Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-24 / 20. szám

csomó bankjegy lapult meg ... tiz daralb ezerfrankos! ... Ez csak keserves! Megnézte a többi relkeszt... Semmi, csak ez a pénz. És nem vol't benne egy árva névjegy . . . vagy arckép . . . vagy valami levél, amivel a tulajdonost elő lőhetne keríteni. — Köszönöm! Most ezt a tárcát a rendőrbiztosihoz kell vinnem és ezért kerülnöm keli . . . pedig olyan fáradt vagyok... istenemre, ima este nincs szerencsém. Az utca egyre nesztelenebb lett. Embert alig látott . . . Megfordult és a legközelebbi rendőrlhivataba ment. Sok fáradságába került, amig a megfelelő hivatalnokhoz bejuthatott . . . Elrongyolódott ruhájáról, hamuszínű csontvázarcáról először gonosztevőnek nézték. És kicsi 'hi'jja, hogy eeki nem estek és az őrszobába nem kisérték. De szelídségével és türelmes várakozásával végre mégis elérte, hogy a rendőrbiztos elé vitték. — Biztos ur, — kezdte — talált tárgyat hoztam. Ép az imént botlottam bele az utcán . . . — No, mi az? — Ez, rendőrbiztos ur. És odaadta csontos kezével a tárcát. — Jó, jó! Persze nincs benne semmi. — Tessék megnézni, biztos ur . . . A rendőrbiztos kinyitotta a tárcát s elővette a bankjegycsomagot . . . Majd megszámlálta és az ámulattól tágra nyílt szemmel mondta: — Hallja! . . . Hallja! ... De hiszen itt tízezer frank van! De hiszen ez óriási pénz! . . . óriási pénz . . . Ezer ördög és pokol Jean nagyon nyugodt maradt ... Ezt felelte: — Ha meggondolom, hogy vannak wnMLMAGYARÖR8ZÁÖ • 1 11 ' 1 1 berek, akik zsebükben' tizezer frankot hordanak . . . hát ez keserves dolog! A rendőrbiztos még csak nézte a csavargót, olyan arckifejezéssel, amiben több volt az elképedés, mint a csodálat. — És mégis találta ezt? ... De ezer ördög és pokol . . . Maga tisztességes ember .. . igazán derék ember . . . Maga egy hős . . . Ez kétségtelen . . . Maga egy hős! — De kérem, rendőrbiztos ur. — Egy hős! . . . Mert végre is maga .. . szóval, száz szónak is egy a vége, maga egy hős! Nagyszerű cselekedetet vitt itt véghez . . . hőstettet! Nem találok más szót . . . Hogy hivják? — Jean, rendőrbiztos ur. — Foglalkozása? — Fájdalom . . . nincs foglalkozásom. — A tőkéjéből él talán? — A közrészvétből, rendőrbiztos ur... Ha ugyan elmondhatom, hogy abból élek. — Persze, persze . . . Ezer ördög! Erre aztán a rendőrbiztos kissé félrehúzta a száját s .már nem volt annyi lelkesültség a hangjában-, amikor igy szólott: — Szóval, ön koldus! — Hát istenem . . . rendőrbiztos ur. — Hja . . ja . . . Egy kicsit komoly lett a rendőrbiztos. Nemsokára megszólalt megint: — Lakása?, A csavargó egészen bátortalanul felelt: — Hogy kívánhatja a rendőrbiztos trr, hogy lakásom is legyen? — önnek nincs lakása? — Fájdalom, nincs . . . — De kell, hogy önnek lakása legyen. A törvény kényszeríti erre! — A nyomor pedig arra kényszerit, hogy ne legyen. Nincs munkáim. Nincs keresetforrásom. S ha kinyújtom a kezeimet, 1914. január 24. DtLMA G YARORSZAÖ 3. 1 üzenni méltóztatna a közönségnek, hogymint érzi magát és milyen munkaprogrammal foglalja el ismét hivatalát. — Bár teljesen jól érzem magamat — válaszolt a polgármester, — de holnaptól kezdve még nem veszek aktiv részt a közigazgatásban. A 'közigazgatási bizottság illésére fölmegyek és a januári közgyűlésen, is, azt hiszem, elnökölhetek. Egy-két hétre azonban .még szükségem van, hogy könnyebben mozogjak. Amiint látod, már nem vagyok ágyban fekvő beteg . . . — Nem méltóztatik elutazni néhány, hétre? — Nem. Most legalább nem. Majd a nyáron. A jövő hónap tizenötödikén már Budapestre akarok utazni városi ügyekben. Addigra nélkülözni tudom a mankót. Most még szükségem van rá azért, mert nem szabad a fájós lábamra teljes testsúllyal lépnem. Nézd, már egész könnyen megyeik. Add csak ide a mankót . . . A polgármester fölkel a pamlagról és a mankóra támaszkodva körüljárja a szobát. Segítségre nincs már szüksége. — Látod, egész könnyen tudok menni, — mondja, — sőt kellemesen érzem magamat, ha járok. A lábam nem fáj . . . Újra leül és beszélgetünk. Másra terelődik a szó. — A munkaprogram, Nagyságon Uram, — mondom. — Most még nem aktuális. Majd a tisztújításkor nyilatkozom. A hivatalomat a jövő hónapban- veszem át, addig — kivéve a közigazgatási bizottság ülését és a közgyűlést — itthon pihenek. Még egy kis ideig diskurálunk, azután bucsu-t veszek a polgármestertől, aki arcán az öröm kifejezésével szól utánam: — A viszontlátásra holnap, a városházán. külföldi filléreket adnak. Aztán meg öreg és beteg vagyok . . . köszvény gyötör! — Köszvény! Köszvény! . . . Köszvény bántja! De lakása — az nincs! ön tehát a csavargás állapotában leledzik, ön egészen egyszerűen a csavargás kihágásában bűnös! Hogy hős, az bizonyos, ön az! De ön csavargó is. A hősökre nincs törvény. De van törvény a csavargókra. Én kénytelen .vagyok a törvénynek érvényt szerezni, igen ... Ez nekem kellemetlen . . . fájdalmas, kinos . . . mert . . . mert az, amit ön .tett, nagyon szép. De unit tegyek? A törvény — törvény. S e közben labdázott a tárcával — majd folytatta: — Látja ezt a tárcát? Jó! Az ön helyzetében talán nem s-okán akadtak volna, akik visszahozzák. Ezt 'megengedem. Az ön eljárása elismerésreméltó. Jutalomra érdemes. Es azt a jutalmat, mely öt franknál kevesebb nem lesz, ön bizonyosan megkapja, ha ugyanis megtaláljuk azt a személyiséget, aki a tárcát és a benne levő pénzt elvesztette . . • Igen, de ebből nem következik, hogy önnek lakása van. Nem érti? . . . Nincs sem a törvénykönyvben, sem sehol a világon' paragrafus, amely arra kötelezi, hogy az utcán bankjegyekkel tömött tárcákat találjon . . • De van olyan törvény, amely arra kényszeríti, hogy -lakása legyen ... Ah. biztosítom önt, sokkal jobban cselekedett volna, ha e helyett a tárca helyett lakást talál! — Tehát? . . . — kérdezte a csavargó — Tehát — felelte a rendőrbiztos — éjszakára az őrszobába megy, holnap reggé' pedig lecsukatom. És csöngetett. Két rendőr jeleni meg. Intett nekik a kezével s azok vitték Jeati-tJean pedig igy dörmögött: — Az ördögbe! Igazán mondom, m* nincs szerencsém. gyar politikának ez a régi harcosa nem átallotta kijelenteni, hogy az ellenzék semmiféle jogrendet el nem ismer és nemcsak a többség által alkotott uj házszabályokat, de a saját közreműködésével létrejött régi házszabályokat sem hajlandó elismerni. Teljes joggal teszi föl magának a kérdést az országnak minden elfogulatlanul gondolkozó polgára, vájjon eltiirheti-e egy elnök és egy többség, hogy egy ellenzék ilyenképen formálisan az anarchiát provokálja?Az elnöknek nemcsak joga, de egyenesen kötelessége volt ezekkel a jelenségekkel szemben a parlament méltóságát megvédeni. Alig hihető, hogy a kisebbség mai viselkedése nekik az ország közvéleményének szeme előtt politikailag használt volna. Olyan szemmellátható volt a szándékos renitencia, olyan nyilvánvaló volt a törekvés, hogy a többséget és az elnököt provokálják, hogy igazságszerető ember nékik joggal igazat nem adhat. A zajos jelenetek azt a hatást semimiesetrc sem érték el, hogy a parlament munkaképességét legcsekélyebb mértékben is csorbíthatták volna, amit nyilvánvalóvá tesz, hogy a házülós további folyamán teljes nyugalommal tárgyalta a sajtójavaslatot. A munka talán mégis le tudja győzni a féktelen harcot . . . Hetven millió erődítésekre. Szerajevóbó jelentik: A hadvezetőség az idién hetven milliónyi hitelt fog kérni a delegációtól, amelyből uj erődítéseket építenek Hercegovina déli határán. Az erődítések, melyeknek tervét már elkészítették, Visegrádtól és DolnaTuzlától Orezdáig húzódnak. A polgármester februárban elfoglalja hivatalát. (Saját tudósítónktól.) Hosszas betegeskedése után először látogat föl holnap Lázár György dr. polgármester a városházára, hogy a közigazgatási bizottság ülésén elnököljön. A közigazgatás életében kétségtelenül jelentős dátum ez, ép azért időszerűnek tartottuk, hogy 'ma délután látogatást tegyünk a polgármesternél és jövendő tervei iránt érdeklődjünk. Azt az impressziót nyertük, hogy a polgármesternek SZÍVÓS erővel csaknem teljes mértékben sikerült legyőznie a betegséget, amely .immár hónapok -óta gátolja abban-, hogy aktiv részt vegyen a város ügyeinek irányításában. Igaz, hogy hetekkel ez-ölőtt is nem egy ízben- portálták, hogy a polgár-mester fölmegy a városházára, elfoglalja a régi szobáját és friss egészségben munkáihoz kezd, — de ezek a verziók bizony koraiaknak bizonyultak. A jóslások — ha elkésve is —most valóra válnak, a közigazgatási bizottság holnapi ülésén a polgármester elnökölni fog. Két héttel ezelőtt ínég ágyban feküdt a podeszta s ugy hallgatta a városi ügyosztályvezetők r-etferádáit s ha bizottsági illés volt, az ágyban elnökölt. Két hét óta állapota rohamosan javult. Kellemesen lepődtünk meg, amikor mla láttuk. Már elhagyta a hálószobáját, a szalonban ül a bársonypamlagon, fekete ruhában, az egyik lábán cipő, a másik, fájós lába azonban a nagy hideg miatt jól be van' bugyolálva. — Mi jót hoztál, — köszönt élénken,, a hogy a szolga betessékeli az ajtón. — A szerkesztőség gratulációját hoztam, Nagyságos Uram, abból az alkalomból, hogy holnaptól kezdve már ismét aktiv részt vesz a 'közigazgatásban. Szeretnők, ha ennek az örvendetes dátumnak az alkalmából