Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-16 / 292. szám

s DÉLMAGYARÜRSZAG 1913. december 16. tokráciát. Mindezt a gróf urak és az ellenzéki nemzeti politikusok társaságában, a kik kénytelenek voltak még helyeselni is Vázsonyinak. Nem érdekes kép ez a magyar nemzet sajátos politikai viszonylatainak jellemzésére? Lehet, hogy Vázsonyi kiküldői talán azt várták tőle, hogy skandalumot fog provokálni s a vádak és botrányok ügyét viszi a delegáció elé. Vázsonyi dicséretére legyen mondva, hogy ezt nem tette. De hiven önmagához, kifejtette a saját gondolkozását s ecsetelte a saját politikáját. A Károlyiak, Rakovszkyak és Apponyiak dolga, hogy mit szólnak hozzá s azonositják-e vele magukat, vagy sem. Ez a Vázsonyi legény a talpán. Nem áll be senki cselédjeül s nem rendeli alá a saját szabadgondolkodó demokrata eszméit senkinek. Aki azonban ő vele megy, az alkalmazkodjék hozzá s tapsoljon neki. Végeredményben pedig az ország bámulattal áll meg és konstatálja, hogy az ellenzék Bécsben akar komoly politikát csinálni, nem a Házban, hanem a delegációban ... A király előtt tüntetnek a szüffrazsettek Londonban, a Convent Garden tegnapi operaelőadásán, hol a királyi pár is megjelent, szüffrazsettek tüntettek. A királyi páhollyal szemben lévő páholyban fölálltak és nagy zászlót bontottak ki ezzel a felírással: — Felséged börtöneiben nőket kínoznak! Később Pankhiirstné asszony ujabb elfogatására vonatkozó hangos megjegyzéseket tettek, de mielőtt tovább beszélhettek volna, a közönség hangosan kifejezte méltatlankodását és túlkiabálta a szüfírazséiteket. Balkányi Kálmán előadása Boszniáról. (Saját tudósítónktól.) Balkányi Kálmán dr., a Magyar-Bosnyák Gazdasági Központ ügyvezető-igazgatója vasárnap este a Lloydkör zsúfolásig megtelt dísztermében előadást tartott Boszniáról és Hercegovináról. Ez volt a folytatása annak a ciklusnak, amely a mult héten vette kezdetét Kovács Gyula udvari tanácsos magas színvonalú előadásával. Kovács az uj albán országról beszélt, amelyhez a monarchiának annyi reménye, annyi aspirációja fűződik a jövőre nézve. Balkányi viszont a mult eredményeit mérlegelte, egy már meglevő export-terület aktiv és pas/sziv tételeit hasonlította össze. Nem volt rószás a kép, amit Balkányi megfestett, de hü volt és nagyon érdekes. A nagyszámú hallgatóság figyelmét mindvégig lekötötte az előadás. Fokozódó érdeklődéssel hallgatták Balkányi igazgató fejtegetéseit és a végén zajosan, megtapsolták. I : ' | Weiner Miksa, a Lloyd-tánsula.t elnöke meleg- szavakkal üdvözölte Balkányi igazgatót, aki azzal kezdte, hogy nehéz helyzetiben van, amikor oly kiváló szakember, a keletnek egyik legalaposabb .ismerője, Kovács •Gyula után szólal, fel éhben az előkélő társaságban. De megkönnyíti helyzetét némileg az, hogy az oldalán ülő Tonelli Sándor, aki a bosnyák ügyeknek avatott tolln mongrafusa ós a legnagyhb érdemeket szerezte a magyar kereskedelmi ós ipari körök érdeklődésének Bosznia iránt való felkeltése körül. Az elmúlt nyáron találkozott az előadó egy igen tanult és gyakorlati észjárásai béiga uri emberrel, aki az Institut Solvy.ban azt tanulmányozza, mi az oka a belga exportkereskedelem bátramadottságának. Talált erre a mi tudósunk vagy 77 okot, de mint nekem úgymond, megvallotta, hogy egy sem volt annyira fontos, mint az, hogy a belga exporteur neon tud pakkölni. iAz áruja ér annyit, mint a németé, a kereskedője van olyan ügyes, mint a franciáé, de nem tud pakkolni. Ezt el lehet mondani reánk maNyolc nappal a hires verseny előtt próbautat tett Páris és Ghartres között. Lopoutre automobilon követte. Mikor hazaértek, Lopoutre barátságosan dögönyözte Rouget vállait. • — Meglesz! Meg is van már! Lefőzzük valamennyit! — Meg kell lennie! — felelte Rouget egyszerűen. — Az életemet tettem rá! Az indításnál az első arc, amely szemébe tiint, egy ismeretlen nő sugárzó, parancsoló arca volt. Egyenesen odament hozzá: — Látja; Őrült vagyok . . . Igen . . . elvesztettem az eszemet. Mondja, hogy én érkezem be elsőnek. Hisz-e, bizik-e bennem? Akarja-e, hogy első legyek. Az ismeretlen fejével komolyan igen-t bólintott s hozzá tette: — Ott leszek a célpontnál. Dourdan-ban az élen haladók kis csoportja fölbomlott. Hatan voltak. Argentonban már csak négy maradt közülök; Limoges-ben három: Parex, Finart, a két favorit és Rouget. Még két kilométer s Parex kidőlt. A másik kettő kétségbeesett iramban száguldott tova. A boisseuil-i domboldalon Rouget vezetett. Finart, aki utolér.e s egészen a sarkában volt, lihegve odaszólott neki: , — Rouget . . . Hallgass rám, Rouget... Ne hagyj el... Lásd be, hogy a versenyt te nem nyerheted meg ... Az csak profeszszionátusé lehet. Ha Toulouse előtt egy hoszszat engedsz nekem, megosztom veled az egész összeget, amit nyerek ... Mi hasznod lenne belőle, Rouget, ha elsőnek érkeznél be . . . Hisz téged nem gyáros küldött! Rouget! De Rouget rá se hederített, csúfondárosan nyerített egyet s minden erejét megfeszitve, mint első hágott föl a tetőre. Mielőtt lefelé indult a lejtőn, hátrapillantott. Finart elmaradt mögötte. Ca'hors közelében éles kavicsok estek útjába. Kezeiből és térdeiből szivárgott a vér. Nyögve ült a gépre, hogy nekivágjon az ut utolsó részletének. Montauban tájékán lebukott a gépről, A földön elterülve, kétségbeesetten nyöszörögte: „Meghalok, bizonyos, hogy itt meghalok". Irtózatosan szenvedett. A gyötrő •fájdalmak közt újra meg újra feltűnt előtte egy látomás: egy bájos, mosolygó női arc. Föltápászkodott s nagy kínnal újra nyeregbe szállt. Toulouse ... A vörös ködben, mely szemei előtt lebegett, mint • a dagály, tolult feléje az emberek fekete tömege. Diadalorgyarokra is. Nemcsak az áruinkat, hanem a kedvezérünket, jóindulatainkat és konceszszióinkat is rosszul pakoltuk be. Durván, darabosan. Amivel idejében hatást akartunk elérni, akkor nyujtjuk, amikor .már •késő. Ennek illusztrálásául szembe állítja az előadó a mi áldozatainkat és az osztrákokét. 'Legtanulságosabb ez a Boszniával szemben folytatott politikánál. Példákkal mutatja, menynyivel több haszina van a kereskedelmi forgalomban az osztráknak, mint nek/ünk és mennyivel nagyobb előnyöket élvez a vasúti kérdések megoldásánál, imint mi és mégis azt látjiuk, Ihogy hetek óta tele vannak az osztrák lapok, sőt egyes ibosmyák orgánumok is azzal, hogy mit áldoz Ausztria és mily keveset nyujtunk a bosnyákoknak ezzel szem ben mi, magyarok. Azonban nem helye* pusztán a quóta szempontjából állítani fel a mérleget, hanem tekintetbe kéli venni azokat az áldozatokat, amelyeket tarifái is téren kell viselnünk. Ezért behatóan ismertette az uj bosnyák vasutak tervét. Sorravette az •egyes vasút vonalakat és kimutatta, hogy mélyek válnak ezek közül Magyarország hasznára ós melyek szolgálnak egyoldalúan osztrák érdekeket. Ezután részletesen boncolta a Beöthy kereskedelmi miniszter által kötött tarifális kompromisszumot, amelyet a magyar érdekek szempontjából igen suiltyos nak tart. Utal az osztrákok legújabb követelőzésére az osztrák-iramán forgalomban, iáiból már egy lépéssel tovább akarnak terjeszkedni a Boszniában elért eredmény alapján. A magyarok nem igen ismerik a Boszniát. körülvevő viszonyokat és saját otthoni légkörükkel hasonlítják össze az odafent talált viszonyokat, üj orientációnak van helye a közjogi kérdésekben is. Nem lehet a régi merev közjogi ideológia szirtjéhez görcsösen kapaszkodva fent,artaai magunkat. Természetesen nem fogadhatjuk el azokat a kalandos megoldási módokat, amelyeket bosnyák és osztrák magántudösok versenyezve találnak ki, de hogy ezekkai eredményesen szálljunk szembe, ahhoz magunknak kell elfogadható, a mi közjogi viszonyainkkal öszszeegyeztethető, de a bosnyákoknak is kedvező álláspontot előterjeszteni. Azután ismerteti a bosnyák mezőgazdasági és ipari viszoditás fogadja, leráncigálják a gépről, amelylyel a teste összeforradni látszott. Még volt annyi ereje, ihogy áthasította a szédítően gomolygó sokaságot ... Ott volt. ö, a szépséges ismeretlen . . . S abban a pillanatban, mikor kezét ki akarta feléje nyújtani, ájultan rogy össze . . . Mikor fölébredt, az ismeretlen ott ült ágya fejénél. — Szegény barátom, — mondta szelíden az ismeretlen, — én Mme Lepoutre vagyok. Ezt a kis cselt én és férjem eszeltük ki, hogy ön legyen a győztes. Ettől függött mindnyájunk szerencséje. A lábai meg voltak hozzá, hogy győzzön . . . Csak a sziv, a bátorság hiányzott . . . Érti most? De én tisztességes asszony vagyok, Rougét ... Le kell mondania a reményről . . . Rouget nem felelt. Rávetette az asszonyra tekintetét, mint a sebzett szarvas a vadászra. S vérrel befutott szemeiből nagy, sürü könnycseppek peregtek. S ekkor az asszony arca elhalványodott, mert e pillanatban megértette, 'hogy nem kell játszani az olyan embereknek egyszerű szivével, akiknek izmai erősebbek a szivüknél. S eszébe jutoft az is, hogy le kell rónia a tartozást, amelyre ígérete kötelezi .. . Bútorodat SS Kárájz-n.7 J ^ ^, Mpultázában szerezhetünk be. * ^ és mindennemű lakásberendezési cikkeket = Telefonszám: 1303.= S7FCrn