Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-30 / 25. szám

ima&ÁG YABOBStf. Ml Í914 január 30. tóság, amely folyton zaklatja a tejesgazdákat. Csináljanak tejét a városi urak, mi szívesen lemondunk erről a mesterségről. Micsoda dolog az kérem, hogy az a szemle len rendőr fülönfogja a tejesgazdákat és becipeli nem tudom hová. Elnök: Hatósági közeg megsértése miatt rendreutasítom. Katona Mihály: Én tapasztalásba! beszélők és tudom mit. (Nagy zaj, eláll! eláll! — kiáltják feléje.) Ha annyira zaklatják a gazdaiközönséget, én odiakonkludálok indítványomban, bogy mondja ki a közgyűlés, hogy a tehenet kukoricadercével ötessük, de akkor mondja ki azt is. hogy 25 krajcár lösz egy liter tej ára! Ekkor már egészen a kedélyesség terére csapott át a közgyűlés hangulata. — Tegnap a viz, ma a tej! — mondották nevetve. — Halljuk már a tejvicceket! ' Franki Antal: Mindjárt mondok egyet. Közben egész sereg szónoklat hangzott el. Tordai Imre, Magyar József dr. szűzbe szédet vágnák ki, Födi Ferenc, Papp István a hatóságot bunkózzák, végül Franki Antal állt föl és a következő formális indítványt tette: . — Kérem a tisztelt közgyűlést, mondja ki, hogy azokat a tejhamisitókél, akiket a hatóság rajtacsíp, vízpazarlás cimén bünteti meg. Igy legalább igazságos lesz a büntetés. Nagy hahota támadt'erre az indítványra. A kedélyességét végre is az elnöki szó törte meg, rendre és komolyságra intvén a városatyákat. Majd szavazás alá bocsátotta a kérdést és a zajos vita vége az lett, hogy a közgyűlés a tanács javaslatát elfogadta. (A kórház és az ooóU kólák.) 'Bemutatta azután, a tanács a közkórházi költségvetés dolgában a városihoz intézett miniszteri leiratot, amelyet leérkezése idején részletesem ismertetett' a Délmagyarország. A leirat Lényege az, hogy a miniszter fokozott takarékosságra inti a kórházat s maga is tetemesen csökkentette a költségvetésiben előirányzott kiadásokat A tanács a leirat tudomásulvételét ajánlja, csupán arra kéri a közgyűlést, Írjon föl a miniszterhoz, hogy a kórháztól a városinak járó, mintegy négyezer korona kamatot térítse vissza. Így határoztak. A szegedi községi óvó iskolák államosításának nagyfontosságú ügyét is tárgyalta a közgy űlés. A kultuszminiszter leiratot küldött a városnak, amelyben hajlandónak nyilatkozik az óvóiskolák államosítására, de ezzel szemben azt kívánja, hogy a város építse föl az óvóiskolákat és az óvónői lakásokat és kötelezze magát, a dologi kiadások fedezésére, inig az állam a személyi kiadásokat fedezné. Igy a város évenként mintegy 40—50.000 korona tehertől szabadul meg. A tanács, hogy a kultuszminiszter ajánlatát elfogadja, ősapán arra kéri, hogy az óvónői lakásokat — amiket a város építtet föl — a lakbéreket a város szedhesse. Ha ehez a közgyűlés hozzájárul és a miniszter is elfogadja ezt, akkor szeptemberben az ó'vóiskolákat már államosítják és a .meglévők mellié tizennégy uj óvóiskolát állítanak föl1. Hoffer Jenő, Turcsányi Imre dr., majd Jászai Géza felszólalásai után a közgyűlés a tainács javaslatához hozzájárult. A közgyűlést pénteken délután négy órakor folytatják. kaleidq5zkqp Szeged, január 29. AZ ÓVATOS PARISIAK. Béke idején kell előkészülni a háborúra, amint viszont a háború sem egyéb, mint hathatós és erőteljes előkészület a békém Ettől a megdönthetetlen igazságtól áthatva egy párisi hazafi, igy olvassuk az egyik fővárosi lapban, ki* sütötte, hogy Pária ellenségtől való körülzáratúsa esetén, mindössze négy napra volna ellátva kenyérrel. Szóval a párisi pékeknek nem sok sütni valójuk van. Ám azért van a. pihent agyú párisi hazafinak sütnii valója, hogy erre rámutasson, miáltal oly nagyszabású mozgalom megindítója volt, hogy a község-tanács is kénytelen voilt a netaláni kiéheztetés kérdésével foglalkozni. Nemcsak. Hanem ammak rendje és módja szerint határozatba. (ment, hogy a jövő évi költségvetés* be felvesznek négyszázezer frankot oly lisztraktár felépitérére, mely százezer métermázsa tartaiékliszt befogadására alkalmas. Nem hiszem ugyan, hogy három millió lakosságom hosszú időre volna segítve százezer métermázsa liszttel, meri ha egy egyszerű osztási műveletet végezünk, rájövünk, milyen kevés kiló liszt, jutna egy-egy lakos* ra, azt azonban tudóin, hogy ha egy .berlini hazafi állt volna elő ezzel az igazsággal Berlinre vonatkozóan, a német közvélemény önérzetesen tiltakozott volna azon föltevés lehetősége ellen, hogy Berlint a világ bármely hadserege körülzárolhassa!. .Ha pedig valamelyik hóesi koponya sütötte volna ki ezt az igazságot Bécset, illetően, huszonnégy órán belül biztosan előálflana a hadügyminiszter egy ujabb létszámemieLési javaslattal. Pestről még csak ne is beszéljünk. Ki az ör* dög törődik Pesten, a holnappal1. KUBELIK. Még csak nem is ikes ige és mégis magyar. Ha születésére, nyelvére és nevére nézve nem is az, de magyar a szive. Legalább arról tanúskodik az az .elhatározása, hogy március hónapban Newyorkban az ottani magyar segélyegylet kórháaalapja javára hangversenyt ad. Keresd a nőt! A cseh Kubelifcnak, a világhírű hegedűművésznek tudvalevően magyar a felesége. Debreceni leány, aki szerelmes csókjaival magyar szivet lehelt az i degein mii vészbe. Nem sajnáljuk idegenbe szakadt véreinktől azt a bizonyára tekintélyes summát, amit majd Kubelik összehegedül az ő kórházalapjuk javára, ide önkéntelenül is eszünkbe jut a szegedi kórház. A rég vajúdó, de soha meg nemi születő szegedi kórház, .mely papírmasé-' miniatűré formájában már rég izgatja nem v beteg, de az egészséges szegedieket A betegéket eléggé izgatja mostani kórházunk vediettsége és rozogasága. És amikor nefu sajnáljuk a mewyorki magyaroktól, hagy Kubelik összehegedül nekik kórliázra vaLÓt minden reményünkkel és biza Lmunkkal a. »zegedi hölgyekhez fordulnak azzal a kéréssel, hogy hódítson meg valamelyikük valami mireis idegen művészt, hátha az megkönyörül rajtunk, szegény szegedieken ós egy modern tárházhoz segit bennünket. Nem különbek a lebreceni hölgyek sem!, mint a1 spegadiefk. Kedvező alkalom is volna. Pesten van az .imádott mozikirály, a nagy, a szép, a dicső Psylander. Jó volna talán Szeged szépeiből egy jölgyexpedieiót útnak indítani, hátha meglódítja valamelyikük a vászonnak aranyban dustkáJó hőpét. Az illető hölgy ifi jól járna. Szeged városa is. Psylander elvált m első feleségétől, talán beugrik és Szegednek lesz. ami ez idő szerint hihetetlennek látszik, kór* háza. Miért ne történhetnének manapság is csodák? Miért ne?! Rudolf trónörökös. (Saját tudófsitónktól.) Pénteken lesz negyedszázada annak a rettenetes és rejtélyes tragédiának, .amely Magyarországot egy leendő királyától, Magyarország uralkodóját egyetlen fiától és az egész müveit világot egy páratlanul nagyrahivatott férfi-utó! fosztotta meg. Erezte a veszteséget mindenki, ha nem is volt határozott tudatában annak, hogy mit, mennyit, de érezte, hogy sokat, nagyon, értékeset veszített. Larisch grófnő emlékirataiban ugy irja, hogy neki Wiederhofer doktor igy mondotta el a borzalmas éjszakát: — A trónörökös levelet irt Luxemburgba és bejelentette a nejének, hogy három napra, vadászni megy Mayerlingbe, a január 30-ra tervezett családi ebédre azonban visszatér. Mialatt, önök a trónörökösnél voltak, Vétsem Mary Bratfisch kocsiján Mayerlingbe hajtatott és két órával később utána, ment a főherceg is. A szerencsétlen lány érkezését senki sem vette észre ia vadászkastélyban. Loschek. a hátsó bejáraton át a trónörökös szobája melletti öltözőbe vezette és a szerelmes pár együtt, töltötte az egész időt. Másnap, 29*én, Rudolf néhány barátja érkezett meg a vadászatra. A vadászathoz ki sem ment Rudolf. Az estebédet a szobájában Mary társaságában fogyasztotta el és meghagyta Lcschékmek, hogy reggel hét órakor keltse fel. Lent az ebédlőben a vadásztársaság egész éjjel ivott és lármás mutatást rendezett. Loschék reggel hét órakor kopogtatóét a trónörökös ajtaján, Rudolf azonban kikiáltott, hogy jöjjön félóra múlva, Félnyolckor újra .kopotgott Loschek, de nem kapott választ. Mikor többszöri kopogása is válasz nélkül maradt, megrémült és lesietett Hoyos grófhoz, aki éppen reggelizett. Együtt mentek vissza az emeletre és faltörték az ajtót. A trónörökös az ágy oldalán feküdt A fejéből, amely teljesen szét volt roncsolva, patakzott a vér, a keze görcsösen tartotta a revolvert. Az ágyon valami dudorodós volt. Hoyos gróf fölemelte a takarót Ott hevert Vetsera MaTy holtain, a fején lősebbe.1, Hoyos gróf parancsára Loecbek átvitte a leány holttestét « másik szobába, azután bezárták az összes ajtókat A gróf lement a földszintre és értesítette a vadásztársaságot, hogy a trónörökös hirtelen rosszul .lett Bécsbe kell sietnie, hogy orvost hozzon és a dolgot, a császárral tudassa. Az orvos ezután elmondta; hogy a legfelsőbb parancsra azonnal Mayerlingbe ment és benyitott a trónörökös lakosztályába. A kis szalonba a vacsora maradványai álltak az asztalon, néhány üres pezsgősüveg és egy fölborított szék a földön, A hálószobában* az ágy melletti szőnyegen, félig üres brandys üveg állt. Az orvos intézkedett, bogy élté volittassék, nehogy a császár meglássa. Ezután, amennyire lehetett, bekötözte a trónörökös fejét és megmosta vérrel áztatott arcát. Loscbek segítségével rendebhozta az ágyat is, egyébként azonban imlindent ugy hagytak a szobában, amin-t volt. A komornyik ezután végigvezette Wiederhofer dr.-t a hosszú folyosón és egy sziik, a tetőn át gyérem megvilágitott kis szobába léptek. Szanaszéjjel női ruhadarabok. Lehetetlen volt a női holttestet a sötét szoliátan megvizsgálni, bevitték tehát a szomszédos terembe és a bil.liárdasz talra fektették. Csak ekkor ismerte föl Wiederhofer dr. a hófehér testű halott nőben Wetsera Máriát, akit .kisgyermek kora óta ismert, A taronesszt nem rútította el annyira a halál A revolVergolyó szétroncsolta arcának egyik felét, a jobb arcfele azonban megőrizte egész szépségét Az orvos földarabolta az inget és a vászonesilkkal bekötözte a sebeket, megmosta arcát, Loeohek pedig egy ntítakarót hozott