Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-25 / 21. szám

istrkesztőség Kárész-utca 9. Telefon-szám: 305. Szeged, 1914. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-- félévre . . K 12 negycdévre K fr— egy hónapra K 2 — Egyes ixáa ára lá fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész éwe . K 28 — féiévre . . K14.— negyedévre K T— egyhónapra K 2-40 Egyes uéa ára II fillér. Klnáéfcivetal K&róaz-ttica «. Telefon-szám: 995. III. évfolyam 21. szám Vasárnap, január 25. Beszél a kinetofon. A maga idején .elmondtuk véleményünket. Arról is, hogy a kinema-szkecscset a tanács betiltotta, arról is, hogy a kinetofont a mozisok akarták betiltatni. Az, liogy Szegeden szinház van és hogy ennék a színháznak a szerződés bizonyos jogokat és védelmet biztosit, még nem jogcím arra, liogy a város közönsége megfosztassak a modern technika nagyszerű vívmányainak megismerésétől. A közönségnek csak egy érdeke lehet: láthatni a szkeccset és láthatni a kinetofont. Üzleti érdekék sóvároghatják ezek ellenkezőjét. Elitéltük, a mikor formai okokból a tanács ilyen üzleti érdekéknek áldozatul dobta la közönség jogos igényeit, jogos élvezeti és kulturális érdékeit. Helyeseltük, amSkor mások üzleti érdekeiből nem vonta a város ikönül ismert kínai falát, hanem a kinetofont bebocsátotta. Ezzel ennek az ügynek aktái — ha keserű utóizzéf és keserves tanulságokkal is f— le lennének zárva. Volt azonban a sok — majdnem kicsinyes — heccnek egy epizódja, ,amely mellett eltörpülnék a főeseményék és amelyet nem temethetünk bele a krónika írás betütengerébe anélkül, hogy ne részesítsük kellő méltatásban. A knlturszenátor ur egy kijelentéséről van szó, amelyet a tanács csütörtöki ülésén tett, amikor a mozi tulajdonosoknak a kinetofon engedélyezése ellen beadott íölebbezését előterjesztette. Szólt pedig ez a nevezetes kijelentés ugy valahogy, hogy a mozisok ne nagyon fészkelődjenek, mert ők üvegszekrényben vannak. Jó magyarsággal és helyes fordításban ez a rövid, de velős mondat ezt jelenti: Ti mozisok, ne merjetek élni. Ne .akadékoskodjatok nekem, ne gyertek tűzbiztonsági kifogásokkal, folyamodással, felfolyamodással, beadvánnyal, vagy fölébbezéssel. Ti .mozisok, örüljetek, liogy a világon vagytok. A színházat hat éves szerződése — most már, sajnos, csak három éves — biztosítja. Nektek nincs szerződésiek, benneteket mi sem biztosit, ti időrőlidőre kapjátok a játszási engedélyt .J Ne okoskodjatok, pnert egy szép napon nem kapjátok ki ezt a játszási engedélyt. Erre mi hasonló rövidséggel és ugyanilyen velős mondatokban válaszolhatnánk: Tanácsos ur, ne okoskodjék, mert voltaképen ön ül üvegszekrényben. A várossal kötött szerződése hat évenként lejár és ha ön folyton packázik velünk, jogos érdekéinknek állandó kerékkötője lesz, bizony isten rajta.leszünk, hogy szerződése meg ne ujittassék. De mi ezt nem tesszük. Nem csak azért, mert az ilyen izenetváltás Ízlésünkkel meg nem egyezik, hanem azért is, mert a tanácsos ur merész és karakterisztikus nyilatkozata sokkal sötétebb szinekbe burkolja ezt az ügyet, semhogy kicsinyes lieccelődésekkel — ha azoknak nagy dolgok is adják meg az impulzust — elintézhetnök ezt a kérdést. Végül is hol vagyunk? Az ország úgynevezett második városában — akármilyen nyomorult is ez az ország .— vagy Szkutariban, esetleg Afganisztánban? Vásári komédiások ezek a mozisok, akik országszerte rendőri felügyelet alatt állanak, vagy régi adófizető polgárai ennek a városnak, akik nagy és bátor anyagi befektetéssel létesítvén üzleteiket, mint vállalkozók beváltak és mint mozgószinháztulajdonosok a város kultúréletének igenis jelentős tényezőivé lettek? Mi ez? Szegeden városi tanácsosok igy izenhetnek vállalkozóknak, akik becsületesen megalapozott és gondosan vezetett boltokba vagyonokat beleölték? Van, aki arra is gondol ebben a városban, hogy ekzisztenciákat reprezentáló vállalatokat huszonnégy óra alatt hatósági intézkedéssel föl lehet rúgni? Beszél a kinetofon. Beszél és berreg. És mig forogván a gép és lerajzolja előttünk fekete betűkkel az ilyen mondátokat, újból megértjük és megint valamivel jobMariska. Irta: Biró Lajos. A minoriták templomában tizenkettőt ütött áz óra. Orbán letette a vasárnapi lapot, amelyet nagy figyelemmel olvasott — a budapesti lapok tizenegy óra tájban érkeztek meg Marosvárra— és fölnézett. — Mariska kérlek ... — Igen, Ottó. A fiatalasszony fölkelt és kiszólt a konyhába: ~ Julcsa, tálalni. ö maga elindult az előszoba íeLc. Mire az előszoba ajtajához ért, .már megszólalt kint a'csengő. Mariska kinyitotta az ajtót, amelyen: mosolyogva; csöndesen, pontosan, fekete ruhában bejött Kerekes. Virágot hozott a háziasszonynak és' cukrot Janinak, az Orbán-házaspár kis fiának, akit róla neveztek el.' Megérkezett pontosan, mosolyogva, hízásnak' indulva/mint minden vasárnap délben. A minoriták temploma felül még idereszketett az utolsó harangütés érces ztigása. Bent az asztalon állott már a* leves. Mariska az asztal főre ült. Kerekes kezet szorított Orbánnal és szeimbe ült vele. — Mi újság, János? —- kérdezte Orbán. — Semmi.... nagyjában semmi ... ha jól meggondolom, semmi — felélte Kerekes lassan. Megették a levest, csöndesen beszélgettek, azután a húsra került a sor, közben ismét nyugodtan beszélgettek egyről-másról, azután a tészta jött. Ezzel vége is volt az ebédnek. Ebéd után a férfiak szivarra gyújtottak; előbb Janiról beszélgettek, azután megfontoltan, de lassanként kissé beltílieviilve a dologba, politizálni kezdtek. Mariska is részt vett a beszélgetésben és amikor a vita hangosodni kezdett, fölállot és igy szólt: — Térítve van. Átmentek a szomszéd szobába, ahol kis asztalon egy csomag nem nagyon uj — kártya volt, a kártya mellett tábla és kérta a följegyzések számára. A férfiak leültek kártyázni; Mariska a térje mellé ii.lt. szembe Kerekessel és élénken részt vett a játék izgalmaiban. A játék fél ötig tartott. Ekkor következett az uzsonna, ismét a másik szobában, az ebédlőasztalon. Az uzsonnához behozták Janit is, aki öt éves, vaskos fickó volt, akit azonban vasárnaponként ebédidőre száműztek a nagy asztaltól, mert hihetetlenül rakoncátlan volt és a tiszta abroszt az első negyedórában összemázolta. Uzsonnához szabad volt bejönnie. Átvette a keresztapja cukoradományát, azután nekilátott az uzsonnának. Uzsonnára kávé és vajaskenyér volt. Utána egv kis csöndes borozás jött és a két férfi ismét átvonult a másik szobába kártyázni. Mariska most nem ment velük; ilyenkor Janival töltött legalább egy órát, Orbán kevert és osztott. Kerekes utána nézett Marisikának. A gömbölyű, puha, szőke asszony mosolyogva íogatta be magát a fiával egy furcsa foajtószer számba és nevetve ment ki a kert felé vivő ajtón. KereWaldbauer-Kerpely Mi üies HipmiiB feöruár u-i mi 9 orlor a „flsza-szl" imíméd. • • r ./: .-. r. - j m • •