Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-31 / 26. szám

10, saját a meg séf, entése b. megóság. igében ittük. elő1 ket sokat ikra mk Sssrkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. Szeged, I&4. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12negyedévre X fr— egyhónapraK 2"esyaa 16 ifiir. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28 — félévre . . K14.— negyedévre K T— egyhónapraK 2"48 Egyai aaára ára 16 Hl. évfolyam 26. szám. Kiadóhivatal Káfiaz-ttka & Tetefon«széin s 305. Szombat, január 31. A fogadalmi templom. Ki tudja, hányszor támad már vihar a fogadalmi templom tervei Ikörül? Az ősz mester itt hagyta a munkáit és megköszönte szépen a dicsőséget, hogy korszakos emlékmüvet építsen olyan városnak, mely egy csipetnyi érzékkel nem rendelkezik a művészi alkotások megbecsülésére. Sehol annyi félreértés nem kiséri a közügyeket, sehol ugy meg nem nevetik, ki nem csúfolják a nemes és nagystilü törekvést, mint Szegeden. Ha az okát keressük ennek a sajátságos jelenségnek, arra kell rájönnünk, hogy minden félremagyarázás a fogalmaknak bizonyos eltolódásából, az ítéletnek -és értékelésnek sajátságos félrébicsaklásából jön létre, ami a féhnüveltséget szinte a legtökéletesebb hűséggel jellemzi. Bizonyos, hogy Firenzében lehet kész terveket vásárolni, ha nem is huszonöt líráért, de nem sokkal többért. Aki nyári vityillót, vagy családi házat akar építeni, az valószínűleg boldogul is az ilyen szabványos tervekkel. Templomtervet már csak fényképben lehet kapni ennyi pénzért, akkor is csak Brunellesco, vagy Sansovino egy-egy remekének mását kapja meg a lelkes amatőr, amelyet bajos volna akármiféle építkezésnél fölhasználni. Egy olyan korszakos alkotásnál ellenben, mint amilyennek a szegedi fogadalmi templomnak lennie kell, a tervező művésznek első és legfontosabb kötelessége az, hogy eredetit nyújtson ugy az egésznek összbenyomásában, mint a részletek művészi kidolgozottságában és értékességében. Ezeknek a követelményeknek a pompás Halászbástya és a gyönyörű szegedi református templom tervezője által készített plénumok mindenben megfelelnek. Schulek mester nemcsak hivatott egy ilyen milliós áldozatok árán emelendő emlékműnek a megtervezésére, de joggal mondhatjuk, hogy nincs ma Magyarországon tervező, akinek több hivatottsága lehetne épen egy ilyen monumentális alkotásnak a méltó elgondolására és művészi kiformálására. Az ügy annyira tiszta, hogy csak csodálkozni lehet minden meg nem értő hozzászóláson, mely az európai hirü mester alkotását kicsinyléssel illeti. A Dobay Gyula dr. viharos hatású felszólalását ép! pen ezért nem tudjuk ilyen szempontból nézni, mert hiszen a felszólaló eredeti intenciója aligha az lehetett, hogy Schulek mester terveinek értékét kétségbe vonja, hanem sokkal" inkább az, hogy megvédelmezze az illetéktelen elíerditésektől és megváltoztatásoktól. Azt beszéli a fáma, illetve Pillich Kálmán indítványa, hogy a fogadalmi templom eredeti terveit kiforgatták eredeti mivoltukból és a hires szép kettős torony tetejét süvegcukor formájúra gyúrta át az építés vezető vállalkozója. Aligha lehet élhinni ezt sem, de igy legalább érteni és méltányolni lehet azt a védelmet, melyben az inditványt tevő bizottsági tag az eredeti terveket részesítette. Bizonyos, hogv sok vitára fog még alkalmat adni ez a nagy alkotás, amig a toronygombot föl nem rakják a tetejére. A város hatóságának egy nagy föladata van az építés alatt: hogy a tervező művész intencióinak hajszálnyira való betartását a legszigorúbban ellenőrizze. Ha már belement a város régi fogadalmának beváltásába, olyan módon kell azt a kivitelhez juttatnia, hogy az utókor elismeréssel adózzék érte és ne elégedetlenséggel. A rózsa. Irta : VrchHcky Jaroslaw. 1323-ban történt, május havában. A ragyogó tavaszi nap fényárral öntötte el a Via del Gorzót, .mely Firenze központját képezte. Az üde tiszta levegő ínég nem tündöklött a nyár mély azúrjában; könnyű püha hullámaiból mintha valami kifejezhetetlen bűvös, álmodó élet áradna. A magasban láthatatlan madarak dala csendült; a kertekben időről-időre fölhangzott a fák komoly zúgása, azután ismét auna kimondhatatlan tavaszi varázszsaí és megható bájjal' teli álmodó csönd borult mindenre. Körülbelül közepén a Via del Corzónak állt Folco Portinari, a pék háza. E ház kapuja előtt várakozott egy ifjú; ugy állt ott, mint egy szobor; tekintetét mereven egy viruló rózsatőre irányitva, melyet dúsan ékesítették a nagy, telt. bódító illatot árasztó rózsák. Lassan, lehajtott fejjel közeledett az ifiu felé egy idősebb férfi; ruházata arra vallott, hogy a gazdag patríciusok közé tartozik. Jobbjában papírlapot tartott és ugv 'látszott, az a lapra vetett írást olvassa. Néhány lépéssel az ifjú előtt megállt és figyelmesen bus mosollyal1 tekintett rá. Az ifjú oly mélyen elmerült álmodozásába, hogy nem vette észre az érkezőt. Am hirtelen fölpillantott és ekkor feléje sietett és kinyújtotta kezét a lap után, melyet az tartott. — Guidóm! — Lassabban*, Durante! — válaszolta Guidó és feje fölé emelte a lapot. — Tudod, hogy égek a vágytól . . . — Természetesen! A szerelmesek mindig égnek a vágytól. — Kinevetsz engem? — Nem, barátom, de kételkedem abban, hogv a válasz, melyet szonettedre irtam, kielégítene. Én más véleményt alkottam magamnak a szerelemről, mint te és Gino. — És más véleményt, mint Dante de Maianio — vágott szavába barátja! — jól tudom. De látod — ép a te válaszodnak fogok örülni legjobban. — Hidd el, Durante, az év válaszom sem fog tetszeni neked! Mily különféleképen gondolkodik mindegyikünk az érzésről, melyet szerelemnek nevezünk! Cinonak „másolat" a szerelem, de Mai-anonak durva, alacsonyrendű szenvedély játéka, neked a sziv forró ügye, nekem azonban a hideg értelem dolga. Az én vágyaim célja a filozófia. Ez az édes hatalom, mely engem bilincsekbe ver. De melyikünk hiszi az igazságot. — A válaszodat, Ouido, válaszodat akarom olvasni! Ugyanabban a pillanatban, amidőn Guidó átadta a fiatal embernek a várva-várt válszt: kinyilt atjaja a kertnek, mely Portinari házához tartozott. Két egyszerű öltözetű, szigorú arcú koros hölgy lépett ki és egy fiatal karcsú leány, fehér ruhában. A két barát visszalépett: mélyen meghajoltak a hölgyek előtt. Az asszonyok büszkén és leereszkedőleg bólintottak, a leány azonban lesütötte szép fejét és majdnem átlátszó bőrének pírja mélyebbé vált. ugy, 'hogv arca a legszebb rózsára hasonlított. — Oly szerény az én királynőm és oly kedves, — suttogta GalVacanti barátja. Véguer HS É SüSS HS i Él 'H 14-én íí 19 ttl srí U isza •szil lf na gyteriniH mm, k&flmcfl 9. :-: tmim w