Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-16 / 13. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szóm t 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-— félévre . . K 12-negyedévre K 6'— egy hónapra K 2 — Egyes szán ára 10 EUUr. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 - félévre . . K14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2*40 Egyes sziw ára 10 BUér. Kiadóhivatal Kárin-ate* & Telefon-szám: 305. Szeged, 1914. III. évfolyam 13. szám Péntek, január 16. Hazárdjáték. Politikai körökben élénk feltűnést kelt a Reichspost mai cikke, mely e cim .alatt: A magyar ellenzék hazárdjátéka. Lesújtó Ítéletet mond a magyar ellenzék magatartásáról, melyet most készül megkoronázni azzal, hogy megnCheziteni igyekszik a magyar kormánynak a románokkal való .megegyezést. Azt az áílitást, mely szerint Ferenc Ferdinánd trónörökös Tisza megegyezését a románokkal ellenzi, a Reichspost ostoba fogásnak nevezi. Kiemeli, mily nagy melegséggel érdeklődik a trónörökös a román nép és annak helyzete iránt, aki ennélfogva nem is kívánhatja, hogy a megegyezés érett megfontolása máról-holnapra jöjjön létre. Nyilvánvaló, hogy a magyar ellenzék a béketárgyalásokat azért gyanúsítja meg, hogy e hiresztelések piszkos hullámaiban elpusztuljon a magyarok és románok közötti megegyezés és Tisza minisztériuma megfosztassák egy ilyen politikai tett sikerétől. A Reichspost szerint, ha az ellenzéknek sikerül a megegyezést meghiúsítani, az messze visszavetné az ország belső konszolidációját és a magyarság állandó politikai elszigeteléséhez vezetne. Még a németséggel való barátkozás sem bírhat értékkel, ha együtt jár a többi nemzetiségekkel való viszálykodással Az ellenzék hazárdjátékot űz saját nemzetének boldogságával, mikor a magyar-román megegyezés ellen dolgozik. A Reichspost cikke többek között — hü forditásban — igy hangzik: A magyar ellenzék által terjesztett mende-mondák csak arra valók, hogy eltemessék vagy legalább is kísérletet tegyenek a magyar-román megyezési tárgyalások eltemetésére. Eljárásúiknak ez az egyedüli célja: a nemzetiségi békét akarják meghiúsítani. Lehetséges, hogy a magyar ellenzék kevésbé törekszik ezzel a románok iránti ellenszenvét mutatni, mint inkább lehetetlenné akar tenni egy politikai müvet, amelyet irigyel a gyűlölt Tiszakormánytól. Az eredmény azonban teljesen ugyanaz. Bármi okból teszik is lehetetlenné a megegyezést, ez oly szerencsétlenség, a mely mindenesetre súlyos kárára lesz a magyarok és románok közötti viszonynak és újból erősen hátráltatja a belső konszolidáció munkáját, legközelebbi eredménye a magyarok maradandó politikai elszigeteltsége lesz és föl lehet vetni a magyar ellenzéki politikusok előtt a kérdést: — Mily számítás alapján akarják ez elszigeteltséget kockáztatni? A románokkal ellentétben, a szlávokkal való béke hiján, a magyarokat két oldalról fenyegeti az áradat elsodorással. A magyarok reményteljes pillantást vetve a németségre, bizonyos közös ellentétékben bizakodnak. De tévednek. A monarchia németei a magyarokkal együtt bizonyára sok szolidáris érdeket követnek, de melyik nemzettel nincs ily érdekközösségben? A magyarság azonban, mely a németekkel való szövetségbe csak a horvátok, a románok, a szlávok és rutéhek gyűlöletét hozza el, a koalícióra nincs képesítve. A magyar nép javára csak az a politika szolgál, amely józanul a népállam és népszövetség szükségleteihez idomul. Minden más politika nagy változások és nagy események korszakában csak véletlenségből tengeti életét és abban a pillanatban összeomlik, amidőn ellenfelei találkoznak és egyesülnek. A mult év politikai eseményei arra tanithatják a magyarságot, hogy ennek lehetősége igen közel áll. S jaj ebben az esetben a magyaroknak. Minden más nemzet játékában bir talán még egy ütőkártyával, amelyben még bizakodhatik. A Magyarságnak azonban nem volna ilyen, ha valami állam katasztrófát idézne elő. A mostani államiság romjai között a magyarság csak meghalhat. A magyar képviselőház ellenzéke ezért tehát hazárdjátékot játszik saját nemzetének szerencséjével, 'ha a .magyar-román megegyezés ellen dolgozik. A polgári életben a hazárdjátékosokat bezárják, a politikai életben a főbenjáró bűnösök pellengéjére kerülnek. A Reichspost cikke igazán nagyjelentőségű amiatt a kapcsolat miatt, amely a trónörökös személyéhez füzi. Hogy ép ebben a sajtóorganumban jelent meg a cikk, fényesen dokumentálja egyben még azt is, hogy milyen kevés hitelt érdemelnék azok az ellenzéki híresztelések, melyek tudni vélik, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös a Szent István csatahajó vizrebocsátási ünnepségére azért nem megy el, hegy ott Tisza István gróffal kelljen találkoznia. A trónörökös lapja ma a legvilágosabban jelElkésve. Irta : Richárd O'Monroy. Ha Párisban vagyok és nem mehetek a versenyre, akkor a vasárnap a hét legunalmasabb napja előttem. Mint megcsontosodott párisi Auteul-t és Longeham-t még csak tartom valamire, de arra sohasem bírnám magamat elhatározni, hogy Chawillytoe ikirándüljak. Az északi pályaudvarról való utazás sok időt venne igénybe és amúgy sem eléggé érdekes. Itthon maradtam tehát, hogy Íróasztalomat rendbehozzam, régi papírok között keresgéilíjek és elsárgult leveleket újra átolvassak. E foglalkozásom közben, kezembe akadt egy s'ürgönytlap, melyen elegáns, arisztokratikus betűkkel a következő szöveg volt Írva: „Ghartrairr őrnagy Versailles Saint Claude avenue 17. utazásomat holnapra halasztottam, üdvözöl Jeanne." Alatta a íöladónak neve volt jelezve: „Duboisne Washington-ut 81." Hogyan is került ez a távirat az én írásaim közé! Igen. imár emlékezem rá. A postán voltam, ahol minden fülke előtt él volt foglalva a hely és én unatkozva vártam, mig rám kerül a sor. Ekkor vettem észre, hogy • véletlenül nagyon elegánsul öltözött szép alakú ihölgy mögött állók, akinek kitűnően szabott ruhája egészen elbűvölt. 'Már nem unatkoztam, hiszen volt mivel foglalkoznom: epedve vártam; mig tfelém fordulva majd elhalad mellettem.. Eközben, magas, elegáns, körszakállu ur lépett bs és egyenesen (félém tartott, aztán sziszegve 'mondta: — Mit keresel te itt? Azt hittem, már anyádnál vaígy! E hang hallatára a hölgy ijedten .fordült vissza. Teremtőm, de gyönyörű volt! Elpirult, zavarba jött, de csak egy pillanatra. A másik percben a világ legtermészetesebb hangján, felelte: — Igen, csákugyan a mamához készültem, de útközben eszembe jutott, hogy szabónömnék kellene sürgönyözni és — de még okosabb lesz, Iha (magam megyek el hozzá. Elhagyta helyét s az ur karjába fűzte kezét és nyugodtan indult kifelé. A sürgöny pedig ott maradt és az ez. Még meg sem szárad, én 'tettem rá az ita'tópapi'rt. Oh ezek az asszonyok. — gondoltam magámban és elkezdtem beírni a magam blankettáját. Alig pár sort irtam még, mikor ismét felém közeledett a kör szakállas ur. Most nagyon izgatottnak látszott és szeme vadul keresgélt a pulpituson, amely előtt én álltam. Végre megszántam és nagyon ártatlanul kérdeztem: — Nagyon sietős innivalója van uram, akkor átengedem helyemet. — De eközben erősen szorítottam blankettámmai] az itatóspapirt. — 'Nem . . . de egy hölgy azt 'hitte, higy itt feledte megirt sürgönyét . . . Olyan magasra húztam fel szemöldökömet, amennyire osalk képes valék, hogy ezzel imitáljam csodálkozásomat. Nem, itt nem maradt semmi. A körszakállas ur, maid (fölégette tekintetével a pulpitust, de végre is elment. — 'Egy szarvval több vagy kevesebb van a világon, az oly mindegy — gondoltam magamban és zsebre dugtam a szép asszony sürgönyét. Első tervem az volt, hogy elküldöm a címzettnek. Ámde, ha a hölgy n«m 'tud róla, nem fogok-e zavart csinálni evvel? ... Legjobb lesz, ha visszaszolgáltatom 'küldőjének. Az ő joga az: tenni vele, amit akar. Bementem tehát a kávéházba, átböngésztem a cim és lakjegyzéket. Dubois asszony nevét azonban sehoiseni találtam a Washingtoni-uti lakók között. De hiszen kezemben a pontos cim. 81-i'k szám. Egyenest' oda tartottam. Azon az uton egyáltalán nem volt 81. szám. Ugy látszott, az illető 'hölgy eléggé óvatos és elővigyázatos. Hol keressem tehát és hol találhatnám meg? 0 bizonyára hálás volna nekem azért,