Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-19 / 295. szám

8. ^GYAFTORSTÁG 1913. december 19. tást kért leendő birodalmi felől. Több mint három óra múlva tért csak vissza a pincér­fel Predeálba az automobil, de a flut hiába faggatta mindenki, nem akart semmit se el­ntodcmi a beszélgetés részleteiből, Arról sem nyilatkozott, hogy megajándékozta-® őt le­endő fejedelme, hanem gyorsan csomagolt, visszakérte a munkaikönyvét és másnap reg­gel a gyorsvonattal elutazott Budapesten át Valona felé. — A vándorló tragédiája. Makó köze­lében a kiszombori országúton haladt tegnap délután Weber Antal bádogossegéd. Hirte­len egy csavargó ugrott eléje és megállí­totta. — Adjon egy pipa dohányt! — mon­dotta neki parancsoló hangon. A bádogoslegény benyúlt a zsebébe, hogy teljesítse a veszedelmes alak kívánságát, ám ugyanebben a pillanatban a csavargó kést. rántott és leszúrta az iparossegédet. A rabló ezután elszedte az eszméletlen ember néhány garasát és keveset érő holmiját, azután ott­hagyta az országúton. Makói vásárosok ta­lálták meg a szerencsétlen sebesültet, akit bevittek a kórházba. A rablógyilkost kere- j sik. — Tányérozas és sztrájk. Párisból ; jelentik: Tegnap este a Montmartre mula- j tóiban sztrájkba léptek a zenészek. A pa­zarul berendezett mulatók mindegyikének riazi zenekara van, amely éjfélkor kezd ját­szani és játszik a reggeli szürkületig. Ezért a zenészek egy-egy éjjelre négy-öt frankot kapnak. Nem is ez a íőjövedelmük, hanem a I tanyérozás. Mikor Clemenceau miniszterei- { nök volt, elrendelte, hogy a tányérozást tilt- j sá'k meg. Azóta ezt a rendeletet elfelejtették, S Páris uj rendőrfőnöke azonban kiásta a fele­dés porából és figyelmeztette a mulatók tu­lajdonosait, hogy a rendeletet szigorúan tartsák meg. Ezzel a zenészek jövedelmük nagy részétől elestek és ezért azt követelték a mulatók tulajdonosaitál, hogv emeljék föl a fizetésüket. Mivel ez nem történt meg, teg­nap este valamennyien sztrájkba léptek. A legiöbb mulatóban harmonikán és más ha­sonló hangszeren játszottak. — Bácskaiak, ha összekerülnek . . . Budapestről írják: Az Erzsébet-iköruton tevő Bohém-tanya kávéház ma haj maiban véres verekedés helye volt. A kávéházban rend­szerint az éjjeli mulatozó k tartanak utolsó stációt. A mulatóhelyek előadása után itt ta­lálkoznak a könnyű színpad csillagai is és barátaik társaságában ital mellett itt szóra­koznak el reggelig. Ma hajnalban is nagy vendégsereg volt együtt a kávéháziban, kö­zöttük számos varieté-művésznő. Az egyik asztalnál nagyabb társaságban ült Rácz György bácskiulai földbirtokos. Vele egy asz­talnál ült egy Figdor nevü fiatalember, to­vábbá egy katonatiszt, s néhány hölgy. Egy másik asztalnál a verekedéseiről isimert, sziu tón bácskai származású Rónay László fog­lalt helyet s ürítette buzgón a sörös üvege­ket. A vékony domgáju Figdor és Rónay ; László között valami szóváltás támadt, amit a hatalmas erejű Rácz akart békésen ki­egyeniLtenii, de e köziben ő is összezördült Ró­nay val, mire a legvadabb jelenetek következ­tek. Rónay László sörös üveget ragadott föl ós a levegőbe hajította. Ez volt a jel az ál­ltalános verekedésre. A következő pillanat­ban a két erős ember, Rácz György és Ró­nay László egytmásinak rohantak és oszto­gatták egymásnak az ökölcsapásokat. A ven­dégek egy része kimenekült, mások a vere-_ kedök segítségére mentek s általános lett a dulakodás. A pincérek is beteelegyedtek a harcba. Előbb fölkapták a cingár Figdort és kitették a kávéháziból. Végül az egész társa­ság, még a társaságában volt katonatiszt is Rácz elten fordult, ki hihetetlen erővel ha­dakozott s nemcsak Rónayt tette haroképte- ; KORZO IOZ Igazgató: VAS SÁNDOR. Telefonszám: 11-85. HÉit úec Gírardi a filmen egy vígfílraoperett keretében A darabot írták Erőst és Hubert Marischka. Magyar színre alkalmazta MÉREIA. Zenéjét az eredeti GIRARDI operettek felhasználásával szerezte R. STOLZ. A 12 tagra bővített zenekar az eredeti zeneszámokat játsza. Az 5 és 7 órai előadásra katona-, diák- és gyermek­jegyek félárban. Pénztárnyitás délelőtt 10 —1-ig :j délután 3 órától. F a „KORZÓ" MOZI helyiségében. Előadások : 5, 7 és 9 órakor, vasárnap d. u. 2-től éjjel 12 óráig. Helyárak: páholyülés k 1.20, — zsölye K 1.—, l-ső hely 80 fillér, ll-ik hely 60 fillér, lllíh hely 30 fillér. — Kedvez­ményes jegyfüzetek a pénztárnál kaphatók. lenné, hanem úgyszólván az egész társaságot szétverte. Közben Figdor revolverrel tért vissza és Rónayt le akarta lőni, de ismét megragadták s kitették az utcára. Végül is a verekedők tépett ruhával, véres sebekkel, kénytelenek voltak a további harcot meg­szüntetni. Rónay hatalmas vérző fejsebek­kel terült el a földön, de Rácz György orrán, száján is dőlt a vér. A vad verekedés nyo­mát fölborult ós összetörött asztalok, tükör­darabak, szanaszét heverő üvegcserepek és nuhafoszlányok jelezték. Az egész verekedő társaság a rendőrségre került, ahol megin­dult ellenük aiz eljárás. -- A német császár vagyona. Vilmos német császárnak tudvalevően rappont va­gyona van, sőt akadt már statisztikus, aki a császárt tartja a német birodalom leggaz­dagabb emberének. Ezeknek a császári mil­lióknak a kezelésében most, — mint Berlin­ből jelentik, — változás történt, amelynek igen érdekes oka és háttere van. Eddig a Delbrück, Schiahler és Társa hankoég gyü­mölcsöztette a császár vagyonát. Néhány hónapja az egyik cégfőnök, Delbrück Lajos öngyilkos tett ós halála után Sehickler Ar­túr báró és leánya, Pourtalés grófné marad­tak a bankház tulajdonosai. Sehickler báró. aki már 85 éves, Franciaországban ól ós már régóta francia állampolgár, veje, Pourtatós gróf padig tartalékos tisztje a francia had­I seregnek. Ilyen körülmények között a német I császár vagyona tisztán francia ellenőrzés alá került volna ós ez az oka annak, hogy most a császár megszakította összeköttetését a bankházzal és vagyoni ügyeinek intézését. I a német birodalmi bankra 'bizta. — Plébános es jegyző. Szabadkáról • jelentik: Bajmok község békéjét valósággal j földúlta az az egyenetlenség, amely Hegeuüs | Lénárd esperes-plébános és Lichtneckert Jó­zsef községi jegyző között támadt. A jegyző polgári (iskolát/ akart létesíteni világi tan­erőkkel, a plébános viszont apácazárdia épí­tése mellett igyekezett hangulatot kelteni a községben. Az elöljáróság és a lakosság két pártra szakadt. A pártvillongások idején Wiener Károly, az elöljáróság egyik tagja, azt mondotta a jegyzőről,: „Nem ember az, aki lopott". Lic'htnecker rágalmazást port in­dított Wiener ellen és a tárgyaláson az egész elöljáróság be volt idézve tanuként. A biró­ság kimondotta, hogy az állítólagos vissza­élésekből fölmerült károsodás miatt a vád­lottnak nincs joga büntető följelentést tenni, hanem csak a községnek, ezért nincs joga bizonyítás tárgyává tenni oly eseteket, ame­lyek miatt ő följelentéssel nem élhet. A bi­róság Wienert kétszáz korona fő- és 10 ko­rona mellékbüntetésre itélte. - Az elcsábított iskolás lány boszuja. Newyorklban — mint jelentik — az utcán agyonlőtt egy Sima Margit nevü tizenöt éves iskolás leány egy tizennyolc éves fiut. Töredelmesen megvallotta tettét. Egy női lieeum növendéke volt, pár héttel ezelőtt, a •mikor az iskolába ment, megszólította a ti­zennyolc éves fiatalember. Meghívta a leányt aki a meghívást elfogadta. Elmentek pezs­gőzni és másnap reggel a leány egy kétes­hirü szállóban ébredt fel. A fiatalember meg­ígérte, liogy még az nap el fogja venni fele­ségül. Ez nem törtónt meg, ellenkezőleg, a fiatalember cserben hagyta. Aznap este ma­gánosan volt, nem mert hazamenni, egyedül bolyongott három napig Newyork utcáin, reggel egy parkban félig megfagyva akad­ták rá a járókelők. A rendőrök hazavitték a „ szülőkhöz, akik megbocsátottak ugyan neki, de a leány nem tudta elfelejteni csábítóját. Egész nap leste, mig a minap rá nem talált. Az utcán találkozott a fiatalemberrel, revol­vert rántott elő és rálát. A fiut síulyas se­beivel a kórházba vitték, de gyógyulásához kevés a remény.

Next

/
Thumbnails
Contents