Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-24 / 20. szám

1914. január 24. DtLMA G YARORSZAÖ A KÉPVISELŐHÁZ ÜLÉSE. (Viharos jelenetek. — Az ellenzék terror munkája. — A palotaőrség kivezet képviselőket, köztük Andrássy grófot. — A délutáni csöndes tárgyalás.) (Saját tudósítónktól) Délelőtt, déliben száguldó vihar, diélutén csöndes ülés és a részletes tárgyalás normális 'folytatása, — hát ez volt ma a magyar parlament. Az el­lenzék kiszámított taktikával kezidte meg az ostromot. Olyan jelenetek és dühös össze­csapások következtek, Ihogy az még a ma­gyarokat is rendkívül meglepheti. Ilyen gyű­lölet a Virult é'vben. is alig akadt, 'hogy híven jellemezzük a mai ülést. Néhány perccel tizenegy óra előtt nyi­totta meg a tanácskozást Beöthy Pál elnök, aki jelentette, hogy Apponyi Albert gróf kért jogot szólásra. Apponyi ismertette beszédében a tegnapi incidenst s azutáni megkérdezte a Ház elnö­két, hajlandó-e Tisza István grófot a Dcsy­vel szemben használt kifejezésekért rendre­utasítani? Beöthy Pál elnök azt felelte erre, hogy a miniszterelnök nem tett egyebet, csupán, szubjektív .fölfogását ismertette ar­ról, hogy mit tenne ő, vagyis a miniszterel­nök valamely adott helyzetben. Ezért nincs oka őt rendreutasítani. Erre ismét Apponyi állott föl. és óriási meglepetésre a következő kijelentést tette: — Az elnök urnák imént adott válasza után nem vagyok abban a helyzetben, hogy a sajtójavaslat részletes tárgyalásán részt vehessek. Ezzel kilépett a padsorból és kifelé in­dult. Példáját a legtöbb ellenzéki képviselő követte, ugy, hogy néhány pillanat muíVa mindössze tiz-tizenkét ellenzéki képviselő maradt a teremben. A bentmaradottaik nagy megdöbbenéssel nézték ezt a váratlan kivo­nulást. Vázsonyi Vilmos pedig igy kiáltott föl: — Micsoda őrület ez! Az elnök ekkor megkérdezte a jegyző­től, hogy van-e -még képviselő föliratkozva az első paragrafushoz? A jegyző ama felele­tére, hogy nincsen, az elnök szavazásra bo­csátotta az első paragrafust. Ám ekkor ki­derült, hogy Kelemen Samu igenis fölirat­kozott és ekkor az elnök a szavazást elha­lasztva, megadta a szót Kelemennék. Karit a folyosón több ellenzéki képviselő -megkér­dezte Vázsonyi Vilmost, hogy fölszólal-e a részletes vitában? Erre Vázsonyi haragosan irattáskáját csapkodva a következőképen fe­lelt: — Nem szólalok föl, mert ha a képvi­selőtársaim itt a folyosón szivaroznak, ne­kem is Jogom van szivarozva harcolni a saj­tójavaslat ellen. A folyosón a kivonultak nagy csoportot alakítva izgatottan tárgyalták ezeket a vá­ratlan eseményeket. Ugy látszik, akkor ju­tottak csak tudatára annak, hogy ezzel a hirtelen fölindmilással esetleg végét is szakit• hatják az egész vitának. Apponyi tovább is megmaradt amellett, hogy nem vekét részt a tárgyaláson, mire azután mlinden oldalról s főként Andrássy Gyula gróf részéről -meg­indult a-t kapacitá'lás. Végül is az az ötlet me­rült fül, íh-ogy talán még egyszer szóvá te­hetik a Désy-ügyet és pedig a hásza-bályok címén. Barabás Bélában merült föl ekkor az aggodalom, hogy mi fog történni, ha az el­nök a házszabályokhoz való hozzászólást nem engedi meg. FÖLFÜGGESZTIK AZ ÜLÉS T. Háromnegyed tizenikét órakor rövid ta­nácskozás után az ellenzék visszatért, az ülésterembe. Előbb Barabás Béla beszélt, majd pedig a Ház engedelmével Rakovszky István szólott a házszabályokhoz. Roppant erős hangnemben a miniszterelnököt 'és a Ház elnökét támadva tette szóvá az elnök­nek -már föntebb emiitett nyilatkozatát. Beszéde mintegy tiiz percig tartott, köz­ben pedig az ellenzék állandóan irtózatos lármát csapott. Amikor Rakovszlkv bevégez­te beszédét, az elnök tett néhány szavas kije­lentést, majd pedig Andrássy Gy-ula gróf ál­lott föl, hogy szintén a házszabály okhoz kér­jen szót. Ekkor a jobboldalról fölkiál.tások hangzottak: — Nem adjuk meg! És valóban, amikor az elnök föltette a kérdést, a Ház Andrássynak nem adta meg a szót. Rettenetes lárma, kiabálás és padve­rés támadt erre. Andrássy tovább is állva maradt, bár az elnök eruinciálta már a hatá­rozatot, hogy nem szólalhat föl. A jegyző felszólította szólásra fölirt következő szóno­kot, Székely Ferencet. Andrássy azonban ek­kor sem ült le. Az üléstereimben óriási volt a lárma és a kavarodás, amire pontban- déli ti­zenkét órakor az elnök az ülést felfüggesz­tette. Az elnöknek ezt a kijelentését olyan óriási lárma fogadta, hogy még a képviselő­ház földszinti termeibe is fölhallatszott. TISZA NYILATKOZATA. Szünet alatt az ellenzék bent maradt az ülésteremben, a munkapárt tagjai pedig a folyosóra siettek, ahol körülvették Tisza Ist­ván- grófot és Beöthy Pál elnököt. Tisza Ist­ván ekkor igy szólott a Ház -elnökéhez: — Véget kell vetni az egésznek! Előre­látható volt, hogy ez lesz a dolognak a vége. Elég extrawurtot kaptak az urak eddig is. Át kell esni rajta! A PALOTAÖRÖK. E kijelentés után nem volt kétséges, hogy ml következik. Pontban negyed egy órakor megjelentek az ülésteremben a palo­taőrök Gerő százados vezetésével és egy képviselőházi tisztviselővel, aki az ellenzék elé állva kijelentette, hogy a következő za­jongó képviselők távozzanak el. És pedig: 3. j Barabás Béla, Rdth Endre, Kovácsy Kál­í mán, Vázsonyi Vilmos, Huszár Károly, Hé­derváry Lehel, Fráter Loránd és Beck La­; jOS. Ennek az utótobi névndk a fölolvasására I óriási hahotával törtek ki -az ellenzékiek. Beck Lajos ugyanis ki van tiltva az ülésekről és igy a mai ülésen nem is volt jelen. Né­hány perc múlva azután vegyesen derűs és szomorú kedvben megtörténtek a kivezeté­sek. Az első volt, akit kivezettek, Kovácsy Kálmán, aki hangos derültséget keltve jelen­tette ki: — Kérek két embert, aki -kikisér. Előre magyarok! — vezényelte azután a terem­őröket. Ráth Endre nem távozott az első fel­szólításra, őt k-i kellett vezetni. A többiekkel kivétel nélkül simán ment a dolog. Vázsonyi Vilmos mindössze azt kívánta, hogy egy közelebbi ajtón át.vezessék ki. A bent marad­tak tréfás megjegyzésekkel kisérték ezeket a jeleneteket, csupán a karzat voilt meghat­va. Vázsonyi az ajtóból visszafordulva, igy kiáltott: — Adják át az elnöknek üdvözletemet, összes módosításaimat és megvetésemet! Az összes kivezetett képviselőket a ru­határig, majd onnan a főbejáratig kisérték a teremből. VITA AZ ELNÖKKEL. Rakovszky István föl akarja hivni a Ház figyelmét az elnök egyik téves eljárá­sára. Az elnök: Csak valamely iónforgó eset­ről lehet beszélni a házszabályok címén. Csak a most előfordult házszabályaik,a,falazásról tessék beszélni. Rakovszky István: Tisztába kell jönni az elnök úrral, hogy lehet-e tanácskozni vagy nem. Az elnök rendreutasítja Barabást egy szubjektív kifejezése miatt, de amikor a mii niszterelnök egy köztiszteletben álló férfiút meg-sért megokolatlanul . . . Fölkiáltások balról: Goromba disznó mó­donJ Rakovszky István: Szükségesnek tartja -fölolvasni a házszabályok idevonatkozó 251­ik szakaszát, amely szerint az elnök a Ház súlyos megsértése esetén köteles rendreutasí­tani a Ház bármely tagját. Ha én a minisz­terelnökről ugyanoly kifejezést használtam volna, -mint ahogyan ő meggyalázni akart egy tisztességes embert, az elnök rendreuta­sított volna engem. Vagy nem? A miniszter­elnök tudta, ott az elnöki székben, hogy Lu­kács László hazudik. Az elnök: A képviselő ur már túlmegy a házszabályok határain. Rakovszky István: Kérem, a feleletet el­nök ur! A képviselőházi elnöknek az legyen -a legnagyobb büszkesége, hogy még a mi­niszterelnököt is rendreutasítja, ha a ház­szabályokat durván megsérti. A Ház elnöki méltósága követeli, hogy az elnök a minisz­terelnököt rendreutasítsa.. Fölkiáltások balról: Hol a becsület! Rakovszky Istvánt: A Ház elnöke nem hivatott ia/ miniszterelnök (intencióit 'inter­pretálni. Amiidőn az elnök azt mondotta, hogy a miniszterelnök csak szubjektív érzel­meit nyilvánította, azt hittük, hogy a minisz­terelnök fölkel és ünnepiesen bocsánatot kér (Nagy zaj a jobboldalon.) attól az embertől, aki Magyarország közéletének megtisztítása érdekében -na-gy dolgot müveit -azzal, hogy a miniszterelnöki székből elkergetett egy em­bert, aki nem oda való. Elvárja az elnöktől hogy megvédi az ellenzéket a méltánytalan durva támadásoktól. Az elnök: Megnyugtathatom a képviselő

Next

/
Thumbnails
Contents