Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-28 / 23. szám

n&LMAG Y AÖÖBÖ&ÁÖ KUsMeaÉeaeaia 1914. ianuár 26, tud elég vizet nyújtani. Csak hadd pazarolja; minden kicsordult csepp egy kis baktérium tenyészetet köt le és szabaddá teszi a levegőt. Ezenkívül a felsorolt közmunkákkal egyidőben kell megkezdeni a külvárosok teljes kövezését. Vannak igen kis forgalmú, félreeső utcák, melyekben az élére állított tégla is megteszi; ez olcsó és jó anyag, falusi utcákon igen szépen bevált és átmenetileg Szegeden is megfelelne addig, mig a drága terméskőből mindenhova jut elég. Csak megállni nem szabad, csak a lukszust túlzásba vinni nem szabad. A külváros megszólalt és amit mond, az tiszta szin-igazság. Meg kell tehát hallgatni, amit a külváros mond és követel. Farkas Árpád előadása az ártézi kutak jövőjéről. (Sajdít tudósítónktól.) Farkas Árpád' városi mérnök előadást tartott Budapesten a Magyar Mérnök- és Építész Egyesületben az ártézi kutak jövőjéről. Az ülésen Zsák Hugó ny. miniszteri tanácsos elnökölt, jelen voltak a többi Iközőtt Kvassay Jenő, Farkas Kálmán, Józsa László, Bulyovszky László, Fekete Zsigmond miniszteri tanácsosok, Loczy Lajos dr. egyetemi tanár, Hajós* Sámuel, Mátéffy Sándor és Sas Ede miniszteri osztálytanácsosok és még sokan. Az ülés megnyitása után Farkas megtartotta nivós előadását, amelynek megállapításait jó lesz megszívlelni itt Szegeden is. A bevezető részben méltatja Farkas a kérdés fontosságát és aktualitását. Elmondja, hogy a nagy magyar Alföld négy millió lakossága az ártézi vizben ugy közegészségügyi, mánt közgazdasági tekintetből párját ritkító természeti kincset bir, melyucik fokozott védelméről s a vele összefüggő tudományos kérdések tisztázásáról gondoskodni elsőrendű állami feladat Sajnálatosnak tartja, hogy a védelem eddigi hiánya a kutak túltengő fúrására s az ártézi viz oly mérvű pazarlására vezetett, mely méltó aggodalommá! tölthet el mindenkit Elismeri, hogy a fél év előtt szentesített 1913. XVIH. t.-c. megadja a lehetőséget az ártézi viz védelmére, de a jé szándék valóra szerinte csak ugy válhat, ha. a .novellát, egy minden tekintetben megfelelő végrehajtási rendelet követi. Ugyanazért időszerűinek egyben az ügy érdekében állónak tartja előadása keretében röviden mindarra kiterjeszkedni, ami az ártézi kutak jövőjével összefügg, ami a .kutak vízszolgáltatását és élet-1 tartamát .befolyásolja. Felsorolja először is mindama feltevéseket, melyek az ártézi vizek eredete s a felhajtó erő mibenléte felől eddig felmerültek. Rámutat a nagy ellentétre, mely a geológusok és mérnökök között e kérdésekben fennáll, s bár kétségtelennek tartja, hogy az Alföld ahnormas geothermikus gradiense, a föld nyomás és hipotetikus gázok feszi tő ereje mind hozzájárulhatnak az ártézi viz emeléséhez, a kísérletek és számit ások inkább a mérnökök feltevését, igazolják, mely szerint a Mdrostajtikai magyarázat egymagában is elegendő a viz eredetének és felhajtó erejének megértéséhez és igazolásához. A létező cca 3000 ártézi kut 5—6 mp. ;m3-nyi vízszolgáltatása már magában véve is oly parányi a természetben körforgásban lévő víztömegekhez képest, hogy annak kezdete és mozgása valóban minden rendkívüli ck feltételezése, nélkül i.s könnyen elképzelhető. Sajnálattal konstatálja, hogy a kérdéssel .kapcsolatban tudományos, komoly értékkel biró munka a múltban nem történt, sőt a vonatkozó tudományos kutatások megindulásáról még ma sem beszélhetünk. Igy például mindmáig nem sejtjük, hogy a vízszállító neo.gen levantei réteg alatt elterülő pontue-i réteg mily erőket, esetleg természetű kincseket zár le, mert hiszen ilyesmit feltételezni — az abnormis hőemelkedést figyelembe véve — egyáltalán nem képez lehetetlenséget. Szükségesnek tartja éppen ezért a már többször szóba került 2500—3000 méter mély kutató fúrások megejtésért, illetve a.z Alföld szik Intalajáig terjedő alsóbb rétegek feltárását. Áttérve a kutak illetve vizréteg élettartamát befolyásoló azon körülményekre és tényezőkre, melyeknek kedvezőbbé tétéle módunkban áll, legsürgősebbnek tartja a felesleges víztermelés teljes megszüntetését, a kutak zárhatóvá tételének kötelező előírását. Részletesen ismerteti a használatos záróberendezéseket, melyeknek célja a szürőeső körül .egyszer elhelyezkedett egyensúlyban lévő anyagrészecskék egyensulyu állapotát biztosítani, s ezáltal a homokolást s az ennek nyomában járó üzemzavart vagy teljes eldugulást elkerülni. Régi kutaknál a pneumatikus zárókészüléket, uj kutak fúrásánál a hosszú szürőeső alkalmazását tartja célravezetőnek. Az első a zárási és nyitási időnek 15—20 perc re való elnyujtásával, az utóbbi pedig a beáramláséi felület, megnövelésével, aimi egy az áramlási sebesség csökkentésével, — éri el a célt. 'Megemlékezik azon eshetőségről is, hogy a csőfal kilynkadásával nz ártézi viz egy felsőbb rétegbe szivárog- át, o tekintetben azon,ban a rendelkezésre álló adatok nem elegendők annak elbírálására, bogy vájjon az ily természetű bajok gyakoriak-e s a furócső horgonyzása, vagy a. kútnak veres fenyővel való bélelése ily eshetőség ellen megfelelő biztonságot nyújt-e. Véleménye szerint a tudományos kutatásokat ezen .kérdések lisztázására is ki kell majd terjei zteni A .niéi a kútfúrások engedélyezése körül közreműködő kultúrmérnöki hivatalok számát és beosztását illeti, az a, nézete, hegy a hivatkozott novellától megfelelő eredmény csak az esetben várható, ha az Alföld alkalmas pontjain (pl. Szegeden is) uj kultúrmérnöki hivatalok állíttatnának fel, melyek geológus és vegyész személyzettel kiegészítve, az ártézi kutak engedélyezésén és törzskönyvelésén kivül a szükséges adatok (hidrográfiai, kémiai, geológiai, hőmérték, vizbőség stb.) egybegyűjtését, tudományos feldolgozását S a megállapítások időnkénti kontrolálását is végeznék. Ugyancsak a kutak jövőjének áll érdekében a kútfúrás mesterségének sz-akvégzettséghez való kötése s e célból szaktanfolyamok rendezése. Végül az ártézi vizek jövő rendeltetéséről szólva elmondja, hogy az ártézi viz városi és községi vízvezetékek létesítésénél ugy a költségek, mint közegészségügyi tekintetekből messze felette áll minden más az Algett. Ismerősök és jóbarátok kérdezősködtek a szerencsétlenség részletei felől. Pickersgill tompa, íhalk (hangon válaszolt mindenkinek. öt órakor ismét megszólalt a telefon. — Beszélhetek őnagyságávál? — kérdezte valaki. A gyáros elbámult. De még mielőtt válaszolhatott volna, az ismeretlen újra beszélni kezdett. — Ellen? — kérdezte. Pickersgill szinte gépiesen válaszolt: — Igen! . . . — Személyesen? — Igen! . . . . — O elutazott? — Igen! . . . — Ugy hát maradunk a nyolc óránál? — Igen! ... — Jövök . . . — Mi volt ez? —kérdezte önmagától a gyáros és tulajdonképen kivel beszélt? Hogy ő elutazott-e? — tudakolta az idegen. — És n i 'fog történni nyolc órakor? E mögött valami lappang! . . . Hisz az illető nem aszszony, hanem férfi volt. A gyáros nyolc óra felé ráparancsolt a cselédekre, hogy ne nyissanak ajtót, mert mindenkit személyesen akar 'fogadni. Ugya: nis időközben felesége Íróasztalában (kutatva, levelet talált, melyet akkor intéztek a szétp Ellenhez, mikor egyedül időzött Papailóban. Gyanúja biztos alapot nyert és sigr.or Luigi ellen irányult, annál inkább, mert a fiatal ember nagyon visszatartóan viselte magát vele szemben és Ellen sem emiitette őt többé. Pickersgill egyszer együtt látta őket a városban egy mükereskedés előtt. (Közvetlenül mellettük kocsizott el. És este, midőn kérdést intézett feleségéhez, vájjon rég látta-e signor Lulgit, az asszony hanyagul válaszolt: — Ma véletlenül találkoztunk és néhány szót beszéltem is vele! Magatartásán a zavar legcsekélyebb nyomát sem lehetett fölfedezni. Ugy beszélt az olaszról, amint egész közömbös ismerősökről szokás. A gyáros átment a hálószobába, hol a szag még mindig tűrhetetlen volt. De a kíváncsiság nem'hagyta őt nyugodni. Ki akarta kutatni Ellen öltözőasztalának fiókját, melyben a' legutóbb érkezett leveleket szokta tartani. A gondosan rendezett iratok között csakugyan talált egy levelet, melyen fölismerte az olasz vonásait. Telhát helyes nyomon haladt, Most már minden kétsége eloszlott. A levél eleget és nagyon világosan beszélt, bár aláirást nem talált rajta. Így tudta meg, ihogy felesége megcsalta őt, saját lakásukban, talán ép abban a bájos berendezésű szobában, melyben ma reggel kegyetlenül elbánt vele a halál . . . Az óra nyolcat ütött. Ez volt a jelzett pillanat. De hasztalanul várta a csengő szavát. A helyett halk kaparást hallott az előszoba ajtaján, melyet sietve kinyitott. Az érkező visszahökkent, mikor a férjet látta maga előtt. — Csak tessék! — szólt nyugodtan a gyáros. — Azt hiszem, Ön a feleségemhez jött és nem hozzám. így tehát néhány percnyi türelmet lkérek. Ezzel a szalonba ment s miután levette a takarót a halott rettenetesen eltorzult arcáról, fölgyújtotta az összes villanylámpákat, majd visszatért vendégéhez. — Ott megtalálhatja feleségemet! — szólt és a szalónba mutatott. A következő pillanatban iszonyu kiáltás hangzott föl. A fiatalember azután csakhamar őrültként rohant ki a szalónból, melyben olyan ijesztő módon nézett szembe a halállal. ira tttoro az újonnan megnyílt bűtürápuházaban szemíietíinb be. és mindennemű lakásberendezési cikkeket «== Telefonszám: no? árász-ti.7. SZEGED.