Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1914-01-11 / 9. szám
ÍKÉLMA ÜY AÉDltö&á í* 1914. Január 11. kettő egynek mondható. Akik Tisza fejét követelik, voltaképen a pártot akarják megölni. Hogy én írondőrködöm Tisza ellen? Erről még beszélni sem érdemes. Furcsa dolog is ez. Eddig az ellenfeleink meg akartak ölni bennünket, nyíltan és bevallottan; de nem sikerült, azt szeretnék, hogy a párt öngyilkosságot kövessen el. — Én testestől-lelkestöl állok Tisza István oldalán s a párt is oly egységes, hogy semmi kívánni valót nem hagy fönn. Lelkesedéssel és odaadással követjük Tiszát. Az az akció amit a képviselőházban kezdtünk és folytattunk, szükségszerű és elkerülhetetlen folyománya volt annak az anarchikus állapotnak, amelyet az obstrukció okozott. Lehetetlen volt tovább tétlenül néznünk a parlament tehetetlenségét és az ország hanyatlását. Ha Magyarország élni akar: akkor erősnek kell lennie s alkotmányos intrument urnát: az országgyűlést egészséges, ntunkalbiró rendben keit tartania. És Magyarország erejéhez fűződik a monarchia életérdeke is és- vice versa . . .; Minket ezek a felsőrendű érdekek vezéreltek: ez magyarázza Tisza Istvánnak és a pártjának elszánt politikáját. A párt a legkritikusabb pillanatokban is rendületlenül helytállóit. Mindössze öten vagy hatan léptek lei a pártból. Jelent ez valamit? Egy ilyen nagy pártban ennek semmi leien tősége nincs.. En előttem bizalmasait'nyilatkoznak meg a párt tagjai s mondhatom, hogy akik a pártnak avagy a párt egy részének elégedetlenségéről beszélnek, azok olyasmit mondanak, aminek semmi néven nevezendő komoly alapja nincs. — De olyan nyilatkozatot is adtak excellenciád szájába, — vetette közbe az újságíró, — amely szerint excellenciádíól a békét mindenki.megkaphatja: hogyan áll ez a nyilatkozat?. — Kérem, — felelte Héderváry — én ilyet nein mondtam. De igenis azt mondottam a parlamenti békére vonatkozóan, hogy a békét azoknak kell kezdeniük, akik a harcot kezdték és folytatják és akik minket is is harcra késztettek s küzdelemre és védekezésre kényszeritettek támadásaikkal szem-. — Mit törődöm én azzal? — szólt a lány és veszekedni akart. — Hogyan evezel? Zátonyra jutunk. Á legény azonban megtartotta az irányi •Ekkor a lány hangosan kiáltotta ugyanazokat a szavakat. Sándor nagyot húzott az evezővel, mintha engedelmeskedni akart' volna és eltörte az egyik evezőt. Tehetetlenek voltak. — Ezt szándékosan tetted! — -mondta ekkor a leány és most először érzett félelmet. A férfi válaszolt:' — Igen. Nem kerülsz ki innen élve. Egy percre rá velőtrázó sikoly hallatszott, a csónak nekivágódott egy sziklának és egyik oldala szétmorzsolódott. A cigány a következő pillanatban már a sziklába kapaszkodott. Innen látta Leonardát, amint ide-oda hányódott, azután egy hullám elkapta, megforgatta és az örvény levitte a mélységbe. A partról látták őket és a cigányt megmentették. És senki sem gyanúsíthatta a fiatal legényt. Az evezője eltört, semmi bűn nem terhelhette; mindennek a véletlen szerencsétlenság volt az oka. Ezt a történetet maga Sándor beszélte el nekem az akershusi fegyházban, ahol egy gyilkosság miatt volt bezárva. SZÍNHÁZI CUKORKÁK, ajándék-dobozok gyönyörű választékban naniino Kárásr-u., Ungár Mayer-palota. Telefon 11—W ben. Ha az ellenzék óhajtja a parlamenti békét, akkor tegyen valamit abban az irányban, melyet Tisza legutóbb újévi beszédében is megjelölt. Minden komoly közeledést a béke felé komolyan honorálni fogunk. De Tisza ellen avagy Tisza ellenére és az eddig végzett nagy munkának kompromittálásával vagy elárulásával békekötésről beszélni nern lehet. — Mi az álláspontja excéllenciádnak a románokkal való tárgyalás kérdésében? — Bízom Tisza Istvánban, — válaszolt Héderváry — és bizalommal várom fáradozásának eredményét. Én jó magyar embernek vallom magamat, de kicsinyes soviniszta soha sem voltam és a magyar nemzeti állam egységét nem féltem az olyan tiszialelkti hazafitól, amilyen Tisza István. Ha sikerül leszerelnie a nemzetiségi izgatást a magyarság ellen: ennek minden jó magyar ember csak örülhet. — És a horvát kérdés? — Ebben nekem az az álláspontom, — viszonzá Héderváry, — hogy régi horvát barátaimat el nem hagyom és várakozással nézek a horvát-szerb koalíció működése elé. A várakozás és a megfigyelés álláspontján vagyok. Nagyon fogok örülni, ha a horvátszerb koalició beválik, mert ezzei csak szaporodnának az unió hivei Horvátországban. De ebben sincs ellentét köztem és Tisza István között. •-• a magyar ' Tístivei-i szeret ette] közeledünk hozzátok, magyar asszonyok és leányok, mikor arra kérünk benneteket, hogy a magyarországi nőmozgalom vezetéséhez csatlakozza,tok. A szivetekben kopogtatunk először; azon a szivén, mely őszinte emberi megértéssel Vv-z részt minden emberi nyomorúságban s talán még meg som sejtette, hogy nekünk, nőknek, milyen szánandó, nehéz sors jutott osztályrészül. Gondoljatok az elhagyott nőkre, az özvegyekre és kenyérkereset nélkül máradó árvákra, a törvénytelen gyermekek anyjára és mindazokra, akik női hivatásuknak és a társadalomnak estek áldozatul: milyen beláthatatlan tömeg ez! Kifosztott és tehetetlen nők tömege, mely tanácstalanul és segítség nélkül áll a törvényes alapokon álló társadalmi rend útvesztőjében. Ezer és ezer nő él a vih'pjibnn. kinek életéből hiányzik a megelégedésnek és boldogságnak leghalványabb árnyalata is, mert az a sok nő nem tud kenyeret keresni, nem bir a férfimunkával üzleti versenyre kelni, vagy olyan hagyományokba, törvényekbe, élői téletekbe ütközik, melyek a tisztességes megélhetést lehetetlenné téve számára, a társadalom kifosztottját cselédsorba, vagy a prostitúció karjai közé kergeti. És aki közületek békés, meleg ott-hon levegőjében él, vájjon nem órez-e néha aggodalmat, lm. arra gondol, hogy egy véletlen elrabolhatja gyermekeitől a kenyérkereső családfőt, megsemmisítheti vagyonát, foszlányokká tépheti életének nyugodt biztosságát? Mindnyájan ki vagyunk szolgáltatva a társadalom mai rendjének, mely passzív tűrésre és arra kényszerít bennünket, hogy összetett kézzel, félelemtől reszketve várjuk a hatalom birtokosainak reánkmosolygását. A magános, kenyérkereső nő előtt nincsenek megnyitva a munka lehetőségének összes utjai, csupán csak azok, melyekre a fennálló társadalmi rend különös kegyképpen engedett bennünket. A női munkás bére aránytalanul alacsony; a törvénytelen gyerniekanyja jogvédelem nélkül áll. A nők társadalma egy nagy proletár-társadalom. Ez a megismerés vezet rá bennünket arra, hogy nekünk, nőknek, szövetkeznünk kell a nőiségiink-kel összefüggő érdekek védelmére. Törekednünk kell, hogy felszabadítsuk magunkat az alól a lealázó gyámkodás alól, melyben a férfiak társadalma bennünket részesít. Nem hiu-ági kérdés ez, hanem etikai és gazdasági. Dolgozni és munkánknak értéket adni akarunk minden téren, valahol csak saját javunkat és családi körünk boldogulását előmozdíthatjuk: varrómiihelybon és -konyhában épen ugy mint iskolában, hivatalban, üzletben, gyárban, ápoló teremben és az életnek valamennyi értéktermelő viszonylatában. Jogvédelmet, egyenlő elbánást, ezen felől egyéni és politikai jogokat kívánunk az emberiség jogtalan egyik felének, anélkül, hogy a,másik fél jogai! n legkevésbbé csorbítani akarnánk. Uj elhelyezkedést akarunk magunknak biztosítani; egyéni szabadságot, anyagi függetlenséget és társadalmilag hasznos munkát, hogy magunk irányíthassuk sorsunkat és ne ahhoz az' emberhez kössük azt, aki a nagy tömeghői kiválaszt bennünket, érzelmi, Vagy anyagi - szükségletéinek megfelelően, hanem ahhoz, aki egyéniségünknek, életfelfogásunknak, érzelmi és .értéimi világunknak megértésével közeledik hozzánk. A mai-, társadalom asszonyai felcicomázott disztáiv gyak, vagy házi cselédek inkább, mint emberi életre hivatott lények; nevelésük egyoldalú és felületes, lelki életük magára hagyatott. A bölcsőnél kell kezdeni az.uj női generáció .megmentését. Szeretnénk, ha becsületes és hasznos munkánkért, gondolkozó agyunk eredményeiért és valóságos emberi voltunkért becsülnének meg inkább bennünket, semmint csupán, az otthon melegéért és a szeretetért, melyet nyújtani tudunk . , . Hogy ezt elérhessük, arra kell törekednünk, hogy politikai téren biztosítsuk a nők véleménynyi 1 vánitási és tör vény alkofó • joginSÍIltságát, mert csak attól a törvényhozástól remélhetjük a .kenyérkereső és elhagyott nők. valamint a családanyák és törvénytelen gyermekek jogviszonyainak rendezését, melyben maguk á nők panaszolhatják föl évszázados elnyomatásukat és sérelmeiket. Uj közmorált szeretnénk tehát létesíteni. az erkölcsi fogalmaknak egy olyan megtisztulását, mely mellett a nőnek nem lenne oka szégyenkeznie és kétségbeesnie anyasága, élhetetlensége, tanulatlansága és kiszolgáltatottsága felett. Jogvédelmet és megbecsülést kívánunk a női nemnek biztosítani azzal a férfi társadalommal szem-ben, mely a kenyérkereseti pályák legtöbbjéről elűzte a nőt .és törvényeiben olyan előjogokat biztosított magának. melyek a mi kijátszásunkra vezettek. A mai társadalmi élet sodrában nyitott szemmel néző, gondolkozva haladó nőnek meg kell látnia azt a tiszta perspektívát, melyet a nők szociális szervezkedése nyit meg előtte. Legyünk szolidárisak, értsük meg egymást és segítsünk a. magunk baján! Ne riasszon vissza senkit az a gondolat, hogy a nő nem a fórumon való agitálásra van teremtve. Bizonyára nem célunk, hogy minden asszonyból harcos amazont formáljunk; a harc, az agitálás, a szervezkedés nekünk csak eszközünk, hogy nemünk jogainak elismertetését általuk biztosítsuk. S nem is karddal, vagy seprővel kezünkben fogunk a fórumra kiállani, hanem az értelemhez szóló meggyőzés erejével és a magunk igazságának lelkes hangoztatásával akarjuk elérni, hogy a társadalom figyelme mozgalmunkra irányuljon, mert mindig a társadalmi mozgalmak viszik át a köztudatba azokat a vezető eszméket, amelyei: később törvényben nyernek kifejezést. Ezért kérünk luennetejcet, tiszta itéletii, bátor, modern asszonyok és leányok: csatlakozzatok hozzánk, lépjetek be egyesületünkbe. Minden nő támaszunk és segítő társunk lehet otthonában, a társaságban, az életben: mindenütt, ahol csak megfordul. Legyünk elszántak, kitartók, fáradhatatlanok, tanulékonyak és eszméink igazságában szivjvel, lélekkel hivők. Á feministák egyesületével előkészítő bizottsága.