Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-03 / 2. szám

2. DÉLMA GY ARORSZA G 1914. január 3. tehetnek bennünket állandó adózóikká, mi­képpen vigyék el még a természetes fölös­leget is máshol nem kelendő portékáikért. Most, amidőn kezd visszatérni a napfor­dultával gazdasági életünk tavaszának re­ménye, eddigi káros társadalmi betegsé­geinkből való gyógyulást, a hasznos mun­kára, a takarékosságra, egyetértő hazafi­ságra és egymás igazságos megítélésére való képességet kívánjuk a magyar nem­zetnek újévi ajándékul. 0 ! Tisza István gróf újévi beszéde. — Visszapillantás a múltra. — A jövő feladatai. — A nemzeti munkapárt újévi tisztelgése alkalmával Beöthy László a párt törhetetlen ragaszkodásáról biztosította Tisza István gróf miniszterelnököt, aki 'hatalmas és rend­kívüli hatásos beszéddel válaszolt. Mindenek­előtt visszapillantást vetett a múltra s a gondviselés iránt hálával konstatálta a kül­politikai veszélyek elmúlását, remélve, hogy a monardhia nagyhatalmi érdekeit most már békés eszközökkel lehet biztosítani. Beiügyi téren is biztató jeleket lát. Konstatálja, hogy a lefolyt két év alatt, az utolsó pillanatban sikerült erősíteni a monarchia véd erei ét Si­került hosszabb időre megoldani a választó­jog kérdését és reméli, hogy a iegközelebbi választások, melyeknek időpontja már nincs messze, már az uj törvény alapján fognak lefolyni. E törvény és az uj házszabály hosz­szu időre szólnak. Fődolog, hogy a parla­ment munkaképessége biztositva van. De ez csak a keret, melynek tartalmát csak maga a képviselőház adhatja meg. Hiszi és re­méli, hogy a magyar nemzet mindig olyan képviselőházat fog választani, amely erre képes lesz. A képviselők jelentékeny része ma még vonakodik ugyan beilleszkedni ezek­be a keretekbe, ez sajnálatos kórtünet ugyan, dc szerencsére csak az ellenzéki képviselők egy részére vonatkozik és nincs talaja a nemzetben. De az ellenzéki képviselőknek ez a része is már jobb belátásra tér. A választó­jogi reform, az uj házszabályok tárgyalásá­ban még nem vett ugyan részt, de ma már azon az állásponton vannak, hogy a nor­mális parlamenti tárgyalásokban részt vesz­nek, megjelennek a parlamentben, nem csap­nak ott botrányokat, hanem fölszólalnak. Csak egyet nem értek meg: megjelennek, alá­vetik magukat a házszabályoknak, az elnök­nek, beszélnek, — de nem vesznek részt a szavazásokban. Az állandó összeférhetetlen­ségi bizottság tagjai leteszik az esküt, de már a jury tagjai nem. Hát az egyik össze­fér az alkotmány tiszteletével, a másik nem? Az, hogy a kormány a margitszigeti játék­bankot nem engedélyezte, ugy látszik, oly borzasztó alkotmánysérelem, melyet ismé­telten szóvá kellett tenniök, de a vármegyei tisztviselők mandátumát meghosszabbító ja­vaslathoz nem szóltak hozzá. És hogy véd­ték az alkotmányt az esküdtszéki javaslat tárgyalásánál? Ugy, hogy Benedek János és Bróity Ernő fölszólaltak, semmi egyéb nem történt, pedig előzőleg Apponyi nagy ünnepélyességgel emelt óvást az alkotmány­nak ebben való sérelme ellen és bejelentette a harcot. Jöttek aztán még íontosabb kérdé­sek: a horvát kérdés, a bosnyák vasutak és mások. De ezek nem voltak már eléggé fon­tosak ahhoz, hogy az ellenzék részt vegyen, parlamenti elintézésükben, hanem ahelyett a legkicsinyesebb iigyekfcen interpellált! Jel­lemző az ellenzék viselkedésére a főrendi­házban s a delegációban is, mely utóbbiba belevitte a belügyi kérdéseket, a főrendiház­ban pedig egyáltalában nem is folytat vitát. Kell, hogy ezek az urak hibás és következet­len álláspontjukat elhagyva, visszatérjenek arra a normális alapra, amelyre kötelessé­gük szólítja. A'mi hivatásunk nem az, hogy meg.együk az ő kötelességüket, hanem hogy megtegyük a magunkét teljes feledékeny­séggel az ő apróbb izetlenkedéseik iránt, de ha lehet veiiik és'íuíkoT előzékenyen és loya­lisan. És, hogy a normális állapot helyre­álHiasson. szónok hajlandó megtenni minden lépést, természetesen a lényeg föladása nél­kül. i Lelkes éljenzés.) Ezután előre vet pillantást, s a nemzeti erőgyűjtést jelöli meg vezérlő szempontként. Reményű, hogy az uj katonai javaslatokat a törvényhozás mielőbb elintézi, s ha nézi a megjavult külügyi helyzetet, azt hiszi, hogy most már hosszú idői-e nem lesz szükség ka­tonai erőnk ujabb fejlesztésére. Erőgyűjtés­re van szükség a nemzeti élet belső rázkodá­saink megszüntetése érdekében is. A horvát kérdésről nemrég nyilatkozott, ina csak any­nyit mondhat, hogy ami azóta történt e te­kintetben, csak nölevi (benne a reményt, hogy sikerülni fog a .horvát tartománygyiülés je­lenlegi többségével megalapozni a teljes har­móniát a két testvérnemzet között. A másik nagy kérdés, amely foglalkoztatta és ma is foglalkoztatja őt, a hazában élő nam magyar ajkú polgárok köreiben mutatkozó súrlódá­sok. A miniszterelnök nevezetesen a hazai románok nemzetiségi pártjónak vezető fér­fiaival beszélgetéseket folytatott egy har­monikus együttműködés oly alapjának meg­találása érdekében, amely megóvja a ma­gyar állam minden jogos szempontját, de lehetővé tegye a románajku lakosság kultu­rális fejlődését is. Az ügy ma még nincs olyan stádiumban, hogy részleteket mond­hatna, csak annyit jelent Iki, .hogy ő már ré­gen foglalkozik ezen kérdés megoldásává'. Sokkal jobban szereti a saját faját, semmint elvárná egy másik néptől, hogy az megtagad­ja saját magát. A hazai román jó román le­bet anélkül, hogy magyar hazájával s a mon­archiával bármilyen ellentétbe kerülne. Adja Isten, hogy rövid idő mylva eredményt ér­jünk el s eloszlathassuk a félreértéseket és súrlódásokat. Csak egyre figyelmeztet most. A megbe­szélések során olyasféle aggodalmak hallat­szottak, hogy a választókerületek Leosztása révén hatalmas pozicióba jutnak a románok A kerületek beosztásával éppen most beha­tóan foglalkozunk. Álláspontunk az, hogy ezt a munkát becsületesen kell elvégezni. A kerületek beosztásánál csak bizonyos határig mehetünk el, amelyen tulmenni megbocsát­adta, Emellett állandóan megelégedett volt, megelégedetté tették a leány ölelő karjai és hálás, sokatmondó szavai: .Xeonard! Drága Leonardom!" Az élet igazságialanságai és bizarrságai ketté szakították őket egymástól; kettészakí­totta őket az artista élet, amely nem is­mer pihenést vagy nyuga mat s éhezve, fázva, sirva, nevetve komédiázza végig a világot. A vörös Linek fölvitte Isten a dol­gát. Az ő nevére büszke volt a cirkusz; a férfi pedig, a régi nagyság eltörpült, el­jelen léktelenedett a leány mellett. Az örege­dés is ott lábatlankodott a jelene előtt. El­fordult a kacér, szemtelen leányoktól. Nem szerette hallgatni a leánvnevetésr. A leányok öltözködtek. Pántlikás, sza­lagos, trikóru'hájukat cicomázták; rózsáskal diszitették szőke vagy beszőkite t hajukat; diskurálgattak, énekelgettek, valami kupié­félét dúdolgattak. Newyorkban vagy Szent­péterváron hallották . . . Kedvesek voltak, könnyelműek és felületesek, aminők a nyo­morból kiszakadt leányok lenni szoktak. Li Jenkins a tükörbe nézett. Nagyon jól tudta magáról, hegy szép. Szemei villagtak, fogai fehérlettek. Elbálványozott. A tükörbe bámult, az arcába, a szépségébe, a jövőjébe, amely mögött a mindig tünedező nyomor­mult állott; Leonard ... A leány összeszo­rította ajkait . . . Megátkozta ezt az áb­rándozást ... De hiszen Leonardnak érez­nie kell, hogv nem valók már egymáshoz. Az igazságtalanság érzete nem bántotta, nem indították meg azok a mélységes kinok, ami­ket jól.evőjének okozott. Leonard! ö volt a vörös Li gyermek­kora, a szegénysége, a múltja. Megborzon­gott. ha arra gondolt. Eszébe jutott a szülői ház London nyugati sikátorai között. Atyja ir származású dokkmunkás volí; mindig részegeskedett, gyermekei állandóan féltek tőle; kenyeret sohasem hozott számukra, an­nál több ütleget. Anyjuk félig agyonéihezett elvékonyult koraöreg asszony volt. A két­ségbeesett buta letargia őt is az alkohol kar­jaiba dobta. Hányszor kellett a meleg lakó­helyet nélkülözniök! Hány hideg éjszakán kellett a Themse hidja alatt összekuporod­niok. Mindennek vége lett akkor, midőn a cirkuszhoz jutott. Leonard! A vörös szépség megborzongott. Miért is nem megy már el? Szegényt nagyon kí­nozta a vad, hűséges viszonzatlan szere­lem. A rendező csenge.vüje megszólalt. A hat „Snowy Girls" könnyedén fel­szökdel a színpad lépcsőjén, ök következtek. Li is készen állott a jelenésére. A kulisszák mögött találkozott Leonarddal. Az izmos ember megragadja a leány csuklóját. — Hagyj el! — kéri szinte parancsoló­Iag a leány. — Ne bánts, minekünk már egy­máshoz semmi közünk nincs. — Mindent nekem köszönhetsz! — kö­nyörgött a férfi a szinte fuldokló fájdalom hangján. — Én tettelek nagygyá! Miért? Mi­ért hagysz el? A kíméletlenül nevetett: — Én nagygyá lettem, de te maradtál a régi, nyomorúságos artista. A férfi összerázkódott. Fölemelte karját, hogy reá sújtson. Szemeik találkoztak. A londoni Slumból kiragadott éhező kis lány szemei voltak azok megint. Az erős férfi kar­jai lehanyatlottak. — Menj! — mondta neki fájdalmas le­mondással. — Mi nekünk egymáshoz semmi közünk nincs. öt perccel később már a Snowy Girls. között táncolt a vörös Li, a varieté király­nője. Leonard tekintete még egyszer rátapadt a táncoló leány karcsú alakjára, fehér arcára, tüzszinü hajára. Aztán nehéz komor léptekkel kiment az irodába, hogy fölbontsa az évtizedek óta fennálló szerződést. Ebben az elhatározásban benne volt egy élet minden elkeseredettsége és fájdalma. az újonnan megnyílt Bntorokat W % bütorápuiiázában ssepezhetiinH be. és mindennemű lakásberendezési cikkeket ===== Telefonszám: 1303.== Xárfez-u.7. SZEGED.

Next

/
Thumbnails
Contents