Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-11 / 9. szám

w 1w,4, jmaff 11. Politikai liírek, (Ttaaa a koalícióról és az ellenzék politi­kájáról. - Készülődés a Ház hétfői ölé­sic®.—Khuen*Héderváry gróf nyilatkozata.) (Sajót tudósítónktól.) Az igazmondó ci­mii hetilap legújabb számának vezércikké­ben Tkza folytatta a hatvanhetes közjogi alapról szóló népies fejtegetéseit. A hatvan­betés kiegyezés diadalmas záróköve volt Ma­gyarországot alkotmányosság igéret földjére bevezető negyvennyolcas mozgalomnak. A kiegyezésben, hogy a király is belenyugod­jék, Deák bölcsen meghagyte. a véderő kö­zösségét. Ezért szi'.ott mindig elégületlensé­get a függetlenségi párt, hetesen támadva a kiegyezést és annak híveit, a nemzet leg­jobbjait, akik a szabadéivüpárt élén önfelál­dozó hazafisággal szolgálták a királyt és a nemzetet s akik minden tekintetben gyara­pították a nemzet tekintélyét és hatalmát. Ez az izgatás végre is 1905-ben a független­ségi párt győzelmére vezetett, de ez a győ­zelem nem hozta e pártnak a cselekvés és ígéretek beváltásának ideiét, hanem nagy lemondásokét s csalódásokét. A győztes füg­getlenségi párt válságos hónapok után kény­telen volt lemondani az összes követelései­női és batvarrhetes alapon kormányt vállalni. Tisza ezt az elvföladást nem hibáztatja, mert ép ez'bizonyította, hogy a kiegyezést a füg­getlenségi elvek szerint megváltoztatni lehe tetten és hogy ilyen változtatás csak föltá­masztaná Ausztriában a régi törekvést, mely arra megy, hogy Magyarországnak a hat­vanhétben biztosított, független rendelkezési Joga Jefebb szállittassék. A koalició vezérei csak abban hibáztak, hogy nem tettek le vég­leg azon elvek hirdetéséről, melyek csaló­lílLMAGYABOBSZAG 3, dásba és vereségbe vitték a nemzetet, ha­nem visszamenvén az ellenzékbe, a népszerü­ség-kaj'hászatnak, a hazafiúi kötelességér­zeinek és pártérdeknek ugyanazon keverékét mutatják, mint kormányzatuk alatt Megáll­tak az üdvös cél, a Deák-féle helyes rtemzAi politikához' való közeledés fele. utján. E két­értelműség jellemzi az ellenzéki programju­kat és eljárásukat, ezért vesztették el a bi­zalmat fenn és lenn egyaránt. lottam. Azt hiszem, ez csak rémlátás. Az én meggyőződésem szerint erre ez idő szerint nincs szükség és erről komolyan nem is volt szó. A képviselőház hétfői ülésén folytatják u sajtójavaslat általános tárgyalását. A sajtó­vita folytatására erősen készül az ellenzék. Károlyi Mihály gróf, a függetlenségi és 4S-as párt ügyvezető elnöke az utóbbi na­pokban a párt tagjaival rendszeres megbe­széléseket folytatott a szónokok beosztása tekintetében. A vitában való részvételre a függetlenségi pártnak csaknem minden tagja jelentkezett. Érintkezés vólt Károlyi Mihály és Andrássy Gyula, az alkotmánypárt vezé­re között1 is és értesülésünk szerint a vitá­ban több szónokkal részt vesz az alkotmány­párt is. A függetlenségi párt részéről a héttői ülés első szónoka Bakonyi Samu dr. lesz. A képviselőház további munkarendjéről Szász Károly, a képviselőház alelnöke a kö­vetkezőket mondotta: — Azt hiszem, hogy a képviselőház a következő napokban is a sajtóvitát fogia tár­gyalni. Újév óta scin a miniszterelnök úrral, sem Beöthy házelnök úrral nem beszéltem s igy nincs tudomásom arról, mintha a Ház munkaprogramját illetőleg bárminemű vál­tozásról volna szó. — Tervbe van véve az* üléseknek meg­hosszabbítása? — Erről semmi konkrét dolgot nem hal A minap az egyik napilap intervjuja ré­vén az egész sajtó foglalkozott Khuen-Hé­derváry Károly grófnak nyilatkozatával és olyannak tüntették föl, mint amely Tisza Ist­ván gróf miniszterelnök ellen irányul. Külö­nösen ellenzéki részről fűztek messzemenő következtetéseket a nyilatkozathoz és ezek a következtetések, jóslások és találgatások ak­kor sem némultak el, amikor maga Eléder­váry gróf kijelentette, hogy nem azt mondta és nem ugy mondta, amit a nála járt ujság­| iró megirta. Azóta is a Tisza és Héderváry kör.1 levő állítólagos ellentét feszegetése az ellenzék legkedvesebb csemegéje. Khuen most újra nyilatkozik ebben a kérdésben és a nyilatkozatából kitűnik az is, hogy közte és Tisza István között egyáltalán nincs sem­miféle ellentét. — Én, — mondta Héderváry gróf — mindig mindenben a jót keresem s minden­nek a jó oldalát nézem. A frondőrség azon­ban teljességgel ellenkezik az én egyénisé­gemmel s nem hiszem, hogy — bármint té­pik is szét vagy ferdítik is el szavaimat — az ország egy szép napon frondőrt lásson bennem. — De azután — folytatta — ki ellen és mi elten csináljak én furatot? A munkapár: ellen, amelyet1 én alkottam meg súlyos gon­dok között? Ugyan ki teszi föl rólam azt a badarságot, hogy én robbantom föl azt a pártot, amelyet létrehoztam a koalició szét­ztillése után? Avagy Tisza István ellen for­duljak? Ez is abszurd föltevés rólam. A mi­niszterelnök a munkapárt vezére, de Tisza nemcsak formailag az, hanem virtualiter és lényegben is. Tisza István hatalmas egyéni­sége annyira összeforrt a párttal, hogy a De gúnyos arckifejezése nem volt egé­szen őszinte és a iegény kétértelmű szavai már nem bántották annyira, mint azelőtt. Látta, hogy a fitt szerelme napról-napra erő­södik. Alig voltak néhány percig a száritónál, mikor Sándor a lányt1 átölelte, magához von­ta ós számtalanszor megcsókolta. v — Elvesztetted az eszedet — szólt a J«ny és kivonta magát az ölelő karokból. Pirosan és lihegve. — Menjek el holnap tőletek? — kérdezte n legény. Egészen, egészen lágyan mondta ekkor Leonarda: — Autót fiigg, hogy fogod viselni magad. — Sohasem teszem többé, — felelte. . De nem tartotta meg a szavát. Folyton­feiyvást hazudott és mindig kedveskedések­kel halmozta el a leányt. És el kellett jönnie a napnak, amikor Eeonarda szive kezdett a barnabőrii pogány 'elé hajlani. A fiu az első hetekben semmit sem ért el nála, de a negyedik héten szemei tenytelenek és alázatosak lettek. Ez volt épen a rügyfakadás ideje, Norvégia csábos yjlágos éjszakáinak az ideje. Egyszer a 1ány mment az ingoványba és az ebéddel leszállt az egyik tőzegárokba, pedig kiülhetett volna Partra is, ahogy eddig tette. De olyan kö­zel akart hozzá lenni, amennyire csak tudott. Az anyja kétségbe volt esve és minden erejével azon volt, hogy az asztalos kerül­jön előtérbe. És Leonarda beleegyezett, hogy igy legyen. De azért folytonos cso­dálatos mámorban járt-kelt és valami mást réméit a maga számára. Ez a csavargó künn állt az ingoványban és tőzeget ásott és ő le­ment hozzá és egész szépségét és egész fia­talságát maga előtt látta. Voltak napok, a mikor Konrád egyáltalában nem jutott eszé­lte és nem ezek voltak legbúsabb napjai. Késő tavasszal a nagyhalász és fiai ha­zajöttek a halászatról, a vetési időszak meg­kezdődött és Sándor segített a munkában. Ugy volt azonban, hogy Szent János nap­ján elmegy. Mind nehezebbé vált neki Leo­uardával találkozni, mert fivérei is felügyel­itek rá és mindegyik Konrádnak kedvezett. Különben is olyan a szerelem, hogy az em­ber jóllakik vele, ha sokat kap belőle; a fia­tal cigánylegény untatni kezdte Leonardát, aki már készülődött Konráddal való lako­dalmára. Sándor egy alkalommal azt mondta: — Az első alkalommal, amikor az asz­talos beteszi a lábát ebbe a házba, agyon­ütöm őt. De Leonardát már fcoszantotta és kifá­rasztotta Sándor és ismét gunyosan vála­szolt : — Ugy, ugy! És mit csinálsz a máso­dik alkalommal? Szent János napján táncot rendeztek az asztalos házában s erre Leonarda is át akart menni. Ugyanazon az estén kellett volna Sándornak is otthagyni szolgálatát a nagy­halász házában. Leonarda azt mondta Sándornak: — Vigyél át, mielőtt elutazol. — Hová készülsz? — kérdezte Sán­dor. — Mi közöd hozzá? — szólt a lány. Sándor felkészült. Apróságait egy ba­tyuba kötötte és azt mondta: — Készen vagyok. Lementek a tengerhez és beszálltak a csónakba. A Glimma-szoros nagyon meg vol't1 dagadva, amióta a jég fölolvadt és ve­szélyes volt az ut rajta. Sándor evezés köziben megszólalt: — Aztán ihozzámész feleségül, ugy-e? — Igen — felelt a lány. — Nem én loptam el a dolgaidat — mondotta azután Sándor. — Anyád lopta el. Egy hosszú percig meredt rá a lány, azután rákiáltott: — Mit mondasz? — Viszályt akart szítani köztünk. De én sejtettem, hova tette a dolgaidat és visz­szaloptam. — Hazudsz, hazudsz! — szólt Leonarda és nem hitt neki. A cigány mind hanyagabbal evezett és nem nézte, merre mennek. — És én nem tettem neked semmi rosz­szat — mondta végül. — Belőlem rendes ember válna, ha akarnád! első kézből, nagy választékban csakis az === rtánáhan ^Miniinn Tisza-Lajos körút 19. szám alatt II010U0II UUuUuUullp kaphatók, esetleg részletfizetésre is. i

Next

/
Thumbnails
Contents