Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-29 / 24. szám

I 4. BfflüMAGYARöRSZAG 1914. január 20. Nagy zaj támadt Tóbiás kijelentései után s az elnök hiába csöngetett, nem tudta elnyomni a lármát. A padokból a városatyák kitódultak és hevesen vitatkoztak egymással és a tanácsosokkal. Közben Csernovics Agenor is hirtelen fölugrott a helyéről, Dobay felé futott és hangosan odakiáltott neki: — Aki vak, az ne beszéljen színekről! — Hát akkor ne beszéljen maga! — felelt indulatosan Dobay dr. — Kompromittálja magát, 'ha igy nyilatkozik a világ egyik legelső épitö-tervezőjéről. — Én tudom, mit beszélek, nem ugy, mint inaga! — Szégyen, ilyen kijelentéseket tenni Schulekről Szeged közgyűlésében. Az érdeklődés egyszerre a két vitatkozó ur felé fordult, a bizottsági tagok nagy csoportban sereglettek köréjük és csendesíteni igyekeztek őket. A lármában nem lehetett tárgyalni tovább, mire az elnök az ülést öt percre felfüggesztette. Szünet után Gaál Endre dr. kijelentette, hogy Dobay indítványához hozzájárul, mire a közgyűlés az indítványt elfogadta. színház, művészet. Színházi műsor: csütörtök: Budagyöngye, operett. ÍRmutató.TTáratlan 2/». PÉNTEK: Budagyöngye, operett. Párra "la. szombat: Budagyöngye, operett Páratlan Vívásáén ap este: Budagyöngye, operett. Bérletszünet. * Újházi hetvenkét éves. Újházi Ede, a Nemzeti Szinház nagy .művésze, aki január 1-én nyugalomba vonult, szerdán ülte meg születésének hetvenkettedik évfordulóját. A mester magas kora ellenére jól1 érzi magát s naponta eljár a régi megszokott helyeire ebédelni, vacsoráim, sőt gyakran ellátogat színházakba is. Az enyhébb idő beálltával Újházi isimét elmegy Abbáziába egy kissé üdülni és ezután fel fog 'lépni valamelyik darabban, hangversenyen, vagy matinén. Szü ietésenapja alkalmából a mestert művésztársai szeretettel' üdvözölték. Azt hisszük, jó gondolat volna a szegedi színigazgatótól, ha vendégszereplésre meghívná Újházit, ugyanis nagy a valószínűség a mellett, hogy -elfogadná. .Szegedre ugyanis mindig nagy kedvvel jött, * Budagyöngye. A színházi iroda jelenti: Teljesen készen várja a csütörtöki bemutatót Ascher Leó operettje, a Bugyagyöngye, a mely magyar színre alkalmazva ötletesebb, elevenebb az eredetinél A szerepek a legjobb kezekben vannak, egyébként is olyan hálásak, amilyent ambiciózus színész csak kívánhat magának. A közönség érdeklődése is arra mutat, hogy a bemutató a teljes siker .jegyében folyik le. sebbe®®®®®®®®®®®® SZÍNHÁZI CUKORKÁK, ajándék-dobozok gyönyörű választékban Kárász-u., Ungár Mayer-palota. ÍBlCföfl 11—Í3 ! EBEEBBBEmBEmam : ír 2,3 ÉS Jí A fellép írnek előre Mi a pénztárnái. Számozott helyek. V VV V V vvvv vw VV V ^KALEIDOSZKÓP Szeged, január 28. A FA ÉS A MAGYAR EMBER. Nyilvánosságra került Mikszáth Kálmánnak két kedves, szép Levele, melyekből megtudjuk, hogy milyen ragaszkodó szeretettél viseltetett a nagy ,iró a gyümölcsfák iránt. Mikor a nemzet jubilálni akarta az elbeszélő iro-* dalom koronázatlan 'királyát, szó volt bizonyos nemzeti ajándékról, melyet a jubileum emlékére adott volna Mikszáihnak a hálás olvasók nagy tábora. Az író meghallotta, hogy miről van szó; kifejezte tehát (azt a kívánságát, hagy a nemzeti ajándék tárgyát ő határozza meg. Mire vágyhatott vajjou az az ember, kinek lelkében a: szépségnek olyan tiszta eszménye élt? Azt kívánt* az iró, hogy küldjenek neki olvasói gyüimö'esfákat az ország legkülönbözőbb részeiből, bogy ő azokat elültethesse és fejlődésük szemléletében öreg napjai vigasztalását majdan megtalálhassa. A Jókai nagy rózsaimádása és viráwzeretete jut eszünkbe, mely ép ugy, mint Mikszáth kívánsága, gyönyörűen jellemzi az iróembereknek a növényekhez, virágokhoz és fákhoz való nagy vonzódását, A növényi élet hasonlatos az emberi sorshoz s ezenfelül ma iiuég ismeretlen érzésvilágot rejt el az ember szeme elől. iGondolijunk Maeterlinck hittél teljes, gyönyörű Írására, mely a virágok intellrgenöiájáról szól ... A művészietek megsejti a titkok életét élő fák szenvedéseit és részt vesz sorsuk vergődésében, A növényi élet születése és fejlődése: akár az emberé . . . Jó Mikszáth Kálmán azonban, — vagy. amint őt a lelkes szegedi iparos elkeresztelte: hazánk büszkesége, a Mixa, — nem érhette meg az elképzelt nagy öröm terjesülését. A fák nem érkeztek meg, elkallódtak valahol útközben. Erről szól a most publikált egyik levél, melynek a végén a keserveseit csalódott iró felsóhajt: — Valóban, maholnap már a. fa is csak arra való lesz, hogy a magyar embernek lej gyen, mire felakassza magát . . . Ej, ej, igy iiür a horpácsi földesúr, ki ugyan lázadozó éveiben, míg roumyos kabátujjal itt rótta a betűket egy szegedi redakeióban, ugyancsak mélyen járt az élet szomorú alvilági régióiban, áan később hír, jóllét, bőség és ünnepeltetés vette körül . . . S még ő is igy ir? Biz igy. Mit szóljanak hát az élet igazi koldusai, a nagy hajsza hajótöröttjei, a rohanásban elbukottak és elmaradtak ezrei? Ne széljárták semmit, csak válasszanak ki egy szép sudár fát, amoly tavaszi hajnalon fehér virágtfelhőbe borul . . . De vájjon van-e annyi fa az országban? Nincs,, az egész világon -sincs . . . * A PLÁGIUMRÓL fog ítéletet mondani a független bíróság, arról a szelíd kis lopkodásról, mely Farkas Pál urnák meghozta a pikáns Vojnits-dijat Ballagi Aladár fogja bizonyítani, hogy hány sor-t vett ki a jelos szociológus Joliannes Scherr munkájából a ennélfogva nem kellene-e korrigálni a magyar tudós társaság minapi döntését olyanformán, hogy a ^ojnitsék nyolcszáz koronáját Johanaies Scherrnek kellene kiadni? Valóban: óz az ügy igen kedves kis irodalmi szenzációnak készül. Hát arról ki fog ahajd felsőbb bírálatot zengeni, hogy mi jogop ítélték oda a fegnujgyobb sikerű magyrá