Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1914-01-03 / 2. szám
2. DÉLMA GY ARORSZA G 1914. január 3. tehetnek bennünket állandó adózóikká, miképpen vigyék el még a természetes fölösleget is máshol nem kelendő portékáikért. Most, amidőn kezd visszatérni a napfordultával gazdasági életünk tavaszának reménye, eddigi káros társadalmi betegségeinkből való gyógyulást, a hasznos munkára, a takarékosságra, egyetértő hazafiságra és egymás igazságos megítélésére való képességet kívánjuk a magyar nemzetnek újévi ajándékul. 0 ! Tisza István gróf újévi beszéde. — Visszapillantás a múltra. — A jövő feladatai. — A nemzeti munkapárt újévi tisztelgése alkalmával Beöthy László a párt törhetetlen ragaszkodásáról biztosította Tisza István gróf miniszterelnököt, aki 'hatalmas és rendkívüli hatásos beszéddel válaszolt. Mindenekelőtt visszapillantást vetett a múltra s a gondviselés iránt hálával konstatálta a külpolitikai veszélyek elmúlását, remélve, hogy a monardhia nagyhatalmi érdekeit most már békés eszközökkel lehet biztosítani. Beiügyi téren is biztató jeleket lát. Konstatálja, hogy a lefolyt két év alatt, az utolsó pillanatban sikerült erősíteni a monarchia véd erei ét Sikerült hosszabb időre megoldani a választójog kérdését és reméli, hogy a iegközelebbi választások, melyeknek időpontja már nincs messze, már az uj törvény alapján fognak lefolyni. E törvény és az uj házszabály hoszszu időre szólnak. Fődolog, hogy a parlament munkaképessége biztositva van. De ez csak a keret, melynek tartalmát csak maga a képviselőház adhatja meg. Hiszi és reméli, hogy a magyar nemzet mindig olyan képviselőházat fog választani, amely erre képes lesz. A képviselők jelentékeny része ma még vonakodik ugyan beilleszkedni ezekbe a keretekbe, ez sajnálatos kórtünet ugyan, dc szerencsére csak az ellenzéki képviselők egy részére vonatkozik és nincs talaja a nemzetben. De az ellenzéki képviselőknek ez a része is már jobb belátásra tér. A választójogi reform, az uj házszabályok tárgyalásában még nem vett ugyan részt, de ma már azon az állásponton vannak, hogy a normális parlamenti tárgyalásokban részt vesznek, megjelennek a parlamentben, nem csapnak ott botrányokat, hanem fölszólalnak. Csak egyet nem értek meg: megjelennek, alávetik magukat a házszabályoknak, az elnöknek, beszélnek, — de nem vesznek részt a szavazásokban. Az állandó összeférhetetlenségi bizottság tagjai leteszik az esküt, de már a jury tagjai nem. Hát az egyik összefér az alkotmány tiszteletével, a másik nem? Az, hogy a kormány a margitszigeti játékbankot nem engedélyezte, ugy látszik, oly borzasztó alkotmánysérelem, melyet ismételten szóvá kellett tenniök, de a vármegyei tisztviselők mandátumát meghosszabbító javaslathoz nem szóltak hozzá. És hogy védték az alkotmányt az esküdtszéki javaslat tárgyalásánál? Ugy, hogy Benedek János és Bróity Ernő fölszólaltak, semmi egyéb nem történt, pedig előzőleg Apponyi nagy ünnepélyességgel emelt óvást az alkotmánynak ebben való sérelme ellen és bejelentette a harcot. Jöttek aztán még íontosabb kérdések: a horvát kérdés, a bosnyák vasutak és mások. De ezek nem voltak már eléggé fontosak ahhoz, hogy az ellenzék részt vegyen, parlamenti elintézésükben, hanem ahelyett a legkicsinyesebb iigyekfcen interpellált! Jellemző az ellenzék viselkedésére a főrendiházban s a delegációban is, mely utóbbiba belevitte a belügyi kérdéseket, a főrendiházban pedig egyáltalában nem is folytat vitát. Kell, hogy ezek az urak hibás és következetlen álláspontjukat elhagyva, visszatérjenek arra a normális alapra, amelyre kötelességük szólítja. A'mi hivatásunk nem az, hogy meg.együk az ő kötelességüket, hanem hogy megtegyük a magunkét teljes feledékenységgel az ő apróbb izetlenkedéseik iránt, de ha lehet veiiik és'íuíkoT előzékenyen és loyalisan. És, hogy a normális állapot helyreálHiasson. szónok hajlandó megtenni minden lépést, természetesen a lényeg föladása nélkül. i Lelkes éljenzés.) Ezután előre vet pillantást, s a nemzeti erőgyűjtést jelöli meg vezérlő szempontként. Reményű, hogy az uj katonai javaslatokat a törvényhozás mielőbb elintézi, s ha nézi a megjavult külügyi helyzetet, azt hiszi, hogy most már hosszú idői-e nem lesz szükség katonai erőnk ujabb fejlesztésére. Erőgyűjtésre van szükség a nemzeti élet belső rázkodásaink megszüntetése érdekében is. A horvát kérdésről nemrég nyilatkozott, ina csak anynyit mondhat, hogy ami azóta történt e tekintetben, csak nölevi (benne a reményt, hogy sikerülni fog a .horvát tartománygyiülés jelenlegi többségével megalapozni a teljes harmóniát a két testvérnemzet között. A másik nagy kérdés, amely foglalkoztatta és ma is foglalkoztatja őt, a hazában élő nam magyar ajkú polgárok köreiben mutatkozó súrlódások. A miniszterelnök nevezetesen a hazai románok nemzetiségi pártjónak vezető férfiaival beszélgetéseket folytatott egy harmonikus együttműködés oly alapjának megtalálása érdekében, amely megóvja a magyar állam minden jogos szempontját, de lehetővé tegye a románajku lakosság kulturális fejlődését is. Az ügy ma még nincs olyan stádiumban, hogy részleteket mondhatna, csak annyit jelent Iki, .hogy ő már régen foglalkozik ezen kérdés megoldásává'. Sokkal jobban szereti a saját faját, semmint elvárná egy másik néptől, hogy az megtagadja saját magát. A hazai román jó román lebet anélkül, hogy magyar hazájával s a monarchiával bármilyen ellentétbe kerülne. Adja Isten, hogy rövid idő mylva eredményt érjünk el s eloszlathassuk a félreértéseket és súrlódásokat. Csak egyre figyelmeztet most. A megbeszélések során olyasféle aggodalmak hallatszottak, hogy a választókerületek Leosztása révén hatalmas pozicióba jutnak a románok A kerületek beosztásával éppen most behatóan foglalkozunk. Álláspontunk az, hogy ezt a munkát becsületesen kell elvégezni. A kerületek beosztásánál csak bizonyos határig mehetünk el, amelyen tulmenni megbocsátadta, Emellett állandóan megelégedett volt, megelégedetté tették a leány ölelő karjai és hálás, sokatmondó szavai: .Xeonard! Drága Leonardom!" Az élet igazságialanságai és bizarrságai ketté szakították őket egymástól; kettészakította őket az artista élet, amely nem ismer pihenést vagy nyuga mat s éhezve, fázva, sirva, nevetve komédiázza végig a világot. A vörös Linek fölvitte Isten a dolgát. Az ő nevére büszke volt a cirkusz; a férfi pedig, a régi nagyság eltörpült, eljelen léktelenedett a leány mellett. Az öregedés is ott lábatlankodott a jelene előtt. Elfordult a kacér, szemtelen leányoktól. Nem szerette hallgatni a leánvnevetésr. A leányok öltözködtek. Pántlikás, szalagos, trikóru'hájukat cicomázták; rózsáskal diszitették szőke vagy beszőkite t hajukat; diskurálgattak, énekelgettek, valami kupiéfélét dúdolgattak. Newyorkban vagy Szentpéterváron hallották . . . Kedvesek voltak, könnyelműek és felületesek, aminők a nyomorból kiszakadt leányok lenni szoktak. Li Jenkins a tükörbe nézett. Nagyon jól tudta magáról, hegy szép. Szemei villagtak, fogai fehérlettek. Elbálványozott. A tükörbe bámult, az arcába, a szépségébe, a jövőjébe, amely mögött a mindig tünedező nyomormult állott; Leonard ... A leány összeszorította ajkait . . . Megátkozta ezt az ábrándozást ... De hiszen Leonardnak éreznie kell, hogv nem valók már egymáshoz. Az igazságtalanság érzete nem bántotta, nem indították meg azok a mélységes kinok, amiket jól.evőjének okozott. Leonard! ö volt a vörös Li gyermekkora, a szegénysége, a múltja. Megborzongott. ha arra gondolt. Eszébe jutott a szülői ház London nyugati sikátorai között. Atyja ir származású dokkmunkás volí; mindig részegeskedett, gyermekei állandóan féltek tőle; kenyeret sohasem hozott számukra, annál több ütleget. Anyjuk félig agyonéihezett elvékonyult koraöreg asszony volt. A kétségbeesett buta letargia őt is az alkohol karjaiba dobta. Hányszor kellett a meleg lakóhelyet nélkülözniök! Hány hideg éjszakán kellett a Themse hidja alatt összekuporodniok. Mindennek vége lett akkor, midőn a cirkuszhoz jutott. Leonard! A vörös szépség megborzongott. Miért is nem megy már el? Szegényt nagyon kínozta a vad, hűséges viszonzatlan szerelem. A rendező csenge.vüje megszólalt. A hat „Snowy Girls" könnyedén felszökdel a színpad lépcsőjén, ök következtek. Li is készen állott a jelenésére. A kulisszák mögött találkozott Leonarddal. Az izmos ember megragadja a leány csuklóját. — Hagyj el! — kéri szinte parancsolóIag a leány. — Ne bánts, minekünk már egymáshoz semmi közünk nincs. — Mindent nekem köszönhetsz! — könyörgött a férfi a szinte fuldokló fájdalom hangján. — Én tettelek nagygyá! Miért? Miért hagysz el? A kíméletlenül nevetett: — Én nagygyá lettem, de te maradtál a régi, nyomorúságos artista. A férfi összerázkódott. Fölemelte karját, hogy reá sújtson. Szemeik találkoztak. A londoni Slumból kiragadott éhező kis lány szemei voltak azok megint. Az erős férfi karjai lehanyatlottak. — Menj! — mondta neki fájdalmas lemondással. — Mi nekünk egymáshoz semmi közünk nincs. öt perccel később már a Snowy Girls. között táncolt a vörös Li, a varieté királynője. Leonard tekintete még egyszer rátapadt a táncoló leány karcsú alakjára, fehér arcára, tüzszinü hajára. Aztán nehéz komor léptekkel kiment az irodába, hogy fölbontsa az évtizedek óta fennálló szerződést. Ebben az elhatározásban benne volt egy élet minden elkeseredettsége és fájdalma. az újonnan megnyílt Bntorokat W % bütorápuiiázában ssepezhetiinH be. és mindennemű lakásberendezési cikkeket ===== Telefonszám: 1303.== Xárfez-u.7. SZEGED.