Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-14 / 11. szám

2. DÉLMAG Y AROBSZAG 1914. január 14. Milliárdosok bankja. (Saját tudósítónktól.) Miről álmodozik nálunk a pénzpiaccal tőkéjét elhelyező, vagy kölesöntvevö viszonyban levő ember? Emelkedő osztalékról és leszálló kamatlábról. A jámbor adós, akit lassan ugy eltemetnek a váltók, hogy egyik lejárattól a másikig lélekzetet is alig tud venni, türelmetlenül lesi a híradást: mikor enged a magas kamatláb egy-egy fél százalékot, mikor enyhülnek azok a feszült pénzviszonyok, amelyekben ő — az adós — feszül meg legjobban. És a tőkés — aki kis vagy nagy vagyonát részvényekbe fektette, azt tanulmányozza közgazdasági rovatból, mérlegekből, szállongó hírekből, vájjon kap-e több osztalékot és mennyivel a tavalyinál; több osztalékot, talán kárpótlásul annak az izgalmas remegésnek, melyet egy esztendő alatt, háborús hetekben átélt. Ezek a mi pénzügyi álmaink, apró, szegényes, koronás álmok, amelyek elfakulnak, eltűnnek a káprázatos, gigászi amerikai pénzálom mellett. Az oceánon túlról, ahol mindén szinte fantasztikus .méreteket ölt, most is olyan tervet hirdetnek, amely még tervnák is gyönyörű. Milliárdosok fognak össze és száz meg ezer milliókat halmoznak föl, hogy uj bankokkal árasszák el Amerikát. Olcsó kaimat, kis kölcsönök, apró emberek, kezdő iparosok, kereskedők segélyezése ezzel a szándékkal indul bele a sajátságos tömeges bank alapításba egyelőre három milliárdos. A gondolat annál érdekesebb és szebb, mert épen Amerika a hazája a minden kis vállalkozást megemésztő moloclhoknak. Az apró kereskedőt elnyeli, megfojtja a nagy áruiház, az iparost a gyár, az áruházat, ha magában áll, a gyárat, ha apróbbacska — csak néhány milliós — 'elsöpri, magába olvasztja a tröszt. Milliók: ez odaát nem biztos álap, megingathatatlan vár; ott milliárdok beszélnek . . . ' Valahol — ugy látszik — mégis hiba keveredett a pénzhegyek halmozódásába, hogy maguk a milliárdok urai letördösnek néhány ezer milliós szikrácskát a hegyből és eldarabolják erre-arra apró embereknek Is hozzáférhetően. A milliárdosok bankjai, ahogyan tervezik őket, inkább jótékony intézmények lesznek, mint bankok, vagy legalább is altruista bankok — persze nem a szó nálunk kompromittált értelmében. Lehet-e szebbet elképzelni, mint azt a montanni, daytani, clevelandi, mac-keesporti bankot — a milliárdos bankók egyikét — ahol két kézzel osztják a pénzt az arra érdemes bussinesman-nek olyan kamat mellett, ami egyszerűen. nevetséges ... • Eddig tart az amerikai álom. Mint minden álomra, erre is fölébredésnek kell következnie és óbred'ezés közben az a gyanú támad bennünk, hihetetlen — pénzügyekben meg épen hihetetlen magyarokban: talián-talán nem is olyan nagyon önzetlenek, altruisták, jótékony bankért rajongók Ástor, Carnegie és Rosenwald, amikor olcsó kamatot hirdetnek a boldog amerikaiaknak, továbbra is megmaradnak jó, okos, uj milliárdokat szerző pénzembereknek és végűi tiszteletreméltó üzletet csinálnak jótékony bankjaikkal. Ám még ennél az üzletnél sem jár rosszul a könnyű kölcsönhöz jutók serege és a milliárdosok bankija még igy is távoli, fantasztikus, szép álom. nekünk. Az osztrák politikai helyzet. Bécsből jelentik: A tegnap éjjeli megegyezéssel kölcsönösen elintéződött az osztrák birodalmi gyűlésben a konfliktus az urakháza és a képviselőház között. Megmaradt azonban a parlamentnek egy másik, sokkal súlyosabb baja: az őbstrukció. A cseh pártok, különösen az agráriusok, folytatni fogják eddigi obstruálo taktikájukat. Stiirgkh grófnak a képviselőházban nincs megbízható többsége, mer't különben legyőzhetné az obstrukciót. A parlamenti körök azt következtetik, hogy a Stürgkh-kabinet a legközelebbi delegációt már nem éri meg. tűzni a kormos falevelek közül az állomás nevét. Valami szolgaiéle elvezetett a legközelebb: korcsmába. Miután rendbe szedtem magam valamennyire, nagy sétát tettem a mezőn. Szabadnak és boldognak éreztem magam. mintlha valami nagy betegségből gyógyultam volna ki. Egy percig sem gondoltam többé a kedvesemre, aki azóta bizonyára rosszkedvűen és durcásan ébredt föl a vasúti kocsiban. Elég pénze volt ahhoz, hogy visszatérjen drága anyjához, az altiszthez, aki nevelte, akár az ördöghöz is mehetett; ha ugy tetszik — részemről nyugodt lehetett. Téli. tüdővel szívtam magamba az erdő illatát, amely sohasem volt ilyen kék. Balzsamos szellő lengett körül; ez a magányos séta kimondhatatlan gyönyörrel töltött el. A korcsmában bejelentettem, hogy néhány napig itt maradok, mire a vendéglősné bizalmasan elmondta, hogy egy párisi ember, valami író, három hónapig lakott nála az elmük nyáron. Szükségtelen önnek elbeszélnem, hogyan ismerkedtem meg Évával. Mme Sarcellysvel. Kitalálta ugyebár, hogy ő volt az a fiatal leány, akit a kis ház ablakánál öltözködni láttáim. ö busz éves völt, én harminc; az atyja a kis falu orvosa. Szeptemberben megvolt az esküvőnk; azután megvettem ezt a házat és azóta itt élünk. Nagyon regényesnek találja? Gondolja meg, hogy rokonaim nem voltak, a kedvesem megfosztott barátaimtól; is; olyan szabad voltam, mintha egy puszta szigetén éltem volna. Uj életet kezdtem, ez az egész. Egyszerű történet és mégis különös. Most pedig menjünk aludni . . . Néhány lépést tettünk még a csöndes kertben. M. de Saroellys egy szót sem szólt többé. A hold lassan úszott az égen, mint egy ezüstlabda, amelynek láthatatlan szálát ml tartjuk a kezeinkben. Kétszáz munkanélküli a varosházán. — Munkát kértek a helyettes polgármestertől és a főkapitánytól. — (Saját tudósítónktól.) Kedden délelőtt a szegedi munkanélküliéknek hatalmas serege vonult föl a városházára, hogy munkát kérjenek a hatóságtól, mert az éhínség veszedelme fenyegeti őket és családtagjaikat. Varsandán László, a szegedi szociáldemokrata párt titkára vezette az elkeseredett, szomorú sereget, amely tehetetlenül lázongott a városháza folyosóin. Kétszáznál is többen vol: tak a fölvonuílók, akik mielőtt a városházára jöttek, a Munkás-Otthonban gyűltek össze. Ott tanyázik mostanában a munkanélküliek legnagyobb része, ott' melegedő szobájuk van a pártkassza filléreiből. Nemrég — amint megírtuk — a Munkás-Otthon fűtésére fát kértek a várostól, de a tanács elutasította okét azzal az indokolássá, hogy — nincsenek alapszabályaik. Varsandán párttitkár erre ujabb kérvényt terjesztett a tanácshoz, mellékelte a Munkás-Otthon alapszabályait s valószínű, hogy ezek után a tanács nem gördít akadályt a kérelem teljesítése elé. A Munkás-Otthonban tartott gyűlésnek az volt a célja, hogv a munkanélküliek pontokba foglalják, hogy mit kívánnak a hatóságtól. Itt mintegy négyszázan jelenték meg s a gyűlés elnökévé Pálfy Jánost választották meg. A határozati javaslatot Varsandán László terjesztette elő, amit a munkahélküliek gyűlése egyhangúlag elfogadott. Ezután vonult a hatalmas sereg a városháza elé. Varsandán párttitkár egy kisebb küldöttséggel Somogyi Szilveszter dr. főkapitányt kereste föl. akinek a küldöttség előadta a munkanélküliek idejövetelének célját. — Miután a munkanélküliek demonstrációja — mondotta a főkapitány — a város egyetemének szól, majd a közgyűlési terembe hivatom a helyettes-polgármester urat, odavonuljanak föl valamennyien. A főkapitány intézkedésére megnyitották a városiháza mindkét oldalkapuját s a kébtóázfonyi tömeg bevonult a közgyűlési terembe. Pár perccel később a pódiumon megjelent' Bokor Pál helyettes-polgármester és Somogyi Szilveszter dr. főkapitány. Varsandán László intézett beszédet a munkanélküliek nevében a helyettes-polgármesteiiliez. Azért keresték föl — mondotta — a munkanélküliek a helyettes-polgármestert, hogy a város tanácsától a közmunkák mielőbbi megkezdését: s a munkanélküliek nyomorának enyhítésére segély kiutalását kérjék. Nem alamizsnát várnak — jelentette ki a szónok határozottan, — hanem munkát! Dologgal akarják f ön tartani családjukat. Hosszú ideje szünetéi1 már a munka csaknem minden vonalon s valóságos csoda, hogy a munkanélküliek ezrei mégis fönn tudták tartani magukat, hogy éhen: nem pusztultak el s a családjuk koldulni nem meni'. Ezt ezideig a szakszervezetnek köszönhették, de most már kimerült a szakszervezet segélyalapja is s a leselkedő nyomor élői oltalmat most már csnk a közmunkák gvors megkezdésétől- remélhetnek. Ezzel Varsandán átnyújtotta a munlkanélküliék memorandumát, amelynek három legfőbb pontja a következő: 1. A munkanélküliek kérik a hatóságot a közmunkák megkezdésére. 2. A munkanélkülieket lássák el ingyenkenyérrel és tejjel. 3. Keressen módot a hatóság arra. hogy téli időben intézményesen gondoskodjék a munkanélküliekről. az újonnan megnyílt Bútorokat , , „ , W mMüiMan mPGZhefttnk Be. és mindennemű lakásberendezési cikkeket = Telefonszám: i303.= Xárfcz-tt.7. SZEGED.