Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-14 / 11. szám

megköszöni és elmegy. Amikor e sorok Íród­nak, talán, már elpáJinkáata. Nem az ő bű­ne. A miénk, nmiiiminnuiuiiuiuiuiuwntmmuini H I R^E IC Szegedi kalendárium. AZ IDŐJÁRÁS: A meteo­rológiai intését jelentése szerint: Hűvös idő várha­tó, legfeljebb délen némi havazással. — Sürgöny­prognózis: Hideg, délen el­vétve csapadék. — Déli hő­mérséklet: 6.8 Celsius volt. A VÁROSHÁZÁN valamennyi hivatal ban délelőtt 8 órától délután 2 óráig van hi­vatal. A polgármester betegsége miatt nem fogad. A főkapitány fogad 72—2 áráig. A TÖRVÉNYSZÉKEN, táblán, a máv. üzletvezetőségnél és a munkásbiztositó-pénz­tárnál reggel 8 órától délután 2 óráig van hivatal AZ ÁLLAMI GYERMEKMENHELYEN délelőtt S órától, délután 2 óráig van hivata­los óra. Állandó ügyeletes szolgálat. Betegek látogatása délután 2 árától 3 áráig. KÉPKIÁLLÍTÁS a régi csongrádi pa­lotában. Nyitva délelőtt 9 órától, délután 6 óráig. A KÖZKÓRHÁZBAN: a beteglátogatási idő délután 1—3 óráig tart. VÁROSI SZÍNHÁZ: Délután félnégy­őrakor ifjúsági előadás: A cigánybáró ope­rett. Este 8 órakor: Az utolsó csók, színmű. URÁNIA SZÍNHÁZ: Délután 5 árától kezdve este 11 óráig: Nebántsvirág, operett. Három részben, VASS-MOZI: Délután 5 órától kezdve este 11 óráig: Ég a cirkusz, artista dráma 3 felvonásban. KORZÓ MOZI: Az előadások tartanak délután 5 órától kezdve mte 11 ómig: A kék egér. EDISON MOZGÓ: Az előadások tarta­nak délután 5 órától este 11 óráig: A királynő, dráma 12 felvonásban. Az Országos Munkapárt elnöke a sajtórel'ormróU (Saját tudósitónktól.) A Biharmegyei és Nagyváradi Újságírók Egyesülete vasárnap tartotta közgyűlését Nagyváradon a város­háza dísztermében. Az egyesület elnökévé Telegdy József képviselőt választották, aki Marton Manó ügyvezető elnök üdvözlő sza­vaira a többi közt ezt mondta: — A sajtótörvény megalkotása, annak szüksége, hogy a sajtóviszonyok ziláltsága, a becsületes újságírás nemes hivatásának biz tositása törvénnyel rendeztessék, nem uj ke­letű kérdés. Azt nem a mai kormány és nem o ma uralmon lévő párt eszelte ki. Évek hosz­szu során át kísértett ez a kérdés és a leg­különbözőbb pártok és kormányok foglalkoz­tak a sajtóreformmal. Éppen ez bizonyítja, hogy ez a kérdés érett a megoldásra. Megkí­vánja ezt a tisztes újságírás érdeke, épp ugy, mint a közönség érdeke. Természetes, hogy olyan javaslat tárgyalása, mely sok kényes érdeket érint, emócióval jár és hogy a mosta­ni törvényjavaslat tárgyalásánál az emóciók tulnagyok, hogy a pártszenvedelem izzón lo­bog, az csak sajnálatos, mert igen nagy szük­ség lenne arra, hogy ezt a javaslatot a legna­gyobb objektivitással tárgyalják mindkét fél érdekében. Kívánatos lenne, hogy ennek a ja­vaslatnak tárgyalásánál az egyik párt ne sze­resse, a másik párt ne gyűlölje olyan nagyon az újságírókat. Meg vagyok győződve, hogy ha ebből a javaslatból törvény lesz, ennek csak preventív 'hatása lesz. Ugy hiszem, en­nél a kérdésnél sem a törvény holt betűje lesz hivatva a bajokon segíteni. A sajtótör­vény csak egyik eszköze lehet annak, hogy az újságírás szertelenségei, kinövései meg­szűnjenek, de végleg csak a társadalom és maguk az újságírók szüntethetik meg az anomáliákat. Mikszáth Kálmán ötlete jut eszembe. Az ő társaságában beszéltünk egy politikusról, akit mi igen kiválónak és igen tehetségesnek tartottuk s csodálatos módon nem érvényesült. Hja, kedves barátaim, mondta a nagy palóc, hiába a jó szakácsné, ha nem szeretik a főztjét. Hátha a t. közön­ség, a nagy társatínlom, megelégednék az uj­ságirás konyhájának egészséges, normális kosztjával és nem kívánna az újságíróktól paprikás és egyéb izgató, fűszeres szellemi táplálékot, akkor az újságírók Ls hamarább alkalmazkodnának a közönség finomabb Íz­léséhez. De ma mit tehet a szenzációra, le­leplezésekre váró közönség igényeit kielégí­teni akaró újságíró? Hisz, ha a riporter be­jön a szerkesztőségbe és jelenti, hogy mi­lyen hasznos, humánus, kulturális intézke­déseket tett egy főszolgabíró vagy a tudo­mány szenzációjaképp hozza, hogy a gre­enwichi csillagvizsgáló állomáson milyen uj csillagot fedeztek föl, bizonyos, hogy a kiadó kikacagja és megmagyarázza neki, hogy nem ez kell a magyarnak. Arról irjou, hogy a ma gyar-román határon hol és mikor találkozott Tisza István a román királlyal és mikor ad­ta el a hazát. És hogy kik voltak a közvetí­tők és kijárók és mennyit kaptak. Mert ez kell a magyarnak. Hát tisztelt uraim, azt küzdjük ki egyesült erővel újságírók ás tör­vényhozók, hogy ne ez kelljen a magyarnak! Mert minden józan magyar ember tudja, hogy Tisza István, Andrássy Gyula, Appo­nyi Albert vagy Károlyi 'Mihály gróf meg tudnának halni a hazáért, de a hazát sem­mi áron el nem adják. És ha a társadalom nem kívánná az ilyen politikai gyűlölségből eredő szenzációk, szertelenségek megírását, az újságíró is bizonyára szívesen térne el et­től és irná helyette a komoly, igaz, kulturá­lis értékű cikkeit. Azért kell harcolni az egyesületbe tömörült újságíróknak is, hogy a szabad magyar sajtó hivatását megértse és jobban méltányolja a közönség és teljesítse kötelességét azokkal szemben, akik éjjel és nappal minden erejükkel és tudásukkal az ő érdebét szolgálják. íMeg vagyok győződve, hogy ha a társadalom több szeretetet, becsü­lést ás méltánylást fog tanúsítani a nehéz ós nemes hivatást teljesítő lujságcró munkája iránt, akkor hóditő és fölvilágosító, nem pe­dig félelmes eszkösz lesz a toll kezükben. És hogy az legyen, azért szivrvel-lélekiket, leg­bensőbb meggyőződéssel vagyok kész har­colni az újságírók táborában. A városháza nagytermét zsúfolásig meg­töltő közönség lelkes éljenzéssel fogadta Te­legdy beszédét. — Szoclálisták csöndes tüntetése. Bu­dapestről jelentik, hogy ma este a szociál­demokraták tüntető fölvonulást tartottak a fővárosiban. Ugy tervezték, hogy a parla­ment elé vonulnak, de ez a tervük nem igy valósult meg. Ugyanis a rendőrség már a ko­ra délutáni órákban megtette a szükséges in­tézkedéseket és a parlamentbe vezető ut­cákat megszállotta. Este félnyolc órakor vo­nultak föl mintegy ezerötszázán a Váci-ut­cán és a Váci-köruton s amikor megtudták, ihogy a képviselőház elé nem vonulhatnak, csöndesen és minden rendzavarás nélkül szétoszlottak. Rendőri beavatkozás sehol nem következett he. — Kossuth gyógyulását remélik. A tegnapi hirek alapján már attól tartottak Kossuth Ferenc hozzátartozói, hogy a soka? szenvedett politikus nem bírja ki betegsé­gének kámáulásáit, azonban Kossuth Ferenc rendkívül erős szervezete, ugy látszik, isimét megbirkózik a bajjal és le is győzi. Tegnap a legveszedelmesebb pillanatok a házasság­kötés után következtek, amelynek izgalmai erősen hatottak a betegre. Mihelyt véget ért a szertartás, Kossuth annak a kívánságának adott kifejezést, hogy pihenni akar és a je­lenlévők valamennyien eltávoztak a szobá­ból. A délután folyamán alkalmazták Kos­suth nái a Katzenstein-féle mesterséges táp­lálást és ennék a segítségével némi tejet jut­tattak a szervezetébe. Estig igen aggasztóan telt az idő és ujabb konzuliimiot is tartottak. De éjfélne javult a helyzet, amennyiben meg­indult a bölmüködés, ami után Kossuth Fe­renc némi táplálékot, tejet és feketekávét vett magához és utána elaludt. Az álom reg­gelig tartott. Kedden reggel kHenc Órakor meglátogatta a beteget Malter báró egyetemi tanár, akinek a vélekedése szerint, noha Kossuth Ferenc állapota még fölötte súlyos, de azért határozottan jobb, mint tegnap volt és feltétlenül remélhető, hogy meggyógyul. Ma már ismét alkalmazták a Katzensteim­féle mesterséges táplálást, ami azért szük­séges, mert Kossuth a száján keresztül nagy gyöngesége miatt nem igen tud táplálkozni. Reggel távirat érkezett Kossuth Lajos Tó­dortól, aki jelentette, hogy holnap reggel ki­lenc órakor Budapestre érkezik. Déli tizen­két órakor ujabb konzíliumra gyűltek össze Kossuth orvosai, nevezetesen Müller báró egyetemi tanár, Herzel báró egyetemi tanár, Ritoók Zsigmond professzor, valamint Bu­day Leó kezelőorvos. Kossuth Ferenc álla­pota iránt ma is, de főként tegnap rendkívül sokan érdeklődtek. A képviselők egész sora kereste föl, azonban a beteg szobájába senki be nem juthatott, inert Kossuth Ferencnek egyáltalán nem szabad beszélnie. Telefonon két izben is érdeklődött a beteg állapota iránt Tisza István gróf miniszterelnök, valamint Sándor János belügyminiszter. Délben, a fkortziliuím alaljt Kossuth lakásán 'tartózko­dott Apponyi Albert gróf is. — A horvát bán replikája. Zágrábból je­lentik: Az országgyűlést kedden délelőtt fél­tizenegy órakor nyitotta meg Medakovics dr. einök. A formaságok elintézése utánSfcer­lecz Iván báró bán jelentkezett szólásra, hogy válaszoljon az ellenzéknek tegnapi be­széde közben tett megjegyzéseire. Ellenzéki részről azt kiabálták ugyanis a többséf felé, hogy miért nem beszél a bán a kormánynak az országgyűlés többségéhez való viszonyá­ról. A bán mai beszédében kijelentette, hogy a válságot a horvek-szerb koalíció támogatá­sával sikerült megoldania és hogy továbbra is számít a horvát-szerb koalíciónak, mint a első kézből, nagy választékban csakis az TIsza-Lajós körút 19. szám alatt kaphatók, aMtteg réailaffizttfei* Szerda n

Next

/
Thumbnails
Contents