Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-14 / 11. szám

6, iák, hogy ezzel ismét akadályt gördítenek tervük -végrehajtása elé. Kilenc óra után néhány perccel megszó­lalt a csengő és Turcsányi Elza meghagyta házvezetőnőjének, hogy készítse el e lefek­véshez szükségest arc vizel. A házvezetőnő ezt el is készítette és all-ig tiz perc muiva már be is Vitte. Amikor kijött, közölte Nick Gusztávval, hogy úrnője már vetkőzik és né­hány perc múlva már bemehet hozzá. Mielőtt1 Nick a szobába ment, Kóbori Róza törülkö­zőt adott a kezébe, hogy azzal végezzen a szép Elzával, ha sikoltozni, vagy kiabálni talál. Nick nem akarta elfogadni a törülkö­zőt és azt mondotta, hogy majd torkon­ragadja, nincs szükség segítőeszközre, de Kó­bori Róza unszolására mégis csak magával, vitte, amikor pontban féltiz órakor halk lép­tekkel benyitott az első szobába. Az első szoba sötét volt, de a mellette levő háló­szobából ki világított a villamos lámpa fé­nye. Közvetlenül mögötte lépett a szobába Kóbori Róza. Nick Gusztáv az első utcaiszo­bából egyenesen a hálószobába ment és eb­ben a pillanatban észrevette a belépőt Tur csányi Elza, aki azonban azt hitte, hogy a házvezetőnője lép be halkan az első szó-bá­ba. Amikor ágyába készült Leszállani, meg­pillantotta a férfit, melléje ugrott, hogy ki­meneküljön a szobából, de a férfi elkapta, a mire sikoltozni kezdett. Nick Gusztávnak, mint ő maga mondotta, nem volt sok ideje arra, hogy gondolkozzék, ő maga sem tud­ja, hogy hogy történt, amikor a két szoba között az ajtóban fojtogatni kezdte áldoza­tát. Nem tudott számot adni róla. hogy mit cselekedett, csak azt tudja, hogy addig nem bocsátotta el áldozatát, amíg érezte, hogy élet van benne. Mialatt ő a leánnyal dulakodott, Kóbori Róza, látva az iszonyatos jelenetet, a háló­szoba villamos lámpását is eloltotta és ami­kor már megszűnt a szobában minden zaj és a leány mozdulatlanul hevert a földön-, ak­kor gyújtotta föl ismét a villamos lámpát. Az első dolguk vott, hogy hozzáfogtak a holt­test eltakarításához. A fürdőszobából beci­pe'ték a leány hatalmas utazókosarát, bele­gyömöszölték a szerencsétlen áldozatot, rá­zárták a két Wertheim-iakatot és azután a kosarat visszavitték a fürdőszobába. Ezután kimentek a cselédszobába, ott az ébresztő­órát reggeli öt órára igazították be és ezzel lefeküdtek. Üt órakor fölkeltek és az utazókosarat kivitték a Kacsa-utcán át a Margitpartra, -a Dunáig. Útközben egy izben Kóbori Róza le­tette a kosarat és panaszkodott, hogy nem birja tovább, amire azonban Nick kijelen­tette, hogy lelövi, ha azonnal nem veszi föl újra a csomagot. Az asszony erre újra föl­emelte a nehéz terhet és úgyszólván vánszo­rogva segítette vinni egészen a Dunáig, ahol a lépcsőknél megállottak. Itt azután a hossza lépcsősoron lelökték az liiazókosarat a Du­nába, Arra természetesen nem számítottak, hogy a Dunának éppen azon a pontján, ahol a kosarat lelökték, egy cövek állott, melybe . a kosár megakadt és ezért nem eshetétt bele a vizbe. ök ezt nem vették észre és amikor a kosarat lelökték, mind a ketten az ellen kezö irányban elszaladtak. Az volt a tervük, hogy az ékszerekkel és a pénzzel, amit találnak, Svájcba szöknek, mert azt hitték, hogy onnan nem adják ki a bűnösöket. SZEMBESÍTÉS. aeiafaayabqbazáa Szemerédi Ferenc. Eddig tartott Nick Gusztáv vallomása. Ezután szembesítették Kóbori Rózával, aki azonban a szembesítés után is megmaradt állítása mellett, hogv ő a fojtogatásnál nem volt jelen és tagadja azt is, hogy a villamos lámpát ő oltotta el a dulakodás pillanatá­ban. A szembesítés után most már a det-ek­tivfőnök intézkedésére a főkapitányságnak két külön szobájában Kórody M. Béla rend­őrkapitány, Becker Ádám ren-dőrfoga'mazó és Csúszik Pál rendőrfogalmnzó megkezdték a gyilkosok részletes kihallgatását, ami csak este felé ért véget. (Saját tudósítónktól.) Alacsony, sovány ember. Vékonyka bajusza gyér, az álla erő­sen rostás, nem abonálhatja magát heti két beretválkozásra sem. Színehagyott, rongyos kabát gombolódik -feszesen zömökös dereka köré. Piszkos'nyaka egészen .csupasz és bár­mily mélyen igyekszem a kabátja alatt kere­sett ruhadarabokba beletekinteni, egyéb ruhá nak semnni nyomát se tudom ott felfedezni. Ugy látszik, derekán felülre ebben a tizenkét fokos fagyasztó hidegben nem jutott más ru­hadarab. Ilyen primitív az emiber egész ru­házata, célszerűtlen és a hideg ellen alig vé­dő. Dus haja a homlokán kétfelé is 110: fölfe­lé és az arc irányában. Fodrász ollója nem hozhatta rendbe és amint a növés két irányát határozottan elválasztó vonalat nézem, eszembe j-ut egy vicc, amely mostanság a nyo nunkban van mindig: mit jelent ez a vonal? Elválasztja a fejedben a vizet; az egyik rész az üstöké, a másik a nem üstöké, Szemerédi­liez aligha jutott el ez a viz-viec. ö alázatos. Kirongyolódott sapkáját a másik emberfia előtt — -aki most rendőrkapitány —a földre teszi. Nagy fejével katonásan figyel a kérdé­sekre. Lapos arcán széles szája értelmes vála­szokat. ad: ez a lerongyolódott, éhes, hidegtől reszkető és teljesen züllött külsejű ember még pontosan emlékszik, mikor született, hol; mikor lopott, hol;' mennyire Ítélték el és mire. Vacog, amikor a rendőrtiszt elé állit­ják. — Fázol? — kérdi a rendőrtiszt. — Hogyne, kérem — feleli Szemerédi. — Nem fűtenek odalenn? — Én a folyosón álltam folyton. — Persze, nem voltál letartóztatásban. Erre elmondja ez a rongyos ember: A Mikszáth Kálmán-utca 8. számú házban la­kom az istállóban. Ágyam a szalma és a trá­gya. Mikor az este haza mentem, ittas vol­tam. Lefeküdtem, cigarettát sodortam és -szini kezdtem. Ittas voltam. A szalma meg­gyulladt.. Próbáltam eloltani, de nem tudtam és okkor segitséget hívtam. Vallomását elébe tárják és aláíratják ve­le. Következik a nacionálév4Érdekes. Szeme­rédi 1876. március 19-én született, Szegeden. Tudja apja, anyja nevét. Harmincötéves és háromszor volt (büntetve. Először lopás bűn­tettéért hat hónapi börtönre, egyszer-egyszer cisebíb dolgokért néhány napi fogházra. Most vár rá a negyedik büntetés .gondatlan­ságból okozott -tűzesetért. Nem veszi szivére a dolgot. Most szabadon bocsátják. És mire elitélik — gondolhatja: bárcsak jövő télre lenne — minden jobb lesz, mint ahogy most van, csak cigarettát neon sodorhat. Szemerédi elmehet. Fillér nélkül, fázva, vacogva, az ilyen napszámosnak déltájban • már nem igen nyílik munkaalkalom, miből vesz dohányt; kis melegítő pálinkát, egy da­rab kenyeret és szalmát, trágyát az elmuit éjjelen megégett helyett. Megkérdem a rend­őrtiszttől, hogy adhatok-e Szomerédinek egy koronát. Hogyne. Oda akarom adni. Nem fo­gadja el. — Ne okoskodjék — mondom. Hiszen ha innen kimegy, egy darab kenyérre valója se lesz. Nem akarja elfogadni. Rászól a rendőr­tiszt: — Na fogadja el. Igy sgives hivatalos asszisztálással sike­rül neki juttatnom a koronát. Szemerédi Igazgató VAS SÁNDOR Telefon 11-85 : 1 itt, fis I Ü! a főszerepben. * ffimtragédia 5 felvonásban. vvvvv vvvv vvv vv V Helyárak mint rendesen. Előadások; 5, 7 és 9 érakor vasárnapd.u. 2-től éjjel 12 óráig.

Next

/
Thumbnails
Contents