Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-13 / 10. szám

ifl4. január 13, 1 4l'.tata. lgsli Mágnás Elza gyilkosai. (A budapes i rendőrség kiderítette, hogy rablógyilkosság áldozata Turcsányi Elza s a tetteseket már le Is tartóztatta.) (Saját tudósítónktól.) A legizgalmasabb esete volt évtizedek óta a budapesti rendőrségnek az, amelyet1 ma — bárom napon bellid — fényesen kinyomozott. Szombaton egy női holttestet találtak Budapesten, és a rendőrség csak ma délben tudta 'megállapítani, hogy ki az áldozat. A nőt Turcsányi Emfiának ihivják, nevezetes alakja volt az 'éjszakai világnak és aki gyakrabban megfordult a mulatóhelyeken, most elképedve vette tudomásul a lapokból, hogy a Duna Vizében kosárba gyömöszölt holttest nem másé, mint a jól ismert szép szőke leányé, akit a mágnás Elzának nevezett az egész Budapest. Délben tudták meg, hogy ki a 'meggyilkolt nő és estére már le is tartóztatták a gyilkosokat: Lits Gusztáv foglalkozás nélkül élő munkás, valamint Kóbori Rózsi házvezetőnő személyében, akinél az áldozat lakott. Cinkostársuk is van, Láng Mihály munkás, aki azonban a rablógyilkosságban nem bűnös, hanem csak az ékszerek tu'ladásában vett részt. Az esetről ez a tudósítás szól: Az áldozatot legelőször Keresztessy Gyula rendőrkapitány sógornője ismerte föl. Keresztessy tegnap este hazavitt egyet azokból az arcképekből, amelyet a de.ektivek a rendőrség minden tagjának kiosztottak. Vacsoránál a rendőrkapitány vendégül látta a sógornőjét is. Mikor a kép elő került a rendőrkapitány zsebéből, az egész család érdeklődve nézegette. Egyszerre csak Keresztessy sógornője igy kiáltott föl: — Hiszen ez az Elza! — Miféle Elza? — kérdezte meglepetve a rendőrkapitány. Sógornője erre elmondta, hogv évekkel ezelőtt, mikor még a Margit-körut 42. számú házban lakott, a szomszédságban lakott egy Turcsányi Elza nevü feltűnő szépségű szőke leány, aki akkor már éjjeli mulatóhelyek csillaga volt' é.s igen vidám életet élt. A szomszédok, különösen a hölgyek, asszonyi kíváncsiságból sókat nézegettek át a függöny mögül a Turcsányi Elza lakásába, ö Hí át még miindig egész tisztán emlékszik a leányra és határozottan állíthatja, hogy a Dunában talált' áldozat arcképe föltétilenlü a szőke leányé. Az áldozatban Tarján Vilmos. Az Est munkatársa is fölismerte Turcsányi Elzát. Az újságíró vallomása alapján indult el a rendőrség határozott irányban és tényleg a helyes nyomon. Érdekes, hogy ugyanakkor ugyanerre a nyomra más oldalról is rávezették a rendőrséget. Még tegnap este történt, hogy a rendőrségen megjelent Turcsányi Ferenc Könyvkötősegéd és elmondta, hogy testvére. Turcsányi Emília, pénteken eltűnt Budapestről és azóta senki nem látta. Az adatok teljesen összevágtak és Keresztessy nyomban megbízást kapott, hogy a kutatást megkezdje a leány lakásán. Keresztessy Gyula rendőrkapi'ánv, Czibor rendörfogabnazó és Turcsányi Ferenc délelőtt tizenegy órakor elmentek a Margitpart 46. számú házba, hol a leány lakott. A házfél ügyelőnéhez fordultak fölvilágositásért, aki várakozáson felül egybehangzó feleletet adott. Elmondotta, hogy Turcsányi Elza pénteken otthon ebédelt. Szerény • menüt evett végig: gombalevest, sárgarépa-főzeléket és körtét. Jóval ebéd után, már estefelé, két ur kereste föl a leányt. Turcsányi Elza azokkal együtt távozott. Lenn magánautomübij várta őket ; azt mondották, hogy KJs-Cellre mennek automobilozni. Azóta a leányi nem látták. Teljes bizonyossággal megállapították, hogy a meggyilkolt nő nem más, mint Turcsányi Emília, aki az orfeumi pályán a szeb ben hangzó Elza nevet vette föl. Fölpróbálták a holt'/estre a hazulról elhozott harisnyát, cipőt és keztyüt: — valamennyi ruhadarab kitűnően ráillett. De még ezt a bizonyosságot is megtoldották egy egészen kétségtelen bizonyítékkal. Turcsányi Ferenc még mielőtt a holttestet látta volna, elmondta, hogy a testvérének az egyik karján szerencsefoltok vannak. A rendőrkapitány most konstatálta, hogy a holttest balkarján apró májfolt látható. A könyvkötősegéd, mikor ezeket a fokokat megmutatták neki, csak még határozottabban ismételhette, amit addig is teljes bizonyossággal állított: a meggyilkolt nő az ő testvér nénje. A rendőrség délután kihallgatta a sok jelentkezett tanú köziil Olsuch Krisztinát, aki a meggyilkoltnak barátnője vollt és elmondotta, hogy tudja, milyen briltiáns ékszerei voltak Turcsányi Elzának. Olsuch szerint hatvanezer korona értékű ékszerek tűntek el s el is mondotta, milyen és mennyi értékű brilliáns és gyémánt. Lehrerné nevű szakácsnő azt vallotta, hogy a fürdőszobából hiányzik Turcsányi Elzának egy nagy kosara. (Ezt találták meg, benne az áldozat hulláját.) Tehát minden jel szerint a Margit-körúti lakásban történt a gyilkosság és onnát vitték el a Duna partjára. Egy 'tisztiszolga szerint a házvezetőnő szombaton hajnalban gyanúsan viselkedett: többször kikémllelt az utcára. A házvezetőnő Kóbori Rózsi. Közben délután, egyik Dob-utcai zálogházban megjelent egy munkás s egy drága ékszert akart elzálogosít ami. Száz koronát kért' az ékszerész bámulatára, mert az ékszer — briUiánsok — legalább ötezer koronát ért. A munkás elmondotta, hogy Láng Mihálynak hívják, az ékszer nem az övé, hanem a szomszédos kávéházban ott van a tulajdonos. A rendőrök azután, elfogták Láng Mihállyt és akit megnevezett, Lits Gusztávot. Bevitték a főkapitányságra. Megálíapitották, hogy Lits a szeretője a házvezetőnőnek, Kóbori Rózsinak. A személyleírás is ráillett ugy Kóborinál, mint Litsmél azokra, a kik szombaton a kosarat vitték a Duna felé. Az ékszerről kiderült, hogy Turcsányi Bizáé volt! Amikor Li'tset megmotozták, több ékszert talállak nála, mind a mágnás Elzáé! Igv nem tagadhattak tovább és csakhamar ugy ő, mint a házvezetőnő beismerte, hogy ők ölték meg Turcsányi Elzát és ők dobták a Dunába. Az ékszereket elrabolták. Azt is elmondották, hogv Láng Mihály nem vett részt a rablógvükosságban. hanem az ékszerek elzálogositási műveletébe akarták, mint ismerősüket, bevonni. A rablógyilkosokat természetesen letartóztatták. A rendőrségen megállapították a leány eddigi élete folyását'. Turcsányi Elza híres lány völt az éjjeli világban. Igen hamar kezdte, már a millenium évében pincérleány volt. De hamar sokra vitte. Nagy szépsége és intelligenciája ezen a pályán sem maradhatott véka alatt. Egymásután, sőt sürün akadtak gazdag barátai, legelőször az Olimpia-mulatóban vállat szerződést, később a Casino de Parisba került, majd a Fővárosi Orfeumba, itt már városszerte ismert hölgy lett belőle. A mágnás Elzának nevezte mindenki. Hat évvel ezelőtt aztán megismerkedett egy igen gazdag butorgyárossal, akinek Bécsben van a gyára és Budapesten is van fióktelepe. A gyáros nem engedte meg a lánynak, hogy tovább is éjjeli mulatóhelyeken tartózkodjék. Lakást bérelt neki és gazdagon ellátta. Ezután a mágnás Elza mint előkelő nézőközönség jelent meg a Fővárosi Orfeumban. Hajdani pályatársnői irigykedve b széligettek nagy karriérjéről, állítólag százezer' koronát érő ékszereiről és huszonötezer korona értékű gyönyörű csipkéiről. Két levél a DMKE körüí. (Saját tudósttónktól.) Két tábor küzdött egymással a DiMlKE e hó elején leíoly. r tiukivü'lf közgyűlésén s ebből a küzue e..m. tudvalevőleg az igazgatóság javaslatai . e. tek ki győztesen. A kicsiny, de elszánt ekén zék azonban nem nyugszik bele a közgyale határozataiba, hanem felebbezéssél él. Különösen a DMKE csanádmegyei osztálya elégedetlen e határozatokkal. Igy M.dzsui Gusztáv, a csanádmegyei osztály ügyveze'.ő alelnöke mindjárt ott a közgyűlésen jelentette be a csanádmegyei osztály felebb-zéset a hozott határozatok ellen. A közgyűlésről irt tudósításunkban megemlékeztünk Hollósy István dr. (Budapes) békeszózatáról, amelyben azokat, akik más álláspontot mernek elfoglalni, mint ő, megfenyegette a turáni átokkal. Mivel azonban a mai kulturemberek s. .főleg az o'lyan elsőrendű kulturemberek, mint Madzsar Guszváv, a makói állami főgimnázium igazgatója, már nem igen ijedeznek az átkoktól, még ha azok turániak is, csak természetes, hogy nem rettent vissza és a szóval bejelentett fe•lebbezést most Írásban is beadta. A turáni átokkal nem érvén el kellő hatást Hollósy István dr., mindjárt a közgyűlés után hosszabb kapacitáló levéllel fordult Madzsarhoz s abban nem kisebb dologgal fenyegetődzik, mint azzal, hogy amennyiben Madzsar nem vonná vissza a csanádmegyei osztály felebbezését (tessék vigyázni, mo t jqn a nagy ágyul), „Gallovich kénytelen lenne Szegedre tenni állandó működését és nem menne el nyugalmasabb állás után nézni . . . Ha pedig ettől sem ijedne meg Madzsar, HoUósy dr. érzelmi húrokat is penget, irván: „En is szatmári diák voltam, aki boldogült édes atyjának nagy tisztelője vóltaro, és gyermekkori emlékeim diktálják, bocv" stb. svb. Meg kell jegyeznünk, hogy Madzsar Gusztáv édes atyja, akinek Hollósy olyan nagy tisztelője volt, még a legjobb egészségnek örvend és nem „boldogult", a mint nem boldogult e levéllel Hollósy dr. sem. Ám álljon itt szó szerint ez anevezetes levél, valamint a Madzsar Gusztávé is, a melyben ezennel a Délmagyarország utján válaszol édes atyja nagy tisztelőjének. .1. Hollósy István dr. Madzsar Gusztávnak. Budapest, 1914. i., 7. Igen tisztelt Igazgató úr! A DMKE .legutóbbi .közgyűlésén fe1 szólaltam, hogy a turáni átok ne kisértsen .soraink között és legyen már béke a magyarság közt is, amelyet annyi századokon át sanyargatott a belviszály. Fájdalommal láttam azonban, hogy felszólalásomnak épen igen tisztelt Igazgató úr szivétón nem volt meg az óhajtott hatása, B»torot(at SS Xárájz-s.7. w w bűtopapQhdzfitian szepeshetQnb be. • és mindennemű lakásberendezési cikkeket = Telefonsz*m: 1303.—™ :==========r=zr SZEGED. —