Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-04 / 282. szám

2 DÉDMAGYARORSZÁG 1913. december 4. sek: a következetlenségben. Nagy jogásznak tartjuk Vázsanyi Vilmost, beretvaéles eszével talán még azt is be tudja bizonyítani, hogy a fehér fekete és fordítva, de bajtársai következetességének a bizonyítására talán még ő sem merne vállalkozni. Ezzel pedig igazán sokat mondtunk. Mülyen szerencsé, hogy ezek a i!átékosok már nincsenek uralmon és milyen szerencse, hogy uralmuk oly rövid ideig tartó volt. Bár tagadhatatlanul még nagyobb szerencse lett volna, ha egyáltalán nem és semeddig se kerültek volna annak idején uralomra. Elég baj, hogy egy pár évig is játszhattak az ország komoly, nagy ügyeivel és a nemzet legszentebb érdekeivel. i Jó szerencse, hogy a meüénygotribpoliti'ka játékosainak befellegzett — mindörökre. Bonyodalom a német bizottság miatt. Konstantinápolyból jelentik: A német katonai bizottság kinevezésével a török: tisztek nincsenek 'megelégedve. Az első hadtest tábornokai. és tisztjei tegnap Makrikőjbe ihivták meg a hadügyminisztert és fölvilágosítást kértek tőle Lieman német tábornoknak hadtest parancsnokká való kinevezéséről, am'i a tisztikar tekintélyét sérti. A hadügyminiszter a nagyvezérre és Dsavid volt miniszterre hárította .a (felelősséget. A tábornokok tegnap reggel Dsemal ezredes hadtestparancsnokot is meghivták gyűlésükre. Mind a hadügyminiszter, mind pedig Dsemal ezredes előadták tegn'ap a minisztertanácsban a tiszr tikár kívánságait. Hir szerint a kormánynak nincs más választása, minthogy Lieman tábornok kinevezését visszavonta, vagy pedig lemondjon. Dsemal ezredes tegnap este már elutazott a válasszal. Hogy ez a \á,asz micsoda, még nem' lelhet tudni. Rendelet a birák titkos minősítése ellen. — Az igazságfigyminiszter nyilatkozata. — fi Saját tudósitómktól.) Ma végire megjelenít az a miniszteri .rendelet, amely aa ország bírói és ügyészi karának régi óhaja. Balogh Jenő iigazságüigyimiiniszter imái ren'deletéban ímegsizünteitti a titkos, egyéni .minősítés eddigi rendszerét, lamely edidig .fősórelimét képezte a an agyar bárói! fiiiggetlansógnek. Az igazsiágüigyiminisztar remfetet-ável kapcsoltat, ban .a következő nyilatkozatot tette: — A királyi /bírósági és a kii. ügyészségi személyzet szolgálati minősítése tárgyában kibocsátott rendeletet az Igazságügyi Közlöny novemberi száma közli. — |Ez a rendelet, amely a .magyar bírói kar függetlenségének előmozdítását is célozza, a bírákkal szemben megszünteti az eddig fönnállóit egyéni minősítés rendszerét és a bíráknak végérvényes minősitését bizottságra, még ipedig a kir. Ítélőtáblák és a kir. Kúria elnöki tanácsára bízza. Az egyéni minősítés az ügyészség tagjaira, valamint a segéd- és kezelőszemélyzetre nézve megmarad ugyan, de .csupán azért, mert a személyzet miniden tagjának tevékenységét ismerő bizottságok alakit ásd nehézségekbe ütköznek, — A szolgálati minősítés igazságosságának biztosítása végett megszünteti a rendelet a minősítésnek titkosságát és megengedi, hogy végérvényes minősités— rőt 'bárki értesítést kaphasson, sőt elrendeli, hogy a megjavításra szoruló (minősítés az érdekelttel hivatalból is közöltessék. IA rendidet szerint ia jövőben a minősítés tárgya tesz az itéliőhirákaál a) jogismeret, b) 'felfogás, c) Ítélőképesség, d) szorgalom, e) magatartás, f) bánásmód a felekkel, g) vezetőállósira alkalmasság; ,az .ügyészi ikarnál ezeken kivül még: h) előadóképesság és felilépés a nyilvántosság előtt. A minősítést, melyet eddig a hivatailvezetok teljesitetfeik, ezentúl) mmösitő hatóságok végzik. A törvényszéki bírákat minősíti elsőtökön .a törvényszék elnöki .tanácsa, a tálblaibirákat a tábla elnöki tanácsa. A m.i.nősitésről, aki kérélmiezii, értesítést kap. Ha pedig valaki rossz minősítést (kapott, erről hivataliból; keld az illetőt értesiteni. Az elsőfokú, minősítő hatóságok határozata jóváhagyás; végett másodfokú minősítő hatóság elé kerüli. IEZ a másodfokú minősítő hatóság a törvényszéki bírákra vonatkozólag a királyi tábla elnöki tanácsa, a táblabirakra vonatkozólag pedliig a Kúria elnöki tanácsa, A kúriai bíráik 'és okik kúriai bírói címmel és jellagigel himalk, nem esnek minősítés alá. Az első fokú minősítő .hatóság minősítését indokolni tartozik. Az ügyészségnél továbbra is megmarad az egyéni minősítés éls .az ügyészeket el-sőfoíkon .az ügyészség 'vezetőije, másodfokom a főügyész; az ügyészség vezető jót és a főügyészségnél alkalmazottakat egyedül a főügyész minősiti. lA rendelet 1914. január elsején lép életbe. Albánia fejedelme. A nagyhatalmak képviselői már legközelebb (Berlinben notiíikáini fogják Zimmermann külügyi helyettes államtitkárnak, ihogy megegyeztek Wied Vilmos herceg jelöltségéiben s fel fogják szólítani a herceget, vájjon a 'nagyhatalmaik javaslatait elfogadja-e. ért Az ajkad túlságosan szomorú. És Iáit- | talak aludni olyan csöndesen, 'mintha nőm. is lélegzenél. iMiről álmodd, amikor alszol, . ha nem a gyönyörről? Azt akarom, hogy boldog légy. 'Egy isten szomorúsága ijesztő dolog. Ezdk ;a leányok isimerrék a nedvek titkát. Ezért küldtem őket hozzád. Tudod, mi lett velük aztán? Antinous: Nem tudom, uram. De meszszire nem1 mehettek kihunyt szemviiágukkal. Hadrian: Ah, bizonyára a vízbe ölték magukat! Megmérgezték íolyómat! Pedig mindenütt őriztetem a Nílust, csak ott nem; ahol te .szoktál fürödni. Ott ugrottak a vízbe. Láttak téged és viszont akarnak látni a halálban. A halál nem akadálya a szerelemnek. Szólítsd az őrizetet! Ki keil Ihuzni e leányok testét a vizből és széjjelszórni a pusztában! . . . Antinous: Uram, semmiért izgatod magad ... Hadrian: Igazad lehet. Jaj a fejem! Mit tettek a boromba? A .láz ... A láz! Antinous: Nyugodj meg, urani. A szél elül. A homok nedves lesz. Jöjh gyönyörű virágokat mutatok néked, Anádon keresztül pedig egy dalt dalolok neked, Hadrian: Semmit sem akarok látni! Megcsaltál; vagy meg fogsz, csalni. íMenlj. Mit 'tettél a zsidólányokkal? Különösen azzal. akinek olyan volt a teste, mint a borostyán? Antinous: Esküszöm uraim 'n gy nem is láttam őket. Hadrian: Lehet. De gondolsz rájuk! Antinous: Inkább talán láttam őket, a nélkül, Ihogy ©gy gondolatot is vesztegetőé k rájuk. Az egyik' a forraszokon való futtában elejtett egv iát volt. Egv fátyolt.. . . Hadrian: Milyen hangon mondod, ezt! Mi közöid e nők fátyolához? És miért nem vagy magad is asszony! Aikkor jobban tudná! hazuidni! Telhát az a nő szaladt. Miért szaladt? Antinous: A hóhér elöl futott. 'Nem mondhatom meg neked az igazat, oh uram! hiszen én a te rabszolgád vagyok! Hadrian: Hallgass! Isten vagv! És solha sem leszel más, mint isten, monstrum, egy, az ismeretlenből megszületett iény. Igazságaid is hazugságok, hiszen a szived tele van, némasággal. Az istenek nem b szélnek. Vagy ha mégis megszólalnak, haszfüiíaian szavak kelnek az ajkukon, amelyeknek tetszés szerinti értelmet lelhet adni. (Nem bánóim, ha nem is tisztelsz engemet, aljas flóta játékos! Elvarázsoltál. De meg toglaik büntetni, még akkor is, Iha előbb önkardommal kellene 'kioltanom szemem világát. A jósok azt mondták, ihogy Hadriantál egv gyermek fog születni, aki megfojtja őt. De én nem félek. Én nemcsak római vagyok, aki a város falain kivül gyáván meglapul, én a félelmetes Ibériából származom és minden szenvedélyem vörös, mint a .gránitvirág vére. O'v vörös folyót bocsátok bele a Nílus- a, hogy megtisztítom vele poshadó vizét. Oh Antinous! Antinous! Mieg akartam mosdani az álom nyugalmában és nem birok aludni, mert aszszonyszemek hullottak a Nílusba. Könyörülj uradon, Antinous! Vigasztald meg-királyodat, fiam! A jósok ,ném birnak föl világosítani. Megtudöm-e, amit akartam? Járomba Ihajtem-e a zsidó népet? Vagv egv kurtizán keze között halok meg? Antinous: Uram, vigyázz, a folyó itt nagyon mély. Hadrian: Letérdelek. A 'császároknak minden szabad. Az egyiptomi Vé*" - akinek aranysáv disziti a fejét, a szén karcsú bálvány, minden Vénuszok legdicsőbbje, miért szűz maradt, Athara maga i.s megirigyelné Antinoust. Az istennek királynak is keh lenni. Az orákulum azt állítja, hogy erről álmodol. Én is akarom. Atyám, párnája alatt, luxusszövetbe burkoltan, egy kulcsra i lelsz, mely a templomod kilencedik oszlopa alá rejtett vasládában van az abaddia, egy ' kő, oly fekete, mint egy csepp az éjszakából, a csillagokból leesett kődarab. Ha meghaltam, vedd magadhoz és uralkodjál! Annak, akinek birtokában van, hatalmat .ad. Mért fordulsz el? A zöld víz alól 'véres aszszonyi test' csábitna magához? Féltél! A zsidók! ... A zsidók! . . . Hivjad az őröket! ide a kardomat! A Nílusnak minden mérge bennem kering! Hivjad katonáimat, hogy kutyatejbe mártott selyemostorral korbácsolják végig az istentelen szolgát! Aritinous: Uram, uram, feküdj le, (pihenni! Hadrian: Számomra már nincsen pihenés. Megfosztottál hatalmamtól. Nincs hüvö-s áramlat és a hab keserű: az égből sós eső hull belé. Dicsőség! Mire való még ez? Egy gyermeket szültem a szivemmel, a mellemig nőtt föl s a körmét hu somba vájja, tí csak a zsidólányokat látja, amint a nád közül lesnek rá. A Ibóhér rosszul szúrta ki szemüket. Minden .gonoszra fordul, amióta Antinous uralkodik. Fim! egy kardot ide, hogy megöljem e halottakat! Antinous: Bocsánat uram. ez a fürdő órája. Hadrian: A fürdőé? Ah. jól van! Én szenvedhetek a láztól, te pedig fürödni mégy, jobban szerieted a viz hizel'kedő simogatását, semmint' az én szavaimat! Hisz o'y fiatal vagy! Menj! Várni foglak ... A képed! Elrontottad a képedet, mikor <a vízbe léptél. Szépséged el törlődik, az isten eltűnt. Antinous! Antinous! . . . Aíh Nilusi öreg Nílus, a nagy változások ősapja, száritója és ura a földnek, én előttem, őrizd meg számomra az isten alakját, vagy add vissza nekem az istennőt! Atharára, a szere'em nevére kérlek, változtasd meg az Antinous nemét, hogy hazudhasson, 'hogy asszony legyen, a mikor visszatér majd hozzám! . . . És a rózsák agóniájára ráborult a -csend.