Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-29 / 24. szám

% ről. Annyival súlyosabb beszámítás alá esik az ellenzéknek ez a veresége, mert oly megyében érte, ahol a lakosság nyolc kilenced része fajmagyar. Szeret ugyanis az ellenzék arra hivatkozni, hogy a kormánynak csakis a nemzetiségi vármegyékben van talaja. Hát Fejér megyében? Az csak nem nemzetiségi vármegye? Hogy milyen a hangulat más magyar vármegyéikben? Talán más? Éppen olyan. Hol tartott az ellenzék számbavehető népgyűlést, mely tiltakozott a kormány tényekdései ellen? Talán itt Szegeden, mely joggal nevezhető nemzeti fővárosunknak? Szeged is talán csak eléggé magyar? Nem tartott bizony az ellenzők sem Szegeden, sem Tápén, sem sehol, sehol népgyűlést mostanában, de nem azért, mert a hőmérőben nagyon alászállott a higany, hanem azért, mert a magyar népnek az ellenzékért való lelkesedése szállott a nulla alá. Legalább is annyi fokkal, ahánnyal mostanában a higanyoszlop a hőmérőben. S amikor ez a bátor, kitartó, okos magyar nép ilyen higgadtan itéli meg a politikai helyzetet, nincs miért féltenünk nemzetünk jövőjét sem az oláhoktól, sem a szlávoktól, sem — Tisza Istvántól. >M»itauaii>„iaH»uian„M»HnuiiiuiuiiMit Aradmegye segítséget kér. Az aradmegyei iiagvhahnágyi járás főszolgabirája jelentette az alispánnak, hogy a Járás lakossága nyomorog és sürgős segítséget kér. Az alispán intézkedésére bizottság ment ki a járás falvaiba és megállapították, bogy a lakosság körében nagy a nyomor. Ezért azután sürgős felterjesztést intéztek a földmivelésiigyi miniszterhez. — No, no, nem gondoltam semmi roszszat. — De te azt hiszed, hogy keveset dolgozom. Pedig én kitakarítottam a szobádat, mint egy cseléd és ott álltam' a tűzhelynél, mint egy szakácsné. Talán letagadod, hogy a cseléded vagyok? Mikor a férj elment, azt mondta a cselédnek: — Maga ezentúl hét órakor fog fölkelni és kitakarítja a szobámat. A feleségem ne végezze a maga munkáját. Délben Mr. Blackwood jó hangulatban jött haza, de az asszony haragos volt. — Miért nem takaríthatom a szobádat? — kérdezte. — Mert nem akarom, hogy cselédem légy. — Miért nem akarod? — Mert az engemet bánt. — De az nem bánt, hogy az ételedet főzöm és gyerekeidet gondozom? A férj elgondolkozott. Mialatt a villamoson Brooklynba utazott, sokat töprengett ezen a dolgon. Estig, mig hazatért, folyton gondolkozott. — Hallgass ide, fiam — mondta — sokat gondolkoztam a te helyzetedről és nem akarom, hogy te a cselédem légy. Ezért elhatároztam, hogy nálad helyezem magam teljes'ellátásra és fizetek magamért. Akkor te leszel az urnő a házban és én nálad fogok enni pénzért. — Hogy érted ezt? — kérdezte az aszszonv kissé nyugtalanul. — Ahogy mondom. Tegyük fel, hogy boardinghouse-tulajdonos vagy és éti nálad eszem. Csak feltesszük. — Jó. Mennyit akarsz fizetni? — Annyit akarok fizetni mindenesetre, hogy ne legyek adósod. — Mit akarsz ebből kihozni? — Elég három dollár egy napra az én ellátásomért? A boardinghouseban kettőért MLMAüYABÖÍiiáE AÖ A képviselőház ölése. (Polónyi és az ellenzék. — Hazai Samu báró nagy beszéde az ujonejutaiékróf.) (Saját tudósítónktól.) A sajtóreíorm elintézése után a képviselőház pár napig szünetet tartott. E napokon csöndesek voltak a politika vizei és tegnap este kezdtek megint fodrozódni az ellenzéki pártok háza tájékán. Sajtótörvényről,. veszedeimeztetett sajtószabadságról ugyanis ezúttal ép oly kevéssé esett szó, mint a tavalyi hóról, a választójogról, esküdtszéki reformról, amelyek annak idején nem kisebb izgalmakat okoztak. Mindössze egy sérelem maradt utána, mint kisértetek után a kénköves illat, a pénteki ülésen történt kivezetések és kitiltások. Most kizáróan ez a sérelem foglalkoztatja az ellenzéki pártokat, melyek az elnöki tanács indítványára elhatározták, hogy amig a nevezetesebb kitiltások le nem járnak, nem vesznek részt a Ház ülésein. Ezen a héten, értesülésünk szerint, csupán a szombati ülés végén lesznek a Házban, hogy interpellációkat terjesszenek elő. Az újonc javaslat okik kezdte ma tárgyalni a Ház. A munkapárt elég nagy számmal vonult föl és a folyosón itt-ott szóvá tette az ellenzék elmaradását. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy ellenzék teljesen hiányzik. A Házban megjelent Polónyi Géza. Már tiz óra előtt ott volt a parlamentben. Természetesen az újságírók megrohanták a kérdéssel: —; Hát kegyelmes ur itt? — Igen, eljöttem, — válaszolt Polónyi Oéza, — hogy a kötelességemet teljesítsem. 1914. január 29. — Hiszen az ellenzék azt határozta, hogy nem jön be a mai ülésre? Polónyi erre igy válaszolt: — Az ellenzék azt határozta, hogy ma nem iön el, de szombaton itt lesz. Azt 'kérdem én, ugyan mi fog itt változni szombatig? Egyáltalában nem értem barátaim taktikáját. Ha szombaton be lehet jönni, miiért nem lehet ma és ha ma nem lehet, miért lehet szombaton? Ez teljesen érthetetlen, én azonban teljesíteni fogom kötelességemet. A nap eseményei Hazai Samu báró honvédelmi miniszter nagyszabású 'beszéde volt. A véd erőfejlesztését indokolta. Igen kellemes hatást keltett, hogy a honvédelmi miniszter nyomatékkal hangsúlyozta, milyen uugy súlyt helyez a hadvezetőség arra, hogy a polgári igazgatási ágak kellően dotáltassanak, ne senyvedjenek el, mert jó igazságügy, jó közoktatásügy, jó közigazgatás nélkül a hadsereg sem lehet el, — viszont azonban meggyőző érvekkel igazolta, hogy a körülöttünk folyó nagy fegyverkezések közepette nem lehetünk el erős hadsereg nélkül, melyet a megengedett legvégső határig kell fejlesztenünk. Nagy hatást tett a hallgatóságra a honvédelmi miniszternek az az érvelése, hogy a hitel szempontjából is fontos az, hogy a külföldi államok meg legyenek győződve,' miszerint államiságunkat és határainkat erős hadsereg védi, mert jól védett ország kétségtelenül nagyobb biztonságot nyújt. A minisztert szép beszéde végeztével szinte az egész Ház üdvözölte. Az ülésről ez a tudósítás szól: (Az itlés.) Beöthy Pál elnök háromnegyed tizenegy órakor nyitja meg az ülést. is megkapom. Ez évcivkint kerekszám 1000 dollár. Itt van, mindig előre megkapod. És letette a számadást az asztalra. — Itt a számadás: Házbér 500 dollár. A dajka bére 100 dollár. A szakácsné bére 1500 dollár. Az asszony ellátása 500 dollár. Az asszony ruhái 500 dollár. A dajka ellátása 300 dollár. A szakácsné ellátása 300 dollár. A gyerekek ellátása 700 dollár. A gyerekek ruihái 500 dollár. Fa, világitás, stb. 500 dollár. 4050 dollár. — Oszd el kétfelé. A fele 2025 dollár. Vond le az én 1000 dolláromat és adj ide 1025 dollárt. Ha nálad van. annál jobb. — Elosztani? — ez volt az egyetlen szó, amit az asszony ki tudott mondani. — Kifizesselek téged? — Természetesen, ha- ki akarjuk egyenlíteni a dolgot. Fizetem a költségek felét neked meg a gyerekeknek. Vagy azt akarod, hogy mindent én fizessek? Jó, akkor fizetek 4050 dollárt, meg 1000 dollárt az én ellátásomért. Azonkivül 'megfizetem a bért. az ételt, a világitást, a kiszolgálást. Mit kapok akkor az ezer dollárért? Az ételt? Ha pedig valóban levonom a felét, vagyis amit köteles vagyok fizetni, a 2025 dollárt, akkor 2025 dollár marad az ételért? A szakácsnét azonban külön fizetem, hogy főzzön, irtiérti fizessek tehát 2025 dollárt az étel elkészítéséért és még ezer dollárt azonfelül. — Ezt nem értem. — Én sem. De azt tudóin, hogy semmivel sem tartozom neked, ha megfizetem a te egész ellátásodat, a gyermekekre fordított összeget, a te cselédeid szükségletét, azokét a cselédekét, akik a tc munkádat végzik, a te munkádat, amely a te 'nézeted szerint egyenlő az enyémmel, sőt talán magasabb rangú. Ha azonban a te munkád tényleg többet érne, mint az enyém, akkor is neked van ezért a háztartási kiadásokon kiviil 500 dollárod, nekem külön jövedelmem nincs. — Még egyszer ismétlem, hogy számadásodat nem értem. — Én sem értem. Talán hagynók békén ezt az ügyet. Ez volna a legjobb. Állítsuk föl a tartozik és követel lapját ennek a háztartásnak. Ha látni akarod a lapot, ime: Mrs. Blackwood a házban végzett munkákért és Brs. Blackwood szakácsnéja s másik cselédje kap: Ellátás és bér elmén 1000 dollárt. Ruházatra 500 dollárt. Élvezetekre 100 dollárt. Tüpénzre készpénzben .500 dollárt. A gyermekek szükségleteire 1200 dollárt. A gyermekek nevelésére 600 dollárt. A cselédeknek, akik az urnő munkáját végzik 850 dollárt. összesen: 4750 dollárt. Fizeti: Mr. Blackwood gyárigazgató. — Ez utálatos, — szólt az asszony. — Az asszonynak számlákat mutogatni. — Csak ellenszámlákat. És neked nem is kell .megfizetned, mert én fizetek minden számlát. Az asszony összegyűrte a számlát. — Talán a gyermekeid nevelési költségeit is én fedezzem? — Nem, azt <nem akarom, azt .megteszem én és megfizetem a te gyermekeid nevelését is. De te nem adsz egy centet sem az enyéim neveléséhez. Ez egyenlő helyzet? Ha azonban gyermekeim és cselédeim szükségletét levonom, akkor te 2100 dollárt kapsz azért a segítségért, amelyet cselédeimnek itt nyújtasz. Akarsz még számadásokat? Nem, nem akart több számadóst soha, soha!