciálista mérnök által' a város és a pályázók részére szolgáltatott ideák stb. stb. dijazásáról van szó.) Kizártnak tartom, hogy az eddigiek után Strasser kartársam — (kit közelebbről ismerni ugyan szerencsém nincsen) az alamizsna-dijat elfogadná. — Megengedern azt, hogy egy megindítandó pörnek esélyei bizonytalanok. De itt is ügyeiméibe ajánlom a város ügyeit szivén hordozó bizottsági tagtársaimnak, hogy erre az 50 százalékra leszorított „üzletre" könnyen ráfizethetünk és ahelyett, hogy a város részére takarékoselső kézből, nagy választékban csakis az Tisza-Lajos körút 19. szám alatt I kaphatók, esetleg részletfizetésre