Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-28 / 23. szám

íuár 27. 5, hajkorpa lulik a Leini n a h a jtal. Ára 1 kor. nzinger Gyula •ában Szeged, :r. 250 ülés ellen lalmatlan Leit„Hajrestorer" ira 2 korona, inzinger Gyula rában Szeged, ír. 520 nt ésére, életnokra gyorikbizományi I. emelet. lezett válalá tartozó jyában. őrületén beldelmi, pénzniás haszonR, vagy üzadásra köteteta jöveitélbáiiyaa dóról i neon esnek. meg'batároiclózniaik. 'telezett vály üzenivezeosi adóhiva—31. közötti edetembevallékok, illet fizetésére voü szabályszerállalat, egyg- és vasztek. Ha a jö?ekben .lévő lentfoglal'tateső jövede3valJási iven pitása céljáuég: ező állampa>apirok jegy©tes kimutak a behajtíatkozó kivoladásra kötelyekn-ak igazira kötelezett á tartozó ,iöcstár megTÖL ,az adékötea alkalmával tlanul mondhamis vallógészben vagy elkövetett joévi XI. t.-cr. összeállító >k. ár hó. IgazgatóságJ lerkesztóség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24 — félévre . . K 12 negyedévre K 6*— egyhónapraK 2 — Egyes asAsa éra IS Híl&r. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28-— félévre . . K14.— negyedévre K T— egyhónapraK 2-40 fteyw tuáa éra IC hilér. K 11 tel Káráez-atca «. Telefon-szám i 905. Szeged, 19 4. III. évfolyam 23. szám Szerda, január 28 Megszólal a külváros. Hosszú, dermedéses álmából fölneszelt a külvárosok népe és részt kér abból az életből, amelyből eddig kizárták. Nem először üzen igy a perifériák népe a város cifra belsejének, de talán soha sem tette ezt annyi határozottsággal, mint ma. És hia megvizsgáljuk a panasz rugóit és egybevetjük az elhanyagolt negyedek ntai rendkívül siralmas, mondhatni, kétségbeejtően elmaradott helyzetével, ugy arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy ennek a kérdésnek további halogatása olyan btin lenne, mellyel szemben egyetlen mentőkörülményt sem lehet találni. A rekonstrukció óta majdnem semmi sem történt a nagykörúton kiviil eső városrészek fejlődése érdekében. Talán néhány petróleum-lámpával több van ma, mint a nyolcvanas években, — ez az egész. De a nyitott csatornák ma is ugyanazok, az utca közepe is ugyanaz a töretlen, kemény ugar, melynek sorában elül a teherrel járó szekér. De még az üres is csak ügy gyei-bajjal vergődik át rajta. Nyáron át rettentő porfelhő ül e szomoru utcák fölött, finom, gyilkos porszemek vészes áradata, a sárga agyagnak és lösznek rniriádnyi fegyveres vitéze, mely beleszáll a tüdőbe és kimetszi belőle az életet. Sehol az országban nincs annyi tüdőbeteg, mint a Tisza és Maros szögén, amiben Szegednek jelentékeny része van. Hallatlan, undorító pocsolyabüz terjeng a külvárosok fölött, melyeknek levegőjét a mérgező mikróbá'k százezrei népesitik be. Az ivóvizet messziről hordják. Az utcák locsolását csak hirből ismerik. A levegőből lecsapódik az átható kenderillat és az éjszakákat átzengi a hináros csatornákban tanyázó békaraj koncertje. Harminc-harminckét esztendő alatt bizony illett volna némi kulturát árasztani a szegény, elhanyagolt külvárosokra is. Mert igaz, hogy rendkívüli erőfeszítésre volt szüksége a belső városrésznek is, ami végre is szivét, fő-ütőerét, valódi miliőjét adja a városi életnek. Hiszen alig egy évtizeddel ezelőtt még itt is a legszomorúbb elmaradottság uralkodott. De a városrendezés eddigi programjában olyan hibák követtettek el, amelyek nélkül a külvároi sok ma elfogadható nívón állanának és nem lennének az egészségtelcnség és elhagyatottság mintaképei. A városrendezés eddigi periódusának végzetesen nagy hibája volt az, hogy az egész terület szintjét egy vonalra igyekezett hozni. Az eszményi nivó volt az oka annak, hogy olvasatlan milliókat költöttek el egyes utvonalaknak másfél, vagy két méterrel való emelésére. Ezáltal hosszú házsorokat tettek ki az elértéktelenedésnek, másrészről pedig egy képzelt előnyért rengeteg pénzt öltek bele földmunkákba, a melyek egészeii feleslegesek voltak s melyekből kövezetet, csatornázást, vízvezetéket és világitást lehetett volna csinálni a most szánalmas állapotban levő külvárosok utcáin is. Mi lenne már most a teendő? A baj megvan, a feltöltés csaknem az egész belső területen megtörtént, a belváros csupa sík aszfalt, csak a két körút között vannak még soha sem látogatott, mindenféle forgalomból kiesett utcák, melyeket szépségfoltoknak tekint a hatóság s melyeket szeretne onnan eltüntetni. Ekkor azonban megszólal a külváros és azt mondja: Ohó, a mi életérdekünk talán mégis csak fontosabb valami, mint a belváros csillogása! És a külvárosnak igaza van. Félre a további cifrálkodással, elég már az aszfaltból, mikor odakünn a perifériákon még hitvány téglajárda sincs minden utcában, hanem pallókon járnak az emberek, mint az árviz előtt. Általános csatornázás és vízvezeték: ez lenne az első föladat. A vízvezeték különben is rossz, csak idő kérdése, hogy teljesen felmondja a szolgálatot. Meg kell javítani a magasnyomású vízvezetéket és pedig uj kutak fúrásával ! és esetleg a Mátyás-tér táján emelendő uj víztoronnyal, hogy az egész város területén lehessen házi használatra és utca öntözésre szükséges vizet könnyű szerrel kapni. Nem az a baj, hogy a lakosság pazarolja a vizet, hanem az, hogy a vizmü nem A boszu. Irta: H. Tovote. Az autó, melyen Pickersgill ur az indóházhoz készült, már a rácskapunál állt. De még gyorsan a gyárba futott, hogy Londonba való utazása előtt megtegye utolsó intézkedéseit. Alig lépett ki azonban az irodából, midőn egy fiatal tisztviselő izgatottan utána rohant és jelentette, hogy valaki sürgős beszélgetésre kéri a telefonihoz. • — Vájjon kinek lehet olyan sürgős megbeszélni valója velem? — kérdezte nyugodtan a gyáros. A fiatalember rémülten nézett rá'és valami érthetetlent dadogott. Csak ezt az egyetlen szót: otthon mondta ki világosan. Többi Szavai zavaros mormogásba fúlták. Pickersgil.1 nélhány pillanatig fürkésző Pillantásai nézte a hivatalnokot s azután mégis gyorsan visszatért a gyárba. Bizonyos izgatottság vett rajta erőt, mert (hiszen az izgatott emberek másokat is képesek nyugtalanná tenni. Első pillanatban nem értette meg, bogy a szobaleány mit beszélt a telefonon. De azután mikor a valóság hirtelen eléje tárult, nyugalmat erőszakolt magára és több kérdést intézett a cselédhez. Lakásán szerencsétlenség történt. Felesége rosszul alkalmazott takarékosságból, saját maga tisztított benzinnel ikeztyüket. Hogy miként, senki sem tudná megmondani, a benzin fölrobbant s az asszony veszedelmesen összeégett. Az izgatott leány nem tudta, vájjon úrnője él-e még s csak annyit jelentett, hogy két orvos tartózkodik .mellette. Piekersgill csakhamar őrült sebességgel rohant hazafelé az autón. Alig két óra előtt hagyta el nagyon vig kedélyhangulatban feleségét s niég a búcsúzásnál is tréfás hangon szólt hozzá: — Ugy látszik, örülsz, hogy elutazom! — Ah, nem! Csak már hozzászoktam, hogy sokszor egész napokra is egyedül (hagysz. v — Igaz, gyermekem. Hiába, az üzlet nagyon elfoglal! — végezte a férj és megsimogatta az asszony haját. Az autó megállt a ház előtt. Pickersgill íölrohant a lépcsőn, de már későn érkezett. A lángnyelvek felesége íhajá'ba kapták és arcát annyira eltorzították, hogy az orvosok be sem akarták őt hozzá bocsátani. De a gyáros mindenkit félretolt magától. A következő pillanatban azután ájultan rogyott össze és eszméletlenül vitték saját szobájába. A halottat ezalatt a szalónban helyezték el egy nyugágyon, mert a hálószoba rettenetes állapotban volt. A bútorokon ugyan elnyomták a tüzet, de a megperzselt haj és test kitarthatatlan szaga nem akart tágítani. A szegény asszony élettelenül feküdt a szalónban. A ruha leégett testéről, mely most már csak egy borzadályos, fekete tömeget képezett. Azt a könnyű, fehér selyemkendőt borították föléje, melyet nagy estélyek alkalmával szokott viselni s mely olyan jól illett arcához . . . A telefon egész délután folyton csenWaldbauer Kerpely mos kbb ftairaae iwr ihh fül 8 firir»Mm\í wtafc leoueb uaiíM uflRHny n. hanouersenMaiMan SZBBBDBH, HÖRÁSZ-ÜTCD 9. X Wltonuai II