Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-03 / 2. szám

19.14, január 3. DÉLMAGYARÖRSZAG hatatlan hűn lenne a magyar állani ellen. De nem tehetjük azt se, hogy a kerületek beosztásánál a nemzetiségek megingottnak lássák a jogegyenlőség elvét és kijátszottaknak érezzék magukat. A választójogi törvény eíbből a szempontból is bevált. Ezen, az utón haladva, a kerületek beosztásánál már ma megállapítható, hogy a városi kerületek száma emelkedni fog, mert lakosságuk is emelkedett. Általában pedig, a magyar többségi kerületek száma is nagyobb lesz, a nemzetiségi többségű kerületek száma pedig minden mesterkedés nélkül apad, apad a román töibbeégü kerületek száma os, de pillanatnyilag. mert a nemzetiségek kulturális haladásával ezen a ponton is javulni fog reájuk nézve a helyzet. Ezzel nyer a magyar nemzet, de erősbödik a testvéri érzület is a magyar és nem magyar ajkúak között. Erőgyűjtésre van szükség gazdasági téren is. A kormány minden eszközzel azon van, hogy enyhítse a sok csapást, amennyire ezt a szükséges takarékosság elve megengedi. A keleti részekben. Erdélyiben, az ipari gócpontokon kéli a legégetőbb segítség és a kormány erre nézve ujabb javaslatokat fog tenni, részben az uj árvizcsapások megakadályozására, részben az inség sújtottaknak munkával való ellátására. A jövő egyik legfontosabb teendője a köz igazgatás államosítása. Ez annyira megérett, hogy nem érti, hogyan lehet ezzel szembeszállani. Minden nemzeti, hazafias és emberi érzés tiltakozik az ellen, hogy a megyei tisztviselők továbbra is mai függő .helyzetükbe hagyassanak. Szerves kapcsolatot kell létesíteni a megyei és a központi közigazgatás között, erősíteni kell a megyei közigazgatási bizottságot és a megyei közgyűlés által választandó járási bizottságokat. Ezután kimerítően és igen meleg hangon foglalkozott a munkáskérdéssel. Hangoztatta a munkásbiztositó pénztár reformját, amely kielégítse áz igényeket. Foglalkozott a munkások jóléti kérdéseivel és ajánlatosnak tartja a társláda kitűnően bevált intézményének behozatalát ott, ahol a szakszervezetek neon kieLégitőek. Kilátásba helyezte ' a sztrájk-jog kodifikálását és hangoztatta, hogy a kormány megtesz mindent, hogy a munkásosztály jól érezze magát és hasznosan beleilleszkedhessek a magyar társad a' 'mba. Optimistának vallja magát e téren, de egyébként is bizalommal néz a jövő elé, annyival is inkább, mert a nemzeti munkapárt bizalommal, rokonszenvvel, bajtársi szeretettel áll mellette. Ezt a bizalmat és szeretetet kéri a jövőre is. A miniszterelnök beszédét igen gyakran szakította félbe a hallgatóság lelkes éljenzése és tapsa, amely a beszéd után viharosan megismétlődött. Magyarok, románok és - Ferenc Ferdinánd. — Miért Czernin lett a bukaresti követ? — (Saját tudósítónktól.) A Vossische Zeitung december 31-iki számában Magyarok, románok és — Ferenc Ferdinánd címmel feltűnést keltő cikk jelent meg, melyet az előkelő berlini lap, mint irja, „a trónörökös fölfogásával ismerős bécsi iorrásból kapott. Mivel a közlemény legelsősorban bennünket, magyarokat érdekel, főbb vonásokban itt adjuk, — változtatás és kommentár nélkül. A sok érdekes fejtegetés között, — irja a berlini lap, — melyet az utolsó delegációban hallottunk, az európai keletnek eseményei természetesen legtöbb anyagot adtak a tárgyalásra. Ez alkalommal szóbakerült Czernin Ottokár gróinak bukaresti követté való kinevezése is és az a vita. mely ez ügybén a magyar delegációban kifejlődött, figyelmet érdemel. Ezt a kinevezést a magyar ellenzék a legélénkebb elégedetlenséggel fogadta; és ha a magyar kormánypárt e kinevezést védelmezte is, meg lelhetett érteni, hogy némileg ez a párt is bizalmatlan az uj követ iránt és bizonyára minden lépését harcra kész figyelemmel fogja ellenőrizni. Czernin gróf cseh arisztokrata, aki a trónörökös külön bizalmának, sőt barátságának örvendhet; nagyon természetes tehát, hogy kineveztetése előkelő pártfogójának a kívánságára történt. A bukaresti állás betöltésekor mindenekelőtt oly emberre volt szükség, aki alkalmas arra, hogy Ausztria és Magyarország és Románia megzavart jó viszonyát ismét barátságossá tegye s ezzel megakadályozza azt, hogv Románia a hármas-szövetségnek hátat fordítva, a hármas ántánt felé forduljon, a mire Romániában egy idő óta bizonyos hajlandóság tapasztalható. Románia az esetben, ha a hármas-szövetséggel szemben, ha nem is ellenséges, de nem is barátságos magatartást tanúsítana, a habsburgi monarchiára nézve nagyon aggasztó szomszéd volna és ennek következtében Németország keleti befolyásának is nagyon komolyan veendő ellensége lehetne. Áz uj követnek tehát az a tóladata hogv Bukarestben azokkal az erőkkel. melyek a hármas-szövetség iránt ellenj-etíes szellemben működnek, szálljon szemhe és hogy újból szerezze meg a hármasszámára az irányadó körök szimpátiáját. Bizonyos, hogv éz nem könnyű föladat, mert az eljártszatt barátságot nemcsak a magánéletben, de a politikában is nagyon nehéz helyreállítani. Annak a ténynek, .hogy Czernin grói Ferenc Ferdinánd trónörökösnek bizalmasa és hogy őt a trónörökös küldi Bukarestbe, — Romániára nézve is van politikai jelentősége, ba figyelembe vesszük, hogy a trónörökösnek mi az álláspontja a nemzetiségi kérdésben. Még emlékezhetünk rá, hogy mikor a trónörökös 1909-ben meglátogatta Károly királyt, mily élénk szimpátiával fogadták őt a románok. Czernin gróf mellett szólott az a körülmény is, hogy ő róla mindenki egész bizonyossággal tudja, hogy mily kevéssé ért egyet a magyarországi és erdélyi románokkal való bánásmóddal, mert „Politisohe Betrachtungen" 'cimü brosúrájában, anélkül, hogy a magyarok iránt gyűlöletet tanúsított volna, a magyar nemzetiségi politikái igazságtalannak és tasrthatatlamhk nyilvánította. A magyar delegációbn erről a kinevezésről némelyik szónok mint a magyarság ellen intézett aggasztó támadásról beszélt. Ezzel szemben Tisza István gróf december 5-rki és 11-iki beszédében azt az óhajtását fejezte ki, hogv végre békét kellene kötni a hazai románokkal és erre való készségét is kijelentette. Ha ez sikerülne, nagyon örvendetes dolog ugy Magyarország belső állapotaira nézve, valamint abból a szempontból is, hogy -megszűnik az a veszedelem, hogy a habsburgi monarchia a román királyság barátságát elveszti. Tisza István gróf nem mindennapi államférfiú; összes politizáló honfitársait felülmúlja jelentőség dolgában és ha kijelentette is, Romániának Ausztria és Magyarországgal szemben való viselkedése és a magyarországi román-kérdés megoldása között nincs semmi összefüggés; — ő azért mégis nagyon jól tudja és megérti, hogy a Romániával való barátságos viszony nem lehet tartós, ha Magyarországon a magyarok és románok gyűlölik egymást. Mivel továbbá azt is belátja, hogy Romániának a hármas-szövefségtől való elpártolása nemcsak ártana a hármas-szövetségnek, hanem Magyarországra nézve különösen veszedelmes lehetne, valóban természetes az, hogy magyar honfitársai és a magvarországi románok között a béke helyreállítását nagyon óhajtja. A „nemzeti államról" alkotott uralkodó fölfogással a nemzetiségek \ialóságos egyenlőjoguságát nem lehet összeegyeztetni. Mindaddig, mig ez az eszme irányítja Magyarország politikáját, gondolni se lehet arra, hogy a magyar és a román nép egymással békét kössön. Szerb fölfogás a legmagyarabb Szegeden. — A görög-keletiek nyelve. —' (Saját tudósítónktól.) Néhány esztendővel ezelőtt Csernovics Agenor vezetésével mozgalom indult meg a görög-keleti vallást követő magyarok érdekében, akik olyan szomorú helyzetben vannak, hogy ezt már valósággal kultur-botránynak mondhatjuk. A görög-keleti egyháznak ötvenezer olyan hive van, aki nem tud más nyelven, csak magyarul. Ezeket vagy szerbül vagy románul tanítják a hittanra az iskolában, (és ha nem tanulják meg a hittant szerbül vagy románul, meg buktatják őket) felserdülésük után pedig szerbül vagy románul beszélnek hozzájuk a templomban és amikor eltemetik őket, még akkor is szerb vagy román beszéd és ének hangzik a sirjuk fölött. A görög-keleti magyarok valóban sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint a nemzetiségiek, melyek az egyházi életben a nyelvüket szabadon használhatják, mert erre a görög-keleti magyaroknak nincsen módjuk. A görög-keleti magyarok érdekében lelkesedéssel megindított mozgalom azonban már végképen elcsöndesedett, — legalább hirét sem halljuk, hogy e kérdésben valami történnék vagy valaki még mozgolódnék. Ugy látszik, hogy szép csöndesen el is alszik ez az ügy, melynek nemzed fontosságát itt fejtegetni igazán fölösleges. Szerencsére van azonban a görög-keleti főpapi karban oly kiváló egyéniség, aki e kulturbotránynak az egyházi jelentőségét is fölfogja és méltányolja. Mert bizonyos, hogy a görög-keleti egyház a legtöbb hívét a nyelvi nehézségek miatt veszíti el. Aki nem tud szerbül vagy románul, hanem csak magyarul, nagyon könnyen rászánja magát, hogy olyan vallásra tér át, amelynek tanítását az iskolában és a templomban az anyanyelvén hallgathatja. Léiity György dr.' temesvári szerb püspök a maga jószántából s csak egyháza nagy érdekeire gondolva, ei is határozta, • hogy szerb katekizmusát a görög-keleti magyarok használatára lefordíttatja magyar nyelvre. A fordítást Trbojcvity Petróniűsz- dr.' pátriárkái szingyel, hódmezővásárhelyi ' plébános már el is végezte és a püspök költségén ki is adta. Ezzel most már lehetségessé Vált az, hogy a temesvári görög-keleti egyházmegye területén azok a görög-keleti vallású'gyermekek, akik nem tudnak más nyelveri, csak magyarul, az iskolában magyar nyelven részesüljenek a hitoktatásban. Fájdalom, — egészen természetes! hogy ezért az üdvös cselekedetért ugy Letity püspöknek, mint Trbojevity plébánosnak heves hírlapi támadásokban van része, főként a szerb radikális-párt részéről. Még szomorúbb, hogy vannak még a temesvári egyházmegyében is görög-keleti papok, akik a püspökük akaratáról és a magyar katekizmus megjelenéséről nem vesznek tudomást. Sajnos, ezek közé tartozik a szegedi szerb plébános, Sevity Lázár is, aki szerbül egy szót sem értő szegedi gyermekeket ha görög-keleti vallásúak, arra kényszeríti, hogy az iskolában szerb nyelven tanulják a hittant. Ha ez az ország legmagyarabb városában, Szegeden megtörténhetik, — könnyen e! lehet képzelni, hogy milyen állapotok lehetnek künn a nemzetiségi vidékeken, ahol a magvarságot esetleg már csak egy pár család képviseli.