Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-04 / 282. szám

2 DÉDMAGYARORSZÁG 1913. december 4. sek: a következetlenségben. Nagy jogász­nak tartjuk Vázsanyi Vilmost, beretvaéles eszével talán még azt is be tudja bizonyí­tani, hogy a fehér fekete és fordítva, de bajtársai következetességének a bizonyí­tására talán még ő sem merne vállalkozni. Ezzel pedig igazán sokat mondtunk. Mülyen szerencsé, hogy ezek a i!á­tékosok már nincsenek uralmon és milyen szerencse, hogy uralmuk oly rövid ideig tartó volt. Bár tagadhatatlanul még na­gyobb szerencse lett volna, ha egyáltalán nem és semeddig se kerültek volna annak idején uralomra. Elég baj, hogy egy pár évig is játszhattak az ország komoly, nagy ügyeivel és a nemzet legszentebb érdekei­vel. i Jó szerencse, hogy a meüénygotrib­politi'ka játékosainak befellegzett — mind­örökre. Bonyodalom a német bizottság miatt. Konstantinápolyból jelentik: A német katonai bizottság kinevezésével a török: tisztek nin­csenek 'megelégedve. Az első hadtest tábor­nokai. és tisztjei tegnap Makrikőjbe ihivták meg a hadügyminisztert és fölvilágosítást kértek tőle Lieman német tábornoknak had­test parancsnokká való kinevezéséről, am'i a tisztikar tekintélyét sérti. A hadügyminisz­ter a nagyvezérre és Dsavid volt miniszter­re hárította .a (felelősséget. A tábornokok teg­nap reggel Dsemal ezredes hadtestparancs­nokot is meghivták gyűlésükre. Mind a had­ügyminiszter, mind pedig Dsemal ezredes előadták tegn'ap a minisztertanácsban a tiszr tikár kívánságait. Hir szerint a kormánynak nincs más választása, minthogy Lieman tá­bornok kinevezését visszavonta, vagy pedig lemondjon. Dsemal ezredes tegnap este már elutazott a válasszal. Hogy ez a \á,asz mi­csoda, még nem' lelhet tudni. Rendelet a birák titkos minősítése ellen. — Az igazságfigyminiszter nyilatkozata. — fi Saját tudósitómktól.) Ma végire megje­lenít az a miniszteri .rendelet, amely aa or­szág bírói és ügyészi karának régi óhaja. Balogh Jenő iigazságüigyimiiniszter imái ren­'deletéban ímegsizünteitti a titkos, egyéni .minő­sítés eddigi rendszerét, lamely edidig .fősórel­imét képezte a an agyar bárói! fiiiggetlansógnek. Az igazsiágüigyiminisztar remfetet-ável kapcso­ltat, ban .a következő nyilatkozatot tette: — A királyi /bírósági és a kii. ügyész­ségi személyzet szolgálati minősítése tár­gyában kibocsátott rendeletet az Igazság­ügyi Közlöny novemberi száma közli. — |Ez a rendelet, amely a .magyar bí­rói kar függetlenségének előmozdítását is célozza, a bírákkal szemben megszünteti az eddig fönnállóit egyéni minősítés rend­szerét és a bíráknak végérvényes minősi­tését bizottságra, még ipedig a kir. Ítélő­táblák és a kir. Kúria elnöki tanácsára bízza. Az egyéni minősítés az ügyészség tagjaira, valamint a segéd- és kezelősze­mélyzetre nézve megmarad ugyan, de .csu­pán azért, mert a személyzet miniden tag­jának tevékenységét ismerő bizottságok alakit ásd nehézségekbe ütköznek, — A szolgálati minősítés igazságos­ságának biztosítása végett megszünteti a rendelet a minősítésnek titkosságát és megengedi, hogy végérvényes minősités— rőt 'bárki értesítést kaphasson, sőt elren­deli, hogy a megjavításra szoruló (minő­sítés az érdekelttel hivatalból is közöltes­sék. IA rendidet szerint ia jövőben a minősítés tárgya tesz az itéliőhirákaál a) jogismeret, b) 'felfogás, c) Ítélőképesség, d) szorgalom, e) magatartás, f) bánásmód a felekkel, g) ve­zetőállósira alkalmasság; ,az .ügyészi ikarnál ezeken kivül még: h) előadóképesság és fel­ilépés a nyilvántosság előtt. A minősítést, melyet eddig a hivatailve­zetok teljesitetfeik, ezentúl) mmösitő hatósá­gok végzik. A törvényszéki bírákat minősí­ti elsőtökön .a törvényszék elnöki .tanácsa, a tálblaibirákat a tábla elnöki tanácsa. A m.i.nő­sitésről, aki kérélmiezii, értesítést kap. Ha pe­dig valaki rossz minősítést (kapott, erről hi­vataliból; keld az illetőt értesiteni. Az elsőfokú, minősítő hatóságok határo­zata jóváhagyás; végett másodfokú minősítő hatóság elé kerüli. IEZ a másodfokú minősítő hatóság a törvényszéki bírákra vonatkozólag a királyi tábla elnöki tanácsa, a táblabirakra vonatkozólag pedliig a Kúria elnöki tanácsa, A kúriai bíráik 'és okik kúriai bírói címmel és jellagigel himalk, nem esnek minősítés alá. Az első fokú minősítő .hatóság minősítését indokolni tartozik. Az ügyészségnél továbbra is megmarad az egyéni minősítés éls .az ügyészeket el-sőfo­íkon .az ügyészség 'vezetőije, másodfokom a főügyész; az ügyészség vezető jót és a fő­ügyészségnél alkalmazottakat egyedül a fő­ügyész minősiti. lA rendelet 1914. január elsején lép életbe. Albánia fejedelme. A nagyhatalmak kép­viselői már legközelebb (Berlinben notiíikái­ni fogják Zimmermann külügyi helyettes államtitkárnak, ihogy megegyeztek Wied Vilmos herceg jelöltségéiben s fel fogják szó­lítani a herceget, vájjon a 'nagyhatalmaik ja­vaslatait elfogadja-e. ért Az ajkad túlságosan szomorú. És Iáit- | talak aludni olyan csöndesen, 'mintha nőm. is lélegzenél. iMiről álmodd, amikor alszol, . ha nem a gyönyörről? Azt akarom, hogy boldog légy. 'Egy isten szomorúsága ijesztő dolog. Ezdk ;a leányok isimerrék a nedvek titkát. Ezért küldtem őket hozzád. Tudod, mi lett velük aztán? Antinous: Nem tudom, uram. De mesz­szire nem1 mehettek kihunyt szemviiágukkal. Hadrian: Ah, bizonyára a vízbe ölték magukat! Megmérgezték íolyómat! Pedig mindenütt őriztetem a Nílust, csak ott nem; ahol te .szoktál fürödni. Ott ugrottak a víz­be. Láttak téged és viszont akarnak látni a halálban. A halál nem akadálya a szerelem­nek. Szólítsd az őrizetet! Ki keil Ihuzni e leányok testét a vizből és széjjelszórni a pusztában! . . . Antinous: Uram, semmiért izgatod ma­gad ... Hadrian: Igazad lehet. Jaj a fejem! Mit tettek a boromba? A .láz ... A láz! Antinous: Nyugodj meg, urani. A szél elül. A homok nedves lesz. Jöjh gyönyörű virágokat mutatok néked, Anádon keresztül pedig egy dalt dalolok neked, Hadrian: Semmit sem akarok látni! Megcsaltál; vagy meg fogsz, csalni. íMenlj. Mit 'tettél a zsidólányokkal? Különösen az­zal. akinek olyan volt a teste, mint a boros­tyán? Antinous: Esküszöm uraim 'n gy nem is láttam őket. Hadrian: Lehet. De gondolsz rájuk! Antinous: Inkább talán láttam őket, a nélkül, Ihogy ©gy gondolatot is veszteget­őé k rájuk. Az egyik' a forraszokon való futtá­ban elejtett egv iát volt. Egv fátyolt.. . . Hadrian: Milyen hangon mondod, ezt! Mi közöid e nők fátyolához? És miért nem vagy magad is asszony! Aikkor jobban tud­ná! hazuidni! Telhát az a nő szaladt. Miért szaladt? Antinous: A hóhér elöl futott. 'Nem mondhatom meg neked az igazat, oh uram! hiszen én a te rabszolgád vagyok! Hadrian: Hallgass! Isten vagv! És solha sem leszel más, mint isten, monstrum, egy, az ismeretlenből megszületett iény. Igazsá­gaid is hazugságok, hiszen a szived tele van, némasággal. Az istenek nem b szélnek. Vagy ha mégis megszólalnak, haszfüiíaian szavak kelnek az ajkukon, amelyeknek tetszés sze­rinti értelmet lelhet adni. (Nem bánóim, ha nem is tisztelsz engemet, aljas flóta játékos! Elvarázsoltál. De meg toglaik büntetni, még akkor is, Iha előbb önkardommal kellene 'ki­oltanom szemem világát. A jósok azt mond­ták, ihogy Hadriantál egv gyermek fog szü­letni, aki megfojtja őt. De én nem félek. Én nemcsak római vagyok, aki a város falain kivül gyáván meglapul, én a félelmetes Ibé­riából származom és minden szenvedélyem vörös, mint a .gránitvirág vére. O'v vörös folyót bocsátok bele a Nílus- a, hogy meg­tisztítom vele poshadó vizét. Oh Antinous! Antinous! Mieg akartam mosdani az álom nyugalmában és nem birok aludni, mert asz­szonyszemek hullottak a Nílusba. Könyörülj uradon, Antinous! Vigasztald meg-királyo­dat, fiam! A jósok ,ném birnak föl világosítani. Megtudöm-e, amit akartam? Járomba Ihaj­tem-e a zsidó népet? Vagv egv kurtizán ke­ze között halok meg? Antinous: Uram, vigyázz, a folyó itt na­gyon mély. Hadrian: Letérdelek. A 'császároknak minden szabad. Az egyiptomi Vé*" - aki­nek aranysáv disziti a fejét, a szén karcsú bálvány, minden Vénuszok legdicsőbbje, miért szűz maradt, Athara maga i.s megiri­gyelné Antinoust. Az istennek királynak is keh lenni. Az orákulum azt állítja, hogy er­ről álmodol. Én is akarom. Atyám, párnája alatt, luxusszövetbe burkoltan, egy kulcsra i lelsz, mely a templomod kilencedik oszlopa alá rejtett vasládában van az abaddia, egy ' kő, oly fekete, mint egy csepp az éjszaká­ból, a csillagokból leesett kődarab. Ha meg­haltam, vedd magadhoz és uralkodjál! An­nak, akinek birtokában van, hatalmat .ad. Mért fordulsz el? A zöld víz alól 'véres asz­szonyi test' csábitna magához? Féltél! A zsidók! ... A zsidók! . . . Hivjad az őrö­ket! ide a kardomat! A Nílusnak minden mérge bennem kering! Hivjad katonáimat, hogy kutyatejbe mártott selyemostorral kor­bácsolják végig az istentelen szolgát! Aritinous: Uram, uram, feküdj le, (pi­henni! Hadrian: Számomra már nincsen pihe­nés. Megfosztottál hatalmamtól. Nincs hüvö-s áramlat és a hab keserű: az égből sós eső hull belé. Dicsőség! Mire való még ez? Egy gyermeket szültem a szivemmel, a mellemig nőtt föl s a körmét hu somba vájja, tí csak a zsidólányokat látja, amint a nád közül les­nek rá. A Ibóhér rosszul szúrta ki szemüket. Minden .gonoszra fordul, amióta Antinous uralkodik. Fim! egy kardot ide, hogy meg­öljem e halottakat! Antinous: Bocsánat uram. ez a fürdő órája. Hadrian: A fürdőé? Ah. jól van! Én szenvedhetek a láztól, te pedig fürödni mégy, jobban szerieted a viz hizel'kedő simogatását, semmint' az én szavaimat! Hisz o'y fiatal vagy! Menj! Várni foglak ... A képed! El­rontottad a képedet, mikor <a vízbe léptél. Szépséged el törlődik, az isten eltűnt. Anti­nous! Antinous! . . . Aíh Nilusi öreg Nílus, a nagy változások ősapja, száritója és ura a földnek, én előttem, őrizd meg számomra az isten alakját, vagy add vissza nekem az istennőt! Atharára, a szere'em nevére kér­lek, változtasd meg az Antinous nemét, hogy hazudhasson, 'hogy asszony legyen, a mikor visszatér majd hozzám! . . . És a rózsák agóniájára ráborult a -csend.

Next

/
Thumbnails
Contents