Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-03 / 2. szám

Telefoa-czán: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN égisz évre . K 24-— félévre . . K12— negyedévre K 6*— egy hónapra K 2— Egyes tzá» ára 19 UUr. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre . K28- íéfévre . . K14.negyedévre K T— egyfcónspra K >40 Ecr«> uáa ára 19 filiár. Tclefon-száa: 305. Szeged, 19(4. III. évfolyam 2. szám Szombat, január 3. Újévi ajándék. Újév napján vigasság uralkodott hajdanában az egész társadalmon. Az áhítat szárnyán csodálatos humánus érzés melegsége forrasztott össze kicsinyeket és nagyokat. Külön a falun, a téli pihenés erőifjitó környezetében, a városokban az évi munka után a téli szórakozások hangulatában még vidámabbá lett a megújhodásnak ez a vélt örömünnepe. A külső események és körülmények sehogy sincsennek összhangban az ünnep megnyugtató eszméjével. Tavaly százezrek aggódtak, félve annak a percnek kitörésétől, amelyben a harang zúgását elnyeli az ágyúdörej, a béke tűzhelye üres lesz, csak az árnyak, a csatamezőn vérüket vesztett kedvesek árnyai lengik körül. Hiszen a villámlás, a vérzivatar ott tombolt már házunk körül. Ez a veszedelem elmúlt fölöttünk. De nem húzódott el a gyilkos, fertőzött levegő, amely a nagy égés nyomában járt. Megmérgeződött egész közéletünk; a gazdasági élet bajait tetézte a veszedelem pillanatában sem látó politikai válság, belső háborúskodás. Mintha az egyszeri embernél most sem lehetnénk okosabbak, hogy magunk paspofjuk a saját vetésünket, hogy még több kárt tegyünk benne, mint a külső jégverés. És ha már az 1912-iki ösz is valósáVörös leány. — Artista történet. — Irta: Mária Holma. » hat cirkuszi csillag nevetgélve, paj, koCjva készült az előadásra — a színlap Za rint Snowy Girls volt a közös nevük, v r-su gyermeteg növésű angol lányok Hak mind. Szemük ragyogott, az arcuk piroslott a gondtalanságtól és a testéktől. Az öltöző nagy tükre előtt Li Jenkins, -irkuszi néven a vörös Li pirosította magát. Tpazi ír szépség volt, a haja sötétvörös, a eme ragyogó, arca — ha nem volt be.®tve — finom fehér. Gyönyörű drága orchideák övezték a nagy tükröt. Mert a vö"i Li ünnepelt szépsége volt a világ mini nagyobb városának, körül is hódolták vigokkal fejedelmi ajándékokkal és ajángos csapás volt az országra, fokozta ezt az 1913-iki esztendő. Hiszen igaz, hogy elég jó közepes termés volt; de ha ez nincs, ekkor egyáltalában éhinség szakadt volna az országra. Mert könnyű azt mondani, hogy hozhatunk máshonnan gabonát. A vasút elhozza ugyan, ha Van. De fölösleg máshol is vagy kevés vagy semmi. És pénz nélkül nem hozhatjuk. A pénz pedig a lehető legmostóháhban viselte magát Magyarországgal szemben az idei esztendőben. Közismert dolog, hogy emiatt hányan buktak meg, hány kisember vesztette el nemcsak megtakaritott pénzét, hanem keresetét is. És ahol nincs pénz, ott munkát sem adhatnak, ott minden kiadást, minden vállalkozást redukálni kell. Azért lézeng ma, lesve az irgalmasság filléreit, vagy az alkalmi pénzforrást, hogy belőle néhány csöppet elfoghasson, sok-sok ezer ember s vele szűkölködik ugyanannyi család. Van okunk nemcsak a természet megszokott képéről, hanem lelki vonatkozásban is feketének nevelni, zz idei újévet. Szinte szükséges alkalom ez az újév, hogy a közelmúlt tanulságain épüljünk. Az európai béke egyelőre helyreállván, megkönnyebbültek a lelkek, tehát alkalmas idő, éppen a béke ünnepe, hogy önmagukat is vizsgálhassák. Magyarország társadalmi élete, éppen ugy, mint politikai élete ma erős bomlottsák tüneteit mutatja. Hogy az általános ideges elégedetlenkedésnek gazlatokkal mindenüt, ahol csak megfordult társulatával. A nyakán csillogó kétsoros igaz gyöngyék, magában vagyont ért. Az ajtó félig nyitva volt. Odakint nagyban készülődtek a jelenésre. Egyik-másik izomgyakorlaíokat végez. Egy szikár, hatalmas fiérfi, bámulatos erővel dob ki valami nagy vasgolyót, halvány, vonalazott arca kivörösödik a megerőltetéstől. Leonard Andrewsnek hivták. A leányok éretlen tréfákkal boszantották a mindig komoly atlétát. Ajkait összeszorította. A magába fojtott gyűlölet és elkeseredés az arcára rajzolódott. öregnek, meggörnyedtnek látszott e pillanatban az erős férfiú. Az igazi artista megvetéssel fordult mindig e fiatal lányokkal szemben, akik semmit nem dolgoztak, hanem húzták az óriási fizetést azért a haszontalan, semmi táncért meg énekért. Az atléta és a vörös Li szemei találkozdasági okai is vannak, azt éppen a közismert gazdasági válság mutatja. De nem szoktunk gondolni azokra a mélyebben rejlő gazdasági okokra, amelyek már voltaképpen pszichologikus okok, a szertelen vágyak, a ferde nevelés következményei. Ezek az okok: hogy nem tudunk sem eleget és helyes beosztással dolgozni, sem nem tudunk takarékosan élni. Ez alatt nem értjük azt, hogy lemondjunk a szükséges szórakozásokról, mulatságokról, lukszüskiadásokról. Mert a civilizáció együtt jár bizonyos fényűzéssel is, amely az egyén anyagi viszonyaihoz képest nemcsak hogy nemzetgazdasági haszon, hanem előkelő nemzetgazdák szerint még szükséges is. Ellenben nemzetgazdasági kár az, ha valaki, ami nálunk általános, első helyre teszi a lukszuskiadást, nem jövedelméhez képest méri az elköltbetőt, hanem állandóan többet költ, mint amennyit keres, amig a rendellenes életmódot birja. Az ilyen háztartásnak, mihelyt a közgazdasági viszonyokban válság áll be, össze kell roppannia. A tékozlási hajlam visz azután az irreális üzletekre, mert a futó jólétnek vagy dicsőségnek mindig sok az irigye és vágyakozója. Ha könnyű valakit megcsalni, mindig fognak többen és többen találkozni, akik ezt a gyöngeségét kihasználják. És nagyon jól tudják a külföldi üzleti világban, különösen Ausztriában, miképpen tak. A leánv hidegen, közönyösen mérte végig a férfit, akinek szemében vad szenvedély lángolt. Ismerték egymást jól mindketten. Évekkel ezelőtt Leonard Andrews valóságos éltető csillaga és dicsősége volt ennek a vándorcirkusznak, ö vette magához a kis vörös Lit, a szegény, elhagyott, kiéhezett fiatal leányt, miután a melegszívű erős ember megszánta őt London egy nyomortanyáján. Mindig az oldalán volt a serdülő, gyönyörű leányka, ő védte meg a cirkusz nyerseségei és ütlegei ellen. Nagyot sóhajtott most Leonard. Mily izgatóan szép volt már akkor is az elhagyatottságában. Éhezett volna, agyonfázott volna, ha nincs Leonard, aki állandóan vigyázott reá, mintha tulajdon gyermeke lett volna. Megvonta szájától a nyomorúságos idők utolsó falatját és a kis vörös leánynak pttges YJally ™ operaénekesnő, Qp a berlini udvari opera tagja hangversenye VRlhelmus ffenry ^ ^ — -a,- w zongoramővész közreműködésével jegím éví ianüár hÓ 13"án' esfc fél 9 órakor> a „Tisza"-szálloda nagytermében. válthatók VARNAY L. hangverseny-irodájában Szegeden, Kárász-utca 9. Telefonszám: 81.