Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-11 / 9. szám

1914. január 11. A szegedi szinház jövője. (Saját tudósítónktól.) Kulturális tényező-e a szinház, vagy sem: oly kérdés, melyről már nagyon sok vélemény hangzott el sikertelenül, mert az ilyenfajta megállapítások igazságait nem elméletek,.hanem fények és következmények szokták eldönteni. Tukt-jdénképen arról van szó, hogy a színművészetnek s különösképen a vidéki színháznak van-e akkora jelentősége a közműveltség fejlesztése szempontjából, hogy fentartására állami és város közpénzekből áldozatot hozni szükségesnek látszanék? Szubvenciós és üzleti rendszer állanak egymással szemben s a helyes nyomra annak a rendszernek a hirdetői fognak rátalálni, amelyik több látható sikerhez juttatja a színházat. A színházi kérdés fejlődése meglehetősen rohamos; alig néhány évnek kell elteni és hiányozni fog a vitatkozásnak még a lehetősége is, annyira biztosan és feltartóztatás nélkül halad előre ennek a kétségtelenül igen jelentős problémának a megoldása. Hizelgünk magunknak azzal a gondolattal, hogy jó nyomon járunk, mikor a színházak vezetésében egyedül az egészséges üzleti verseny jogosultságát ismerjük el minden mellékgondolat, kikötés és föltétel nélkül, a szabad üzleti versenyt, mely nem azt- válogatja, hogy valamely szinrehozandó uj darab beleütközik-e a hivatalos közmorálba, sért-e valamely tekintélyt, van-e tanitó tendenciája, hanem egyedül azt, hogy képes-e' kielégíteni a közönség igényeit, tud-e néptömegekre olyan módon hatni, hogy kivegye a zsebükből a szívesen adott pénzt, egy szóval: tud]-e amryagi sikerekhez jutni? Az anyagi siker jelenti egyúttal az erkölcsit is. Fényes bizonyítéka ennek épen a szegedi szinház, mely nagyon is rövid zsákutcába jutott az ő kulturális tendenciájával. Hol van az az idő, mikor a szinház csakugyan arra szolgált, hogy hazafias lelkesedést, tanulásvágyat, nemzeti értékek megbecsülését kellett ébresztenie és ápolnia! Mikor az Iréné, Mátyás király, Fenn az ernyő, nincsen kas, Kong és mód, Bankár és báró, A kegyenc naiv ^lelkesedése még kultúrát jelentett a nem olvasó, nem utazó, nyelvét rosszul beszélő, hagyományait csak a korcsmaasztal mellett ápolgató hazafiság számára! A mai társadalom könnyebben és jobban elégiti ki intellektuális szükségleteit a sajtó, a könyvnyomdászat, a tudományos és irodalmi társaságok által. A szinház megszűnt kultúrintézmény lenni; átalakult szórakozó hellyé, hol a legintenzívebb szellemi mulatságot' Pénzért lehet megszerezni. A szinház tehát bizonyos fokig fényűzés; a jólétben élők és lehetősek, munkátlanok, vagy kevés munkálnak energia-fölöslegének levezetője, egyutta' a művészi iparnak is tökehalmozó gyártelepe. Épen ezért a szinház akkor áll hivatásának magaslatán, ha fölismeri a szükségleteket és igyekszik azokat a lehető legbőkezűbben kiszolgálni; ezáltal bőséges bevételi forrást teremt a maga számára és elégeDÉLMAGYAEÖRSZÁG dettséget kelt közönségében, mely a színházban a modern élet egyik legfontosabb kiélési formáját: a művészi szépségek tetszetős és szellemes variációját találja meg. A modern élet és lélek érdeklődési körei rohamosan változnak. Az 1913. évre esik a film-technika hatalmas fellendülése, ami kiszámíthatatlan üzleti konkurrenciát teremtett a színházaknak. S hiába nevezzük a régi ideológia kényszerképzetei nyomán a színházat nemzeti kultúrintézménynek, látjuk, hogy rosszul megy, üzleti versenyében elmaradt, tengődik, a bukás felé halad. A mozgúíenyképek színházaitól valósággal megretten. A kinema-szkeccset betiltatja, de egyelőre még maga is bezárja előtte kapuit. Megelégszik azzal, hogy lehetetlenné tesz egy uj miivészi formát, melynek előadására nincsen berendezve; tessék kulturát nyelni, tessék beszélőművészetet élvezni. De hirtelen jő a kinetofon és a szinház már belátja, hogy ezt az ölőversenlt nem birja. Beereszti tehát a kineíotont falai közé és ezzel maga hirdeti napnál világosabban, hogy politikát változtatott, mert rákényszeritette erre a szinügyi bizottságnál és nemzeti kultura szelleménél hatalmasabb tényező: a haladó, fejlődő, modern élet. Nézzék meg majd a régies ideológok a színházat akkor, amikor először szó-' 'a! meg benne Edison ördöngös masinája; roskadásig meg fognák telni a páholyok és karzatok és ez a hatalmas tömeg azt fogja ott jelenlétével és zajongásával demonstrálni, hogy végre-valahára lehullott a megbabonázó varázslat, végre csakugyan azt találjuk a színházban is, árnit keresünk: mikor mulatni, szórakozni, újságot- látni, mai fogalmi készletünknek megfelelő technikai és művészi kulturát élvezni akarunk! A szegedi színháznak mai tragikus helyzete épen abból állott elő, hogy hiányzanak az egészséges üzleti alapjai. Vezetősége ntyn tőkét képvisel, amelyet kamatoztatni szeretne, hanem egy elavult hagyományt. Almássy Endre egyszerű magánember, aki kap ingyen egy nagy színházat, melyben három éven keresztül szabad az erkölcsöt és kulturát a közönség pénzéért ápolnia; kap .fűtésben és világításban mintegy nyolcvanezer koronát a várostól és ezért ad a tanácsnak és szinügyi bizottságnak egy-egy páholyt; kap az államtól is csekélyke nyolcvanezer koronát, amiért 2—3 operát kell neki egy szezonban lepergetnie. A szinház a törvényhatósági és állami támogatásra van fölépítve és azok a barátai, akik makacsul Thália templomának szekták nevezni, arra törekszenek, liogy minél nagyobb ilyen támogatást csikarjanak ki számára. Pedig a szubvenciók oszlopai már csak ideig-óráig képesek a szinház súlyát viselni. A szubvenciókból nem lehet befektetést csinálni, ami nélkül jó üzleti vállalkozás nincs. A tökének kell vállára emelnie a színházai, mert egyedül a töke ismeri a verseny fogalmát és jelentőségét, művészi verseny nélkül pedig a színháznak jövője nem lehet. A szegedi szinháznak önmagával kelle3. ne versenyeznie, mivel abban a szerencsés helyzetben van, hogy még a legnagyobb helybeli mozgófényképsziliházat is messze meghaladja fényes helyiségének előnyeivel. Csak egy ut áll tehát- a szinház előtt: Szakítson az álkultúrával és rendezzen a mai igényeknek megfelelő, komoly művészi értékű előadásokat, melyeknek nem az erkölcs és hazafiaság, hanem az intellektuális tartalom és a formaszépség ad létjogosultságot; nyissa meg kapuit a kinetofon, a kinema-szkeccs és az egyszerű mozgófénykép előtt; adjon fölváltva előadásokat élő és vetiett művészekkel, keresse mindig az ujat, a vonzót, az érdekeset, ne riadjon vissza befektetésektől és fölszerelések modernizálásától, mert csak az a közintézmény tekintheti biztosítottnak fönmaradását, mely a kor igényeit megérti és képes azokat kielégíteni. Élelmes szinházigazgató már rég meghonosította volna azt az újítást, ami külföldi színházakban épen nem ritka, hogy a hosszú fölvonásközökben mozgófényképekét' táncoltasson a vasfüggönyön. Ma, amikor Moissi, Bassermann, Zaoconi bele vannak süritve egy apró rézskatulyába, legalább is elfogultság azt állítani, hogy csak az a művészet, amit húsból és vérből való színészek produkálnak előttünk. A kinetofon talán a drezdai opera előadásait fogja nvajd reprodukálni és ha Edison fonográfja ma még kissé recsegő, a történelmi pillanatnak az a láza, mely egy nagy találmány tapogatózó indulása láttára ébred bennünk, a hivők nagy tömegeit fogja elvonni a fejlődni nem tudó színháztól és odabilincseli a kis színházak padjaihoz, melyek fölött nem kisért a hagyományos és konok nemzeti kultura szelleme. Tőkére keli alapozni a szegedi szinházat- és nem előjogokra, melyeknek monopóliumos rendszere egy pénztelen magánvállalkozás könyöradományszerü fölsegélyezését célozza a divatból rég kiment és már egyáltal meg sem értett jelszavak cégére alatt. (d) Tisza és a románok. Félhivatalosan közlik, hogy a P. H.-nuk az a mai cikke, amely Tisza István grófnak a román nemzetiségi párt vezetőivel folytatott tárgyalásairól közöl részleteket sem részleteiben, sem a hozzáfűzött következtetésekben nem felel meg a valóságnak. Ásqu'th miniszterelnök Párisba utazik. A Daily Chronicle jelentése szerint Aspuitb miniszterelnök a jövő héten Párisba megy. Ez az utazás politilcai jelentőségű, mert Aspuith meg akarja nyugtatni a párisi politikai köröket, akiket Lloyd George -beszéde elkedvetlenített. Egyúttal tárgyalni fognak más kérdésekről, igy az égéi szigetek és _ a német katonai misszió kérdéséről, valamin' a brazíliai di-cadnougthnak Törökországtól történt megvételéről, ugy, hogy Doumergue miniszterelnök és külügyminiszter külön angol-francia programmal utazhatik majd Pó tervárra. "ömIahaIM •MMS?" Váráev « 7 MioropiBERHDUICS EMI A{llCI?£*l».I. W <0 UütorapuhílKSlIian ssepezfiettlnh be. • és mindennemű lakásberendezés! cikkeket =s=e= Telefonszám: I303.=s«= SZEGED. ; 1 , 1 , .- .:,-•;